Ez a nap is eljött, talán nevezhetjük a klub hivatalos szezonnyitójának. Szines mester szervezésében, Akarmy Csabi útvonalán vagy 20 motorral gurultunk.
Öröm volt végig nézni a csapaton, talán 2020-ban voltunk utoljára illyen szép számmal közös guruláson!
Az ebéd a berkenyei Szent Anna étteremben volt, amit mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlok, mert az ételek nagyon finomak voltak egytől egyig.
Vannak olyan emberek, akik több száz km-t képesek utazni, hogy havat lássanak, esetleg egy hétvégén síelhessenek. A helyzet az, hogy mi akik általában 2 keréken egyensúlyozva éljük az életünk, nos nekünk nincs szükségünk ilyen mondvacsinált indokra, hogy legyen hó!
Legyen jó! Ennyi. Szép számban, mondhatni várakozáson felül gyűltünk össze és indultunk el egy kis szerpentinezést követő ebéd melletti beszélgetésre.
A ceredi kanyarokról egy vágatlan videó is készült El DonFuerte tollából, akarom mondani kamerájából. Figyelem a nyugalom megzavarására is alkalmas felvételek. :)
Csodás időben újabb gasztro célpontot teszteltünk. Hogy is mondjam, hát melegen ajánlott! :)
Persze az út nem egyenes, hála a részeg geodéták istenének, sosem az. :) Volt közben kilátó, meg lenéztünk Velencére a plázsra is.
Hazafele elkészítettük a klub rangidős motorjairól a képet a 2020-as VSCH naptárba. Vajon melyik hónapban látható?
Nagyon jól alakult a mai nap végül, kb. 12h körül tudtam csak elindulni, beütöttem Garminba, hogy 4h kört tervezzen, de akár hogy nyomkodtam, mindenképpen dél felé akart tervezni, valahogy nem tetszett Kecskemét irány.. Már majdnem feladtam, mikor az opciókat megváltoztatva azt kértem, hogy tervezzen egy 250km -es karikát. Az egyik opció itt már a 10-es úton vitt, azt mondtam nem is nézem tovább, legyen meglepi hova visz.
Solymárig dög unalom, már épp azon gondolkoztam, hogy ez egy halom szart se ér ez a funkció, mikor elvitt Csobánka felé. No ez már jobban tetszett, még sosem jártam erre, tetszett. Aztán felvitt Esztergomba, én még mindig híven követtem az utasításokat, mikor is már látszott, hogy ez átvisz a szlovákokhoz.., de én nem akartam oda menni. :), így pótoltam régi restanciám, felmentem a Bazilikához, sőt itt le is szálltam a motorról és szokásos dokumentálásos fotók után leültem a padok egyikére, megittam a vitt kávém, D vitamint gyűjtöttem. A nyugit egy osztálykirándulás zavarta meg, mikor harmadszor hallottam mögöttem a diákoktól, hogy inkább a kocsmába mennének már, akkor elöntött a bűntudat, hogy bizony mi is sokszor ezt az opciót választottuk.. ezért leküzdve minden emelkedő, lépcső iránt érzett undorom most bizony alaposan körbe sétáltam a helyet, sőt be is mentem minden hova, ahova nem kértek belépőt. Az orgonát kár, hogy nem hallottam, mert kíváncsi lettem volna itt hogyan is szólna egy Bach - d-moll toccata és fuga.. viszont helyette megtekintettem a padlón lévő igencsak kopott lapokat és fuga-t.
Szent Pityu kecsesen sasszézik, ez még sosem tűnt fel.
"a magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója" hirdeti a felirat
Egyszerre két fuvolán játszott, de nem adtam egy fillért se neki :)
Ezzel a védő hálóval elég kiábrándító látvány
Ennek igen jó hangja lehet..
Igazi mécsesek, 100 Ft darabja. Ezek nem százasok.., mert csak 96 db mécses fér fel..
Az épületből kilépve egy sötét ruhás (reverendás?) hajtott el mellettem egy fekete Porsche Cayenne-el, a rendszáma 656- volt, szinte sátáni rendszám, nemde?
Nem sátáni, mondom, hogy 656...
