2019. április 28., vasárnap

Sokan csak tervezik, mi meg is csináltuk. Irány Jeruzalem! - Mecsekit

Valamikor tavaly jelezte Mesemondólány, hogy ismerősei megnézésre ajánlottak neki egy szlovén orchidea-farmot Dobronakon (Dobrovnik) a határ közelében. Természetesen azonnal megígértem neki, hogy hamarosan felkeressük a helyet és kedvére gyönyörködhet a virágokban.

Alig telt el egy év, és az ország földrajzi középpontjánál máris az orchidea-túra időpontját tervezgettük. A kezdeti útvonal jelentősen megváltozott, mivel Taurusék megemlítették, hogy ha már arrafelé tekergünk, ejtsük útba a Muraköz gyöngyszemét, az olasz Toszkána szinte minden jellegzetességét felvonultató borvidék központját is. Egyszóval, irány Jeruzalem!

Hazaérve egyből leültem a gép elé és gyorsan összeállítottam az útvonalat. Beszerveztem egy kollégámat és a feleségét is, majd egész áprilisban izgatottan lestük az időjárás-jelentéseket. Már kb. egy hónapja kiváló motoros idő volt, ám ahogyan közeledett a túra időpontja, egyetlen hétvégére jeleztek csak esőt, szelet és lehűlést. Igen, pont arra a hétvégére! 

Taurussal nagyon eltökéltek voltunk. Megegyeztünk, ha törik, ha szakad, mi nekivágunk. Látva az elszántságunkat az oldalbordák is kijelentették, hogy akkor mindenképpen jönnek ők is. Én előtte is büszke voltam rájuk, a túra végén pedig meg kellett állapítanom, hogy bizony kemény lányok mindannyian!

A terv az volt, hogy a siófoki találkozás után elsuhanunk a déli-parton Balatonkeresztúrig, ott csatlakozik a harmadik motor, majd onnan előbb a 76-os úton, majd a 75-ösön haladva Lentinél teszünk egy kis kitérőt Csesztreg - Nemesnép felé. A határtól kb. 10 km Dobronak és az orchidea-farm, ott körülnézünk, megesszük a szendvicseink egy részét és haladunk Jeruzalem lankás dombjai felé, Drávamagyaródnál átmegyünk Horvátországba, azután a Dráva mellet haladva Berzencénél ismét belépünk az országba, majd Iharosberény és Nagykanizsa között a versenypálya minőségű 61-es út aszfaltján meghajtjuk kicsit a gépeket (CBF1000, DL1000, DL650) és Balatonkeresztúrnál zárjuk a kört.

Az útvonal letölthető innen is

2019. április 28-án reggel fél 9-kor sütött a nap és kb. 40-50 km/ó sebességű északnyugati szél fújt Siófokon, ígéretes 70-es lökésekkel. Ja, most nem szörfözni megyünk?!? Akkor ez bizony elég kellemetlen futam lesz...
A benzinkúton megnyugtattam minden résztvevőt, hogy a széltérkép adatai szerint maximum a Balaton nyugati csücskéig lesz ez a szeles idő, onnan már csendesedik, tehát kb. egy óra oldalszél vár ránk. Határozott voltam, hittek nekem. Sajnos a prognózis nem jött be és én akkor azt hittem egész nap a 20 fokos oldaldőléssel megyünk majd az egyenes úton is, de a határ közelében mégiscsak elcsendesedett.

Motoroztunk már hidegben, melegben, esőben, sötétben, napsütésben, hegynek föl és le, tengerparti homokon, révfülöpi hegyi-buktatón, az Alföldön és sok fővárosban, a Balkánon és Bérbaltaváron, de az erős oldalszéllel még nem sikerült megbarátkoznom. Nem lehet elégszer leírni: büszke vagyok a lányokra, hogy egy szó nélkül ültek mögöttünk, de nyilván magukban azért mormolták: „Hát sosem érjük már el azt a nyugati csücsköt!”

Egy akadálytalan határátkelést követően valamikor 11 óra előtt már a dobronaki Ocean Orchids bejárata előtti parkolóban álltunk. Előkerültek a szendvicsek, a müzli-szeletek és a magyar ember hűséges útitársa: a rántott hús is. Ettünk, ittunk, amit lehetett az elcsomagoltuk a dobozokba és irány az 1500 nm-es őserdő és a 400 féle trópusi nővény!

