V-Strom találkozó - június 17-19 - Bacus

 

 

Idén is megrendezésre került az évi V-Strom találkozó, aminek idén a sárospataki Tengerszem kemping adott otthont.

Nagyon jó időt fogtunk ki, kellemes a kemping, a mellette lévő Végardó Fürdőbe is átlátogattunk.

 

Képek

Szlovénia újratöltve Ausztriában - Bacus

Ez bizony nem Szlovénia

Nehéz röviden írni egy három napos eseményről, szerintem nekem sem fog sikerülni, előre is elnézést kérek.

A túra kiírása még valamikor február közepén megtörtént, Szabiboy, aki a 2019-es tájékozódási túrát szervezte Szlovéniában, ismét kiírta fórumunkra, hogy motorozzunk végig az akkori útvonalon, de immáron nem itinert, hanem a GPS-t követve. A COVID miatt még sok minden bizonytalan volt, de a túra fogadtatása, jelentkezések - szerintem - várakozáson felüli volt, talán még Szabi-t is meglepte. Még mindenkiben élénken élt a 2019-es esemény, remek időjárás, sok sok motor, kisebb csoportokban, de állandóan össze össze futva, szuper hangulatban, együtt bandázva egy remek szállásról indulva és érkezve. Sajnos nem írt róla senki bővebb leírást - pedig most is elolvastam volna, egy fent marad videó nem igazán tudja vissza adni az akkori hangulatot.

A szervezés idén nem tartalmazta a szállás foglalást, azt mindenki egyénileg intézte, de sorra jöttek a beírások, hogy ki hány külső barátot szervezett még be, lassan úgy nézett ki, hogy nem is tudunk egy szállodában elférni a nagy érdeklődésre tekintettel. Már a csoport beosztásokra is lassan sor került, mert a motorok számát nézve nyilvánvaló volt, hogy ennyi motort azon az útvonalon lehetetlen lenne valamennyire is együtt tartani. Én is jelentkeztem túravezetőnek - most először mentem volna egy csapat élén - de ez irányú szüzességem mégsem vesztettem el. Szabi hiába járta le előtte autóval az útvonalat, az időjárás a túra időpontjához közeledve egyre kedvezőtlenebbül alakult. Nagyon előre teljesen felesleges gondolkozni, hiszen az időjárás nőnemű és az asszony ingatag, úgy hajlik mint a nád..

Sorra jöttek a lemondások, papírkutyák és a puncik hamar visszamondták, hiába kínált alternatívát maga a város - Lenti - ahol remek fedett meleg vizes gyógymedence is található, ami ráadásnak azért elég messze van ahhoz, hogy már az oda illetve a vissza út alatt is sokat lehet motorozni, kiélni magunkat.

A jó, hír, hogy a kemény mag maradt, valahogy majd csak lesz, reménykedve Zeusz kegyességében, hogy nem szór meg bennünket villámjaival, netán még a nap is kisüt. Én helyi klubos képviselőjével - Ispánnal az esősámánnal - még hétfőn megbeszéltük, hogy mi mindenképpen lemegyünk, Lentiben majd a többségi döntést elfogadva motorozunk vagy sörözünk.

Péntekre kivettem egy szabad napot, hogy egy jót motorozva a Balaton felvidéken, megállva pár bevált helyen fagyizzunk, együnk. Az idő olyan remek volt, hogy szinte elképzelhetetlen volt, hogy ez másnapra elromoljon. 10 órakor indultunk a sámán "barlangjától", friss forgalmi engedéllyel az occsó tankoláshoz Csákvár felé vettük az irányt. Ispán az élre állt - bár felajánlotta, hogy menjek előre, de nem éltem vele, - így aztán kihagytuk az Etyek utáni nyárfasoros részt. Nekem valahogy eddig mindig kimaradt a csákvári híres cukrászda, ezt most pótoltam.

Még 3-4 ilyen fagylaltos pultból lehet választani

Aki még nem járt itt, az most hagyja abba az olvasást, pattanjon nyeregbe és irány Csákvár, mert ilyet még nem baxtam. 4 pultban, 2 sorban dugig álltak a fagylaltos tégelyek, csak kapkodtam a fejem, körbe jártam egyszer, kétszer és éreztem, hogy bajban vagyok. Ennyi fagylaltból nem lehet jól választani! 6-7 fajtából sem könnyű két gombócot választani, ha majd minden ízt szeretsz, de itt kb 50 féléből, ez bizony mission impossible. Maradtam a jól bevált klisémnél, miután megkérdeztem melyik cukormentes, azt a pultot (igen, egy teljes pult, kb 12 féle fagylalt cukormentes volt!) messze elkerülve, választottam a szokásos rumos dió és karamellát. Nesze neked széles paletta, legközelebb puncsot eszem tirumisuval. 

Ispán azonnal mesélte, hogy itt is minden megváltozott, játszótér volt a mostani makett "erdő" helyén, a fagylalt mellé adtak valami plusz díszítést, a kávé mellé egy pohár vizet, de ma már nem fér bele az egyébként geci drága árak mellé semmi. 

Játszótér helyett makettek

Utunkat folytattuk Székesfehérvárt messze elkerülve Zirc felé, ahol a kávé után - csak gyakorlás gyanánt - én mentem előre. Veszprém után a 77-es úton Tótvázsonynál tértünk le Pécsely - Vászoly - Dörgicse után Akalinál kikanyarodva csak egy picit belekóstolva a 71-es út forgalmába, Zánka - Köveskál, majd Gyulakeszi felé vettük az irányt. Többször voltam már ezen az útvonalon, de nem tudok betelni vele. Ha nem jártál még erre, azonnal vedd fel a bakancslistára! 

Ez egy jó kis útvonal

Gyulakeszin az autós pihenőben ebédeltünk. Ispánom mintáját követve én is a motoron hagytam mindent, kabátot, sisakot, GPS-t, de barátom csak rá tudott tenni még egy lapáttal, mert ő a motor kulcsát is benne hagyta a zárba. 

Gyulakeszin az autóspihenőben ki ne hagyd a kajálást !

Itt szerettem volna már nem visszakeveredni a Balaton partra, de a telefonomba google maps -be raktam az útvonalat, amibe hiába írtam bele Hévízt köztes pontnak Zalaegerszeg felé, ezt kb 1 mp alatt felülbírálta, így kisvártatva megint feltűnt a Balaton látképe. Ez némileg enyhítette bosszúságomat. Édes kicsi feleségem zalai, sőt valahol apai nagymamám is zalai, innen már otthon éreztem magam, magabiztosan haladtam a 76-oson Zalaegerszegig, ahol leborítottunk a 74-es útra, majd Bak-nál már 75-ös úton Lentiig. Ispánt Zeg után 2x is elvesztettem, tud ő jönni nagyon, de most megint üzemanyag spórolásba kezdett, hiába siettem volna, nem hagyta, hogy kizökkentsem a tempójából. ( a telefon meg csak mondta a magáét, még Zalaegerszegről is vissza akart fordítani Hévizre, mekkora egy fos tud lenni a gmaps, uram atyám!)

Magamban arra gondoltam, hogy ebben a jó időben még átmegyek a fürdőbe, pacsálok egyet a melegben. No ez nem sikerült. Lenti 4 órakor zár a recepciós szerint, dacára a szórólapnak ami 5 óra utáni kedvezményes belépő jegyet hirdetett, engem már nem engedtek be. A pénztár bezárt. Nem sok kedvezményes jegyet adhatnak el, de biztos jól megy a bolt, nincsenek rászorulva! Rettenetesen csalódott voltam, nem is értem, hogy egy ilyen fürdő, hogyan zárhat hat előtt, pénztár pedig már fél 6 kor sincs. Szarjanak sünt!

