Szlovénia újratöltve, de most már aztán tényleg - Bacus

Prológus

Nos hagy kezdjem a személyes dolgaimmal a beszámoló előtt. Gondolkoztam - és már itt is érződik mi bánt, hogy gondolkoznom kell - hogy írjak e beszámolót, kell e ez, mire jó. A blog évek óta létezik, itt tároljuk, tárolhatjuk a személyes illetve közös emlékeinket az elmúlt évekről, legyen túrázás, ivászat, kempingezés. Páran azért segítettek ebben az elmúlt években, de úgy érzem, hogy - talán a hosszú leírások miatt - de mégsem volt, illetve nincs igazi sikere a bejegyzéseknek. 

A feliratkozások száma a blogra 0 azaz nulla. Kommentek? Volt már bejegyzés, amire született reakció, de nem jellemző. Pedig nekünk, nekem, akik ezt szerkesztik, bele teszik a saját szabad idejüket, kvázi társadalmi munkában írnak jól esne némi visszajelzés. Persze a fórum tagok (VSCH fórum) és lehet páran a facebookról is megteszik - bár azt nem látom, de a többség biztosan nem. A statisztika szerint van bejegyzés, amit 1000 felett néztek meg, de senki nem kommentelt.

Ezt a gondolatot követve, ezt a beszámolót 3 stílusban, a hosszított verziót pedig hangos könyv formában is közzéteszem, hátha ez kivált némi reakciót.

Az 1. beszámoló a tényleg időhiányban szenvedőknek készítem, akik nem szeretnek hosszan olvasni, valószínűleg ezt sem olvasták el, lehet nem is jutnak el idáig, ugorjunk, uncsi, uncsi, na lépjünk innen, stílusnak megfelelően. Miattuk a képek linkjét is előre hoztam, ne kelljen már végére görgetni sem a leírásnak.

A 2. beszámoló azoknak szólna, akik azért nem olvassák el, mert hosszú körmondataim megzavarják őket, nem tudják kik a szereplők, ezért aztán hamar elvesztik a fonalat. Így minden szereplőt mellőzve csak az eseményre koncentrálva kivonatolom a dolgokat.

A 3. beszámoló pedig az eddig megszokott Bacus egyórása lesz (Örkény egypercese után szabadon).

4. hangoskönyv. Talán ez lesz a legkedveltebb változat, ezt félálomban is lehet hallgatni.. 

Neked melyik jött be? Kommentbe írd meg, a nyertes stílust visszük tovább!

Képek

Az eseményen készült képek megtekinthetőek itt.

Ime az 1.

Hát ez aztán kurva jól sikerült, minden fasza volt, nem fáztunk, nem áztunk, Szlovéniát repetáztuk. Nekem 1100 km lett. Mikor lesz a következő?

A 2. stílus.

Lementünk Lentibe. Szilvanus panció. Áztattunk pénteken. Vacsora Denisben. Kinek mi, nekem rántott sajt. Jó hangulat. Nagy izgalom. Kis beszélgetés. Útvonalak navikra. Korán fekvés.Korán kelés, fél 8 reggeli. Gyülekezés, befutnak a reggel érkezők. Tájékoztatás, csoport beosztás. Készülődés, 8.30 indul az első csoport. Csoportbontás borul. 

Gyorsan a határon, ez már itt Slo. Mentünk, mentünk, mentünk. Megálltunk, pihentünk kicsit, utána mentünk tovább. Sokat mentünk. Mentünk gyorsan, de inkább lassan. Zergebaszta utak. Táj gyönyörű. A tehén itt is büdös. Mentünk, mentünk ....  mentünk, végre kaja. Csevapcsicsa, gyros, hamburger. Mentünk, mentünk ... még mentünk, megálltunk. Esett. Sokat, de röviden. Kivártuk. Mentünk tovább. Az ott már a határ. Újra itthon. Jaj nem lesz vacsi. Egyből az étterembe. Ittunk, bacca pék, motorral vagyunk. Ittunk tovább, 50 m, hazatoljuk. Nem toltuk, megúsztuk. Fáradtság, mindenki boldog. Seggünk sajog. Holnap haza, aludjunk. Reggeli 8-kor. 

