2021. március 27., szombat

Télkergetés hegyen-völgyön - Tj, Bacus

 Mátra, Bükk karika vagy ismerd meg a Bükki Nemzeti Parkot

Ez egy vegyes írás, két különbőző stílus csatája, a nemzeti dokumentalista stílus képviselője Tj írását kékkel "idézőjelben", míg színezéshez közelebbi Színyei-Merse stílusban fehérrel Bacus sorai.


Tj kiírta, hogy Nabs-al Bükkbe mennek motorozni, rögtön kaptam az alkalmon, hogy megzavarjam édeskettesüket (szigorúan a barátságon innen !), becsatlakozzam.

Akkor még nem sejtettem, hogy havas, terepes túráról van szó.

TJ: "Az úgy volt, hogy Nabs rám írt, mert rajzolt egy enyhe földutas részekkel tarkított Bükk-hegység béli túra tervet. A túra Egerből indult volna és a Bükk fennsíkon át Bánkútra vezetett volna, majd onnan Ómassán át Lillafüredre, majd Répáshután át délfelé kanyarodott, végül Bükkszentkeresztnél ért vissza a műútra.

Azt hittem Répáshutáról a Hór patak völgyében akar leereszkedni, ami ugye illegális, ezért tüzetesebben kezdtem átnézni az útvonalat. A Hór völgyet nem érintette az útvonal, viszont a Bükk fennsík egyik kapujától az Olasz kaputól már csak tilosban jártunk volna, ezért az eredeti célpontokat meghagyva kerülő utak után néztem. Ha már lúd, legyen kövér, alapon hozzácsaptam a Mátrát és a Mátra alját, hisz a Mátra jövet-menet úgyis útba esik."

Pásztó - Bélapátfalva


A találkozó Pásztón volt megbeszélve a MOL kúton, ahova bármilyen lassan is mentem, elsőként érkeztem. Aszód környékén az M3-on 5 fok alá ment a hőmérséklet, ott még 90km/h-nál is annyira fáztam, hogy már csak az egy hete beígért eső hiányzott volna. 

Kényelmesen megtankoltam mikor befutott két ezredes, gyors motormustra, kis lánc olaj fröccsenés gátló takarítás, szemrevételezés.. bár alig kap olajat, de költői hasonlattal élve SZEM nem maradt szárazon. 

Nabs MP3 lejátszója ezen a ponton adta fel a harcot végleg, nem is értettük, hiszen tegnap még semmi baja nem volt. Nyomkodta, töltötte, olajozta, de semmi.
Aki nem tudná mi fán terem az MP3 lejátszó, annak el kell mondanom, hogy ez már nem kazettás, de abban az érában született zene lejátszó biz-basz, azok részére, akik nem ismerik a spotify-t :D

Közben kis késéssel de a két volt kolléga (Tj kollégái) is befutott, egy burgonyán meg egy ST-n lovagolva. Ez azért megnyugtatott, hogy nem lesz terepezés. Egyébként is volt bennem egy kis gyomorgörcs, mert életem első csoportos motorozása is innen indult és Tj -vel, akkori kezdőként még egy laza tempót sem sikerült tartanom, asszonykám úgy is egyfolytában ütögette a vállam, hogy lassíts, lassíts.

Szóval ezért még mindig volt bennem egy kis gyomorgörcs, hogy Tj és Nabs párosát csak hátráltatom, időnként be kell várjanak valahol, stb., de a kis burgonya ezt a görcsöt is feloldotta.

A mustra alatt kaptam hideget és meleget a nálam hordott szerszámok mennyisége miatt mindig pellengérre állítanak. 9.15-kor indulás, mindenki a motoron, de Nabs 4 danos mester ezredese nem indult. Az ötödik indításnál, már szemmel hallhatóan, akarom mondani füllel láthatóan is lassabban forgatott az önindító. Pellengér ide, szégyen oda, de csak egy márkaidegen mentette meg a helyzetet, mert bár Stevie Wonder is megmondta, BMW-t még nem láttam lerobbanva, nálam volt jump starter. Az egyik rejtett varázsdobozomból elővarázsolva alig 1 perces késéssel de járt a motor.

Túra indul, motor nem

"Pásztó után irány a 850 méter magasságban található Mátraszentistván.

A sípályán szerencsére még volt, hó, így Bacus nem mondhatja, hogy csak hetet, havat összehordok!"

A sípálya parkolója rettenet volt, valami barom nagy, zúzott kövekkel borította, ami helyenként hiányos volt, de a következő méteren meg dobálta a kereket. Tapasztalat hiányában nem tudom, hogy kell itt menni, én lassan próbáltam, ami utólag sikeres volt.

Sípálya - itt már alig van kő, de azok jó nagyok

Itt készült pár fénykép, többek között az arcomról el nem fogyó vigyorról. De itt még nem gondoltam, hogy ez a parkoló 100m-re ez említésre sem méltó a későbbi terepes útviszonyokhoz.

BMW vigyor

Érdekes volt Nabs mester optimizmusa, mellyel minden egyes megállás alkalmával leállította a motort, egy jottányit sem kételkedve, hogy indulni fog!

Neki lett igaza! A fene se érti az akkuk lelki világát.

"Innét átvágtattunk a Kékestetőre, itt már egy fikarcnyi hópehelyt sem találtunk a sípályán.

Kellő magasságot szerezve 950 méterről visszafordulunk és lendületesen ledöngettünk a kiváló minőségű 24-es úton, kanyar, kanyar hátán!"