5 euro a belépő, ennek a fele levásárolható. A bukósisakokat a bejáratnál tettük le a pult mögé. Célszerű a motoros ruházaton könnyíteni, mivel a trópusi növények miatt trópusi körülmények fogadják az érdeklődőket. Én erre már csak bent jöttem rá, így már bejárat melletti banánfa látványától kivert a víz.
Az orchideák gyönyörűek, ezer színben pompáznak, mindegyik növény mellett többnyelvű leírás található (magyarul is). Van vízesés és tó, banán és vanília, bromélia és fikusz. Sőt, pihenőhelyek is, ahol a fáradt utazók megpihenhetnek kicsit.





Majdnem egy órát voltunk a dzsungelben, majd újra nyeregbe szálltunk és irány a jeruzalemi borvidék. Az időjárás itt már kegyes volt hozzánk, így napsütés, 20 fok és mérsékelt légmozgás volt a jutalmunk. A 726-os úton átkeltünk a Murán, majd a 231-es és a 230-as úton haladtunk a cél felé, meseszép tájakon. Forgalom szinte alig volt a keskeny, kiváló minőségű utakon. A 43 állandó lakossal büszkélkedő Jeruzalem táblájánál elkészültek a kötelező fotók, majd városnéző tempóban elindultunk a kanyargós utakon a szlovén-horvát határ irányába.


A drávamagyaródi határátkeléssel nem volt gond, bár itt már voltak határőrök is. Az igazolványok és a motorok papírjainak átvizsgálása nem tartott tovább 2-2 percnél, majd haladtunk is tovább a Dubrava-tó felé. Az út a Dráva mellett halad, igazán impozáns látványt nyújtva. A tó valójában egy 17 km²-es, mesterséges tározó, amit a Drávából duzzasztottak a dubravai vízerőműnek. Ez Horvátország második legnagyobb tava, ám az első sem nagyobb 30 km²-nél (Vranai-tó). A behajtani tilos táblát tévesen értelmezve, bátran felhajtottunk a gátra és nézelődtünk kicsit. Szép-szép, de azért nekem a „tó”, mégis csak a Balaton…


A Dráva-völgyében ismét mellénk szegődött az élénk északi szél és el is kísért hazáig. A tározótól újabb 40 km megtételét követően, ha nagy nehezen is, de beálltunk a berzencei határátkelő megfelelő sávjába (először a legszélső buszsávba kanyarodtam, de nincs rá magyarázatom…), ahol valószínűleg gyanúsak lehettünk, mert annyi ideig nézegették az okmányainkat, mint az elmúlt 10 egyéb határátlépéseinken összesen. Végül csak visszaengedtek az országba.
Később megnéztem: aznap 54 autó és a mi 3 motorunk lépett be. Az átlagosan kb. 2,4 jármű óránként. Gondolom örültek, hogy végre akadt valami tennivalójuk és nem akarták elkapkodni. Köszönjük, hogy éberen őrzitek a határt!

A csurgói tankolást követően megcsodáltuk a Somogyi-, majd a Zalai-dombság egybefonódó lankáit és a virágzó repceföldeket, elrobogtunk a somogycsicsói bekötőút mellett (üdvözlet Balatoncsicsóra!), majd picit megkoptattuk még a gumikat a 61-es úton. Nagykanizsánál ráfordultunk a célegyenesbe, ami egyeseknek 50, nekünk 100, másoknak 160 km-t tartogatott még.
Én hazafelé már a következő szlovén-osztrák túrán törtem a fejem. Imádom azt a vidéket, egyszerűen olyan, mintha egy mesefilm terepasztalán motoroznánk…

Remélem a résztvevők azóta már megbocsátották az indokolatlan meteorológiai optimizmusomat és azt a pár visszafordulást, „tévutat” is, amit a GPS szolgai követése miatt elszenvedtünk… 

2019. április 19., péntek

Szlovák félhomály pizza guri - Bacus

Sokat gondolkoztam, hogy honnan is kezdjem mesélni a történteket, mert a tegnapi gurulásnak hosszú évekre, évtizedekre visszamenő történelmi kapcsolatai vannak, még ha a felületes szemlélő ezt elsőre nem is gondolná. 