Búcsúzkodás, pakolás. Mindenki megy haza. Ki egyenesen, ki még útba ejt valamit. Nagyon jó volt, rövid volt. Lesz még? Legyen!

 

3. Részletes beszámoló aka Bacus egyórása

Mint ismeretes, a részletek nem korlátozódnak közvetlen a túrára, hiszen minden eseménynek van előzménye, ami kizárólag a történelmi hitelességért, az érthetőségért muszáj megemlíteni. No meg, ha itt tartasz, akkor szeretnéd is tudni.

Az úgy volt, hogy amikor a Covid még nem volt elszabadulva, csak Szabiboy fantáziája, akkor vállalta, hogy ő összerak Szlovákia egy részén egy tájékozódási túrát, ami durván 300 km, magyarországi szállásról indul, stb. Az első akadály a jó szállás megtalálása is akkoriban lehetetlennek bizonyult, ezért hamar Szlovéniára terelődött a figyelem. Lentiben több szálláshely is alkalmas volt nagyobb társaság fogadására. A régi szép időkben egy ilyen eseményen 40-50 motor is megjelent, ez mostanában már a
sci-fi kategória, pedig csak a facebookon több mint 3000 csoporttag van, ez a túra pedig ott is meg lett hirdetve.

2019 -ben a motorok száma

2023 -ban este a motorok száma

Az akkori  túráról nem igazán készült beszámoló - nekem nem volt kedvem, illetve másnak sem, egy egészen rövid kis bejegyzés született akkor. Már egy kicsit bánom. 

Tavaly ilyen tájban megpróbáltuk újra lejárni a tájékozódási túra útvonalát, de az időjárás közbe szólt, akkor egy gyors áttervezést követően Ausztriában bóklásztunk egyet.

A tüske azért bennünk maradt, csak azért is lejárjuk! Így idén is nekiveselkedtünk, ezúttal a lesérült Ispánunk végre tette a dolgát, intézte a jó időt. Sajnos nem csak Ispánnak sikerült lesérülni, így aztán a résztvevői létszám igen gyorsan változott, Csabu lesérült a vállán, Mecseki Tominak és Akarmynak munka szólt közbe, aztán Akarmy azért a biztonság kedvéért le is amortizálta a motorját, nehogy meggondolhassa magát, Menyus is áttervezte az életét, Szikus és Joe is bizonytalankodott, végül mind a ketten visszamondták a visszamondást, azaz eljöttek.

Szerintem mindenki nagy izgalommal várta az eseményt, idén még alig alig volt motoros idő, az egyetlen nagyobb esemény a győri vezetéstechnikai tréning volt, ott is jó volt, de azért az mégsem túrázás, na.
Én Tj -vel beszéltem meg, hogy mi a lehető leggyorsabb és legrövidebb úton megyünk le pénteken egy ebédet közbe iktatva, 16-órakor a kedvezményes jeggyel megyünk a termál fürdőbe. 11-kor találkoztunk az M7 elején egy benzinkúton, ahol a tempomat adta kényelmet kihasználva élre álltam, unalmas 120 km/h-ás tempóval faltuk a kilómétereket. Egész jól haladtunk, amíg valahol Siófok után - ahol egyébként ritkulni kellett volna a forgalomnak - útjavítás miatt áttereltek minket a szembe jövő sávba. Na, mondom itt minden borul, meg nem is bírom ezt a 50-es tötymörgést, így sávon belül - kihasználva az autósok előzékenységét akik lehúzódtak előzgetésbe kezdtem. Az autókkal nem volt gond, meg nekem a puha táskák félig megpakolva keskenyek maradtak, így vígan elfértem mellettük a saját sávon belül, nem így Tj, akit belerángattam a rosszalkodásba ezzel. Tudni kell, hogy talán ő az egyik leg-szabálykövetőbb akit ismerek, de úgy látszik ő is fürdeni akart..., nos kizárt volt, hogy ahol én elfértem, ott ő mindenhol elférjen a dobozokkal, így aztán egyszer csak átlógott a jobb oldali dobozával is... és .... micsoda pech, épp egy rendőr, egy audis vadász jött szembe. Állítólag annyira "beszart", hogy satuzott, ezzel majdnem össze is törte magát, de onnan tudtuk, hogy ezt Lbaxtuk, utánunk jött. Nem is akárhogy, kéklámpával, szirénázva. Hamar utol is ért, szerintem kinyomta a padlólemezt, hogy elkapjon minket, akarom mondani csak Tj-t. Közénk állt, majd kék lámpával levezette Tj-t a pályáról... Rövid negyed órás szentbeszéd, 6 pont, némi pénzbírság. 

