A munka ünnepén - Bacus

Nagyon jól alakult a mai nap végül, kb. 12h körül tudtam csak elindulni, beütöttem Garminba, hogy 4h kört tervezzen, de akár hogy nyomkodtam, mindenképpen dél felé akart tervezni, valahogy nem tetszett Kecskemét irány.. Már majdnem feladtam, mikor az opciókat megváltoztatva azt kértem, hogy tervezzen egy 250km -es karikát. Az egyik opció itt már a 10-es úton vitt, azt mondtam nem is nézem tovább, legyen meglepi hova visz.

Solymárig dög unalom, már épp azon gondolkoztam, hogy ez egy halom szart se ér ez a funkció, mikor elvitt Csobánka felé. No ez már jobban tetszett, még sosem jártam erre, tetszett. Aztán felvitt Esztergomba, én még mindig híven követtem az utasításokat, mikor is már látszott, hogy ez átvisz a szlovákokhoz.., de én nem akartam oda menni. :), így pótoltam régi restanciám, felmentem a Bazilikához, sőt itt le is szálltam a motorról és szokásos dokumentálásos fotók után leültem a padok egyikére, megittam a vitt kávém, D vitamint gyűjtöttem. A nyugit egy osztálykirándulás zavarta meg, mikor harmadszor hallottam mögöttem a diákoktól, hogy inkább a kocsmába mennének már, akkor elöntött a bűntudat, hogy bizony mi is sokszor ezt az opciót választottuk.. ezért leküzdve minden emelkedő, lépcső iránt érzett undorom most bizony alaposan körbe sétáltam a helyet, sőt be is mentem minden hova, ahova nem kértek belépőt. Az orgonát kár, hogy nem hallottam, mert kíváncsi lettem volna itt hogyan is szólna egy Bach - d-moll toccata és fuga.. viszont helyette megtekintettem a padlón lévő igencsak kopott lapokat és fuga-t.

Szent Pityu kecsesen sasszézik, ez még sosem tűnt fel.

"a magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója" hirdeti a felirat

Egyszerre két fuvolán játszott, de nem adtam egy fillért se neki :)

Ezzel a védő hálóval elég kiábrándító látvány

Ennek igen jó hangja lehet..

Igazi mécsesek, 100 Ft darabja. Ezek nem százasok.., mert csak 96 db mécses fér fel..

Az épületből kilépve egy sötét ruhás (reverendás?) hajtott el mellettem egy fekete Porsche Cayenne-el, a rendszáma 656- volt, szinte sátáni rendszám, nemde?

Nem sátáni, mondom, hogy 656...

Csodás panoráma

Az Osmo Pocket-t még mindig sokan megcsodálják, jól fel is tartottam a magasba a selfi botommal

A motorhoz visszaérve még végig néztem egy BMW kabriolet találkozó fényképezéshez készülődését, de annyit tököltek, hogy nem vártam meg, végül lesz e fénykép. A fő mufti ugyanis kitalálta, hogy V alakban álljanak fel már a magánúton a behajtani tilosban, de nem igen akart összejönni, mert mire már beszerencsétlenkedte magát a fele, mindig jött a helyi kis turista vonat, meg a Porsche Cayenne-nel is visszajött az isteni helytartó..

Jobbra a főmufti verdája, annak kellene elől állni a V alakzatban. Sajnos a BMW megvásárlásához nem jár vezetési tréning..

Szerintem a bőröndök csak dísz, mondhatnám disz iz dísz :)

Lefele még köröztem ott Esztergomban, nem igen találtam, hogy merre menjek, mert a GPS még mindig át akart vinni a szomszédosba, mikor egyszer csak feltűnt mögöttem egy szép V-Strom. Igencsak néztem a visszapillantóban, hogy vajon klub tag e, de nem tudtam rájönni. Miután mellém jött még mindig nem ismertem fel a Caberg sisak mögött megbújó klubtagot, aki vidáman üdvözölt.., és akkor leesett, nem is egy kutya közönséges klub taggal futottam össze, hanem az egyetlen 

V-Stromos vezetőségi vezetővel. Remélem innen már mindenki tudja, hogy ki is az...