Először is a mi ki gurulásunk nagypéntekre, azaz a Húsvétot megelőző péntekre esett, kezdhetném egészen Krisztus születésének illetve jelen esetben halálának és feltámadásának körülményeivel, de azt remélem, hogy nyájas olvasóim is tökéletesen tisztában vannak vele. Ezután nem sokkal is belevághatnék a történések idővonalába megemlítve Decimus Iunius Iuvenalis római költőt kinek nevéhez fűződik a "cirkuszt és kenyeret" mondás, de mire eljutnánk napjainkig, azt hiszem nem maradna kitartó olvasó, aki írásomon átverekedné magát.

Kezdjük hát a legújabb kori politikai történelmi magyarországi háttérrel, melynek bemutatása talán elengedhetetlen a gurulás szempontjából. 1989. október 23-a Szűrös Mátyás az erkélyen áll, bejelenti, hogy az addigi népköztársaság helyett, mostantól köztársaság az államforma. Öröm és bódottá a népre többé nincs szükség. Sic transit gloria mundi.

A következő 30 évet gyorsan össze lehet foglalni:
1990-1994  Lelkes hülyék
1994-1998  Régi hülyék
1998-2002  Fiatal hülyék
2002-2010  Rutinos majd ravasz hülyék
2010- Mesterhármas

Nos, itt ebben a pillanatban fonódik össze Juvenalis és a legújabb kori történelem, ugyanis a valamit kell adni a népnek, mindig újra meg újra, hogy föl-föl dobott kőként vissza-vissza hullva a nép, ki 4 évente egyszer az úr, jó helyre tegye az x-t. Így esett, hogy 2017-ben, hogy az urnák előtt mondhassuk, hogy "lám, csak jó az Isten, jót ád", szóval 2017-ben a nagypéntek munkaszüneti nap lett!

Tulajdonképpen a tegnapi gurulásunk két esemény szerencsés egybekapcsolódásának a következménye volt. A nagypénteki szabadnap ÉS egy társunk, Mecseki Tomi egy szerencsés együttléte, melyen magvait oly sikeresen elvetette, hogy - bár hosszú, mondhatni évekig tartó gyermek kor után- lánya valamely győri kollégiumi intézmény lakója lett.

Innentől viszont felgyorsultak az események, munkaszüneti nap lévén Mecsekit barátunk felvetette, hogy meglátogatná kislányát a kollégiumban, de ezen esemény után szeretné a legrövidebb történelemmel rendelkező határos ország egyik városát, megkerülni, átgurulni rajta. Győri társaink azonnal felajánlották segítségüket, sőt a teljes szervezést magukra vállalva Mátyás hadait utánozva még egy Schwechat-i reptér látogatást is beterveztek, mely végül kikerült a végleges tervből.
A Szlovák rész megmaradt, végül 10 motorral vágtunk neki, hogy teleszórjuk elégetett szénhidrogénekkel az általuk csak Bratislava-nak csúfolt Pozsonyt. De ne szaladjunk előre.
A tervezéskor az én személyes kérésem volt, valahol álljunk meg enni, hogy a szokásos gasztro élmény is meglegyen a gurulásban. Nem ragaszkodtam nagy felhajtáshoz, jó lett volna bármi gyors kajálda, ehhez csak egy dolgot kértem figyelembe venni:

Hárman, Ispán, Öcsi és jómagam reggel 8-kor indultunk Budapestről, egy nagyon kényelmes nézelődős tempóban a 10-es úton, majd Almásfüzitőn becsatlakozva az 1-es főútra Győrig. Este gyorsan megcsináltam azért az útvonalat a MapSource-ban, feltöltöttem a Garminra, leellenőriztem, hogy azon az úton akar e navigálni, majd másnap élesben csak 15x akart letéríteni az útvonalról, rávinni az autópályára. Nem tudom még mindig kezelni a navim.
A találkozó 11h-ra volt kiírva az egyik győri OMV kúton, ahova mi fél órával előtte be is gurultunk.

