Lassan hagyomány, hogy az első nagyobb létszámú "szezonnyitó" gurulást március 15-én tartjuk, a még nagyobb hagyománnyal rendelkező BelKG bemelegítőjeként.
Mivel itt még azért lehetnek keményebb hidegek - "kérjük üljön át egy másik gépjárműbe" - ezért ez az esemény csak kellemes időjárás esetén tartjuk meg. (Mai hírekben pl Bánkúton hó van !) Az utóbbi évek enyhe telei ezt lehetővé is tették, bár egy sars-cov-2019 -es vírus ezt majdnem megakadályozta.
11h kor találkoztunk az egyik OMV székesfehérvári kutján, kicsit tartva az elmúlt napok üzemanyag ellátási gondjaitól, sokan tankoltak, meg volt aki messze is lakik. Külön elismerést érdemel Barcsról érkező társunk, talán ő lakik a legmesszebb, de nemrég csatlakozott nógrádi motoros barátunk is rengeteg plusz km-t kellett megtegyen a csatlakozáshoz.
Sajnos ez a dunántúli vidék sokkal élvezhetőbb motorozási szempontból, mint Alföldünk technikás egyeneseivel teletűzdelt síksága, ami még jó messze is van, így kizárva sok arra felé lakó motoros barátunk részvételét. Pedig hiányoztok !
Indultunk volna, de egy honda, megmakacsolta magát, jó kis parát okozva köszörült, gazdi nem örült buta kis Africa, cseréld le csacsira. :)
A kutasok segítőkészek voltak, bebikázták az iker afrikát, ami utána egész végig remekül viselkedett, le se akart állni, vagy mi nem akartuk, hogy leálljon, de az is lehet, hogy Robi nem merte leállítani. A megállóknál szépen duruzsolt, számolta vissza a perceket 1440-es percenkénti alapjárati fordulatszámával mp-ként 24-szer suttogta fülünkbe (kb. 12 liter levegővel), hogy működik a japán technika. :)
Remek idő volt, helyenként 17 fok felett mutatott a hőmérő, a nap néhol olyan erővel sütött, kiirthatatlanul belénk égette, igen, itt van a tavasz.
Vannak olyan emberek, akik több száz km-t képesek utazni, hogy havat lássanak, esetleg egy hétvégén síelhessenek. A helyzet az, hogy mi akik általában 2 keréken egyensúlyozva éljük az életünk, nos nekünk nincs szükségünk ilyen mondvacsinált indokra, hogy legyen hó!
Legyen jó! Ennyi. Szép számban, mondhatni várakozáson felül gyűltünk össze és indultunk el egy kis szerpentinezést követő ebéd melletti beszélgetésre.
A ceredi kanyarokról egy vágatlan videó is készült El DonFuerte tollából, akarom mondani kamerájából. Figyelem a nyugalom megzavarására is alkalmas felvételek. :)
Sokat gondolkozva az úti célon végül is Ausztriába vezetett az utunk egy közepes hosszúságú túrára.
Élve Toncsi77 egykori klubtag teljes ellátást magában foglaló felajánlásával, nála szálltunk meg 4 napra Hermagorban. Kaptunk tőle egy külön szobát fürdőszobával, reggelivel és nap közbeni főtt étellel, amit ő készített. Mind ezért nem volt hajlandó semmit sem elfogadni, teljesen ingyen látott minket vendégül! Az Isten tartsa meg a jó szokását! 😊
Nagyon örültem, hogy végre találkozhattam vele személyesen is, mert a motorom az ő tulajdonában volt évekig. Két éve vettem tőle, de most először csaphattunk egymás kezébe. Azt eddig is tudtam, hogy egy remek ember aki nagyon segítőkész, de minden várakozásomat felülmúlta a vendégszeretete. Köszönöm ismételten Toncsi, hogy vendégül láttál minket és segítetted a túránk megszervezését!
Nem voltak előre megtervezett túraútvonalaink, egyedül a Grossglockner-t akartuk mindenképpen megnézni közelebbről. A többi nevezetes hágót és útvonalat vendéglátónk ajánlotta. Nagy előny egy helyben élő ember iránymutatása alapján túrát szervezni, mert amit megnéztük azok egytől-egyig pazar helyek voltak hibátlan utakkal. Rengeteg dolgot nem is tudtunk megnézni, mert Ausztria bővelkedik a hegyekben, hágókban és az élvezetes aszfaltcsíkokban, amik nagyon jó minőségűek.
Azért egy párat mégis sikerült meglátogatni.
1.nap: Érdről indultunk reggel 7 óra körül és az M1-esen közelítettük meg Ausztriát majd az A2-esen folytattuk utunkat. A vége felé belefutottunk egy nagyobb esőbe, de mire Hermagorba értünk már meg is száradtunk. A kis V-Strom-ot nem az autópályára tervezték, sajnálom ilyenkor szegényt, de így is elég hosszú volt az út, nem volt idő mellékutakon motorozgatni.
Ilyen volt a kilátás a szállásról - Nassfeld
2.nap: Reggeli után meglátogattuk a Grossglockner-t, déli irányból támadtunk. Már az oda vezető út is csodás volt, gyönyörű helyeken kanyarogtunk. A Grossglockner Hochalpenstrasse egy fizetős útszakasz, motorokra 26.50 Euro a napijegy.
Általában a nevezetesebb panorámautak fizetősek, ez a legdrágább és a leghosszabb is egyben.
Sajnos valamilyen szinten csalódás volt a hegy, mert körbevettek minket a felhők és fent a Edelweissspitze-n 50 méternél nem nagyon láttunk távolabb. Tehát nem láttunk semmit a Grossglockner-ből.
Csak ennyit láttunk a tájból - Edelweissspitze
Megvettük a kötelező hűtőmágnest és abban a reményben indultunk el az északi kapu irányába, hogy mire visszaérünk a csúcsra hátha felszáll a köd (sajnos nem így lett). Szerencsénkre nem volt nagy a forgalom, ezért jól lehetett haladni.
Az északi kapunál bekaptunk pár falatot és visszafordultunk. (Itt a motorosoknak külön sorompó van, nem kell beállni a hosszú kocsisor végére és nem kell előrefurakodni a sokszor kilométeres sorok elejére. A kapuk mellett a jobb oldalon van egy külön motoros parkoló. Ott letámasztva a vasat be kell menni az infopoint-ba, megvenni a jegyet és egy külön sorompón engedik be a kétkerekűeket.) A napijegy többszöri belépésre jogosít fel. Tehát ha kijössz a kapun akkor is vissza lehet menni. De mielőtt beállsz a sorompóhoz be kell menni ugyancsak az infopoint-ba, ott adnak egy érmét és azt bedobva a sorompónál az felnyílik.
Az északi kapu
Meglátogattuk még a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe-t ahonnan csodák kilátás nyílt a Pasterze-gleccserre. A külön motoros parkolónál vannak ingyenes csomagmegőrző szekrények ahová be lehet tenni a cuccokat és így nem kell kézben vinni őket.
A Pasterze gleccser
Ezután visszamentünk a déli kapuhoz. Nem sokkal utána eleredt az eső. Gyors beöltözés, majd irány vissza Hermagorba. Útközben hatalmas viharba kerültünk ami az előrejelzés szerint még órákig tombol, ezért nem álltunk meg.
3.nap: A mai napra két közepesebb hosszúságú túra volt betervezve. Egy délelőtti és egy délutáni. Mivel nem szerettünk volna ismét hatalmas esőbe belefutni ezért a délutáni etap bejárása kérdéses volt. Akármennyire is jó dolog ilyen szép helyeken túrázni, esőben nem annyira élvezetes. Reggel elindultunk a Nassfeld-re, hogy aztán az olasz oldalon ereszkedjünk le.
Kilátás a Nassfeldről
Tettünk egy kört a Pontebba-Tolmezzo-Paluzza vonalon, majd a Plöckenpasson értünk vissza Ausztriába. Kb. 150 km-es kör. A Fiume Fella folyó völgye valami csoda, az egyik kedvenc szakaszom volt az egész túrán. Még a határ előtt félreálltunk pár fényképet készíteni, de hamarosan menekülnünk kellett, mert ismét nekiállt az eső. Szerencsénkre a hegy megfogta a felhőket és az osztrák oldalon sütött a nap.
A Plöckenpass tetején
Ilyen kanyarból volt a legtöbb
Visszamentünk a szállásunkra és ebéd után elindultunk a délutáni körünkre, mert nem mondtak esőt. A cél a Goldeck volt, oda-vissza kb. 140 km. Útközben egy útlezárásba futottunk ezért kerülnünk kellett amit utólag nagyon nem bánok. Egy nagyon szép és élvezetes útszakaszon találtuk magunkat ahol a belátható kanyarok miatt hatalmasat lehetett motorozni. Hosszú elnyújtott kanyarok, közepes minőségű út, a moci nagyon élvezte (meg én is)!
A Farchtensee mellett
A fizetős Goldeck Panoramastrasse-n lehet felmenni a Goldeck-re. Motorosoknak 8.50 Euro a napijegy. Ez az út is nagyon élvezetes és jó minőségű. Közben azért észnél kell lenni, mert tehenek keresztezhetik az utunkat.
Pazar a panoráma a Goldeckről
A csúcsra felérve nem sokat tudtuk élvezni a szép panorámát, mert ismét eleredt az eső, de láttuk, hogy ezt nem tudjuk megúszni, úgyhogy beöltöztünk...
4.nap: Nem szerettünk volna egyből felmenni az autópályára és irány haza, ezért beterveztünk még egy alpesi utat. A köztes cél a Villacher Alpenstrasse-n keresztül a Dobratsch volt. Fizetős kiváló minőségű útszakasz ez is, gyönyörű kilátással a környékre. Motorosoknak 11.50 Euro a napijegy.
Utána irány haza és kivételesen nem eredt el az eső, végig kellemes időben motoroztunk, de 30 fok várt minket itthon.
Elmondható, hogy a négy nap alatt végig kellemes motoros időnk volt, amit csak az esők zavartak meg néha, de hál istennek már csak akkor amikor visszafelé mentünk Hermagorba. Nagyon jól éreztük magunkat, érdemes lenne még visszatérni és Ausztria többi csodáját is megnézni és tovább gyűjtögetni a matricákat amiket a panorámautakon kaptunk vagy vettünk. Valamint tiszta időben megnézni a Grossglocknert! 😉 A négy nap alatt kb. 1800 km-t mentünk, a kanyarokat nem számoltam, pedig elég magas szám jönne ki!
Nagyon jól alakult a mai nap végül, kb. 12h körül tudtam csak elindulni, beütöttem Garminba, hogy 4h kört tervezzen, de akár hogy nyomkodtam, mindenképpen dél felé akart tervezni, valahogy nem tetszett Kecskemét irány.. Már majdnem feladtam, mikor az opciókat megváltoztatva azt kértem, hogy tervezzen egy 250km -es karikát. Az egyik opció itt már a 10-es úton vitt, azt mondtam nem is nézem tovább, legyen meglepi hova visz.
Solymárig dög unalom, már épp azon gondolkoztam, hogy ez egy halom szart se ér ez a funkció, mikor elvitt Csobánka felé. No ez már jobban tetszett, még sosem jártam erre, tetszett. Aztán felvitt Esztergomba, én még mindig híven követtem az utasításokat, mikor is már látszott, hogy ez átvisz a szlovákokhoz.., de én nem akartam oda menni. :), így pótoltam régi restanciám, felmentem a Bazilikához, sőt itt le is szálltam a motorról és szokásos dokumentálásos fotók után leültem a padok egyikére, megittam a vitt kávém, D vitamint gyűjtöttem. A nyugit egy osztálykirándulás zavarta meg, mikor harmadszor hallottam mögöttem a diákoktól, hogy inkább a kocsmába mennének már, akkor elöntött a bűntudat, hogy bizony mi is sokszor ezt az opciót választottuk.. ezért leküzdve minden emelkedő, lépcső iránt érzett undorom most bizony alaposan körbe sétáltam a helyet, sőt be is mentem minden hova, ahova nem kértek belépőt. Az orgonát kár, hogy nem hallottam, mert kíváncsi lettem volna itt hogyan is szólna egy Bach - d-moll toccata és fuga.. viszont helyette megtekintettem a padlón lévő igencsak kopott lapokat és fuga-t.
Szent Pityu kecsesen sasszézik, ez még sosem tűnt fel.
"a magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója" hirdeti a felirat
Egyszerre két fuvolán játszott, de nem adtam egy fillért se neki :)
Ezzel a védő hálóval elég kiábrándító látvány
Ennek igen jó hangja lehet..
Igazi mécsesek, 100 Ft darabja. Ezek nem százasok.., mert csak 96 db mécses fér fel..
Az épületből kilépve egy sötét ruhás (reverendás?) hajtott el mellettem egy fekete Porsche Cayenne-el, a rendszáma 656- volt, szinte sátáni rendszám, nemde?
Nem sátáni, mondom, hogy 656...
Csodás panoráma
Az Osmo Pocket-t még mindig sokan megcsodálják, jól fel is tartottam a magasba a selfi botommal
A motorhoz visszaérve még végig néztem egy BMW kabriolet találkozó fényképezéshez készülődését, de annyit tököltek, hogy nem vártam meg, végül lesz e fénykép. A fő mufti ugyanis kitalálta, hogy V alakban álljanak fel már a magánúton a behajtani tilosban, de nem igen akart összejönni, mert mire már beszerencsétlenkedte magát a fele, mindig jött a helyi kis turista vonat, meg a Porsche Cayenne-nel is visszajött az isteni helytartó..
Jobbra a főmufti verdája, annak kellene elől állni a V alakzatban. Sajnos a BMW megvásárlásához nem jár vezetési tréning..
Szerintem a bőröndök csak dísz, mondhatnám disz iz dísz :)
Lefele még köröztem ott Esztergomban, nem igen találtam, hogy merre menjek, mert a GPS még mindig át akart vinni a szomszédosba, mikor egyszer csak feltűnt mögöttem egy szép V-Strom. Igencsak néztem a visszapillantóban, hogy vajon klub tag e, de nem tudtam rájönni. Miután mellém jött még mindig nem ismertem fel a Caberg sisak mögött megbújó klubtagot, aki vidáman üdvözölt.., és akkor leesett, nem is egy kutya közönséges klub taggal futottam össze, hanem az egyetlen
V-Stromos vezetőségi vezetővel. Remélem innen már mindenki tudja, hogy ki is az...
Lecsó végig kabátban, nem is fázott :)
Gyors egyeztetés után megbeszéltük, hogy beülünk Visegrádon az idén már többször bevált kajáló büfébe (Ételbárka). Rengetegen voltak, így bent ültünk le, mindketten hekket rendeltünk. Lecsó tán még sült krumplit is kért hozzá. Nem kevés idő telt el, mikor egyszer csak látom, hogy a mérlegen mi is az? Csak nem két halott, akarom mondani hal ott.
Mikor letette elénk a két "dögöt" nem hittem volna, hogy meg tudjuk enni a felét is, hatalmas darabok. De végül nem siettünk, szép lassan leúsztak a halacskák torkunkon.. Finom volt, ajánlott hely ez mindenképp!
Méretes darabok, de nagyon finom volt ! Csacsihal szalma krumplival - de ha így kéred, nem biztos, hogy megértik
Teli hassal vettük a fellegvári rövid szerpentint, hát nem is tudom, ez már a félhomály gurinál sem jött be, most sem voltam gyorsabb. De ilyen az élet, egy folyamatos harc, küzdelem, délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal !
Mint kiderült tanár úr még nem járt Horányban, így az ottani Soós cukrászdát sem ismeri, ahol bizton állítom szerintem a legjobb a fagylalt mind közül amit én valaha ettem. Igazi békebeli fagylalt ez, a cukrászda is megmaradt a régi retro stílusában, régi fagylalt hűtő bödönök, csak kp fizetési lehetőség, de még a rácsok is olyanok, mint a nyolcvanas években.
Mivel cukor beteg vagyok, így 6 gombóc fagylaltnál nem mertem többet enni, elvégre itt pont két dekagramm cukor van egy gombócban, összesen az már 120 gramm !
Mivel kicsit elment az idő, haza felé mentünk, ami itt egy kerek 20 km-es kitérőt jelent ha nem akar kompozni valaki, mert az egyetlen híd Tahitótfaluban van. Itt már látszott, hogy a 11-es főút kezdett telítődni. Szentendrén már állt a sor, így megkezdtük a 2. Magyar hadsereg határozott erőteljes, dinamikus előrenyomulását a kocsisor között. Hála istennek mi veszteségek nélkül jutottunk át, az előbb említett hadsereg sajnos nem volt ilyen szerencsés.
Lecsó egész házig kísért, ahol már várt a közben igen népesre duzzadt családom. Holnap ballag a fiam, ezt is megértem.
Május elsején mi mást is tehetne az ember, mint, hogy kimegy a helyi majálisra, főleg, ha az egy szem lánya is fellép a Garabonciás néptánc csoporttal, itt összefutottam Nabs-al, akinek a lánya szintén a világhír felé vezető deszkákon ropta a talpalávalót egy másik csapattal.
Szó, szót követett, aminek az lett a vége, hogy szuper apukák vagyunk, hisz hősiesen álljuk a sarat a közönség soraiból, így igazán megérdemeljük, hogy délután guruljunk együtt egy rövidet, itt a környéken.
Délután fél négykor találkoztunk és nekivágtunk a Csepel-sziget déli csúcsát meghódítani, velem tartott a lányom is.
A fő Duna ágon megnéztük a vízi átkelési lehetőségeket. Tökölön nem mentünk le a komphoz, de Szigetújfalunál, majd Lórévnél már igen.
Szigetújfalu rév
Lórévnél megcsodáltuk az árterületen épült Zichy kápolnát.
A kápolna uralja a tájat, az ember csak vakarja a fejét, nem érti, hogyan kerülhetett ez a tüneményes épület ennek az apró szerb falunak a közelébe, a magyarországi árterek legszebb látványosságaként. Olyan ez, mintha Budapesten, az ötödik kerületben bolyongva egyszer csak egy zsúpfedeles parasztházra bukkannánk.
1859 épült, ott ahol 1848. szeptemberében Görgey Artúr kivégeztette gróf Zichy Ödönt, a Főrendiház tagját. Az akasztófa és a sír helyén Ferenc József parancsára építették és szentelték föl ezt a kicsiny, romantikus-neogót stílusban épült kápolnát. Nemhogy akkor, de még most is árvíz járta terület ez. Éppen ezért egy jókora halmot hordtak össze, hogy a legmagasabb árvizek se érjék el kapuját.
Lórév - Zichy kápolna
Két tesó
A Lórévi révnél lévő büfébe benyomtunk egy-egy óriáspalacsintát, majd folytattuk az utunkat a déli szigetcsúcs felé.
A Tassi zsilipnél meggyőződhettünk róla, hogy egyszer minden véget ér, így a Csepel-sziget is, ezért visszafordultunk és Ráckevén keresztül a sziget bal oldalán, azaz a Ráckevei (Kvassay és a Tassi zsilipekkel) szabályozott vízszintű Duna ág mellett jöttünk észak felé.
Kényelmes tempóban gurultunk, de így is hamar véget ért volna a gurulás, ezért felvetettem Nabs-nak, hogy menjünk át komppal Ercsibe és nézzük meg az Érdi magas partról is, hogy fest a Csepel-sziget. Mivel a rév egész óránként indul, ezért elvettük a kompozást, helyette az M0-ás hídon mentünk át.
Tassi zsilip
Sajnos a magas parthoz pocsék út vezet. A motort kegyetlenül dobálták a - nemrég még saras úton csúszkáló autók által kivájt - kőkeményre száradt nyomvályúk.
Bacus biztos élvezte volna, hisz ebben már komoly gyakorlatra tett szert! :D
Megálltunk a magas parton felállított keresztnél egy fotóra, majd elindultunk a pár száz méterre lévő, szebb panorámát nyújtó másik magas partszakaszra.
Szegény lányom egy-két kicsúszásnál pánikolt is nekem a sisakkommunikációba, hogy mindjárt elesünk. Nyugtattam, hogy nyugi, nyugi, a terep már csak ilyen, össze-vissza dobálja a motort.
Pár perc múlva egy nyomvályúba sikeresen leakadt az első kerék és már borultunk is a jobb oldalunkra.
Nem a motor volt az első gondolatom, hanem az, hogy a lányomnak remélem nem lett semmi baja. Szerencsére az ijedségen kívül egy a haja szála sem görbült. Földút ellenére a kiszáradt agyagos talaj beton kemény volt, mintha kőre estünk volna, de a váll és könyök protektorok tették a dolgukat.
Én jól beütöttem a bordámat, de nem fájt nagyon, csak egy kicsit a légzésnél szúrt, de mire haza értünk már kutyabajom sem volt. Otthon nézegettem, hogy a gerincprotektorom ráhajlik a bordáimra, így az tompította a becsapódást, ezt eddig észre sem vettem. Jó kis cucc ez!
A motorom fékpedálja, mint a malac farka felkunkorodott, ez egy kicsit csalódás volt, mert akkor bukógombáim vannak, hogy azt vártam volna, hogy semmi baja nem lesz a motoromnak, igaz egy mély nyomvályúban volt a kerék, az út, meg mint a bazalt, olyan kemény volt. A fékpedált visszahajlítottam a lábtartóról, majd haza gurultunk.
A lányom egyébként a kismotor jogsi megszerzésén töri a fejét, így kérdeztem is tőle, hogy, ezek után még mindig szeretné, vagy elment tőle a kedve egy életre?! Azt mondta, hogy dehogy is ment el még mindig akarja, szerinte ő nem is eset volna el, ha ő vezet. Hát van önbizalma azt meg kell hagyni.
Pedig titkon reméltem, hogy azt mondja, kihagyja a motorozást a bakancslistájából.
A 2019-es év eddig remek időjárással kápráztatott el minket, tulajdonképpen februárban indult a motoros szezon, bár akkor még az aszfalt helyenként 10 fok alatt volt, mi, a nem lapra döntögetős motorosok már kirajzottunk.
Mindez a kedvező időjárás még egy különlegességgel párosult. Talán mindenki érezte az elmúlt években, hogy a hét munkanapjain meglévő remek időjárás a hétvégére rendszeresen elromlott, a várva várt hétvégén minden kirándulós, motorozós tevékenységnek lőttek. Nos ez idén pont fordítva működött, szinte minden hétvége csodálatos idővel ajándékozott meg. Ezen a hétvégén az előrejelzések azt mutatták, hogy - legnagyobb bánatunkra . de visszaáll a rend, azaz esőt ígértek, főként szombatra.
De mit lehet tenni, ha vasárnapra már családi program került, amit nem igen lehet átrakni egy kis időjárás miatt? Hogy mit? Figyelmen kívül hagyni az előrejelzést, ami ebben az esetben remek döntésnek bizonyult. Kiírtam hát a fórumra, hogy gasztro gurulásra mennék - ami annyit jelent, hogy a gurulás célja, hogy a gurulás közben, esetleg a végén valami étkezdében kössünk ki, ahol burkolhatunk valami finomat egy kellemes beszélgetés közepette. Hamarosan jelentkezett Ispán, hogy Őt érdekli a dolog, ha nem megyünk túl korán. 10h-t beszéltünk meg egyeztetésre, hogy meglátjuk, ha nem szakad az eső, akkor valahova megyünk!
Reggel 10h, még nagyjából egy szál semmiben iszogatom a kávém, megcsörren a telefon, Ispán hív, hogy kimenne Gödre. Lecsaptam rá, hogy elkísérem, mert ott is van hekkes ! Nem kell mindig 100 km -t tekeregni egy kis betevő falatért. (mekkorát tévedtem megint!)
11h kor értem Ispánhoz, aki már a motornál várt az utcán, sajnos Gödön nincs ma nyitva a motoralkatresz.eu bolt, de mindenképpen szeretne az indiai útjára egy vízálló csizmát, irány a Motorline, az ott vett Sidi csizma 7 évet bírt, sőt még mindig használható, de már nem vízhatlan.
Sikeres vásárlás után már tényleg a guruláson a sor, már az új csizmában feszítve megy előttem Ispán, irány Észak. Csodás napsütés, a frissen feltett hőmérőm szerint 15 fok, ennél jobb motorozós időt elképzelni sem lehet. Első megállónk rögtön a Bánki tónál volt, ahova a paripám már igencsak kiéhezve érkezett.
Mindketten elővettük a nemrég vásárolt Dji gépet, ami fényképezőgépként is megállja a helyét, sőt, íme egy panoráma fotó:
Ispán videózza a tavat, igen csak izgalmas felvételnek ígérkezik :)
Gyorsan megbeszéljük a továbbiakat, főleg, hogy hol és mit kajálunk... elvégre ezért jöttünk.
Nyilván mindenki tud egy csomó fontos dátumot, de aki mégsem, az is tudja, hogy az Aranybulla - ahogy ezt Pistike is mondaná, az "csupa kettes", nos itt a bizonyíték, hogy Ispán motorján a km számláló, az nemsokára "csupa ötös". Na jó csak úgy ahogy a csupa kettes sem stimmel, mert hát az első jegy itt sem egyezik. Azért meg kell jegyezni, hogy egy motorkerékpár esetében rémisztően nagy ez a szám, mármint a 255555 km ! Ennyi valós km-t ment Ispán barátunk a "nagyságos asszonnyal". Ez igen, gratulálunk Ispán, van aki életében nem vezetett le ennyi km-t, nem hogy motorral nem.
A terv annyiban hibázott, hogy nem a szobi révnél van a halas, ezt én magamban igencsak nehezményeztem Szob végét jelző táblánál, hogy akkor lehet mégsem eszünk halat? Ispán meggondolta magát? Ehettünk volna a Bánkon a Falatozóban, ami április lévén végre nyitva volt!
Rétságon a tankenstellén vidáman üdvözölt egy "látszólag" elég szakadt 750-es talán suzuki, amiről a tulaja vidáman mesélte, hogy ez bizony alkalmi vétel volt, a Mad Max film egy sztárját tisztelhetem a lovában, ezen bizony maga a nagy Mel Gibson is vidáman fingadozott a forgatáson.
Mint ahogy Ispán motorját is egy halom rozsdának látja egy szak avatatlan szem, bizony én sem tudtam tovább nézni és gyönyörködni abban a 750-esben, ami nem csak ütött kopott volt, hanem igencsak viseltes, látszik, hogy ez a fajta ló nem csak a kanyarokban feküdt lapra gazdája tudtával, hanem még jó párszor fetrengett a poros úton gazdája nem túl nagy örömére is.
Tovább indultunk, a kúton ivott kávé után a fagylaltozóknak csak integettünk, illetve heves kar mozdulatokból rájöttem, hogy bizony itt van Rétságon a Zulu Étterem és Pizzéria, ahol fix díjért KORLÁTLAN fogyasztást ígérnek, hétköznap mindösszesen ezerötszázért, de hétvégén is mindössze két ezer forintért. Na majd legközelebb..
Diósjenő felé vettük az irányt, ahol pár mp-es megálló alatt ismét megcsodálhattam Ispán szándékosan elhanyagolt haciendáját (mert hogy eladó lesz).
A Börzsönyön átvágva Kemence felé vettük az irányt. Itt lakhatnak az időjósok, de legalábbis a békáik, mert itt volt egy kis eső, tulajdonképpen nem volt vészes, épp csak több volt mint szemerkélés, de ahhoz már elég volt, hogy kihagyjuk a helyi kilátót. Ezt a kilátólátogatást egyébként is Tjhooker barátunkkal a legjobb csinálni, ő mester ebben, merre vannak a legszebb kilátást nyújtó "vigyázz lépcső"-s kilátók. Vagy csak tényleg a Jézuska lepte meg egy kilátókról szóló könyvvel, vagy csak simán meg szeretné mutatni azokat a helyeket amiket a bérelt nyugdíjas busszal már nem fogunk tudni megközelíteni.
Kemencére beérve Ispán elvette a szüzességem, legalábbis ami a patak motorozást illeti, hiába no az új csizmát India előtt tesztelni kell, így belevágtatott a patakba. Erősen gondolkodóba estem, ha az eső nem áztatott át, hát a patak vize most biztosan fog. Az én bakancsom már a vételkor sem volt víz álló, jobban mondva áll benne a víz, ha esik. Ispán csak annyit mondott, hogy akkor "ne tedd le a lábad". Ez végül meglehetősen jó tanácsnak bizonyult.
Végig gurultunk a határ mellett, Vámosmikola, Ipolytölgyes, Letkés végül Szob, amit elhagyva a gyomrom már felhördült. Enni kéne valamit, mert 3 óra is elmúlt. Végül Zebegényt elhagyva Nagymaroson végre villogni kezdett a hátul ép, de elől igencsak kókadozó jobb oldali irányjelző..
Nagymarosi Ászok Sarok, az egyik legjobb hekkező hely, ahol valaha ettem
Kajálás közben készült egy kis teszt motionlapse videó
A maradványok, pedig vagy 40 dkg- os hal volt ! (1300 Ft- ért ingyen volt !)
A szivárvány és a panoráma is benne volt az árban.
A Duna part mellett Vácon keresztül az Andretti felé vettük az irányt, ahol pár gombóc fagylalt után véget ért a mai guri.
Nagyon jól éreztem magam, köszönöm Ispán !
Ha valaki szeretné megnézni, merre is jártunk pontosan, akkor az itt megteheti.