Lecsó végig kabátban, nem is fázott :)

Gyors egyeztetés után megbeszéltük, hogy beülünk Visegrádon az idén már többször bevált kajáló büfébe (Ételbárka). Rengetegen voltak, így bent ültünk le, mindketten hekket rendeltünk. Lecsó tán még sült krumplit is kért hozzá. Nem kevés idő telt el, mikor egyszer csak látom, hogy a mérlegen mi is az? Csak nem két halott, akarom mondani hal ott. 

Mikor letette elénk a két "dögöt" nem hittem volna, hogy meg tudjuk enni a felét is, hatalmas darabok. De végül nem siettünk, szép lassan leúsztak a halacskák torkunkon.. Finom volt, ajánlott hely ez mindenképp!

Méretes darabok, de nagyon finom volt ! Csacsihal szalma krumplival - de ha így kéred, nem biztos, hogy megértik

Teli hassal vettük a fellegvári rövid szerpentint, hát nem is tudom, ez már a félhomály gurinál sem jött be, most sem voltam gyorsabb. De ilyen az élet, egy folyamatos harc, küzdelem, délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal !

Mint kiderült tanár úr még nem járt Horányban, így az ottani Soós cukrászdát sem ismeri, ahol bizton állítom szerintem a legjobb a fagylalt mind közül amit én valaha ettem. Igazi békebeli fagylalt ez, a cukrászda is megmaradt a régi retro stílusában, régi fagylalt hűtő bödönök, csak kp fizetési lehetőség, de még a rácsok is olyanok, mint a nyolcvanas években.

Mivel cukor beteg vagyok, így 6 gombóc fagylaltnál nem mertem többet enni, elvégre itt pont két dekagramm cukor van egy gombócban, összesen az már 120 gramm !

Mivel kicsit elment az idő, haza felé mentünk, ami itt egy kerek 20 km-es kitérőt jelent ha nem akar kompozni valaki, mert az egyetlen híd Tahitótfaluban van. Itt már látszott, hogy a 11-es főút kezdett telítődni. Szentendrén már állt a sor, így megkezdtük a 2. Magyar hadsereg határozott erőteljes, dinamikus előrenyomulását a kocsisor között.  Hála istennek mi veszteségek nélkül jutottunk át, az előbb említett hadsereg sajnos nem volt ilyen szerencsés. 

Lecsó egész házig kísért, ahol már várt a közben igen népesre duzzadt családom. Holnap ballag a fiam, ezt is megértem.

Május 1 - Tj

Május elsején mi mást is tehetne az ember, mint, hogy kimegy a helyi majálisra, főleg, ha az egy szem lánya is fellép a Garabonciás néptánc csoporttal, itt összefutottam Nabs-al, akinek a lánya szintén a világhír felé vezető deszkákon ropta a talpalávalót egy másik csapattal.

Szó, szót követett, aminek az lett a vége, hogy szuper apukák vagyunk, hisz hősiesen álljuk a sarat a közönség soraiból, így igazán megérdemeljük, hogy délután guruljunk együtt egy rövidet, itt a környéken.

Délután fél négykor találkoztunk és nekivágtunk a Csepel-sziget déli csúcsát meghódítani, velem tartott a lányom is.

A fő Duna ágon megnéztük a vízi átkelési lehetőségeket. Tökölön nem mentünk le a komphoz, de Szigetújfalunál, majd Lórévnél már igen.

 

Szigetújfalu rév

Lórévnél megcsodáltuk az árterületen épült Zichy kápolnát.

A kápolna uralja a tájat, az ember csak vakarja a fejét, nem érti, hogyan kerülhetett ez a tüneményes épület ennek az apró szerb falunak a közelébe, a magyarországi árterek legszebb látványosságaként. Olyan ez, mintha Budapesten, az ötödik kerületben bolyongva egyszer csak egy zsúpfedeles parasztházra bukkannánk.

