Sokat gondolkoztam, hogy honnan is kezdjem mesélni a történteket, mert a tegnapi gurulásnak hosszú évekre, évtizedekre visszamenő történelmi kapcsolatai vannak, még ha a felületes szemlélő ezt elsőre nem is gondolná.
Először is a mi ki gurulásunk nagypéntekre, azaz a Húsvétot megelőző péntekre esett, kezdhetném egészen Krisztus születésének illetve jelen esetben halálának és feltámadásának körülményeivel, de azt remélem, hogy nyájas olvasóim is tökéletesen tisztában vannak vele. Ezután nem sokkal is belevághatnék a történések idővonalába megemlítve Decimus Iunius Iuvenalis római költőt kinek nevéhez fűződik a "cirkuszt és kenyeret" mondás, de mire eljutnánk napjainkig, azt hiszem nem maradna kitartó olvasó, aki írásomon átverekedné magát.
Kezdjük hát a legújabb kori politikai történelmi magyarországi háttérrel, melynek bemutatása talán elengedhetetlen a gurulás szempontjából. 1989. október 23-a Szűrös Mátyás az erkélyen áll, bejelenti, hogy az addigi népköztársaság helyett, mostantól köztársaság az államforma. Öröm és bódottá a népre többé nincs szükség. Sic transit gloria mundi.
A következő 30 évet gyorsan össze lehet foglalni:
1990-1994 Lelkes hülyék
1994-1998 Régi hülyék
1998-2002 Fiatal hülyék
2002-2010 Rutinos majd ravasz hülyék
2010- Mesterhármas
Nos, itt ebben a pillanatban fonódik össze Juvenalis és a legújabb kori történelem, ugyanis a valamit kell adni a népnek, mindig újra meg újra, hogy föl-föl dobott kőként vissza-vissza hullva a nép, ki 4 évente egyszer az úr, jó helyre tegye az x-t. Így esett, hogy 2017-ben, hogy az urnák előtt mondhassuk, hogy "lám, csak jó az Isten, jót ád", szóval 2017-ben a nagypéntek munkaszüneti nap lett!
Tulajdonképpen a tegnapi gurulásunk két esemény szerencsés egybekapcsolódásának a következménye volt. A nagypénteki szabadnap ÉS egy társunk, Mecseki Tomi egy szerencsés együttléte, melyen magvait oly sikeresen elvetette, hogy - bár hosszú, mondhatni évekig tartó gyermek kor után- lánya valamely győri kollégiumi intézmény lakója lett.
Innentől viszont felgyorsultak az események, munkaszüneti nap lévén Mecsekit barátunk felvetette, hogy meglátogatná kislányát a kollégiumban, de ezen esemény után szeretné a legrövidebb történelemmel rendelkező határos ország egyik városát, megkerülni, átgurulni rajta. Győri társaink azonnal felajánlották segítségüket, sőt a teljes szervezést magukra vállalva Mátyás hadait utánozva még egy Schwechat-i reptér látogatást is beterveztek, mely végül kikerült a végleges tervből.
A Szlovák rész megmaradt, végül 10 motorral vágtunk neki, hogy teleszórjuk elégetett szénhidrogénekkel az általuk csak Bratislava-nak csúfolt Pozsonyt. De ne szaladjunk előre.
A Szlovák rész megmaradt, végül 10 motorral vágtunk neki, hogy teleszórjuk elégetett szénhidrogénekkel az általuk csak Bratislava-nak csúfolt Pozsonyt. De ne szaladjunk előre.
A tervezéskor az én személyes kérésem volt, valahol álljunk meg enni, hogy a szokásos gasztro élmény is meglegyen a gurulásban. Nem ragaszkodtam nagy felhajtáshoz, jó lett volna bármi gyors kajálda, ehhez csak egy dolgot kértem figyelembe venni:
Hárman, Ispán, Öcsi és jómagam reggel 8-kor indultunk Budapestről, egy nagyon kényelmes nézelődős tempóban a 10-es úton, majd Almásfüzitőn becsatlakozva az 1-es főútra Győrig. Este gyorsan megcsináltam azért az útvonalat a MapSource-ban, feltöltöttem a Garminra, leellenőriztem, hogy azon az úton akar e navigálni, majd másnap élesben csak 15x akart letéríteni az útvonalról, rávinni az autópályára. Nem tudom még mindig kezelni a navim.
A találkozó 11h-ra volt kiírva az egyik győri OMV kúton, ahova mi fél órával előtte be is gurultunk.
Gyűlnek a motorok
Nemrob, a mai túra vezetője is befutott
Elindultunk, de Mosonmagyaróváron megálltunk bevárni Szikus-t, aki pár mp-el lemaradt a találkozóról. A várakozás alatt leteszteltük a kínai gumi nyomásmérőm, Ispán itthon vásárolt nyomásmérőjét, Nemrob szintén analóg mutatós nyomásmérőjét és a kút óráját is. Tulajdonképpen Ispán mérője tért csak el, igaz az jelentősen.