Gyűlnek a motorok

Nemrob, a mai túra vezetője is befutott

Elindultunk, de Mosonmagyaróváron megálltunk bevárni Szikus-t, aki pár mp-el lemaradt a találkozóról. A várakozás alatt leteszteltük a kínai gumi nyomásmérőm, Ispán itthon vásárolt nyomásmérőjét, Nemrob szintén analóg mutatós nyomásmérőjét és a kút óráját is. Tulajdonképpen Ispán mérője tért csak el, igaz az jelentősen.

Vidám várakozás Szikus mesterre

Első megállónk Hainburgban volt, amit egy kis városnézés előzött meg, felmentünk a helyi "török" negyedbe a macskaköves úton, talán még nem volt kijelölt "no go" zóna, de már elég sötéten méregettek minket a mélyen ülő szemeikkel a marcona fiatalok. Itt egy szűk utca végén - vissza kanyarodtunk a városkán átvezető fő útra,- ahol balra egy kebabos ablaknál maradhatott le csapatunk vége, Szikus és Mecsekit. Egy pár perc után ezt sikerült is észre vennünk, örömünkben ugyanis, hogy megúsztuk a magyar-török viszályt nem igen néztünk hátra felé. A mai technikai vívmányok mellett nem olyan könnyű tartósan elveszni, így a Lidl parkolójában (sógoréknál egyébként nyitva volt) Primatopista megtalálta elveszett báránykákat illetve felvezetésével hamar együtt volt megint a csapat. 

A kilátóhoz, illetve kilátó domb-ra felérve csodálatos látványban volt részünk. Ezek a sógorok tudnak valamit a kövér motorosok lustaságáról, se lépcső, se terep, végig aszfalt a tetején egy nagy parkolóval !

Iránykő, égtáj jelölésekkel és városokkal


Helyi bogár és virág határozó

Itt jegyezném meg, hogy ez a bogárhatározó stimmelt, a parkolóban megpucoltam a sisak pleximet, mindet felismertem ezek közül ami repült. Az ottani méh, ajj az bazi nagy volt. A jobb combomon utazott velem az egyik, de meguntam, hogy nagyon jobbra húz a motor a súlyától, így lepöccintettem az egyik kanyarban..

Hainburg


Kilátó domb hatalmas parkolója

D vitamin gyűjtés 


Nem bízták a véletlenre.

Fefe idegenvezet. "Intelme gyorsan, nyersen ért."

Innen már a kaja helyszínére mentünk, Pernek-re, konkrétan ide ültünk be. Bár az étkek finomak voltak, csak szót kell ejtenünk a helyi erők szívélyes hozzáállásáról. Szerintem egy igazi Benesch unoka volt a felszolgáló, ez rögtön a belépésünk után kiderült. A hely legkellemesebb, de egyben legzártabb helységébe ültette le a csapatot, jó mélyen a félhomályba, ahova rögtön kihozta az eredeti szlovák nyelvű étlapokat. Mivel ezen a nyelven minden "ember" ért, nem volt szükség holmi angol vagy német nyelvű fordításra. Bár maga Benesch egyébként cseh volt, azért nem keveset tett a magyar-szlovák barátságos viszony kialakítása érdekében.

Itt egy kis magánvéleményes kitérőt kell tegyek a mássalhangzóktól torlódó csodás nyelv emberi mivoltának alátámasztására. Ehhez azt kell belátnunk, hogy az állat hangok utánzásakor, kevés, némely esetben egyáltalán nem használunk mássalhangzókat. Álljon itt néhány példa: marha-múúúúúúú, macska-miauuuuu, kutya-vauu, szamár-iááááá, birka-beeeee, stb. Ebből könnyen belátható, hogy a szlovák beszéd nem lehet állati eredetű, mert mégis mely állat mondana olyat, hogy strapačky vagy pernecký mlyn vagy na vrchu.., tehát ez csak emberi lehet.

A képen nem látszik, milyen sötét volt, talán csak az étlapot megvilágító telefon árulkodik


Videózás ilyen fényviszonyok mellett? :(

Teli hassal indultunk neki a szerpentinnek, ami még az Álmos könyv szerint sem szerencsés, nem is igen volt kedve senkinek sem gumit radírozni, egyedül Ispán vállalta be, hogy kicsit nagyobb tempót diktál. Az 503-as úton lecsorogva a Duna partra, az 506-os úton valahol Bős előtt elbúcsúztunk egymástól és kisebb csoportokban ki ki haza felé vette az irányt, Ispánnak és Mecsekitnek is kb annyi  km volt hátra hazáig, mint nekünk, de amíg mi (Csabuval és Öcsivel) a kényelmes M1 autópályát választottuk, addig nekik még át kellett verekedni magukat a Bakonyon, ami sötétedés után már az előbújó vadak miatt (főleg szarvasok és őzek, amiket Mecsekit látott is figyelni az út mellett), nem olyan vidám. 