Innét csak a legenda:
Tj: Elismerem..
R: még szép, hogy elismeri, rajta van a felvételen.. Hogy gondolta ezt? Szegény felesége, mennyire fél itt maga mögött. (Évi elfogadóan bólogat)..
R: Tudja maga, hány motoros baleset van? A múltkor is egy utánfutó alól húztunk ki egy szerencsétlent.... 

Majd még pár szörnyű képet festve, közben lecsillapodva, utukra engedte.

R: na itt írja alá, még lesz kettő ott óvatosan!
Tj: hol írjam alá óvatosan?
R: még két átterelés lesz, ott óvatosan..

A következő benzinkút jóval odébb van, én ott várakoztam, nem mertem telefonálni, még olajat öntöttem volna a tűzre, hogy megzavarom a szupershop pontok osztogatása közben a yardot. Tj nem állt meg a kúton, de észrevettük egymást, hamar beértem őket. Remélem azon a szakaszon nem mértek.

A Csillagvár étteremnél (Balatonszentgyörgy) álltunk meg, aki nem ismerné, annak mindenképpen ajánlom, hogy ide térjen be, ha erre jár. Nem értem, hogy éri meg nekik ennyiért ételt adni! Van menü, ami 1500 Ft alatt volt, levessel hatalmas rántott hússal, süteménnyel !!!. Ezt hogy? Persze mi tudtunk variálni, a La Carte azért nem ennyire olcsó, de semmi képen nem drága. A menüt csak azért nem mertem bevállalni, mert akkora adagnak nézett ki, ha én azt ott megeszem, akkor kifekszem a napra és alszom, nem megyek utána tovább.

Tj és Évi a Csillagvárban

 

Érdekes fotó az insta360 kamerával

Közben láttuk Joe-t elmenni az étterem mellet, de nem állt meg. Mi is indultunk lassan, innen eseménytelenül mentünk Lentibe, csak Szabiboy száguldott el mellettünk valamelyik faluba. Sietett megnézni, hogy át lehet e menni az eredeti útvonalon a határon. (Nem lehetett, akkora árvíz volt, hogy lezárták azt a szakaszt) 

 

A szobát elfoglalva, már dobáltam is le a motoros cuccot, fürdőgatyesz és már ültünk is a medencébe, ahova szépen jöttek is a népek, Joe, Nemrobék, Alfi, Színes. Nagyon jó volt, persze Alfi otthon hagyhatta volna a k.. labdáját, de őt így szeressük.
"Enfant terrible" akarom mondani enfant simán.. 

 

 

Lassan mindenki megérkezett, 7-kor a vendéglőben már szinte teljes volt az ott alvós csapat. Vidáman beszélgettünk, nagyon finomakat ettünk, bár uborkasalátát én ott többet nem kérek, mert az vagy nem volt friss vagy szódával csinálják. A vacsora közepe felé befutott Szikus is, állítólag már ott volt negyed órája, csak nem tudta átemelni a lábát motorról. :D

 

Denis étterem bejárata

Napi ajánlat, rántott sajt

A szállásra visszaérve, Szabiboy áttervezte a határátlépést, némi plusz km hozzájött, így a 360 km-ből gyorsan 385 km lett. Mindezt áttöltögetve a garminokra, ment az idő, mi meg folytattuk a beszélgetést, Tj újból és újból előadta a rendőrrel való találkozást - mondom, hogy ez új élmény volt, szerintem még sosem büntették meg. Lassan elfogytak az emberek, mindenki elvonult.