Annyira jó idő volt, hogy kiültem beszélgetni a szálloda teraszára fürdőgatyában Szabi, Joe és Wombat mellé. Nemsokára elkezdtek befutni a többiek, Mecseki Tomiék Taurusz házaspárral, majd Színes mester is. A jóval előttem érkezőket is kidobták a fürdőből, Tj-Évi páros, majd Alfi. Akármy Csabi klubtárs is befejezte az ingázást a közért és a szálloda között. 11 motor, leállítva, volt aki garázsban, páran a fa alá, Alfi az eresz alól túrta ki a tulajt.

Épp a vacsora lehetőségeiről tanakodtunk, rendeljünk pizzát vagy kérjünk Tj-éktől pár májkrém konzervet? Alfi jött, látott és győzött illetve meggyőzött, hogy menjünk a szomszéd éttermek valamelyikébe, de ő rántott hús nélkül nem jön haza. Először a nemrég nyitott csülközőbe mentünk, de csak benti helyen tudtunk leülni, a levegőtlenség 2 perc alatt meggyőzött bennünket, hogy a másik a mi helyünk. Annyira finomat ettünk - egyébként többségében heti vagy mindennapos menüből választva, hogy alig vártuk, hogy másnap is ezen a helyen beszélhessük meg frissen szerzett élményeink.

A szállodába visszaérve, Szabiboy új tervvel fogadott bennünket, tanulmányozva a környék előre jelzéseit, erősen javasolt lenne az osztrákok felé menni, mert ott lényegesen jobb lesz az idő, meg az utak is jobb állapotban vannak eső esetén, pl nincsenek az ítélet idő által felhordott apró kavics, föld és egyéb motoros rémálmok az úton. Reggelig napoltuk a döntést, de senki nem ragaszkodott a Szlovén eredeti tervhez.

Az eredeti Szlovén terv se volt rossz

Mondtam, hogy hosszú lesz, de lassan azért a felénél járunk. Az éjszaka eseménytelenül, mondhatni BL döntetlenül folyt. Ispán ugyanis 7 órától már nem mozdult a tv elől, még vacsorázni sem jött, mert ő szeretné látni a meccset. Visszaérve a kajálásból, még rendületlenül nézte, kérdeztük, hogy áll a meccs, de kissé frusztráltan mondta, hogy bár már megjött a busz a játékosokkal még mindig a felszopó műsor megy.. Ilyen ez a nyugger élet, Ispánunknak fogalma nem volt milyen nap van, hogy a BL döntőket nem pénteken játsszák ezt mi sem tudtuk.

Reggeli közben befutott Nabs négy danos mesterünk, akit ezen a túrán (is) több szempontból is példaként tudok csak emlegetni. Nem azért, mert rosszat nem is mernék írni róla, tudja hol lakom..., de amit ő tud a motorozásról, azt kevesen tudják. Kicsit lespoilerezve, neki aznap 910 km körüli táv jött össze. A reggelit nagy könyörgés árán sikerült előre hozni, - Lentiben 9 előtt a fű se nő, viszont du 4-kor már megint nem -, így 9 órára már mindenki az udvaron beöltözve eső ruhában várta az indulást.

Alfi fordult csak vissza rögtön az elején, tárva nyitva hagyva a szobánk ajtaját, de még egész korán eszébe jutott. A magyar határig, talán kicsit még az osztrák oldalon is szemerkélő esőben magunkban mormoltuk Ispán nevét, sámánunk meg ki tudja mennyire csuklott, de végül az eső elcsendesedett és a nap is ki-kisütött.

Szabi mindenkinek átküldte az útvonalat, így bátran mondta, hogy ha van egy egy alkalmasnak tűnő szakasz, akkor ő nem akar feltartani, bátran előre mehetünk. Azt azért tudni kell, hogy az a 650-es burgonya, az igencsak jól megy, feltartásról szó nem volt, ennek ellenére Akármy (+felesége) nem bírt a 750-es bajor vérével, mint Kincsem, aki nem tudott veszíteni lendült az élre. Tj szintén feleségestül utána eredt, Nabs pedig kiállva a nyeregből - mert neki így is megy a szerpentin - szorosan a nyomában. Itt jött számomra egy pici dilemma, mit tegyek? Éreztem, hogy nem rossz a tempó, de azok ott elhúznak?! Feltettem magamnak a szokásos kérdést. Visszapöccintettem két fokozatot, majd nyomomban Taurussal és Wombattal megindultunk mi is. Wombattal egyébként végig dumáltuk az utat, dehogy vettem észre, hogy ő is jön, csak csodálkoztam, hogy nem szakadtunk szét az interkommal. Hamar magunk mögött hagytuk a többieket, sikerült a kis előretörő csapatot beérni, igazán élvezetesen és lendületesen kanyargásztunk. Nabs végig állva, ő tudta ezt a tempót a pedálon, párszor rendesen bedőlve az álló helyzetében, a súlypont ugye magas volt, a motort nem dönthette jobban mint mi, kénytelen volt a testével jobban mozogni. Nagyon tud, remélem egyszer én is fogom ezt tudni, ehhez nem kell más, csak elmenni SzU-n (FÁK) keresztűl Japánig. 

Kis eligazítás

Azért néha megálltunk és bevártuk a csapatot, a pihenőkben mindig együtt voltunk. Csak egyszer hagytunk el embert, Ispán valahol még esőt űzött, majd kisvártatva komótosan beért minket.

Ispánra várva

A következő szerpentinnél a trimvirátus bekapcsolta a nitrót, Nabs leült és az élre állt, olyan lazán fűzte egyik kanyart a másikba, a féklámpák csak néha villantak, itt volt az idő a "road" módból "dynamic"-ba tenni a motortérképet, kicsit felkeményíteni a futóművet. Imádom a motorom, eddig mindig elégedett voltam az alap programmal, de most lehet kevésnek bizonyult volna. Az új motortérkép annyira átírt mindent, mintha új lovam lett volna. A kanyarokból kigyorsításnál már figyelni kellett az erőszakos gázadásokra, ugyanis finoman elkezdte megemelgetni az elejét, nem nagyon, azt az elektronika nem engedte, de 70 felett azért ez nem várt dolog volt a részemről. A futómű felkeményedett, vége volt minden hintázásnak, nőiességnek, előjött az anyatigris. Annyira megérkeztem, hogy az utassal motorozók mellett párszor alkalmam lett volna elmenni. Én, a béna. 

Az új motortérkép fogyasztásban is jelentkezett, szinte hallottam ahogy szürcsöli a boxer a nyálat, az átlagosan 4,8-5 literes fogyasztást a két-három szerpentines szakasz alatt 5,4 literes átlagfogyasztásra tornászta fel. Később ennek az lett az eredménye, hogy nekem 5 litert még egy kinti kútnál vételeznem kellett (akármy-val együtt), míg a többi motor - igaz a végén már imával, de csak átért egy magyar kútoszlopig.

Flamózó

Road to Heaven

Megálltunk az étterem előtt, ahol pár perc várakozás után megjött a csapat. Itt annyira jó idő volt, hogy én végleg megszabadultam minden eső cucctól, nem is vettem már vissza aznap. Csodás hely ez az Ausztria, pazar kilátás,  nagyon jó étterem ez a Teichalm -nál lévő étterem. Először azt hittem csoda történt, megértem a németet is, de nem, csak a pincér volt magyar, Nagykapornakról jött és még nem felejtette el anyanyelvünk, szinte mindenkit rádumált a menüre, amit egyébként nem bántunk meg. Egy előre pácolt marhahús volt zsemlegombóccal, szaftban, lila káposztával, előtte leves - nekem májgombóc, - egy pohár üdítővel és capuccinóval, 25 euróért. (Ispán csak ennyit írt a fórumra: a kaja is csúcs volt. Tízezerért) Ennyi, sajnos a jót meg kell fizetni, itt pedig halmozott jó volt, kilátás felár, szerpentin felár, magyar nyelvű pincér felár. Szlovákiában fele ennyiért eszünk, de csak szlovák nyelvű az étlap, pincér nem tud angolul (se), vakon választasz.