Csodás panoráma
Az Osmo Pocket-t még mindig sokan megcsodálják, jól fel is tartottam a magasba a selfi botommal
A motorhoz visszaérve még végig néztem egy BMW kabriolet találkozó fényképezéshez készülődését, de annyit tököltek, hogy nem vártam meg, végül lesz e fénykép. A fő mufti ugyanis kitalálta, hogy V alakban álljanak fel már a magánúton a behajtani tilosban, de nem igen akart összejönni, mert mire már beszerencsétlenkedte magát a fele, mindig jött a helyi kis turista vonat, meg a Porsche Cayenne-nel is visszajött az isteni helytartó..
Jobbra a főmufti verdája, annak kellene elől állni a V alakzatban. Sajnos a BMW megvásárlásához nem jár vezetési tréning..
Szerintem a bőröndök csak dísz, mondhatnám disz iz dísz :)
Lefele még köröztem ott Esztergomban, nem igen találtam, hogy merre menjek, mert a GPS még mindig át akart vinni a szomszédosba, mikor egyszer csak feltűnt mögöttem egy szép V-Strom. Igencsak néztem a visszapillantóban, hogy vajon klub tag e, de nem tudtam rájönni. Miután mellém jött még mindig nem ismertem fel a Caberg sisak mögött megbújó klubtagot, aki vidáman üdvözölt.., és akkor leesett, nem is egy kutya közönséges klub taggal futottam össze, hanem az egyetlen
V-Stromos vezetőségi vezetővel. Remélem innen már mindenki tudja, hogy ki is az...
Lecsó végig kabátban, nem is fázott :)
Gyors egyeztetés után megbeszéltük, hogy beülünk Visegrádon az idén már többször bevált kajáló büfébe (Ételbárka). Rengetegen voltak, így bent ültünk le, mindketten hekket rendeltünk. Lecsó tán még sült krumplit is kért hozzá. Nem kevés idő telt el, mikor egyszer csak látom, hogy a mérlegen mi is az? Csak nem két halott, akarom mondani hal ott.
Mikor letette elénk a két "dögöt" nem hittem volna, hogy meg tudjuk enni a felét is, hatalmas darabok. De végül nem siettünk, szép lassan leúsztak a halacskák torkunkon.. Finom volt, ajánlott hely ez mindenképp!
Méretes darabok, de nagyon finom volt ! Csacsihal szalma krumplival - de ha így kéred, nem biztos, hogy megértik
Teli hassal vettük a fellegvári rövid szerpentint, hát nem is tudom, ez már a félhomály gurinál sem jött be, most sem voltam gyorsabb. De ilyen az élet, egy folyamatos harc, küzdelem, délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal !
Mint kiderült tanár úr még nem járt Horányban, így az ottani Soós cukrászdát sem ismeri, ahol bizton állítom szerintem a legjobb a fagylalt mind közül amit én valaha ettem. Igazi békebeli fagylalt ez, a cukrászda is megmaradt a régi retro stílusában, régi fagylalt hűtő bödönök, csak kp fizetési lehetőség, de még a rácsok is olyanok, mint a nyolcvanas években.
Mivel cukor beteg vagyok, így 6 gombóc fagylaltnál nem mertem többet enni, elvégre itt pont két dekagramm cukor van egy gombócban, összesen az már 120 gramm !
Mivel kicsit elment az idő, haza felé mentünk, ami itt egy kerek 20 km-es kitérőt jelent ha nem akar kompozni valaki, mert az egyetlen híd Tahitótfaluban van. Itt már látszott, hogy a 11-es főút kezdett telítődni. Szentendrén már állt a sor, így megkezdtük a 2. Magyar hadsereg határozott erőteljes, dinamikus előrenyomulását a kocsisor között. Hála istennek mi veszteségek nélkül jutottunk át, az előbb említett hadsereg sajnos nem volt ilyen szerencsés.
Lecsó egész házig kísért, ahol már várt a közben igen népesre duzzadt családom. Holnap ballag a fiam, ezt is megértem.
Sokat gondolkoztam, hogy honnan is kezdjem mesélni a történteket, mert a tegnapi gurulásnak hosszú évekre, évtizedekre visszamenő történelmi kapcsolatai vannak, még ha a felületes szemlélő ezt elsőre nem is gondolná.