A kép jól illusztrálja, hogy hogy figyelnek minket mint a Taszken harcosok a Tatooinon

Csabu a mi kis csapatunk élére állt és nem engedte holmi megállókkal lassítani a hazaérkezésünket, így dacára mutogatás, index, sőt még "bruti" hangját (légkompresszoros kürt) is bevetettem, csak tört előre, aminek eredményeként 8 óra után pár perccel már a megszokott hazai OMV kútnál itattam lovam, tulajdonképpen még sötétedés előtt.

Köszönöm mindenkinek aki részt vett ezen az eseményen, nagyon jó társaság volt, az étek is finom volt, az útvonal is, szóval bármikor kapható vagyok ilyesmire. Az időjárás is remek volt, végig napsütés ami vidáman simogatott minket. 

A teljes útvonalat szokásos wikiloc oldalra kitettem, akit érdekel, az végignézheti merre jártunk, nekem kb 500 km-t sikerült beletekerni az órába. 

2019. április 13., szombat

Belkg 2019 - Bacus

Hosszú évekre visszamenő hagyománya van a VSCH-ban, azaz a V-Strom Club Hungary-ban a szezonnyitó gurulásnak, ami elég meglepő módon mindig valamikor a szezon elején kerül megrendezésre a Balaton környékén. Én még fiatal arc vagyok a klubban, mondhatni még csak most válik le a tojáshéj az egyébként formás rubensi alkatú popsimról, így az idei számomra még csak a második szezonnyitó volt, de a klub megalakulása (2006) óta ez eddig még minden évben megrendezésre került. Ahogy sok minden, ez az esemény is fejlődik, átalakul.

A kezdetben, ahogy a fórumunkon vissza vissza olvasgattam ez a Balaton megkerüléséről szólt, március - április környékén került megrendezésre. Az évek folyamán a déli part útvonalai sokkal egyhangúbbnak bizonyultak, ezért kikerültek, elhagyásra kerültek az útvonalból. Természetesen a névnek is változni kellett, hiszen a Balaton nem megkerülésével már nem lett volna továbbra is célszerű Balaton kerülésnek hívni, így kapta a mostanság is használatos nevet, Balaton Elkerülő Gurulás, röviden Belkg. 

Mint minden társaságban itt a mi kis klubunkban is folyamatos mind a humán erőforrások változása, mind az alattunk lévő paripák cseréje, ami már sokszor nem esik az eredeti klubtagság feltételeként szabott Suzuki V-Strom motorkerékpárra, de ez nem jelent igazi problémát, a V-Strom klub nem csak egy márka klub, hanem sokkal inkább egy baráti társaságot jelent, ahol a közös érdeklődés a motorozás és a valaha, vagy a mostani vagy a jövőben birtokolt v-strom motorkerékpárhoz.
Szolgenünk is ez „V-Strom, akinek van, akinek volt és akinek lesz”.

Néha azért fordulnak elő vicces klubos gurulások is, ahol nincs, de legalábbis túlnyomó többségben már nem v-strom motorokon lovagolnak a résztvevők. Az öregek szépen összeszedték és átadták tudásukat az ifjaknak (itt nem az igazi életkor számít csak, hanem a motor birtoklásának évei), melyek a fórumunkon tematikusan kereshetőek.

A szezon nyitó gurulások tavaszi kiszámíthatatlan időjárása már többször megviccelte a társaságot, nekem mindkét belkg esős időre esett. A tavalyi belkg-n ráadásnak oly mértékű vizet kaptunk a nyakunkba, hogy videó felvételekből még pár percet sem lehetett összevágni. "Ahogy ez lenni szokott" idén is egy héttel a találka előtt már mást sem hallottunk az előrejelzésekben, mint rendkívüli hideg frontot, sőt a dátumhoz közeledve egyre nagyobb eső valószínűséget.