Én nem sokat aludtam, Szabi 3 csoportra osztotta a csapatot, én mint túravezető még szűz voltam, így különös idegességgel játszottam le újra és újra az agyamban jeleneteket, hogy adom ki az indulásra a jelet, választom ki a pössentésre alkalmas bokrokat az öregnek, illetve, mi van, ha senki nem akar egy kezdő túravezetőt? A végén mehetek kettesben Színessel a záróemberemmel. Én ilyen vagyok, pörgök a dolgokon, néha megnéztem az órám, aludni kéne, mert mindjárt kelni kell. Nem állítottam 3 ébresztésnél többet,  reménykedtem, hogy csak felébredek erre, még írtam feleségemnek is, hogy hívjon fel, ha nem jelentkezem 7-ig. Egyszer csak reggel lett, még álmosabban kóvályogtam ki a reggelihez, mint ahogy lefeküdtem, de azért ettem pár falatot a kávéhoz, pedig terülj terülj svédasztalos reggeli volt. 

Közben megérkeztek azok is akik reggelre ígérték, Baliatiék, Nabs. 8.kor Szabi összehívta a csapatot, csoportbeosztás, eligazítás. Én még mindig aludtam, de most már nyitott szemmel, melegítőben, Elvonultam, megnéztem az buborékos uborka saláta mivé lett bennem, majd magamra kaptam a motoros cuccom, ettől nagyon melegem lett, de legalább felébredtem. Utolsónak akartam indulni, de ezt a helyet Szabi lestoppolta, így másodikként kellett volna indulnunk, de aztán egy pillanat alatt megváltozott, már indultunk is elsőként, a gyors átszervezést követően fogalmam sem volt, hogy kik jönnek mögöttem. Alig 2 km múlva már annyira evett a kíváncsiság, hogy letértem az útról egy kis mellékútra, megálltam, majd visszafordultam szemrevételezve a társaságot, hogy na kik is jönnek velem. :) Garmin garmin te csodás..

Nagy szerencsémre Xejbo Norbi is velem jött, ennek az úton még nagy jelentősége volt számunkra, különben lehet még mindig ott túrázgatnánk valahol keringve a saját nyomvonalunkon. De ne rohanjunk előre. A csapatba került Szikus is, de ez mint kiderült csak a látszat volt, ő csapaton kívüli potyautasként tartott velünk. A 8. utas. Mintha lett volna egy ilyen című film is Alien címmel, de ez nem célozgatás. Viselkedését vacsoránál megbeszéltük vagy nem beszéltük***, de a helyzet nem lett jobb, a tavalyi Ausztria túrán történtekre gondolok. A leírást nem linkelem be, de itt van az is valahol..

Az út eleje egyébként nagyon jól ment, egyre magabiztosabban haladtam az élen, csapat jött mögöttem, a kommunikáció ugyan nem jött össze, pedig próbálkoztunk ezerrel, illetve discorddal. Na jó, elmesélem, mert hátha érdekel valakit. Nekem nagy mániám, hogy a motorozás közbeni beszélgetés, élménymegosztás hozzátesz, egyébként is dől belőlem a szó, szeretem szórakoztatni az embereket, ezért régóta kerestem a megoldást, miként lehetséges ez. 

Valamikor februárban felcsillant egy remény, mert rájöttünk Menyussal, hogy a discord applikáció remekül működik a - és ez nagyon fontos - bármelyik sisakkommunikációval illetve bármelyik telefonnal. Kipróbáltuk, leteszteltük, többen is beléptek a végén már 6 ember beszélgetett - földrajzilag távol lévők is - szinte tökéletes volt. Nagyon készültem, egy gyors leírást is készítettem a fórumra, ki hogy tud becsatlakozni a beszélgetésbe, stb. Kicsit tartottam tőle, hogy kell hozzá a folyamatos internet, de kis hazánkban tesztelve ez nem volt probléma. Remek mobil (lte) lefedettség van hazánkban, ezt sokan nem is tudják, hogy itt bárhol van interneted. Emiatt is buktuk el a kommunikációt kint, mert a szlovén internet olyan mint a mesében. Hol volt, hol nem volt, de inkább nem volt. Erősen próbálkoztunk a végéig, de csak az idő nagyon kis részében működött. A megoldás egyébként a Sena Mesh rendszere lesz, ott épp csak apróbb problémák vannak, pl nem egyforma hangerővel halljuk egymást, viszont egész szépen működik, de ehhez mindenkinek - aki csatlakozni akar - váltani kell sisakbeszélőt egy kompatibilisre, és igaz a hír, a legolcsóbb típusok nem tudják a mesh-t, a hagyományos és a mesh rendszert egyszerre pedig aztán tényleg csak a drágák. No de hagyjuk is, ennyi elég is erről, ha valakit érdekel, majd megkeres.