Először is a mi ki gurulásunk nagypéntekre, azaz a Húsvétot megelőző péntekre esett, kezdhetném egészen Krisztus születésének illetve jelen esetben halálának és feltámadásának körülményeivel, de azt remélem, hogy nyájas olvasóim is tökéletesen tisztában vannak vele. Ezután nem sokkal is belevághatnék a történések idővonalába megemlítve Decimus Iunius Iuvenalis római költőt kinek nevéhez fűződik a "cirkuszt és kenyeret" mondás, de mire eljutnánk napjainkig, azt hiszem nem maradna kitartó olvasó, aki írásomon átverekedné magát.
Kezdjük hát a legújabb kori politikai történelmi magyarországi háttérrel, melynek bemutatása talán elengedhetetlen a gurulás szempontjából. 1989. október 23-a Szűrös Mátyás az erkélyen áll, bejelenti, hogy az addigi népköztársaság helyett, mostantól köztársaság az államforma. Öröm és bódottá a népre többé nincs szükség. Sic transit gloria mundi.
A következő 30 évet gyorsan össze lehet foglalni:
1990-1994 Lelkes hülyék
1994-1998 Régi hülyék
1998-2002 Fiatal hülyék
2002-2010 Rutinos majd ravasz hülyék
2010- Mesterhármas
Nos, itt ebben a pillanatban fonódik össze Juvenalis és a legújabb kori történelem, ugyanis a valamit kell adni a népnek, mindig újra meg újra, hogy föl-föl dobott kőként vissza-vissza hullva a nép, ki 4 évente egyszer az úr, jó helyre tegye az x-t. Így esett, hogy 2017-ben, hogy az urnák előtt mondhassuk, hogy "lám, csak jó az Isten, jót ád", szóval 2017-ben a nagypéntek munkaszüneti nap lett!
Tulajdonképpen a tegnapi gurulásunk két esemény szerencsés egybekapcsolódásának a következménye volt. A nagypénteki szabadnap ÉS egy társunk, Mecseki Tomi egy szerencsés együttléte, melyen magvait oly sikeresen elvetette, hogy - bár hosszú, mondhatni évekig tartó gyermek kor után- lánya valamely győri kollégiumi intézmény lakója lett.
Innentől viszont felgyorsultak az események, munkaszüneti nap lévén Mecsekit barátunk felvetette, hogy meglátogatná kislányát a kollégiumban, de ezen esemény után szeretné a legrövidebb történelemmel rendelkező határos ország egyik városát, megkerülni, átgurulni rajta. Győri társaink azonnal felajánlották segítségüket, sőt a teljes szervezést magukra vállalva Mátyás hadait utánozva még egy Schwechat-i reptér látogatást is beterveztek, mely végül kikerült a végleges tervből.
A Szlovák rész megmaradt, végül 10 motorral vágtunk neki, hogy teleszórjuk elégetett szénhidrogénekkel az általuk csak Bratislava-nak csúfolt Pozsonyt. De ne szaladjunk előre.
A tervezéskor az én személyes kérésem volt, valahol álljunk meg enni, hogy a szokásos gasztro élmény is meglegyen a gurulásban. Nem ragaszkodtam nagy felhajtáshoz, jó lett volna bármi gyors kajálda, ehhez csak egy dolgot kértem figyelembe venni:
Hárman, Ispán, Öcsi és jómagam reggel 8-kor indultunk Budapestről, egy nagyon kényelmes nézelődős tempóban a 10-es úton, majd Almásfüzitőn becsatlakozva az 1-es főútra Győrig. Este gyorsan megcsináltam azért az útvonalat a MapSource-ban, feltöltöttem a Garminra, leellenőriztem, hogy azon az úton akar e navigálni, majd másnap élesben csak 15x akart letéríteni az útvonalról, rávinni az autópályára. Nem tudom még mindig kezelni a navim.
A találkozó 11h-ra volt kiírva az egyik győri OMV kúton, ahova mi fél órával előtte be is gurultunk.
Gyűlnek a motorok
Nemrob, a mai túra vezetője is befutott
Elindultunk, de Mosonmagyaróváron megálltunk bevárni Szikus-t, aki pár mp-el lemaradt a találkozóról. A várakozás alatt leteszteltük a kínai gumi nyomásmérőm, Ispán itthon vásárolt nyomásmérőjét, Nemrob szintén analóg mutatós nyomásmérőjét és a kút óráját is. Tulajdonképpen Ispán mérője tért csak el, igaz az jelentősen.