Itt készítettem pár légi felvételt. Megkérdeztük előtte, hogy itt szabad e repkedni, a válasz határozott igen, de van egy feltétel. A drónt neked kell hozni.. Így is lehet, na igen, mondjuk kurvára nem is tör a drón nagyhatalmi címre az osztrák kormány az innováció jegyében.

A kis csapatunk, csapatás után

A vadas szerű étek

Innen tovább fűzve a kanyarokat, már visszafelé tartottunk,  Sankt Corona am Wechsel -nél elkészítettük a motoros csapatképeket, földről, levegőből. Itt már folyamatos, csodás napsütés volt, sütkéreztünk is kicsit, Tomi művészien komponált képeiből nekem több is tetszik, de a pitypangról tényleg remek kép lett.

Kicsit már giccses

Banda a levegőből

Banda a földről

A nap képe mégis ez

Innen még messze volt a haza, a két bmw-s már szólt, hogy banán kell a majomnak, mert baj lesz, de csak mi tankoltunk! Remek motorok a v-stromok, meg az AfrikaTwin is, ha éppen beindul, bírják ezek a koplalást. A határ előtti utolsó 20-30 km kín lassú volt, nem értettem Tj miért marad le ennyire, eszembe se jutott, hogy ennyire nincs benzin már, próbál vitorlázva eljutni Körmendig.Sikerült !! Minden motor megúszta tologatás nélkül, mondjuk Fefe nem volt velünk, nála már odafele elfogyott volna a nyál. Erről Nabs tudna mesélni. Ő sem tankolt, de tőle még a határ előtt jóval elváltunk, nem lett volna értelme velünk tartani Körmendig, Szombathely felé rövidebb volt, ezt a takonytakarékos tötymörgést, tutyakodást a kútig, ezt egyébként se élvezte volna.

A fél kilences konyhazárás előtt már mindannyian ott ültünk a Denis étteremben, csak Ispán nem jött, aki ismét jókedvűen várta a BL döntőt! Most már nem csak megjött a busz, de le is szálltak a játékosok, talán meccs is lesz. Láthatóan mindenki elfáradt, mert a szállóban nem volt nagy bandázás, Ispán nézte a meccset, majd az utána lévő műsort hajnalig, részben már bőrön keresztül.

Tele volt a hely megint, későn jövő Tj család jobbra a másik asztalnál, Tomi mosolyog

Office logó az abroszon..

Nyugi, mindjárt a finisbe érünk, ha eddig képes voltál elolvasni, most már ne hagyd abba! Még az este sikerült megbeszélnem a tulajjal, hogy délig becuccolhatunk a mi szobánkba, így alkalmunk lesz meglátogatni azt a korán záró fürdő egységet, meg is fogadtam, ha addig élek is belepisálok a medencéjükbe. Így is lett. A 38 fokos gyógyvizes medence színe és szaga alapján nem csak én álltam bosszút, túl sok víz nem lehetett a medencében az már biztos, ezt talán a sok szétporladt vesekő maradvány is alátámasztja.

Reggeli után a csapat a megint szemerkélő esőben kezdett szétszéledni, csak Mecseki Tomiék, Tauruszék, Ispán és én maradtunk egy kis brűgölésre. Kedvezményes belépő márpedig nincs (szopjanak lovat), semmi kedvezmény, nincs rövidített belépő jegy sem. Eső jegy sincs, pedig a kinti medencékbe senki nem volt, közben építkezés, OSB lapokból tákolt folyosó, áh nem sorolom. Mindezt 3200 Ft -ért, kell, nem kell?! Ennek ellenére bementünk, jól éreztük magunkat, segítettem a vízszint szinten tartásában, többször is.. A többiek látványosan kijártak pisilni, én nem színészkedtem, ahogy a többi vendég sem.

A 38 fokos gyógypisiben nem bírtam sokáig, Ispán anekdotázott Irakban töltött éveiről, ott még ilyen medence sem volt. A másik medence csak 32 fokos volt, csak mi voltunk benne. Mecseki Tomi még kiderítette, hogy a teljes áru felnőtt belépőjegy még nem tartalmazza a szauna használatot. Mit akarunk? Az öltöző szekrény legalább benne volt.

Gyógylunk..

Körpanoráma kint. Megy a bolt..

Jó volt, elég volt, indulás haza

Dél fele már mi is indulásban voltunk, megint beöltöztünk az esőruhákba, mert egyre jobban esett, sőt végig esőt igért az úton. Mondtam én, hogy velem van a Sámán és nem félek használni, de nem hatott senkire. A legrövidebb úton mentünk hazafelé a Balaton északi partján, ahol Alsóörsnél Ispán letért egy kis családlátogatásra, én meg sem álltam hazáig. A fűzfői elkerülőn még kis szemü jeget is kaptam, egész Budaörsig esett, de mire hazaértem már száraz is volt mindenem.

Na szóval valahogy így esett, hogy sógorék helyett sógorékhoz mentünk, napraforgók vagyunk, de egy igen jót motoroztunk, remek helyen nagyon finomakat ettünk, mindenki feltöltődött és persze várjuk, hogy azt a Szlovén útvonalat napsütésben, jó időben végre lemotorozhassuk, de az majd egy másik történet lesz. Szlovénia reloaded number two.

A túrán készült képeket itt tekintheted meg. (jó sok van)

Ha Mecseki Tomi összerakja, akkor lesz videó is..

A túránk útvonala itt megtekinthető. (Mecseki rbiker pedig itt)

 

 

Kokárda kanyar - Bacus

Lassan hagyomány, hogy az első nagyobb létszámú "szezonnyitó" gurulást március 15-én tartjuk, a még nagyobb hagyománnyal rendelkező BelKG bemelegítőjeként.

Mivel itt még azért lehetnek keményebb hidegek - "kérjük üljön át egy másik gépjárműbe" - ezért ez az esemény csak kellemes időjárás esetén tartjuk meg. (Mai hírekben pl Bánkúton hó van !) Az utóbbi évek enyhe telei ezt lehetővé is tették, bár egy sars-cov-2019 -es vírus ezt majdnem megakadályozta.

11h kor találkoztunk az egyik OMV székesfehérvári kutján, kicsit tartva az elmúlt napok üzemanyag ellátási gondjaitól, sokan tankoltak, meg volt aki messze is lakik. Külön elismerést érdemel Barcsról érkező társunk, talán ő lakik a legmesszebb, de nemrég csatlakozott nógrádi motoros barátunk is rengeteg plusz km-t kellett megtegyen a csatlakozáshoz.

Sajnos ez a dunántúli vidék sokkal élvezhetőbb motorozási szempontból, mint Alföldünk technikás egyeneseivel teletűzdelt síksága, ami még jó messze is van, így kizárva sok arra felé lakó motoros barátunk részvételét. Pedig hiányoztok !

A bejárt útvonalunk:

Székesfehérvár - Lovasberény (Cziráky-kastély) - Csákvár - Oroszlány - Mór (1848-as honvéd emlékmű) - Bakonycsernye - Maderspach Viktor-kilátó - Ősi - Székesfehérvár MOL

kb 30 motorral indultunk el. 

Indultunk volna, de egy honda,
megmakacsolta magát, jó kis parát
okozva köszörült, gazdi nem örült
buta kis Africa, cseréld le csacsira. :)

A kutasok segítőkészek voltak, bebikázták az iker afrikát, ami utána egész végig remekül viselkedett, le se akart állni, vagy mi nem akartuk, hogy leálljon, de az is lehet, hogy Robi nem merte leállítani. A megállóknál szépen duruzsolt, számolta vissza a perceket 1440-es percenkénti alapjárati fordulatszámával mp-ként 24-szer suttogta fülünkbe (kb. 12 liter levegővel), hogy működik a japán technika. :)

Remek idő volt, helyenként 17 fok felett mutatott a hőmérő, a nap néhol olyan erővel sütött, kiirthatatlanul belénk égette, igen, itt van a tavasz.