Vidám várakozás Szikus mesterre
Első megállónk Hainburgban volt, amit egy kis városnézés előzött meg, felmentünk a helyi "török" negyedbe a macskaköves úton, talán még nem volt kijelölt "no go" zóna, de már elég sötéten méregettek minket a mélyen ülő szemeikkel a marcona fiatalok. Itt egy szűk utca végén - vissza kanyarodtunk a városkán átvezető fő útra,- ahol balra egy kebabos ablaknál maradhatott le csapatunk vége, Szikus és Mecsekit. Egy pár perc után ezt sikerült is észre vennünk, örömünkben ugyanis, hogy megúsztuk a magyar-török viszályt nem igen néztünk hátra felé. A mai technikai vívmányok mellett nem olyan könnyű tartósan elveszni, így a Lidl parkolójában (sógoréknál egyébként nyitva volt) Primatopista megtalálta elveszett báránykákat illetve felvezetésével hamar együtt volt megint a csapat.
A kilátóhoz, illetve kilátó domb-ra felérve csodálatos látványban volt részünk. Ezek a sógorok tudnak valamit a kövér motorosok lustaságáról, se lépcső, se terep, végig aszfalt a tetején egy nagy parkolóval !
Iránykő, égtáj jelölésekkel és városokkal
Helyi bogár és virág határozó
Itt jegyezném meg, hogy ez a bogárhatározó stimmelt, a parkolóban megpucoltam a sisak pleximet, mindet felismertem ezek közül ami repült. Az ottani méh, ajj az bazi nagy volt. A jobb combomon utazott velem az egyik, de meguntam, hogy nagyon jobbra húz a motor a súlyától, így lepöccintettem az egyik kanyarban..
Hainburg
Kilátó domb hatalmas parkolója
D vitamin gyűjtés
Nem bízták a véletlenre.
Fefe idegenvezet. "Intelme gyorsan, nyersen ért."
Innen már a kaja helyszínére mentünk, Pernek-re, konkrétan ide ültünk be. Bár az étkek finomak voltak, csak szót kell ejtenünk a helyi erők szívélyes hozzáállásáról. Szerintem egy igazi Benesch unoka volt a felszolgáló, ez rögtön a belépésünk után kiderült. A hely legkellemesebb, de egyben legzártabb helységébe ültette le a csapatot, jó mélyen a félhomályba, ahova rögtön kihozta az eredeti szlovák nyelvű étlapokat. Mivel ezen a nyelven minden "ember" ért, nem volt szükség holmi angol vagy német nyelvű fordításra. Bár maga Benesch egyébként cseh volt, azért nem keveset tett a magyar-szlovák barátságos viszony kialakítása érdekében.
Itt egy kis magánvéleményes kitérőt kell tegyek a mássalhangzóktól torlódó csodás nyelv emberi mivoltának alátámasztására. Ehhez azt kell belátnunk, hogy az állat hangok utánzásakor, kevés, némely esetben egyáltalán nem használunk mássalhangzókat. Álljon itt néhány példa: marha-múúúúúúú, macska-miauuuuu, kutya-vauu, szamár-iááááá, birka-beeeee, stb. Ebből könnyen belátható, hogy a szlovák beszéd nem lehet állati eredetű, mert mégis mely állat mondana olyat, hogy strapačky vagy pernecký mlyn vagy na vrchu.., tehát ez csak emberi lehet.
A képen nem látszik, milyen sötét volt, talán csak az étlapot megvilágító telefon árulkodik
Videózás ilyen fényviszonyok mellett? :(
Teli hassal indultunk neki a szerpentinnek, ami még az Álmos könyv szerint sem szerencsés, nem is igen volt kedve senkinek sem gumit radírozni, egyedül Ispán vállalta be, hogy kicsit nagyobb tempót diktál. Az 503-as úton lecsorogva a Duna partra, az 506-os úton valahol Bős előtt elbúcsúztunk egymástól és kisebb csoportokban ki ki haza felé vette az irányt, Ispánnak és Mecsekitnek is kb annyi km volt hátra hazáig, mint nekünk, de amíg mi (Csabuval és Öcsivel) a kényelmes M1 autópályát választottuk, addig nekik még át kellett verekedni magukat a Bakonyon, ami sötétedés után már az előbújó vadak miatt (főleg szarvasok és őzek, amiket Mecsekit látott is figyelni az út mellett), nem olyan vidám.
A kép jól illusztrálja, hogy hogy figyelnek minket mint a Taszken harcosok a Tatooinon
Csabu a mi kis csapatunk élére állt és nem engedte holmi megállókkal lassítani a hazaérkezésünket, így dacára mutogatás, index, sőt még "bruti" hangját (légkompresszoros kürt) is bevetettem, csak tört előre, aminek eredményeként 8 óra után pár perccel már a megszokott hazai OMV kútnál itattam lovam, tulajdonképpen még sötétedés előtt.
Köszönöm mindenkinek aki részt vett ezen az eseményen, nagyon jó társaság volt, az étek is finom volt, az útvonal is, szóval bármikor kapható vagyok ilyesmire. Az időjárás is remek volt, végig napsütés ami vidáman simogatott minket.
A teljes útvonalat szokásos wikiloc oldalra kitettem, akit érdekel, az végignézheti merre jártunk, nekem kb 500 km-t sikerült beletekerni az órába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése