2021. június 26., szombat

Erdély és a Transfogaras meghódítása - Xejboster

Ez a túra már több mint másfél éve szerveződik. Akkoriban az egyik klubtárs keresett maga mellé társakat, Erdély látnivalóit szerette volna meglátogatni. Talált is maga mellé egy-két társat, de amikor beindult a covid, akkor napoltuk a dolgokat, végül teljesen töröltük a túrát. De azokkal akik mellé szegődtek volna, tovább gondoltuk a dolgokat és saját elképzelés alapján átterveztük az egészet. A szervező így Zsolt75 lett, a feleségével ők már többször jártak Erdélyben, így tudták mit érdemes megnézni, mik a főbb látnivalók! Megtervezte a napi etapokat, 7-8 nap volt a cél. De sajnos 2020 a covidról szólt, a külföldi túrák többségét el kellett tolni, elég bizonytalan volt a helyzet. Nekünk is törölnünk kellett a túrát, helyette az én szervezésemben elkészült egy vészterv. Az osztrák és a szlovén határ közelében, de még belföldön foglaltam szállásokat, ahonnan minden nap átléptük a határt és az egynapi távolságokban lévő hágókat, látnivalókat látogattuk meg. Akkoriban minden nap attól lehetett félni, hogy lezárják a határokat és kint ragadunk, ha külföldi szállásokat foglalunk. Végül minden rendben ment! Nagyon jól sikerült az a túra is!

Az erdélyi túrát nem felejtettük el, csak áttettük 2021-re, reménykedve abban, hogy könnyebben lehet majd külföldi túrákat szervezni és a covid már nem lesz velük. Sajnos a vírus maradt, sokkal komolyabb szinten, mint előző évben. Ettől függetlenül reménykedve vártuk a nyarat, hátha idén sikerül meghódítanunk Erdélyt! Az indulás időpontjához közeledve megpróbáltunk minden nehézséget leküzdeni, beoltatni magunkat és már senki sem tarthatott minket otthon! 2021.06.26.-án elindultunk Erdély felé Tomi barátommal, hogy ott 8 napot töltsünk el! Zsolt és felesége egy nappal korábban már bevette Temesvárt!

0.nap: 

Érdről indultunk a reggeli órákban, lezúztunk autópályán Makóig, onnan a Kiszombor-Csanád határ átkelőn léptük át a határt, ahol nagyon könnyen mentek a dolgok, megnézték a személyi igazolványokat és mehettünk is tovább. Várakozni sem kellett. Az óránkat egy órával előrébb kellett állítani az idő eltolódás miatt. A 7 éjszakát 4 különböző szálláson töltöttük. Temesváron foglaltunk szállást arra az éjszakára mi is. Aznap belefért egy kis városnézés, ami elég nagy csalódás volt. Sokkal szebb, kulturáltabb nagyvárosra számítottunk, hatalmasat koppantunk. Lehet, hogy csak mi sétálgattunk olyan környékeken, de amerre mentünk mindenhol kosz, büdös fogadott. Később találkoztunk Zsolttal és Vicával, megvacsoráztunk és megbeszéltük a másnapi részleteket is.



Érdekes megoldás a padok kialakítására

A sárga műanyag csövekből jutott a fákra is 


1.nap: 

Déli irányba indultunk reggel. Az eredeti terv az volt, hogy átlépünk Szerbiába majd a Duna vonalát követve lemegyünk a Vaskapuig, majd vissza a románokhoz. Sajnos a covid elég bizonytalanná tett minket, a román-szerb határátkelésektől kicsit tartottunk, féltünk, hogy karantén lesz a vége a dolognak. Biztosra mentünk, ezért a román oldalon követtük a Dunát. Csodaszép panoráma tárult elénk, nagyon szép a román oldal is. Láttuk Galambóc várát, a Decebal arcképét majd a Kazán szorost is. 


Galambóc vára a román oldalról

A csapat

Kazán szoros


Orsovánál észak felé folytattuk utunkat, hogy Herkulesfürdőn megnézzük az eléggé romos Szapáry-fürdőt és a Grota Haiducilor barlangot. 