Képek

Videó

Szabő Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

Klubgyűlés 2021 - Bacus

Idei utolsó nagyobb létszámú évzáró eseményünkön jó volt találkozni, beszélgetni, vitatkozni :)

Ilyenkor döntünk klubunk jövő évi eseményeiről, tagdíjunk mértékéről, a vezetőségről.

Képek

Belkg 2021

 Idén is megrendezésre került a BelKG rendezvény, amin szép számmal vettünk részt.

Képek

2020.11.07 Klubgyűlés

Ma 12 fokban, de csodálatos napsütésben rendhagyó módon - a covid miatt - szabadtéren a velencei korzón tartottuk meg az évi rendes klubgyűlésünket.

Sokan érkeztek motorral, pedig a reggeli induláskor még zimankó volt :), álljon itt Atioffshore reggeli bejelentkezésének képe.

Most látom, hogy Tj éppen összefoglalta a mai napot, itt a bejegyzésének egy kis részlete:

"Csodálatos napsütésben tizen-egynéhány fokban gurultunk be a két ezres V-Strommal Velencére, a novemberi éves klubgyűlés helyszínére.

A fakapun áthaladva Nabs-al kiálltunk a nyeregből, hogy lássuk a parkoló melyik részében csoportosul a klub kemény magja.

Miután kiszúrtam őket, a kellő színpadias hatás érdekében felnyomtam mind a hárompár kiegészítő világításomat, hogy minél fényesebben sikerüljön a bevonulásunk.

Hiába a bevetett fényözön, a sok ablakon kidobott Lux, mégsem sikerült eléggé fényesre a begurulásunk, nem ült ki az arcokra a döbbenet, nem sikerült felráznom a meghitt békés beszélgetőket.

A legújabb fejlesztésem, a barokkosan túlburjánzó, már-már giccsbe hajló teniszlabdás bukógomba protektorom látványa sem érte el a csapat ingerküszöbét.

Talán, ha Alfi ott lett volna, neki biztos megakadt volna a szeme a színük miatt láthatóságot fokozó funkcióval is bíró kütyükön.

Nem volt sok időm rágódni az ügyön, mert iskolapéldáját láthattam, hogy kell a közönség figyelmét felkelteni!

A nem sokkal utánunk érkező Atioffshore, 19-re lapot húzott és bejött neki!

Miután a parkolóban a célegyenesbe fordult, azonnal egy tökéletesen kivitelezett tripla leszúrt rittbergerrel nyitott, majd a megszokott gyakorlattól eltérően, egy látványos kicsúszással folytatta, végül megállva a pörgésből, felállt és szerényen meghajolt a nagyérdemű felé, akik csak a döbbenet miatt nem tapsoltak a művésznek, de a szemlélődő arcokról leolvasható volt, hogy gyakorlatával kivívta minden néző őszinte tiszteletét.

Gyorsan oda siettünk és segítettünk felállítani a megbokrosodott paripát. Sajnos a parkoló aszfaltja az-az utálatos fehér fajta, ami még melegben is úgy csúszik, mint a jég, nemhogy novemberben.

Szerencsére nem esett se neki, se a motorjának komoly baja, noha a fékpedálja egy kicsit elhajlott, illetve megkopott, de a pedál nem adta olcsón magát, ott hagyta a betonba vésve a nyomát örökre!

A klubgyűlés jó hangulatba telt, mindent megszavaztunk, még a szavazást is!

Felvetődött, hogy ingyen lángos és örök élet a jelenlévőknek, de ebből sajnos a klubgyűlés végéig nem valósult meg semmi, pedig simán megérdemeltük volna, legalább a lángost, ott és akkor.

Végül nem herdáltuk a közös vagyont, helyette mindenki vett magának saját pénzből valami harapnivalót, majd szedelődzködni kezdtünk.

"

Az eseményen készült képek megtekinthetőek itt.

Velencei lecsó fesztivál - Bacus

Idén október 23-ára nagyon szép időt ígértek, így legurultunk Velencére a korzóra, hogy megkérdezzük a helyi vendéglátóipari egységeket ki lesz nyitva majd novemberben, illetve tarthatjuk e ott az idei klub évzáró gyűlésűnket. A covid járvány miatt ezt idén rendhagyó módon a szabadban szeretnénk megejteni.

Tulajdonképpen több kisebb csapatban érkeztünk, én Ispán vezetésével 4 motorból álló kis örömgurulással érkeztünk. A szép idő a mi lefelé tartó gurulásunkra nem volt jellemző, 12-14 fokban mentünk Nadapig, ahol - mintha csak megrendeltük volna - kisütött a napocska és az amúgy is vidám hangulatunk megkétszerezte.

Nem kis tömeg volt a korzón, mert ezen a hétvégén került megrendezésre a lecsó fesztivál. Finomakat ettünk, jót beszélgettünk, majd elkísértük V2Tomiékat a közeli telkükre, ahol egy finom kávét kaptunk.

Hazafelé kicsit rutintalanul 3 felé csapat az egyébként 4db R1200 GS -ből álló konvojunk, de a Bajna - Héreg szakaszt most is élveztük, sőt megnéztük a nagy port kavart felfestést is.  

A képek megnézhetők ide kattintva.

SLO V-strom tájékozódási túra

2019-ben Szabiboy igen magasra tette a lécet a tájékozódási túra megszervezésével. Az útvonal remek volt, kellően kacskaringós, a közbe ékelt feladatok ötletesek voltak, nem lehet eléggé megköszönni. Többen megfogadtuk, hogy ezt bizony még egyszer biztos végig járjuk!

Itt még az azóta elhunyt Zozó barátunk is velünk motorozott, bizony ilyen rút az élet, ezért kell úgy élni, mintha az a nap lenne az utolsó!

Képek

A túráról készült videó  El DonFuerte szemével.

Belkg 2019 - Bacus

Hosszú évekre visszamenő hagyománya van a VSCH-ban, azaz a V-Strom Club Hungary-ban a szezonnyitó gurulásnak, ami elég meglepő módon mindig valamikor a szezon elején kerül megrendezésre a Balaton környékén. Én még fiatal arc vagyok a klubban, mondhatni még csak most válik le a tojáshéj az egyébként formás rubensi alkatú popsimról, így az idei számomra még csak a második szezonnyitó volt, de a klub megalakulása (2006) óta ez eddig még minden évben megrendezésre került. Ahogy sok minden, ez az esemény is fejlődik, átalakul.

A kezdetben, ahogy a fórumunkon vissza vissza olvasgattam ez a Balaton megkerüléséről szólt, március - április környékén került megrendezésre. Az évek folyamán a déli part útvonalai sokkal egyhangúbbnak bizonyultak, ezért kikerültek, elhagyásra kerültek az útvonalból. Természetesen a névnek is változni kellett, hiszen a Balaton nem megkerülésével már nem lett volna továbbra is célszerű Balaton kerülésnek hívni, így kapta a mostanság is használatos nevet, Balaton Elkerülő Gurulás, röviden Belkg. 

Mint minden társaságban itt a mi kis klubunkban is folyamatos mind a humán erőforrások változása, mind az alattunk lévő paripák cseréje, ami már sokszor nem esik az eredeti klubtagság feltételeként szabott Suzuki V-Strom motorkerékpárra, de ez nem jelent igazi problémát, a V-Strom klub nem csak egy márka klub, hanem sokkal inkább egy baráti társaságot jelent, ahol a közös érdeklődés a motorozás és a valaha, vagy a mostani vagy a jövőben birtokolt v-strom motorkerékpárhoz.

Szolgenünk is ez „V-Strom, akinek van, akinek volt és akinek lesz”.

Néha azért fordulnak elő vicces klubos gurulások is, ahol nincs, de legalábbis túlnyomó többségben már nem v-strom motorokon lovagolnak a résztvevők. Az öregek szépen összeszedték és átadták tudásukat az ifjaknak (itt nem az igazi életkor számít csak, hanem a motor birtoklásának évei), melyek a fórumunkon tematikusan kereshetőek.