Vidám várakozás Szikus mesterre
Első megállónk Hainburgban volt, amit egy kis városnézés előzött meg, felmentünk a helyi "török" negyedbe a macskaköves úton, talán még nem volt kijelölt "no go" zóna, de már elég sötéten méregettek minket a mélyen ülő szemeikkel a marcona fiatalok. Itt egy szűk utca végén - vissza kanyarodtunk a városkán átvezető fő útra,- ahol balra egy kebabos ablaknál maradhatott le csapatunk vége, Szikus és Mecsekit. Egy pár perc után ezt sikerült is észre vennünk, örömünkben ugyanis, hogy megúsztuk a magyar-török viszályt nem igen néztünk hátra felé. A mai technikai vívmányok mellett nem olyan könnyű tartósan elveszni, így a Lidl parkolójában (sógoréknál egyébként nyitva volt) Primatopista megtalálta elveszett báránykákat illetve felvezetésével hamar együtt volt megint a csapat.
A kilátóhoz, illetve kilátó domb-ra felérve csodálatos látványban volt részünk. Ezek a sógorok tudnak valamit a kövér motorosok lustaságáról, se lépcső, se terep, végig aszfalt a tetején egy nagy parkolóval !
Iránykő, égtáj jelölésekkel és városokkal
Helyi bogár és virág határozó
Itt jegyezném meg, hogy ez a bogárhatározó stimmelt, a parkolóban megpucoltam a sisak pleximet, mindet felismertem ezek közül ami repült. Az ottani méh, ajj az bazi nagy volt. A jobb combomon utazott velem az egyik, de meguntam, hogy nagyon jobbra húz a motor a súlyától, így lepöccintettem az egyik kanyarban..
Hainburg
Kilátó domb hatalmas parkolója
D vitamin gyűjtés
Nem bízták a véletlenre.
Fefe idegenvezet. "Intelme gyorsan, nyersen ért."
Innen már a kaja helyszínére mentünk, Pernek-re, konkrétan ide ültünk be. Bár az étkek finomak voltak, csak szót kell ejtenünk a helyi erők szívélyes hozzáállásáról. Szerintem egy igazi Benesch unoka volt a felszolgáló, ez rögtön a belépésünk után kiderült. A hely legkellemesebb, de egyben legzártabb helységébe ültette le a csapatot, jó mélyen a félhomályba, ahova rögtön kihozta az eredeti szlovák nyelvű étlapokat. Mivel ezen a nyelven minden "ember" ért, nem volt szükség holmi angol vagy német nyelvű fordításra. Bár maga Benesch egyébként cseh volt, azért nem keveset tett a magyar-szlovák barátságos viszony kialakítása érdekében.
Itt egy kis magánvéleményes kitérőt kell tegyek a mássalhangzóktól torlódó csodás nyelv emberi mivoltának alátámasztására. Ehhez azt kell belátnunk, hogy az állat hangok utánzásakor, kevés, némely esetben egyáltalán nem használunk mássalhangzókat. Álljon itt néhány példa: marha-múúúúúúú, macska-miauuuuu, kutya-vauu, szamár-iááááá, birka-beeeee, stb. Ebből könnyen belátható, hogy a szlovák beszéd nem lehet állati eredetű, mert mégis mely állat mondana olyat, hogy strapačky vagy pernecký mlyn vagy na vrchu.., tehát ez csak emberi lehet.
A képen nem látszik, milyen sötét volt, talán csak az étlapot megvilágító telefon árulkodik
Videózás ilyen fényviszonyok mellett? :(
Teli hassal indultunk neki a szerpentinnek, ami még az Álmos könyv szerint sem szerencsés, nem is igen volt kedve senkinek sem gumit radírozni, egyedül Ispán vállalta be, hogy kicsit nagyobb tempót diktál. Az 503-as úton lecsorogva a Duna partra, az 506-os úton valahol Bős előtt elbúcsúztunk egymástól és kisebb csoportokban ki ki haza felé vette az irányt, Ispánnak és Mecsekitnek is kb annyi km volt hátra hazáig, mint nekünk, de amíg mi (Csabuval és Öcsivel) a kényelmes M1 autópályát választottuk, addig nekik még át kellett verekedni magukat a Bakonyon, ami sötétedés után már az előbújó vadak miatt (főleg szarvasok és őzek, amiket Mecsekit látott is figyelni az út mellett), nem olyan vidám.