Egyébként a túra szervezése már tavaly év végén elkezdődött, két lelkes balatoni tagunk vállalta az idei belkg megszervezését is, ahogy már a tavalyit is ők szervezték. Csak annyit fűznék hozzá, a jó-n ne változtass !

Még márciusban történt, hogy a szervezők és még hárman záró emberek lejártuk az útvonalat élesben, hogy lássuk a pontos időbeosztást, hiszen a végén a Dobosi pincészetben meleg ebéd várt, mondom meleg és várt ! Ehhez viszont tudni kellett pár perc pontosságra belőni az érkezési időt, mert 50 alap adag és repeta :) melegítéséhez idő kell, ráadásnak a köret se baj ha időben készen van. Ez csodás napsütésben történt, melyről egy beharangozó videó is készült.


Mindenki nagyon várta a tényleges belkg időpontját, de a Székesfehérvári találkozó ponton már csak töredék csapattal indultunk útnak. Az eső végig szemerkélt, tulajdonképpen nem volt tragikus mennyiség, de arra már jó volt, hogy a túrán készült felvételek nagy része használhatatlanná vált a kamera lencséjén lévő esőcsepp, esőcseppektől.

Gyülekező, kerülnek elő az esőruhák, a láthatóság egyébként is fontos.

Hasznos kiegészítő tükör, ami ebben nincs benne az nincs is !

Az útvonal idén részben érintette a déli partot is, mert Szántódon a révnél komppal keltünk át az északi oldalra.


Drónnal is készült felvétel



 A kompátkelés drónnal készült videója

Bele se fértünk a képbe, de nem tudtuk teljesen megtölteni a kompot.

Aszófőn megálltunk melegedni "A Nagyi kertje Teaházban", itt pogácsa, forró tea és kávé fogadott és nagy nagy szeretet ! Ajánlom mindenkinek ezt a helyet, a pogácsa nagyon finom volt, amolyan daubneres.., a kávé forró, és a kályha mellett az átfázott emberkék is hamar felengedtek.


Innen "egyenesen" (ha ha, hogy lehet ilyet mondani?) Taljándörögd-re a csoportkép helyszínére mentünk a Szent András templomromhoz, legalábbis a többség.., de végül mindenki ide talált, csak volt némi plusz km külön túra. A csoportképen már mindenki ott volt, hiánytalan a csapat. (Volt akit annyira megfogott ez az ingyen szállás lehetőség, hogy visszafele is megnézte a romokat, hogy tényleg nem szednek itt még IFÁ-t sem.)

Sajnos a források hiánya miatt a templomot már sosem építik ujjá, azt hittem ilyet csak a görögök csinálnak, a Pantheon több száz éve ugyanolyan huzatos, ráadásul a marhák azt is magaslatra építették, nem tudták, hogy ott mindig szelesebb? 



A csoportkép 

Innen a meg megkorduló gyomrok zenéjére helyenként alacsonyan repülve mentünk Szentantalfára, ahol a Dobosi pincészetben volt az ebéd, jó hangulatú beszélgetés és két fajta pörkölt. 
A birka pörkölt 8 pontot szerzett az öt fokozatú skálán, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok, tudunk beszélni róla, pedig a vágás körülményei nem biztos, hogy megfelelnének a 21. században is nagyon divatos kóser vágásnak... 


Rendhagyó rendfán a bárány (bal felső sarok) Melege van nagyon a kis báránykának mert már veszi le a kabátját.

Azért nem volt semmi az "öreg", hogy ilyen darabokból AutoCAD nélkül összerakott egy bárányt..
ez itt már ugye a robbantott ábra :)

Ez is finom volt, de már nem fért be nálam a bárány mellé egy kis darabja sem

A betermelt birkapöri 

És végül, persze azért csak sikerült összerakni az eső ellenére egy kis összefoglaló videót az utókornak. Szervezőink ismét magasra tették a mércét, vélhetőleg saját maguk számára ! :) 
Köszönünk mindent mindenkinek, a két szervezőnek és családjuknak, a háttérstábnak, a Suzuki és egyéb motor tervezőknek, a részeg geodétáknak akik kijelölik a kacskaringós útvonalakat, a közút kezelőnek, hogy még járhatóak egyáltalán az utak, igaz már túra enduró kell hozzá sok helyen :),  és még ki tudja kinek kellene és illene megköszönni ezt a remekül sikerült napot. 