A szezon nyitó gurulások tavaszi kiszámíthatatlan időjárása már többször megviccelte a társaságot, nekem mindkét belkg esős időre esett. A tavalyi belkg-n ráadásnak oly mértékű vizet kaptunk a nyakunkba, hogy videó felvételekből még pár percet sem lehetett összevágni. "Ahogy ez lenni szokott" idén is egy héttel a találka előtt már mást sem hallottunk az előrejelzésekben, mint rendkívüli hideg frontot, sőt a dátumhoz közeledve egyre nagyobb eső valószínűséget.

Egyébként a túra szervezése már tavaly év végén elkezdődött, két lelkes balatoni tagunk vállalta az idei belkg megszervezését is, ahogy már a tavalyit is ők szervezték. Csak annyit fűznék hozzá, a jó-n ne változtass !

Még márciusban történt, hogy a szervezők és még hárman záró emberek lejártuk az útvonalat élesben, hogy lássuk a pontos időbeosztást, hiszen a végén a Dobosi pincészetben meleg ebéd várt, mondom meleg és várt ! Ehhez viszont tudni kellett pár perc pontosságra belőni az érkezési időt, mert 50 alap adag és repeta :) melegítéséhez idő kell, ráadásnak a köret se baj ha időben készen van. Ez csodás napsütésben történt, melyről egy beharangozó videó is készült.

Mindenki nagyon várta a tényleges belkg időpontját, de a Székesfehérvári találkozó ponton már csak töredék csapattal indultunk útnak. Az eső végig szemerkélt, tulajdonképpen nem volt tragikus mennyiség, de arra már jó volt, hogy a túrán készült felvételek nagy része használhatatlanná vált a kamera lencséjén lévő esőcsepp, esőcseppektől.

Gyülekező, kerülnek elő az esőruhák, a láthatóság egyébként is fontos.

Hasznos kiegészítő tükör, ami ebben nincs benne az nincs is !

Az útvonal idén részben érintette a déli partot is, mert Szántódon a révnél komppal keltünk át az északi oldalra.

Drónnal is készült felvétel

 A kompátkelés drónnal készült videója

Bele se fértünk a képbe, de nem tudtuk teljesen megtölteni a kompot.

Aszófőn megálltunk melegedni "A Nagyi kertje Teaházban", itt pogácsa, forró tea és kávé fogadott és nagy nagy szeretet ! Ajánlom mindenkinek ezt a helyet, a pogácsa nagyon finom volt, amolyan daubneres.., a kávé forró, és a kályha mellett az átfázott emberkék is hamar felengedtek.

Innen "egyenesen" (ha ha, hogy lehet ilyet mondani?) Taljándörögd-re a csoportkép helyszínére mentünk a Szent András templomromhoz, legalábbis a többség.., de végül mindenki ide talált, csak volt némi plusz km külön túra. A csoportképen már mindenki ott volt, hiánytalan a csapat. (Volt akit annyira megfogott ez az ingyen szállás lehetőség, hogy visszafele is megnézte a romokat, hogy tényleg nem szednek itt még IFÁ-t sem.)

Sajnos a források hiánya miatt a templomot már sosem építik ujjá, azt hittem ilyet csak a görögök csinálnak, a Pantheon több száz éve ugyanolyan huzatos, ráadásul a marhák azt is magaslatra építették, nem tudták, hogy ott mindig szelesebb? 

A csoportkép 

Innen a meg megkorduló gyomrok zenéjére helyenként alacsonyan repülve mentünk Szentantalfára, ahol a Dobosi pincészetben volt az ebéd, jó hangulatú beszélgetés és két fajta pörkölt. 

A birka pörkölt 8 pontot szerzett az öt fokozatú skálán, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok, tudunk beszélni róla, pedig a vágás körülményei nem biztos, hogy megfelelnének a 21. században is nagyon divatos kóser vágásnak... 

Rendhagyó rendfán a bárány (bal felső sarok) Melege van nagyon a kis báránykának mert már veszi le a kabátját.

Azért nem volt semmi az "öreg", hogy ilyen darabokból AutoCAD nélkül összerakott egy bárányt..

ez itt már ugye a robbantott ábra :)

Ez is finom volt, de már nem fért be nálam a bárány mellé egy kis darabja sem

A betermelt birkapöri 

És végül, persze azért csak sikerült összerakni az eső ellenére egy kis összefoglaló videót az utókornak. Szervezőink ismét magasra tették a mércét, vélhetőleg saját maguk számára ! :) 

Köszönünk mindent mindenkinek, a két szervezőnek és családjuknak, a háttérstábnak, a Suzuki és egyéb motor tervezőknek, a részeg geodétáknak akik kijelölik a kacskaringós útvonalakat, a közút kezelőnek, hogy még járhatóak egyáltalán az utak, igaz már túra enduró kell hozzá sok helyen :),  és még ki tudja kinek kellene és illene megköszönni ezt a remekül sikerült napot. 

Szar idő ide, szar idő oda, az az igazság, hogy az ilyen napokból lehet töltekezni a lelkünknek, ami a nehéz motorozásmentes napokat is elviselhetőbbé teszi. :)

Akit esetleg érdekel a bejárt útvonal az innen letöltheti: 1 szakasz, 2 szakasz

Képtár

Évadzáró - Mecseki szuper nyolcas

Ezt az eseményt remélem Tj hosszabb leírása fogja színesíteni. Addig is annyit, hogy ez a kilátók évadzárója volt!

Képek

Videó

Szulok

Évek óta teljes a csend a klub szuloki rendezvényéről, mondván ami Szulokon történik, az ott is marad. Talán ideje ezen változtatni! Talán ideje lenne ezt a kis csoportos rendezvényt egy igazi motoros találkozóra bővíteni. Talán.

Talán nem élem meg a holnapot ezért a megosztásért. (vezetőségi döntés volt! :) )

Képek

Mutasd a Vét

A győri szekció által rendezett az eddigi talán legnagyobb szabású V-Strom találkozója.

Volt itt minden, kaja, pia, trombita... :)

Képek

Austrom tájékozódási túra

Képek

ÉVADZÁRÓ 2017 - EGER ÉS AZ ÉSZAK-KELETI CSAVAR HADMŰVELET - Tj

Tavalyi a nyugati országrészben tartott évadzáró után, az év végi Clubgyűlésen a keleti szekció részéről felmerült az igény, hogy idén az ő régiójukat célozzuk meg, hisz ott is akad látnivaló bőven, sőt! A kérésük nyitott fülekre talált, így az évadzáró helyszínének és látnivalóinak kiválasztása során a keleti blokk került górcső alá. A vezetőség úgy döntött, hogy a győztes csapaton nem változtat, így ismét Enci és Immo vállalta a szállás felkutatását, én pedig a látnivalók és a túra útvonalának összeállítást.

Enciék hamar ráakadtak a megfelelő szállásra Egerben, az egri vár felett elhelyezkedő Villa Citadella Panzióra, így nekem nem maradt más feladatom, mint a túra útvonalának megrajzolása, figyelemmel a vezetőségnek tett korábbi ígéretemre, miszerint a túra hosszát 300 km alatt tartom!

Villa Citadella Panzió az év szállása I. helyezés

Sikerült is egy látnivalókban gazdag programot megterveznem, amibe belecsempésztem ráadásként egy kis külföldi zuhatagos meglepit is, ha már tavaly átléptük az országhatárt az évadzáron, akkor idén se maradjon ki elv alapján. De sajnos ezt végül ki kellett hagynom, tekintettel arra, hogy a tavalyi kritikák miatt hanyagoltam a jelzősíp használatát, így három pihenő is jóval hosszabbra sikeredett, mint azt eredetileg terveztem, ezért a Szlovák vízesés felkeresését időhiány miatt útközben töröltem a programból.