A Szapáry-fürdő lepukkant épülete

A Grota Haiducilor barlang


Ezek után elindultunk a zsilvásárhelyi szállásunk felé. A város egy kicsit normálisabb volt mint Temesvár, de a szállásunk nem a legjobb környéken volt, mint az est további részében kiderült. Történt ugyanis, hogy a google-ben kinézett étteremhez laza 20 perces séta után jutottunk volna el, de a navi egy gettón keresztül vezetett oda minket. Eléggé megrémültünk amikor egy cigánysoron találtuk magunkat, rengeteg kóborkutyával (amikből nem egy meg is támadt minket), lovakkal, kétes eredetű grillezéssel, sok sok barna bőrű egyénnel. Senki sem szólt hozzánk, de nagyon meglepődötten néztek, hogy mit keresünk mi arrafelé? Ahol utcának kellett volna lennie, oda már egy házat építettek. Mikor már lassan kiérünk volna a sűrűjéből egy vasútvonalon kellett volna átkelnünk, amivel csak annyi volt a probléma, hogy 15-20 kutya őrizte az átkelőt falkába verődve. A korábbi támadások miatt végül nem mentünk tovább, ezért visszafelé is ugyanazt az útvonalat kellett megtennünk. Nézelődni nem nagyon mertünk, félve a helyiektől. Végül a 20 perces sétából 50 perces lett, de egy nagyon jó étteremben találtuk magunkat, megérte a megpróbáltatásokat!



2.nap: 

Zsilvásárhelyet északi irányba hagytuk el a kellemesen kanyargós DN66-os úton. Meglátogattuk a Bolii barlangot, ami meglepődésünkre egész hosszan bemegy a hegy belsejébe, egy patak mentén kanyarog, sok híddal szegélyezve. 

A barlang bejárata, innen csak egy lyuk a sziklában

Belül viszont egy hosszú alagút fogadott minket

Sok ilyen kis hídon kellett végig sétálni


Délután már Torockón találtuk magunkat, ahol a Székelykő látványával alig tudtunk betelni. 

Castel Templul Cavalerilor még Torockó elött

Székelykő


Később elgurultunk a Tordai-hasadékhoz ahol ugyanúgy lenyűgözött a látvány. Jó lenne ezekre a helyekre egyszer visszamenni egy ráérősebb nyaralás keretein belül, amikor is megmászhatnánk ezeket a természeti csodákat! 

A Tordai-hasadék 


A következő két éjszakát Gyergyószentmiklóson töltöttük. Itt más sokkal barátságosabbak az emberek és mindenki beszélt magyarul, ami a korábbi városokról nem volt elmondható, ahol megfordultunk. Mondjuk azt, hogy senkivel sem tudtunk váltani magyar szót. Itt viszont a feliratok többsége is hazánk nyelvén íródott, kicsit olyan érzés volt mintha idehaza motoroznánk egy kellemeset. A Parajd-Gyergyószentmiklós közötti 13B nevű utat minden motorosnak ajánlom figyelmében, nagyon jót lehet csapatni ezen a szakaszon!


3.nap: 

Reggel a Gyilkos-tó felé vettük az irányt, ami kicsit csalódást keltő volt számunkra. Nem tudom pontosan mit vártunk, de látszólag ez is csak egy ugyanolyan tó mint az összes többi! Persze tudom, hogy a története az érdekes.

A Gyilkos-tó


Utána elgurultunk a Békás-szoroshoz, ami lenyűgözően szép látványával levett minket a lábunkról. 

Békás-szoros


Később motoroztunk egy nagyon kellemeset a Hargitán, elhaladtunk a Zeteváraljai víztározó mellett, hogy megérkezzünk a Mini Transilvania parkba. 

Zeteváraljai víztározó lenyűgöző látványa


Ide végül mégsem mentünk be, mert ételt nem szabadott bevinni, mi pedig előtte vásároltunk egy-egy hatalmas kürtöskalácsot. De így volt lehetőségünk megnézni Orbán Balázs síremlékét, ahová gyönyörűszép székelykapukon keresztül lehetett felsétálni. 

Különböző korokban készültek a székelykapuk

Orbán Balázs író, néprajzi gyüjtő síremléke a háttérben


Ha már éppen arra játunk akkor vétek lett volna kihagyni a Jézus szíve kilátót, amit mint később kiderült 20 percnyi masszív murvás úton való porolás után lehetett megközelíteni, de megérte a látvány miatt felmenni a hegytetőre. A szobor feje búbján ki lehet állni és onnan megcsodálni a hihetetlen panorámát! 

A Jézus szíve kilátóig végül mégiscsak felküzdöttük magunkat


És persze nem hagyhattuk ki Korondot sem a látnivalók közül, ami nekem ugyancsak csalódást keltő volt. Olyasmi településre számítottam, mint mondjuk Hollókő, ahol le kell parkolni a motorokat és úgy bejárni a sétálóutcákon keresztül a helyi mestereket és vásárolgatni a bazárokban. A valóság viszont az, hogy van egy forgalmas főút, ami mellett kétoldalon van a rengeteg, többnyire egyforma portékákat áruló bolt, ahol másfél méterre mennek el mellettünk a kamionok. Jól elfáradva érkeztünk meg a szállásunkra 3 nagyon-nagyon piszkos motorral! 


4.nap: 

Délelőtt áthelyeztük székhelyünket Szászsebesre, majd miután lecuccoltunk meglátogattuk Déva várát. Leparkolunk a nagy parkolóban és egy kis felvonóval felmentünk a várba, ahol nagyon szép kilátásban volt részünk. 

