Csodálatos napra ébredtem, kis családom rokon látogatáson, ezért kicsit megkésve, lustán készülődtem munkába. Normál esetben ilyenkor már rég túl vagyok pár munka telefonon, de ma... talán senki nem dolgozott.
Ránéztem a fórumunkra, ahol Lecsó bejegyzése fogadott: "Valaki, most, Mátra?"
Annyira ledöbbentett, hogy kedden, munkanapon, ki az aki csak úgy el tud lógni a munkából? De, végem volt, egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem dolgozni, hanem motorozni kellene mennem. Elindultam, de mikor kiléptem az utcára, tudtam, hogy nagyon megbánnám, ha most nem hívnám fel Lecsó barátom.
1 órán belül már úton voltunk az M3-ason, majd északnak kanyarodtunk Hatvannál, onnan pár pillanat és már Pásztón voltunk.
Lecsó mester gombászni készül :)
Valami ilyesmi utat jártunk be:
Megnéztük azt a kanyart, ahol 2018-ban Zozohoho elcsúszott. Most is tele volt felhordott kaviccsal, illetve nedves falevelekkel. Ezt nem akarják rendbe tartani.
Egy új szakaszt is bejártunk, ahol még a Mátrát igen jól ismerő Lecsó sem járt soha. Gyönyörű őszi színekben pompázott az erdő, rengetegen gombásztak, az egyébként rövid szakaszokban nehezebben járható - de végig aszfaltos - szakaszok ellenére nagyon kár lett volna ezt kihagyni.
A gombászó hölgy elmúlt 82 éves, napi 14 km-t gyalogol !
Aki ügyes, gombára lel. Ezek mind jók, de sokkal könnyebb rosszat találni.
Gomba fotózás, így leszedve könnyű vargányát fényképezni.. :)
Parádsasváron megálltunk egy kávéra, amiből lett egy májgombóc leves, palacsinta is. Majd a hirtelen elkezdődő sötétedés miatt haza fele vettük az irányt, Gyöngyös után a régi 3-as úton mentünk Hatvanig, ahol a Pest megyei matricával már felmehettünk az M3-ra.
Külön élmény volt, hogy az interphone kommunikációk remekül működtek, szinte sosem szakadt meg a kapcsolat még a kanyargós utakon sem, ahol pedig volt, hogy nem volt szabad rálátás kettőnk között egy egy feltorlódott autó csoport utolérésekor, előzésekor.
Az összes kép
itt megtekinthető.