De ne ugorjunk rögtön a végére! Menjünk csak szép sorban! A szokás nagyúr, így akárcsak tavaly tettük a túra előtt Évivel, egy szép vasárnap reggel felkerekedtünk és bejártuk az évadzáró tervezett útvonalát. Budapesti indulással és érkezéssel a Mátrán keresztül 750 km lett a vége, a táv hosszára való tekintettel fel sem merült bennünk, hogy Enciéket is kitegyük ennek az aszkéta tortúrának, hisz a tavalyi bejárás is oly mély nyomot hagyott bennük, hogy egy jó ideig nem akartak utána motorra ülni, sőt az évadzáróra is inkább kocsival jöttek. 😊

Sajnos a bemotorozás során nem sikerült a tájvédelmi körzetben található Upponyi-hegységben lévő Lázbérci víztározóhoz bejutnunk, mert azt csak külön engedéllyel lehetséges, amit a felderítő gurulásig nem kaptam meg az Észak Erdő Zrt. Bánhorváti Üzemigazgatóságától, így a tározó előtti sorompónál ártatlan tekintettel megemlítettem Évinek, hogy ha mégis kapunk engedély, akkor ide

még egyszer el kell jönnünk, mire ő, akkor egyedül jössz! De, nem gondolta komolyan, mert szeret velem motorozni, így a következő alkalommal, az engedély birtokában ismét velem tartott.

Végre elérkezett szeptember utolsó hétvégéje. Több megbeszélés, szervezés és lemondás után végül csak ketten indultunk el pénteken kora délután Budapest alól Egerbe a párommal. Viszonylag hamar indultunk, mert szerettünk volna minél előbb ott lenni a panzióban, hogy a wellness pihenésre fordítható időnk a lehető leghosszabb legyen.

Pásztónál bevárt minket Bacus a párjával, ahol épp valami meleg cucc után kutakodtak a település boltjaiban, ugyanis a száraz, napos, de ugyanakkor hűvös, csalóka idő igencsak megtréfálta őket, így szegény asszonyka a nyári dzsekijében nagyon fázott a motoron.

Végül találtak is valami csipkével kivert, népi motívumokkal megbolondított blézert, így a felkínált melegítő felsőmre nem is tartottak igényt.

Bacusnak ez volt az első élménye a club tagsággal, így az Egerig tartó közös gurulásunk során voltaképpen én vettem el a csoportos gurulás szüzességét. 😉

Természetesen nem hazudtoltam meg a férfiakról kialakított sztereotípiákat, így önző, bunkó pasi módjára nem tanúsítottam kellő figyelmet és megértést, így türelmetlenül siettettem az együttlétet, mert minél előbb a célba akartam érni. 😌

Szegény Bacus nem is értette, hogy mire ez a nagy sietség, az ő komfortzónáján kívül esett az én általam diktált kanyarodási sebesség tartomány, én meg nem értettem, hogy miért marad le mikor olyan jó kis döntögetős szakaszok vannak előttünk.

Végül abban maradtunk, hogy Egerben találkozunk, útközben még felugrottam Galyatetőre, mert Menyusék ott ebédeltek, de mire felértem már tovább mentek, így visszatértem a főútra, ahol beérve Bacust vidáman dudáltam és integettem nekik, majd tovább haladva beértem egy Simson segédmotoros kerékpárt, aminek a lovasa olyan csapatós tempót diktált, hogy nem is akaródzott megelőznöm, végül csak azért tettem meg, mert a kétütemű füstje egy idő után már nagyon csípte a szemem.

A 24-es úti becsatlakozásnál félreálltam, hogy bevártam Bacust, noha sejtettem, hogy tudja merre kell kanyarodni, de lelkiismeret furdalásom volt, mert felizgattam, kihasználtam, majd elhagytam őt.

Lám, lám mégsem vagyok igazán szemét pasi, hisz megszólalt a lelkiismeretem, valahol mélyen a szívemben!

„Műszerek rajzolnak izgatott görbét, de egyik sem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Tudom, a szívben nem lakik érzés, de valami ott mozdul meg, valahol mélyen a szívemben!” „Zorán”

Eger felé tartva megint lemaradt, de később a Panzióban megbeszéltük a dolgokat, bevettem a szokásos süket macsó dumát, miszerint igazából nekem is fájt, így remélhetően nem ábrándult ki végleg belőlem! 😅

Esti habzsi dözsi a panzióban

Egyébként azóta jó pár túrán gurultunk együtt és túlzás nélkül mondhatom, hogy igencsak felvette a ritmust a csapattal. Sajnos a másnapi túrán nem vettek részt, mert az akkumulátor gyengélkedése miatt nem akarták kockáztatni a pihenőknél való megállás utáni indítás, ezért inkább hazamotoroztak. (….. és nem miattam!)

Immoék a szállás előzetes tesztelésekor látták, hogy a parkoló vastagon murvával fedett, így apró, de mégis hatalmas figyelmességként Szoták Zolival készítettek egy lézerrel gravírozott, fából készült, kör alakú oldalsztender alátétet, amivel meglepték a túrára érkezőket. Természetesen én nem fogtam be alátétként, hanem vigyáztam rá és itthon azonnal bekerült a V-Stromos relikviáim közé!

Ajándék az évadzárón résztvevőknek

Az este folyamán a Villa Citadellába egyre másra futottak be a túra résztvevői, az ország minden részéből, majd a medencében és a jakkuziban csobbanva hangoskodva ment a sztorizgatás, a szaunában pedig a mesedélután.

Jókedvű duruzsolás

Az egyik legnagyobb közös téma a vár és a panzió elhelyezkedése volt, ugyanis a szállásunk magasabban helyezkedett el mint a dicsőséges vár, ami közvetlen előttünk és alattunk trónolt.

Nem tudom, hogy miért, talán azért, mert egy kicsit katonásra vettem a túra szervezését, vagy mert jelentős mennyiségű ingyen sör került kiosztásra, hála Mr. President Menyus előrelátó gondoskodásának, miszerint az év során a Club rendezvényekről megmaradt dobozos söröket bespájzolta és most elhozta csapra verni.

A lényeg, a lényeg, hogy mindenkiből kibújt a kis hadvezér és a nap hátra lévő részében előkerültek a tarsolyokból a marsallbotok és azon ment az agyalás, hogy miért nem innen, erről a magaslatról lőtték a várfalakat, hisz még a várba is belátni, simán bevehető lett volna a vár.

Végül markunkba az Elnök úrtól kapott emlékmatricával büszkén nyugovóra tértünk, megnyugodva, hogy jobb katonák vagyunk és nekünk több eszünk van, mint az ellenségnek volt anno.

MATRICA

Ez az emlék matrica egy nagyon kedves hagyománnyá vált a Clubbon belül, jó pár túra óta készülnek a gurulásokra emlékeztető matricák, hála az Elnök úrnak és kedves lányának.

Természetesen másnap azon nyomban fel is ragasztottunk a dobozokra. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a matrica ismét szaporította a matricagyűjtők, ragasztók népes táborát!

Végre felvirradt a szombat, a sorakozó, létszámellenőrzés és a jelentés beadása után lóra pattantunk és a haditervnek megfelelően az egri különleges műveleti bázisról észak felé támadtunk.

Egerből a Bükki Nemzeti Parkot átszelő, kanyarokban bővelkedő főúton haladva, a Szinva-patak völgyébe beérve a hámori dolomitba vágott kőkapun áthajtva Lillafüredre értünk.

Hámori kőkapu

(Emlékeztek még rá, hogy mi az a hámor?! Még a túra beharangozásakor csepegtetett információk során adtam a csapatmozgásunknak a „Háborodott hadgyakorlat, azaz hámorok a háborítatlan Bükkben” fedőnevet, azonosító jelszó: Pöröly. Ezt a címadást nem tudom levetkőzni, hála az egykori magyar tanáromnak, aki belém verte anno.)

Az ellenség és a rengeteg turista megtévesztése érdekében nem álltunk meg Lillafüreden, hanem elgurultunk a Palotaszálló előtt, majd áthajtottunk a Hámori tó gátján. (Már megint ez a hámor!)