 

A sziklás pihenőnél, itt még tökéletes volt a csapatonkénti 15 perces eltérés

 

Sziklás pihenő belül, csak egy fénykép fért bele, mert nem ingyenes a belépés

Sziklás pihenő környéke

Eredeti tervem szerint  Pizzát szerettem volna enni, de minden kalkulációm azt mutatta, hogy még 12h előtt ott leszünk a pizzázónál, ez így is lett. Garmin jelezte a pontot, sőt ki akart vezetni a parkolóba. Itt elkövettem egy nagy hibát, nem mentem be a parkolóba. Ez azért volt hiba, mert amíg a Garmin XT-k rákérdeznek, hogy kihagyja e az útvonal pontot, addig a BMW navija csak rákérdezett, hogy újratervezzen-e, amire én azt mondtam, gyorsan, hogy NE. A következő pár kilométeren észre sem vettem, hogy valami nem stimmel, hiszen szépen haladtunk előre a nyomvonalon, nem is sejtettem, hogy innentől a navim már nem navigál tovább, csak mutatja a helyzetem. Az utunk átvezetett Ausztrián, épp csak átvágtunk egy városon, ahol útvonal pont is volt, de az én navim itt simán kikerülte volna a várost. Norbi taktikája az volt, hogy ő megállt ott, ahol a jó irányba kellett volna menni, így csak az eleje jött utánam. 2-3 ember, ami gyorsan elfogyott, hiszen a "csoportos motorozás" szabályai szerint mindenki figyel a mögötte lévőre, ha az eltűnik, akkor megáll, így előbb utóbb a vezetőhöz is eljut az információ, hogy szedje össze a csapatot. Egyszerűbb lett volna kommunikálva, de mint mondtam, net mint a mesében, így csak a hagyományos módszer működött.

***Visszatérve Szlovéniába valamelyik huggyantós megállónál aztán levált rólunk Szíkus, épp csak a záró embernek intve, hogy neki még dolga van, nem jön tovább. Nem akarok ennek a résznek több szót szentelni, de NEM EZ a módja. Aki ezt még egyszer megteszi az én vezetésem alatt, az megkapja a jól ismert kérdést az "utolsó cserkész" című film alapján: fej vagy gyomor?

Aztán jött egy gyors hegyi szakasz, ahol mielőtt felértünk volna a második kajálási lehetőséghez, előtte tett egy kis hurkot lefele, csodás látványt nyújtva a tájról, viszont egy rendkívül lassú, egy nyomsávos mellékúton, ahol sokszor fogalmam nem volt merre kell menni. Itt egyébként is az egyenes vonalvezetés, az valamelyik helyi gazda pajtájába vezetett, már ez sem volt könnyű, de amikor egy hármas négyes elágazáshoz érkeztünk, aminél egyik irány sem egyenesen ment tovább, ha igen, akkor az egy fészerbe vezetett, nos itt bajba kerültem. Ezt a mögöttem lévők alig alig vehették észre, mert belezoomolva a térképbe sokszor sikerült a helyes utat választani (BMW wonderwheel rulez!!), de azért volt pár tévedés, kellemetlen forgolódás a szűk úton, itt azért nem kicsit örültem, hogy kevesebben vagyunk, mert némelyik helyen nem volt egyszerű megfordulni.

 

Amikor a farok csóválja... ritka kép, mikor a záró ember hátrafele fényképezi a túravezetőt :)

A gyors hegyi szakaszon még egyszer végig mentünk, a tetőn volt a második kajálási helyre megjelölt hely, de itt mi csak rövid megállót tettünk, kis pihenés után megcéloztuk a harmadik kajáló pontot. Itt sikerült helyretenni a navigációt, az út hátralévő részében már nem volt probléma emlékeim szerint.

 

A csúcson, mi nem itt ettünk

Az első csoport itt evett

Hatalmas élet volt, kaja, pia, trombita

 

A kaja jó volt, többféle ételt is kipróbáltunk, hatalmas hamburger, gírosz, illetve többen csevapcsicsát ettünk, ehhez frissen sütöttek pitás kenyeret, az csúcs volt! A csevap szokás szerint alattomosan beül a gyomorba, én már megtapasztaltam, így csak a felét ettem meg, a többit átengedtem a többieknek, akik jobban bírják a terhelést. 