Szar idő ide, szar idő oda, az az igazság, hogy az ilyen napokból lehet töltekezni a lelkünknek, ami a nehéz motorozásmentes napokat is elviselhetőbbé teszi. :)


Akit esetleg érdekel a bejárt útvonal az innen letöltheti: 1 szakasz, 2 szakasz

Képtár

2019. április 6., szombat

Egy kis tekergés a Börzsönyben Ispánnal - Bacus

A 2019-es év eddig remek időjárással kápráztatott el minket, tulajdonképpen februárban indult a motoros szezon, bár akkor még az aszfalt helyenként 10 fok alatt volt, mi, a  nem lapra döntögetős motorosok már kirajzottunk. 

Mindez a kedvező időjárás még egy különlegességgel párosult. Talán mindenki érezte az elmúlt években, hogy a hét munkanapjain meglévő remek időjárás a hétvégére rendszeresen elromlott, a várva várt hétvégén minden kirándulós, motorozós tevékenységnek lőttek. Nos ez idén pont fordítva működött, szinte minden hétvége csodálatos idővel ajándékozott meg. Ezen a hétvégén az előrejelzések azt mutatták, hogy - legnagyobb bánatunkra . de visszaáll a rend, azaz esőt ígértek, főként szombatra.

De mit lehet tenni, ha vasárnapra már családi program került, amit nem igen lehet átrakni egy kis időjárás miatt? Hogy mit? Figyelmen kívül hagyni az előrejelzést, ami ebben az esetben remek döntésnek bizonyult. Kiírtam hát a fórumra, hogy gasztro gurulásra mennék - ami annyit jelent, hogy a gurulás célja, hogy a gurulás közben, esetleg a végén valami étkezdében kössünk ki, ahol burkolhatunk valami finomat egy kellemes beszélgetés közepette. Hamarosan jelentkezett Ispán, hogy Őt érdekli a dolog, ha nem megyünk túl korán. 10h-t beszéltünk meg egyeztetésre, hogy meglátjuk, ha nem szakad az eső, akkor valahova megyünk!

Reggel 10h, még nagyjából egy szál semmiben iszogatom a kávém, megcsörren a telefon, Ispán hív, hogy kimenne Gödre. Lecsaptam rá, hogy elkísérem, mert ott is van hekkes ! Nem kell mindig 100 km -t tekeregni egy kis betevő falatért. (mekkorát tévedtem megint!)

11h kor értem Ispánhoz, aki már a motornál várt az utcán, sajnos Gödön nincs ma nyitva a motoralkatresz.eu bolt, de mindenképpen szeretne az indiai útjára egy vízálló csizmát, irány a Motorline, az ott vett Sidi csizma 7 évet bírt, sőt még mindig használható, de már nem vízhatlan.
Sikeres vásárlás után már tényleg a guruláson a sor, már az új csizmában feszítve megy előttem Ispán, irány Észak. Csodás napsütés, a frissen feltett hőmérőm szerint 15 fok, ennél jobb motorozós időt elképzelni sem lehet. Első megállónk rögtön a Bánki tónál volt, ahova a paripám már igencsak kiéhezve érkezett.

Mindketten elővettük a nemrég vásárolt Dji gépet, ami fényképezőgépként is megállja a helyét, sőt, íme egy panoráma fotó:

Ispán videózza a tavat, igen csak izgalmas felvételnek ígérkezik :)



Gyorsan megbeszéljük a továbbiakat, főleg, hogy hol és mit kajálunk... elvégre ezért jöttünk.


Nyilván mindenki tud egy csomó fontos dátumot, de aki mégsem, az is tudja, hogy az Aranybulla - ahogy ezt Pistike is mondaná, az "csupa kettes", nos itt a bizonyíték, hogy Ispán motorján a km számláló, az nemsokára "csupa ötös". Na jó csak úgy ahogy a csupa kettes sem stimmel, mert hát az első jegy itt sem egyezik. Azért meg kell jegyezni, hogy egy motorkerékpár esetében rémisztően nagy ez a szám, mármint a 255555 km ! Ennyi valós km-t ment Ispán barátunk a "nagyságos asszonnyal". Ez igen, gratulálunk Ispán, van aki életében nem vezetett le ennyi km-t, nem hogy motorral nem.