Hámori tó

A tó mellett elhaladva jobb kéz felől megcsodáltuk a hegyoldalba vájt Szikla nevű volt katonai „ojjektumot”, ahol nem kizárt, hogy korábban „a hámori vízbül vették ki a zokszigént, teccikérteni,… az ellen nem véd, kéremkapcsojjaki” ez szigorúan titkos!

A szikla ojjektum

Majd bal kéz felől még a pisztrángtelep előtt, menet közben rápislantottunk Magyarország egyik kiemelt ipartörténeti műemlékére, a több mint kétszáz éves őskohóra.

Őskohó

Na és ha itt megálltunk volna, akkor megnézhettük volna a kohónál használt hámorokat, amik nagy méretű, súlyos vaskalapácsok, nevük a német Hammer azaz pöröly szóból ered.

A hámorok működéséhez építették a víztározót, ez a mai Hámori-tó. A víz által hajtott kerék megemelte a súlyos kalapácsot, majd a kalapácsot visszaejtve alakították az izzó fémet a kívánt alakra. (Ma is tanultam valamit!)

A hámor működése

Ez a tevékenység maradandó nyomot hagyott a városrészek elnevezésében lásd: Alsó- illetve Felsőhámor, illetve a csónakázó tó is innét kapta a nevét. A kohó 1871-ben beszüntette működését. Érdekesség, hogy az üzemet 1847-ben meglátogatta István nádor osztrák főherceg, magyar királyi herceg, Magyarország akkori nádora, de járt itt Petőfi Sándor is, aki hangulatos írásban számolt be a látottakról.

A kohót az ötvenes években rekonstruálták, így ma szinte eredeti állapotában áll és ráadásként majdnem minden évben ünnepélyesen befűtik.

A kohó után pár kilométerrel elhaladtunk a bal kéz felől található Pisztráng telep előtt, aki szereti a füstölt pisztrángot, az feltétlenül ugorjon be egy kóstolóra valamikor!

Lillafüred és Mályinak közt félúton

Csodálatos környezetben a Bükk egyik legszebb útján, a Lillafüredet Mályinkával összekötő aszfalt burkolatú, de sajnos néhol pocsék minőségű úton haladva értük el a Mályinka előtti Begyeleg kilátót.

A Begyeleg kilátónál

A kilátónál már várt a Keleti kemény mag pár illusztris képviselője, Fontos Peti, Ervinék, stb. Kölcsönös örvendkedés után megmásztuk a kilátót, ahonnan már rá lehetett látni a következő célállomásunkra az Upponyi-hegységre és a Lázbérci-víztározóra.

A német kapcsolat, Hudizé és Alfi a kilátóban

A víztározóhoz vezető erdészeti úton lévő sorompóhoz érve felkerestem a közelben lévő icipici házikóban lakó, icipici kedves öreg nénikét, aki ottan élt, éldegélt és mondott egy mesét, majd átadta számunkra a sorompót lezáró lakat kulcsát, így nem volt szükség Szikus két kilós generál erdészeti sorompó kulcsára.

Lázbérci víztározó

Az így kitárulkozó völgybe behajtva hamar elértük az ipszilon formájú víztározó egyik ágát.

Itt még betudtunk pislantani a tározó baloldali ágába, ezért gyorsan készítettünk egy pár közös fotót, mielőtt tovább haladtunk a tározó melletti erdőben haladó úton.

A Lázbérci-víztározónál

Az Upponyi szoroson át felmotoroztunk Upponyig, majd visszafordulva elhagytuk az Upponyi-hegységben megbúvó Lázbérci-víztározót.

Upponyi szoros

Innét Aggtelek felé vettük az irányt, de nem a szokásos Serényfalva felé, hanem Sajókaza felé, ahol mielőtt átkelhettünk volna a Sajó felett átívelő hídon, egy hatalmasat hullámvasutazhattunk az úttestbe épített dobbantónak köszönhetően, a rövid súlytalanság után Sajókazán áthajtva egy nemrég felújított tökéletes fehéraszfaltos szerpentin várt a csapatra, ahol egy kicsit kilehetett végre engedni a gyeplőt.

Aggtelekre beérve fülig érő szájjal érdeklődtem, Na, hogy tetszett ez a hibátlan minőségű út, mire azt a választ kaptam, hogy jónak jó volt, sima is volt és kellően kanyargós is, de nagyon csúszott a kanyarokban a fehér aszfalt. Még ilyen kényes csapatot nem láttam, ezeknek nem lehet a kedvükbe járni! 😁

Aggtelek

A kedélyek lecsillapítása érdekében nem szabtam konkrét határidőt, hanem csak szélnek eresztettem a csapatot a büfésoron, azzal a felkiáltással, hogy ebéd után a motoroknál találkozunk.

Ez mint később kiderült hiba volt, mert több mint egy órába telt, míg mindenki befejezte az evést és végre tovább indulhattunk Jósvafőre.

Aggteleki büfésornál

Jósvafő felé egy szuper, de rövid kis szerpentines csapatás után megérkeztünk a település mellett található tengerszemhez, ami neve ellenére nem az őstengerből visszamaradt vízfelület, hanem egy ember alkotta tó, amit a Jósva patak forrásának visszaduzzasztásával hozták létre. Zsigmond király idején már kőtemplom és hámor (ezt most már mindenki tudja, hogy mit takar) is állt a településen.

Jósva forrás

Itt a parkoló felett található Baradla barlang bejárata mellett lévő tiszta és kulturált nyilvános vécét még a lányoknak is bátran mertem ajánlani. A barlang bejáratánál lévő pénztárnál megvásárolható volt az Aggteleki Nemzeti Park címerállatát ábrázoló foltos szalamandra matrica, amit lelkes matrica fanként én sem hagyhattam ott.

Itt ketté oszlott a társaság, a tettre készek lesétáltak a Jósva forrásához és a kb. 2-300 méterre lévő tengerszemhez.

Tengerszem

Valószínűleg az erőnléttel lehettek gondok, mert csak egy félóra után sikerült a csapatot összetrombitálni a forrástól.

Jósvafői pihi

A várakozás alatt Gabeeéknak elfogyott a türelmük és elindultak vissza a szállásra. Végre ismét mindenki lóra pattant és a Jósva völgyében gurultunk tovább, majd le is cövekeltünk gyorsan a következő településen Szinpetrin, hogy rövid, de kimerítő pillantást vessünk a világ legnagyobb könyvére, aminek a fedlapján nem más látható, mint egy foltos szalamandra, a nemzeti park címerállata.

Big book

A társaság egy része besétált a kapun, de mire én is beléptem volna rám csukta az automata kaput a Gutenberg nyomdász, már majdnem sikerült behatolnom, mikor a többiek figyelmeztettek, hogy elektromosan bezárták, ne feszegessem a kaput! Ha nem szólnak rám, akkor simán bejutottam volna és kimenekítettem, volna a fogságba esett társainkat, köztük a tiszteletre méltó Elnökünket.

Végig megfigyelés alatt tartottak

A várakozás alatt Lazacék is bemondták az unalmast és visszaindultak a szállásra, kár, mert mindkettőjükre számítottam a rajtaütés során, a támadóékben kaptak volna jelentős szerepet! Igazából a négyszeres magyar box bajnok Netti mellé, már nem is terveztem mást a támadóékbe, Lazacot is csak ezért, hogy ha a párja túlságosan belemelegedne az élőemberes zsákolásba, akkor szép szóval leállítsa! 😁

Szinpetri kényszerpihenő az aggteleki címerállattal fenn a domboldalon

Foltos szalamandra a domboldalon

Végül váltságdíj gyanánt végighallgatott előadások után, több mint háromnegyed óra múlva mindenki szerencsésen kiszabadult így lefújtam a mentőakció további szervezését.

A fogság hamarosan véget ér

Hatalmas időveszteséget görgetve magunk előtt tovább indultunk a Jósva, majd később a Bódva völgyében, míg elérkeztünk Bódvalenkére, a freskó faluba.