A kép jól illusztrálja, hogy hogy figyelnek minket mint a Taszken harcosok a Tatooinon
Csabu a mi kis csapatunk élére állt és nem engedte holmi megállókkal lassítani a hazaérkezésünket, így dacára mutogatás, index, sőt még "bruti" hangját (légkompresszoros kürt) is bevetettem, csak tört előre, aminek eredményeként 8 óra után pár perccel már a megszokott hazai OMV kútnál itattam lovam, tulajdonképpen még sötétedés előtt.
Köszönöm mindenkinek aki részt vett ezen az eseményen, nagyon jó társaság volt, az étek is finom volt, az útvonal is, szóval bármikor kapható vagyok ilyesmire. Az időjárás is remek volt, végig napsütés ami vidáman simogatott minket.
A teljes útvonalat szokásos wikiloc oldalra kitettem, akit érdekel, az végignézheti merre jártunk, nekem kb 500 km-t sikerült beletekerni az órába.
A 2019-es év eddig remek időjárással kápráztatott el minket, tulajdonképpen februárban indult a motoros szezon, bár akkor még az aszfalt helyenként 10 fok alatt volt, mi, a nem lapra döntögetős motorosok már kirajzottunk.
Mindez a kedvező időjárás még egy különlegességgel párosult. Talán mindenki érezte az elmúlt években, hogy a hét munkanapjain meglévő remek időjárás a hétvégére rendszeresen elromlott, a várva várt hétvégén minden kirándulós, motorozós tevékenységnek lőttek. Nos ez idén pont fordítva működött, szinte minden hétvége csodálatos idővel ajándékozott meg. Ezen a hétvégén az előrejelzések azt mutatták, hogy - legnagyobb bánatunkra . de visszaáll a rend, azaz esőt ígértek, főként szombatra.
De mit lehet tenni, ha vasárnapra már családi program került, amit nem igen lehet átrakni egy kis időjárás miatt? Hogy mit? Figyelmen kívül hagyni az előrejelzést, ami ebben az esetben remek döntésnek bizonyult. Kiírtam hát a fórumra, hogy gasztro gurulásra mennék - ami annyit jelent, hogy a gurulás célja, hogy a gurulás közben, esetleg a végén valami étkezdében kössünk ki, ahol burkolhatunk valami finomat egy kellemes beszélgetés közepette. Hamarosan jelentkezett Ispán, hogy Őt érdekli a dolog, ha nem megyünk túl korán. 10h-t beszéltünk meg egyeztetésre, hogy meglátjuk, ha nem szakad az eső, akkor valahova megyünk!
Reggel 10h, még nagyjából egy szál semmiben iszogatom a kávém, megcsörren a telefon, Ispán hív, hogy kimenne Gödre. Lecsaptam rá, hogy elkísérem, mert ott is van hekkes ! Nem kell mindig 100 km -t tekeregni egy kis betevő falatért. (mekkorát tévedtem megint!)
11h kor értem Ispánhoz, aki már a motornál várt az utcán, sajnos Gödön nincs ma nyitva a motoralkatresz.eu bolt, de mindenképpen szeretne az indiai útjára egy vízálló csizmát, irány a Motorline, az ott vett Sidi csizma 7 évet bírt, sőt még mindig használható, de már nem vízhatlan.
Sikeres vásárlás után már tényleg a guruláson a sor, már az új csizmában feszítve megy előttem Ispán, irány Észak. Csodás napsütés, a frissen feltett hőmérőm szerint 15 fok, ennél jobb motorozós időt elképzelni sem lehet. Első megállónk rögtön a Bánki tónál volt, ahova a paripám már igencsak kiéhezve érkezett.
Mindketten elővettük a nemrég vásárolt Dji gépet, ami fényképezőgépként is megállja a helyét, sőt, íme egy panoráma fotó:
Ispán videózza a tavat, igen csak izgalmas felvételnek ígérkezik :)
Gyorsan megbeszéljük a továbbiakat, főleg, hogy hol és mit kajálunk... elvégre ezért jöttünk.
Nyilván mindenki tud egy csomó fontos dátumot, de aki mégsem, az is tudja, hogy az Aranybulla - ahogy ezt Pistike is mondaná, az "csupa kettes", nos itt a bizonyíték, hogy Ispán motorján a km számláló, az nemsokára "csupa ötös". Na jó csak úgy ahogy a csupa kettes sem stimmel, mert hát az első jegy itt sem egyezik. Azért meg kell jegyezni, hogy egy motorkerékpár esetében rémisztően nagy ez a szám, mármint a 255555 km ! Ennyi valós km-t ment Ispán barátunk a "nagyságos asszonnyal". Ez igen, gratulálunk Ispán, van aki életében nem vezetett le ennyi km-t, nem hogy motorral nem.