1859 épült, ott ahol 1848. szeptemberében Görgey Artúr kivégeztette gróf Zichy Ödönt, a Főrendiház tagját. Az akasztófa és a sír helyén Ferenc József parancsára építették és szentelték föl ezt a kicsiny, romantikus-neogót stílusban épült kápolnát. Nemhogy akkor, de még most is árvíz járta terület ez. Éppen ezért egy jókora halmot hordtak össze, hogy a legmagasabb árvizek se érjék el kapuját.

Lórév - Zichy kápolna

Két tesó

A Lórévi révnél lévő büfébe benyomtunk egy-egy óriáspalacsintát, majd folytattuk az utunkat a déli szigetcsúcs felé.

A Tassi zsilipnél meggyőződhettünk róla, hogy egyszer minden véget ér, így a Csepel-sziget is, ezért visszafordultunk és Ráckevén keresztül a sziget bal oldalán, azaz a Ráckevei (Kvassay és a Tassi zsilipekkel) szabályozott vízszintű Duna ág mellett jöttünk észak felé.

Kényelmes tempóban gurultunk, de így is hamar véget ért volna a gurulás, ezért felvetettem Nabs-nak, hogy menjünk át komppal Ercsibe és nézzük meg az Érdi magas partról is, hogy fest a Csepel-sziget. Mivel a rév egész óránként indul, ezért elvettük a kompozást, helyette az M0-ás hídon mentünk át.

Tassi zsilip

Sajnos a magas parthoz pocsék út vezet. A motort kegyetlenül dobálták a - nemrég még saras úton csúszkáló autók által kivájt - kőkeményre száradt nyomvályúk.

Bacus biztos élvezte volna, hisz ebben már komoly gyakorlatra tett szert! :D

Megálltunk a magas parton felállított keresztnél egy fotóra, majd elindultunk a pár száz méterre lévő, szebb panorámát nyújtó másik magas partszakaszra.

Szegény lányom egy-két kicsúszásnál pánikolt is nekem a sisakkommunikációba, hogy mindjárt elesünk. Nyugtattam, hogy nyugi, nyugi, a terep már csak ilyen, össze-vissza dobálja a motort.

Pár perc múlva egy nyomvályúba sikeresen leakadt az első kerék és már borultunk is a jobb oldalunkra.

Nem a motor volt az első gondolatom, hanem az, hogy a lányomnak remélem nem lett semmi baja. Szerencsére az ijedségen kívül egy a haja szála sem görbült. Földút ellenére a kiszáradt agyagos talaj beton kemény volt, mintha kőre estünk volna, de a váll és könyök protektorok tették a dolgukat.

Én jól beütöttem a bordámat, de nem fájt nagyon, csak egy kicsit a légzésnél szúrt, de mire haza értünk már kutyabajom sem volt. Otthon nézegettem, hogy a gerincprotektorom ráhajlik a bordáimra, így az tompította a becsapódást, ezt eddig észre sem vettem. Jó kis cucc ez! 

A motorom fékpedálja, mint a malac farka felkunkorodott, ez egy kicsit csalódás volt, mert akkor bukógombáim vannak, hogy azt vártam volna, hogy semmi baja nem lesz a motoromnak, igaz egy mély nyomvályúban volt a kerék, az út, meg mint a bazalt, olyan kemény volt. A fékpedált visszahajlítottam a lábtartóról, majd haza gurultunk.

A lányom egyébként a kismotor jogsi megszerzésén töri a fejét, így kérdeztem is tőle, hogy, ezek után még mindig szeretné, vagy elment tőle a kedve egy életre?! Azt mondta, hogy dehogy is ment el még mindig akarja, szerinte ő nem is eset volna el, ha ő vezet. Hát van önbizalma azt meg kell hagyni.

Pedig titkon reméltem, hogy azt mondja, kihagyja a motorozást a bakancslistájából.