Bódvalenke cigányok lakta település, az egész faluban állítólag mindössze egy embernek van munkája, a polgármesternek. A környékbeli földek és erdők mind más falubeliek tulajdonában vannak. Itt mindenki a segélyekből él.

Talán soha nem kerül látótérbe, ha Pásztor Eszter nem találja ki a freskófalu projektet a Magyar Református Szeretetszolgálat Közhasznú Alapítvány támogatásával.

Házfreskó Bódvalenkén

Eszter roma művészeket hozott Bódvalenkére, akik a falubeli házak újra vakolt tűzfalaira festik a képeiket. Eddig kb. 20-25 kép készült el, a falu főterén térkép mutatja melyiket ki festette és mi a címe.

Freskó térkép

Barnóczki Zoli óva intett, óva figyelmeztetett. hogy behajtsunk ide, ő és Nándi is a környéken lakik, de még csak a közelébe sem mennek a falunak.

A kislétai áldozatok emlékére

Nem tudtam mit kezdeni ezzel az intéssel, mert a csapattal lesz a negyedik alkalom, hogy áthajtok a falun, egyszer az ország kerülőn jártam itt Menyus vezetésével, a V-Strom Clubbal és kétszer a párommal közösen a bejárás során, egyszer sem akartam bántani, nem volt semmi nemű konfliktusunk a falu lakóival, így most is behajtottunk.

A faluban azért természetesen nem álltunk meg, mégiscsak jobb a békesség! Szép kényelmes nézelődős tempóban gurultunk át rajta, így volt bőven idő és lehetőség, hogy megcsodáljuk az alkotásokat, majd célba vettük Magyarország legészakibb települését a méltatlanul mellőzött Hídvégardót (Hollóházán rakták ki a legészakibb közúton elérhető pontot jelölő kopjafát).

Bódvalenkétől alig pár kilométerre található, mégis Magyarország talán legszebben rendben tartott falvai közé tartozik. Teljesen érthetetlen, hogy a két szomszédos falu, hogy lehet ennyire égbekiáltóan különböző!

A bizonyíték, hogy északabbra van, mint Hollóháza

Hídvégardón megálltunk, mert szerettem volna az ott elhelyezett több méter magas szalmabábukkal a hagyományainkhoz híven egy közös Clubbos fotót lőni, de sajnos már nem voltak a falu főterén.

Hídvégardói vendéglátók

Gyors idő számvetést végeztem és úgy döntöttem, hogy meglepetésnek szánt, alig 10 kilométerre, az Áj szurdokvölgyben található Áji vízesés sorozat felkeresését inkább törlöm a túrából, mert már nagyon nincs idő a nézelődésre.

Azért beleírom a beszámolóba, ha valaki erre tévedne valamikor, akkor ne hagyja ki!

A több kisebb nagyobb teraszról lezúduló Garádics patak nagyon szép vízeséseket alkot. A lezúduló víz hangját már messziről hallani, a legnagyobb közel 7 méter magas, további három magassága is meghaladja a 4 métert.

Áji vízesés

Az ellenséges felderítőket megtévesztve mégsem léptük át Északon a határt, hanem helyette Délnek fordultunk, hogy egy bekerítő hadművelet keretébe körbemotorozzuk a Rakacai víztározó egy részét.

Hídvégardót elhagyva, a Rakaca völgyben haladva szép dimbes-dombos kanyargós szilárd aszfaltos úton haladtunk, de sajnos szintén hasonlóan a Bükki úthoz néhol nagyon jó, néhol toldozott, foltozott, pocsék minőségű szakaszok tarkították.

Viszlói vendégvárók

De öröm az ürömben, hogy félúton Rakaca előtt Viszlón, sikerült mégiscsak egy közös szalmabábus fotót készíteni a csapattal. Így a hagyományépítés, jelentem pipa! Ráadásul nagyon kreatívan egy hatalmas macit is készítettek a falulakók szalmabálából.

Viszlói teddy bear

A Rakaca patak vizét felduzzasztó Rakacai víztározónál, ami hazánk legnagyobb mesterséges víztározója, sajnos nincs sehol csoportos parkolásra, fotózásra alkalmas részt, így megállás nélkül csak elsuhantunk a vízfelület mellett.

Rakacai víztározó a felderítő bemotorozás során

Én az előzetes felderítő bemotorozásnál lehajtottam az agyagos sáros földúton a tóhoz, de ezt a csapattal nem állt szándékomban megismételni.

Edelényben behajtva már nagyon meleg volt a helyzet a nagy köbcentis, illetve kis üzemanyag tartályos motoroknak, de szerencsére mindegyik kitartott a MOL kútig, ahol végre mohón ihattak a paripák.

Továbbhajtva Sajószentpéternél, már rezignáltam vettem tudomásul, hogy a nap áll nyerésre, rohamosan közelít a látóhatár széle felé. Éppen azon morfondíroztam, hogy visszaérünk-e még világosba, mikor rájöttem, hogy a gyorsabb útra kanyarodtam a szebb helyett, ezért kisoroltam egy benzinkúthoz, hogy Parasznya felé visszafordítsam a csapatot.

V2Tomi és még egy páran lemondtak Miskolc hegyek felőli megközelítéséről és inkább tovább hajtottak a gyorsforgalmi úton a szállásunk felé.

Nem estem kétségbe, egy hadművelet során óhatatlan ennyi járulékos emberveszteség, amit jó hadvezérként előre bele is kalkuláltam a tervbe.

Még mindig elegen maradtunk a Diósgyőri vár ellen. A csapat nagyobb része még kitartóan követett, így bevettük Miskolcot a hegyek felől, ahogy Lyukóbánya felé az út emelkedett úgy a hangulatom is, végül még világosban sikerült a Diósgyőri vár előtt leparkolnunk, ahol nem időztünk sokáig, mert még szerettem volna szürkület előtt átkelni a csapattal a Bükkön.

A Diósgyőri vár alatt

Rövid kis ejtőzés és fotózás után Bükkszentkereszt felé elindultunk, hogy átvágunk a Bükki Nemzeti Parkon és visszatérjünk Egerbe a szállásunkra.

A társaság kicsit nyűgös volt már a Diósgyőri vár alatt, így egy kicsit talán jobban húztam a gázt, és erősebben döntögettem a kanyarokban, hogy minél előbb átvágjunk a Bükkön.

Immo közvetlenül mögém sorolt be a második pozícióba és miután észlelte, hogy rohamosan nő a távolság köztem és közte, elkezdett egyfolytában, (szerintem boldogan) villogni mögöttem a fénykürtjével, de nem zavart mert hamar lemaradt a többiekkel együtt.

Nagyon boldog lehetett, hisz végül átvehette a csapat vezetését, így teljesült ez a régi vágya, nem csak a szállást szervezte meg, de még a csapatot is vezethette egyes egyedül!

Immo! Szívesen! 😁

A Bükki szerpentin után félreálltam és bevártam a csapatot, hogy győztes hadvezérként mégis csak én vezessem be a gépesített lovasdandárt Egerbe.

Valószínűleg valamit félre érthettem, mert Immonak valamiért mégsem tetszett annyira a túravezetés felelőssége, ugyanis a szállásra visszaérve emlegetett valami örült, meg, megakarsz halni, meg, remélem van jó biztosításod, meg árván maradó gyermekeket, de olyan éhes voltam, hogy nem igazán tudtam rá figyelni.

Így utólag bocsi mindenkinek akinek gyors volt a tempó a vége felé, kiváltképp Immonak, aki halált megvető bátorsággal végig tartotta a lelket és a biztonságos 30-as utazótempót a többiek előtt, így vigyázva a társaság testi épségére.

A műveleti bázisra fáradtan, de élményekben gazdagon visszaérve hamar lenyugodtak a kedélyek. Gyors regenerálódás követően rendeztük söreinket, ízzé sorainkat, majd a wellness részlegbe ismét erőre kapva már jókedvűen mehetett a sztorizgatás a nap során begyűjtött élményekről.