Az aprócska felvonóval lehetett felmenni. Gyalog is lehet, de azt most inkább kihagytuk

Déva vára a lenti nagy parkolóból

Miután kigyönyörködtük magunkat átmotoroztunk Vajdahunyadra, ahol megnéztük a várát. 



Minden zegzugát felfedeztük majd visszaindultunk a szállásra, de elég nagy esőben találtuk magunkat. A telefonokra is kaptunk vészriasztást a közelgő még nagyobb viharról. Meghúztuk magunkat egy Lidl előtetője alatt. Bevásároltunk, de a vihar csak nagyon lassan akart távozni, tartós dolognak néztünk elébe. 20 perc múlva mégis kitisztult az ég és elállt az eső. 



Megpróbáltuk leküzdeni a maradék 5 km-t, de sajnos visszakerültünk a vihar alá. Félreállni már nem volt értelme mert elég vizesek lettünk addigra. Fogunkat összeszorítva, jégesőben tudtuk le az út maradék részét. Hullafáradtan és teljesen átázva értünk a szállásra. Senkinek sem volt őszinte a mosolya a csapatból. De nem mi voltunk az egyetlenek akik azon a délutánon jól megáztak, a motorosok többsége a szálláson ugyanígy járt. Próbáluk megszárítani a ruháinkat különböző módszerekkel, többkevesebb sikerrel.


5.nap: 

A terv a Transalpina meghódítása volt. Reggel persze csepergett az eső, vizesek voltak az utak. Kicsit vártunk és száradó aszfalton kezdtük meg aznapi utunkat. A szállásunk a Transalpinára vezető úton volt, ezért nehéz lett volna eltévedni. Haladni lassan lehetett, mert a sok út felújítás miatt sok olaj volt az úton a friss aszfalttól. A legváratlanabb helyeken volt vizes-olajos a kanyar. A Tau-Bistra gátnál álltunk meg először, sok helyen láttunk felduzzasztott patakokat, folyókat a túránk során. 

A Tau-Bistra gát

Az irány jó

Itt konkrétan a Sebes folyó vize volt összegyűjtve és később ugyanezt a folyót láthattuk a még nagyobb Baraj Oasa gátnál felduzzasztva. 

Baraj Oasa volt a legszebb víztározó utunk során

A folyamatosan száradó úton már nagyobb tempóban tudtunk haladni egy ideig, de sajnos utána elő kellett vennünk az esőruhákat, mert szépen csendesen elkezdett esni az eső. Hálistennek ez nem volt nagyon tartós, mert mire elértük a Transalpinát már meg is száradtunk. Az esőruhákat még egy ideig magunkon tartottuk, mert fent a hegyen nagyon gyorsan változtak a körülmények. Sütött a nap, fújt a szél, beborult, esett az eső és ismét sütött a nap, mindezt negyedóra alatt. Foltokban a hó sok helyen látható volt még. 


Később lekerültek az eső ruhák is, mert stabilizálódni látszott az esőmentes időjárás. 





Ettünk egy nagyon finom helyi ételt, amit a mai napig nem tudom pontosan, hogy mi volt. Valami túrógombóc volt talán túrótöltelékkel ami egy vaslapon megsütöttek, nyakon öntöttek tejföllel és mellé kolbászokat adtak, nagyon finom volt. 

Nagyon finom volt, érdemes megkóstolni annak, aki arra jár

Itt készültek a gombócok


Kicsit sietünk kellett hazafelé, mert ismét esőre állt az időjárás. Hálistennek megúsztuk nélküle és szinte végig száraz aszfalton közeledtünk a szállás felé. Nem úsztuk meg a túrát defekt nélkül sem, Tomi barátomnak lassan eresztett az abroncsa. A lyukat megtaláltuk, de nem akartuk megkukacolni, mert már csak 14km-re voltunk a célunktól. Próbáltunk fújni a gumiba inkább kevesebb mint több sikerrel, de egy fizetős kompresszorig sikerül elgurulni, ahol kicsit túlfújva a gumit végül visszaértünk a szállásunkra. Szerencsénkre pont vele szemben volt egy gumis műhely, ahol megjavították az abroncsot.