Mi itt ettünk, illetve itt egy fél órás csúszással Szabiék is megjöttek terv szerint

 

Csevapcsicsa

A frissen sütött pita nagyon finom volt

Érdekes, hogy én vagyok kövér, de hát igazságtalan az élet. Itt azért már érezhető volt a fáradtság, ugyanakkor tudtuk, hogy innen már haza felé tartunk, már csak az idővel kell versenyezni, hogy vacsorára haza érjünk. Ez nekünk sikerült is, egyszer tartottunk egy pihenőt ahol pár csoport kép is készült. A határ előtt 50 km-el, még volt egy kis eső, de annyira nem volt vészes, hogy utólag kár volt beöltözni. Ellenben az előttünk elvonuló vihar nyomait látva nagyon örültem, hogy nem fél órával korábban jártunk arra. Mindenfele letört ágak, földcsuszamlás elfoglalja a szembejövő sávot. A határhoz közeledve több folyót is kereszteztünk, mind durván megáradva az út melletti erdő végig víz alatt, még fél métert emelkedne a szint - persze az hatalmas vízmennyiség - eltűnne az út.

Kettes csoport utolsó nagy pihenő

 

Fél 7 kor ledobtam magamról a túravezetői terhet, befordultunk a Silvanus panzió parkolójába. Jók voltunk srácok, nagyon jó kis csapat voltunk. Köszönöm a türelmet, Norbinak a navigációs rásegítést.

 

Mi kibasztuk a pacekot, megyünk kajálni

Füstölt csülök, fordított burgonyával, isteni volt

7 kor már az étteremben ültünk lefürödve, átöltözve, vártuk a másik két csapatot, akik fél 8 körül motoros ruhában érkeztek. Nekik nem volt akkora szerencséjük az esővel, ők fél órát álltak egy benzinkúton várva az eső arrébb vonulását, nem volt már idő átöltözni vacsi előtt.

Az átmotorozott nap után már nem sok mindenkinek volt ereje beszélgetni este, hamar visszavonultunk szobáinkba. Másnap reggeli után sokan egyénileg elindultak hazafelé, mi páran Szabi vezetésére bíztuk magunkat, 6 motorral indultunk Keszthely, illetve Gyulakeszi felé, ott 12h-kor volt megbeszélve egy közös velős pirítósozás az elénk jövő Menyussal és Mecseki Tomiékkal. Alfiék is befutottak, így egy nagyon jó hangulatú csevegős ebéd után elköszöntünk megint, Taurusék Mecseki Tomiékkal mentek Haláp felé kirándulni, illetve Tomi tudott arra felé egy kiváló mobil gumist..

Mi már csak 5 motorral indultunk tovább még a Balaton felvidék mélyebb megismerésének, nem mondom, hogy 2x olyan hosszú úton, de majdnem. Jártunk mindenfelé is, a teljesség igénye nélkül : Köveskál, Szentantalfa, Balatoncsicsó,Aszófő, Balatonfüred, Veszprém, Eplény, majd Olaszfalunál jobbra kanyarodtunk, számomra eddig járatlan úton vágtunk át a Bakonyon, hogy végül Bodajk és Csákberény érintése után megálljunk Csákváron fagyizni. Itt olyan hihetetlen tömeg volt, illetve elég kedvezőtlen módon szervezték át a kiszolgálást, hogy végül úgy döntöttünk nem álljuk ki a sort, kenjék a hajukra a fagylaltot. Alfiék is befutottak, ők valamilyen trükkel beálltak a sor elejére. 

Komolyan nehezemre esett újból motorra ülni szóltam is, hogy ahogy az M1-hez érünk én leválok, mert már kezdem egyáltalán nem élvezni a motorozást. A pályán gyorsan haza értem, a budapesti dugón való átverekedés némileg felébresztett, de már nagyon jó volt elterülni az ágyamon. 

Hát így valahogy. Statisztika: Reggel fél 9 kor indultunk, este fél 7 kor érkeztünk, az eltévedéseket nem számolva 385 km mentünk kb háztól házig (Rbiker egy szar, nem jót mutat)

Ez Tj Rbiker rögzítése