A terv annyiban hibázott, hogy nem a szobi révnél van a halas, ezt én magamban igencsak nehezményeztem Szob végét jelző táblánál, hogy akkor lehet mégsem eszünk halat? Ispán meggondolta magát? Ehettünk volna a Bánkon a Falatozóban, ami április lévén végre nyitva volt!
Rétságon a tankenstellén vidáman üdvözölt egy "látszólag" elég szakadt 750-es talán suzuki, amiről a tulaja vidáman mesélte, hogy ez bizony alkalmi vétel volt, a Mad Max film egy sztárját tisztelhetem a lovában, ezen bizony maga a nagy Mel Gibson is vidáman fingadozott a forgatáson.
Mint ahogy Ispán motorját is egy halom rozsdának látja egy szak avatatlan szem, bizony én sem tudtam tovább nézni és gyönyörködni abban a 750-esben, ami nem csak ütött kopott volt, hanem igencsak viseltes, látszik, hogy ez a fajta ló nem csak a kanyarokban feküdt lapra gazdája tudtával, hanem még jó párszor fetrengett a poros úton gazdája nem túl nagy örömére is.
Tovább indultunk, a kúton ivott kávé után a fagylaltozóknak csak integettünk, illetve heves kar mozdulatokból rájöttem, hogy bizony itt van Rétságon a Zulu Étterem és Pizzéria, ahol fix díjért KORLÁTLAN fogyasztást ígérnek, hétköznap mindösszesen ezerötszázért, de hétvégén is mindössze két ezer forintért. Na majd legközelebb..
Diósjenő felé vettük az irányt, ahol pár mp-es megálló alatt ismét megcsodálhattam Ispán szándékosan elhanyagolt haciendáját (mert hogy eladó lesz).
A Börzsönyön átvágva Kemence felé vettük az irányt. Itt lakhatnak az időjósok, de legalábbis a békáik, mert itt volt egy kis eső, tulajdonképpen nem volt vészes, épp csak több volt mint szemerkélés, de ahhoz már elég volt, hogy kihagyjuk a helyi kilátót. Ezt a kilátólátogatást egyébként is Tjhooker barátunkkal a legjobb csinálni, ő mester ebben, merre vannak a legszebb kilátást nyújtó "vigyázz lépcső"-s kilátók. Vagy csak tényleg a Jézuska lepte meg egy kilátókról szóló könyvvel, vagy csak simán meg szeretné mutatni azokat a helyeket amiket a bérelt nyugdíjas busszal már nem fogunk tudni megközelíteni.
Kemencére beérve Ispán elvette a szüzességem, legalábbis ami a patak motorozást illeti, hiába no az új csizmát India előtt tesztelni kell, így belevágtatott a patakba. Erősen gondolkodóba estem, ha az eső nem áztatott át, hát a patak vize most biztosan fog. Az én bakancsom már a vételkor sem volt víz álló, jobban mondva áll benne a víz, ha esik. Ispán csak annyit mondott, hogy akkor "ne tedd le a lábad". Ez végül meglehetősen jó tanácsnak bizonyult.
Végig gurultunk a határ mellett, Vámosmikola, Ipolytölgyes, Letkés végül Szob, amit elhagyva a gyomrom már felhördült. Enni kéne valamit, mert 3 óra is elmúlt. Végül Zebegényt elhagyva Nagymaroson végre villogni kezdett a hátul ép, de elől igencsak kókadozó jobb oldali irányjelző..
Nagymarosi Ászok Sarok, az egyik legjobb hekkező hely, ahol valaha ettem
Kajálás közben készült egy kis teszt motionlapse videó
A maradványok, pedig vagy 40 dkg- os hal volt ! (1300 Ft- ért ingyen volt !)
A szivárvány és a panoráma is benne volt az árban.
A Duna part mellett Vácon keresztül az Andretti felé vettük az irányt, ahol pár gombóc fagylalt után véget ért a mai guri.
Nagyon jól éreztem magam, köszönöm Ispán !
Ha valaki szeretné megnézni, merre is jártunk pontosan, akkor az itt megteheti.