6.nap: 

Cél a Transfogaras! Reggel persze szakadt az eső és az előrejelzésekben is tartós, nagy kiterjedésű esőt jósoltak. Úgy tűnt viszont, hogy a Transfogaras környékén kevesebb csapadék lesz mire odaérünk. Kicsit vacilláltunk és vártunk, de nem volt választásunk, menni kellett, ezért jöttünk Erdélybe, hogy a Fogarast megnézzük! Az oda vezető úton végig szakadt az eső. A Transfogarasra vezető út kezdetén van egy benzinkút, ott tankoltunk és tanakodtunk, hogy mi legyen? Még mindig esett az eső. A hegy egy részét láttuk onnan is, de esőfelhőbe volt burkolózva a nagy része. Felmerült bennünk, hogy másnap visszajövünk, de nem szerettem volna itt feladni. Végül felmentünk és nem bántuk meg. Az eső hamar elállt, egyre jobbak lettek a látási viszonyok. Odafent 4 fok volt csak a hőmérséklet, szóval nem volt melegünk. A csúcson nem álltunk meg Tomival, várva, hogy még jobban tisztuljon az idő, ezért túlmentünk a Vidraru Dam nevű gátig, ahol az Arges folyó vizét duzzasztják fel. Odáig elég rossz minőségű volt az út és majdnem egy óra alatt tudtuk le azt az 50km-t mert vizes és kátyús volt az aszfalt. 





Visszafelé már a száraz úton hamarabb letudtuk ezt a szakaszt. Több helyen birkanyáj volt az úton. Amikor egy beláthatatlan kanyarban álló kocsisort láttam, akkor is arra gondoltam, hogy biztos állatterelés van. Megálltunk, de nem nyáj volt a megállás oka, hanem egy medve volt a kanyar külső ívén. Hirtelen 4 méterre találtunk magunkat a medvétől. Az egyik mellé beálló holland rendszámos autóval volt elfoglalva az állat, ezért volt alkalmunk egy pár fényképet készíteni róla, egy kicsit azért izgatottan. 




Mire visszaértünk a csúcsra teljesen kitisztult az ég és 14 fok fogadott minket. Az utak, kanyarok nem a legjobb minőségűek, de ez a szakasz nem is a száguldozásról szól hanem a látványról. Hihetetlen szép az egész Fogaras, bakancslistás hely, amit nekünk most hálistennek sikerült kipipálnunk! 








Nagyon örülök, hogy nem futamodtunk meg! Nem adta magát könnyen a Transfogaras, de meghódítottuk! Az esőruha már korábban lekerült rólunk és a nap további részében nem volt gond az időjárással. 



7.nap: 

Túl sok mindent nem terveztünk erre a napra, csak a hazautat. Az egész román szakaszon eső volt, viszont a magyar etap már esőmentesnek bizonyult. Szóval esőruha fel és irány haza. Hálistennek nagyobb volt a rémület mint az eső mennyisége, relatív kevés esővel megúsztuk. A borongós Románia után egy verőfényes Magyarország következett. Épségben mindenki hazaért!


---------------------


Pár szó a közlekedésről: A sebességhatárokat lehetetlenség betartani. Lakott területen belül a 80-90 km/h a megszokott, előfordult, hogy a lakott területen kívül megelőzött teherautó visszaelőzött lakott területen belül, amikor 70 km/h-val mentünk vagy éppen végig letolt az útról. Szóval fel kellett venni a ritmust: lakott területen 80-90 km/h, azon kívül 120-130 km/h. Sok rendőrt láttunk, de sehol sem találkozunk traffival. Ennek ellenére nem láttunk balesetet, nagyon flottul működik ez a rendszerük. A gyalogos sem reklamál, hogy nem engeded át a zebrán, megvárja míg elmész előtte 90-nel, körbe néz és ha nem jön senki más, akkor átmegy. Furcsa volt visszaszokni amikor hazajöttünk.

Az utakról: Az esetek többségében kiváló minőségű volt odakint az aszfalt, pár éve épült utakról beszélünk, ez kb. 75%. 5%-ban rosszak az utak, de nem járhatatlanok. A maradék 20%-ot pedig éppen felújítják, aszfaltozzák. Ennek következtében sok a dugó és a felbontott, felmart út. Amerre mentünk mindenhol út felújítás volt. Pár év múlva nem sok rossz minőségű útjuk marad! Az autópályák is elég érdekesek. Mész 50km-t, leterelnek róla egy forgalmas főútra, mert nincs tovább út, majd később ismét folytatódik az autópálya és vissza lehet menni. Sok helyen csak ilyen szakaszokban van kész a pálya. Náluk máshogy gondolkodnak mint nálunk. Itthon egyik végéről elkezdik az építést és folyamatosan lehet haladni a végéig. A románoknál gondolom fontossági sorrendben készültek el a szakaszok. Érdekes koncepció!


A 8 nap során 2970 km tettem meg, a motorom jól viselkedett, nem volt vele semmi gond. Egyszer meg kellett igazítani az index biztosítékját, de ezen kívül tényleg hibamentesen abszolváltam a túrát. A másik két motorral is csak kisebb "hibák" voltak, a már említett defekt és egy néha megjelenő FI hiba valamint egy hiányzó középtámasz-csavar!