A terv annyiban hibázott, hogy nem a szobi révnél van a halas, ezt én magamban igencsak nehezményeztem Szob végét jelző táblánál, hogy akkor lehet mégsem eszünk halat? Ispán meggondolta magát? Ehettünk volna a Bánkon a Falatozóban, ami április lévén végre nyitva volt!

Rétságon a tankenstellén vidáman üdvözölt egy "látszólag" elég szakadt 750-es talán suzuki, amiről a tulaja vidáman mesélte, hogy ez bizony alkalmi vétel volt, a Mad Max film egy sztárját tisztelhetem a lovában, ezen bizony maga a nagy Mel Gibson is vidáman fingadozott a forgatáson. 
Mint ahogy Ispán motorját is egy halom rozsdának látja egy szak avatatlan szem, bizony én sem tudtam tovább nézni és gyönyörködni abban a 750-esben, ami nem csak ütött kopott volt, hanem igencsak viseltes, látszik, hogy ez a fajta ló nem csak a kanyarokban feküdt lapra gazdája tudtával, hanem még jó párszor fetrengett a poros úton gazdája nem túl nagy örömére is. 

Tovább indultunk, a kúton ivott kávé után a fagylaltozóknak csak integettünk, illetve heves kar mozdulatokból rájöttem, hogy bizony itt van Rétságon a Zulu Étterem és Pizzéria, ahol fix díjért KORLÁTLAN fogyasztást ígérnek, hétköznap mindösszesen ezerötszázért, de hétvégén is mindössze két ezer forintért. Na majd legközelebb.. 

Diósjenő felé vettük az irányt, ahol pár mp-es megálló alatt ismét megcsodálhattam Ispán szándékosan elhanyagolt haciendáját (mert hogy eladó lesz). 

A Börzsönyön átvágva Kemence felé vettük az irányt. Itt lakhatnak az időjósok, de legalábbis a békáik, mert itt volt egy kis eső, tulajdonképpen nem volt vészes, épp csak több volt mint szemerkélés, de ahhoz már elég volt, hogy kihagyjuk a helyi kilátót. Ezt a kilátólátogatást egyébként is Tjhooker barátunkkal a legjobb csinálni, ő mester ebben, merre vannak a legszebb kilátást nyújtó "vigyázz lépcső"-s kilátók. Vagy csak tényleg a Jézuska lepte meg egy kilátókról szóló könyvvel, vagy csak simán meg szeretné mutatni azokat a helyeket amiket a bérelt nyugdíjas busszal már nem fogunk tudni megközelíteni.

Kemencére beérve Ispán elvette a szüzességem, legalábbis ami a patak motorozást illeti, hiába no az új csizmát India előtt tesztelni kell, így belevágtatott a patakba. Erősen gondolkodóba estem, ha az eső nem áztatott át, hát a patak vize most biztosan fog. Az én bakancsom már a vételkor sem volt víz álló, jobban mondva áll benne a víz, ha esik. Ispán csak annyit mondott, hogy akkor "ne tedd le a lábad". Ez végül meglehetősen jó tanácsnak bizonyult.



Végig gurultunk a határ mellett, Vámosmikola, Ipolytölgyes, Letkés végül Szob, amit elhagyva a gyomrom már felhördült. Enni kéne valamit, mert 3 óra is elmúlt. Végül Zebegényt elhagyva Nagymaroson végre villogni kezdett a hátul ép, de elől igencsak kókadozó jobb oldali irányjelző..


Nagymarosi Ászok Sarok, az egyik legjobb hekkező hely, ahol valaha ettem


Kajálás közben készült egy kis teszt motionlapse videó

A maradványok, pedig vagy 40 dkg- os hal volt ! (1300 Ft- ért ingyen volt !)



A szivárvány és a panoráma is benne volt az árban.

A Duna part mellett Vácon keresztül az Andretti felé vettük az irányt, ahol pár gombóc fagylalt után véget ért a mai guri. 

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm Ispán !

Ha valaki szeretné megnézni, merre is jártunk pontosan, akkor az itt megteheti.

Az összes kép.