Én zártam a kis - 5 motorból álló - csoportunkat, megint meglepődtem, hogy a kis burgonya egy igen jó kis túra motor, ha a sofőr ügyes, akkor nagyon jól lehet terelgetni. A 650 ccm-es változaton Szabiboy többször bebizonyította, hogy a hasonló űrtartalmú kis DL-eknek igen csak kapaszkodni kell, hogy követni tudják!

Én ugye nem mehettem előre.. :)

"Egert elkerülve egy kellemes kis kanyargós úton Bátor felé kerülünk Bélapátfalva felé.

Bélapátfalva a Bükk nyugati vonulata előtt helyezkedik el. Az itt található Apátság mögött tornyosul a Bélkő vonulat, a Bükk-fennsíkot körül ölelő sziklasornak, az úgynevezett „kövek vonulatának” meghatározó indító tagja.

kövek vonulata


Bélapátfalva - Olaszkapu


Szilvásváradon behajtottunk Szalajka-völgybe, majd fel a Bükk-fennsíkra.

A vadregényes szerpentin első látványosság a 600 méter magasságban található Milleniumi kilátó volt, ami sajnos a járvány miatt zárva volt, pedig ilyen szép tiszta, napos időben, mint most, még a távoli Tátra hegycsúcsai is láthatóak.

Így lassítás nélkül haladunk tovább felfelé a Bükk fennsík felé.

700 méter magasságban elértük a Bükk északi szurdokvölgyének oldalában lévő Leány-völgyi sziklakilátót, ami sajnos sziklaomlás miatt volt lezárva. Így le kellett mondanunk nagy lejtő meredekség miatt különösen izgalmas kilátásról, az alattunk lévő háborítatlan, mély völgyek látványáról."

Ezért a szakaszért fizetni kellett, lent a Szalajka-völgyben 600 Ft ellenében engednek be. Ezt SENKI ne hagyja ki! Utólag azt mondom, hogy ha ezért 6000 Ft-t kértek volna, azt se bántam volna! Ez az a tipikus hely, út, ahova magamtól eszembe se jutna felmenni és amit most a legjobban sajnálnék, ha kimaradt volna. Éles beláthatatlan szűk kanyargós út vezet fel, egyik oldalon erdős szakadék, a másik oldalon még meredekebb emelkedő, a nap csak helyenként süt telibe, az út szélén még hódarabok, hószigetek mutatják, hogy a 12 fokos levegő ellenére, ide még nem tört be tavasz.

"900 méter magasságban elértük a Bükk-fennsík egyik kapuját az 1918-ban olasz hadifoglyokkal, sziklaátvágással létrehozott Olasz-kaput.

japán motor az Olasz kapunál


A kapu mögött ott pompázott az érintetlen Bükk-fennsík, sok helyen még hótakaróval borított mezői. Itt Nabs rögtönzött hó csatát vívott ellenünk, ami elég egyenlőtlen volt, hiszen ki mer egy feketeöves betontörőnek akár egy hógolyót is visszadobni?! "


Bükk-fennsík

Útjelzés

Olasz kapu - Ómassa


Itt annyira jó idő volt, hogy kedvem lett volna még sütkérezni a napon, elővenni a bográcsot és nekiállni egy jó kis pörköltnek. 

A lenti büfésor - szigorúan elvitelre - nyitva volt, felmerült a kérdés, hogy eszünk e valamit, leginkább pisztrángot, ha már, de végül elengedtük a gondolatot, mert nem akartunk sorba állni, illetve Nabs mester valami hekkensült-t emlegetett (és mi nagyon megértőek vagyunk a derékfájdalmakkal szemben /Hexenschuss/)

"A fennsíkról visszafordulva észak felé kerültük meg a Bükk-hegységet, hogy feljuthassunk Bánkútra.

Mályinka településtől nem messze a 400 méter magasságban található Begyeleg kilátónál megálltunk egy rövid pihenőre, mielőtt nekivágunk a Bükk-hegység oldalában, csodálatos környezetben kanyargó egyik legszebb útnak, ami sajnos néhol pocsék minőségű."

Begyeleg kilátói pihenő

This is a beginning of a beautiful friendship

Itt már kifejezetten fájt a jobb térdem, így a kilátóhoz nem volt kedvem felsétálni, önként vállaltam a motorok őrzését. Itt ismét próbálkoztunk a burgonya csomagtartójának feszegetésével, de sikertelenül. A téli szalámis szendvicsek ott erjedtek az ülés alatt.

Tulajdonképpen az Őseink is a nyereg alatt puhították a húst, csak nekik nem volt ekkora probléma a nyereg alól elővenni utána. A dohányosok empátiááért elmondom, hogy a cigaretta is az ülés alatt volt. Nabs ugyan felajánlotta, hogy egyetlen mesteri ütéssel kettéválasztja a nyerget, de ha csak egy picivel is elvéti akkor szegény burgi nem csak nem egy nyomon haladó nem lesz, de akár két útvonalon is lehet szállítani onnantól.

Tj itt elkezdte mondani, hogy itt lesz egy kevés rosszabb minőségű útszakasz, tehát tudtuk mi is, csak nem sejtettük.., hogy itt bizony terepezés jön!

"900 méter magasságban megérkeztünk Bánkútra, ami a hegység negyedik legmagasabb pontja (Bálvány 956m) alatt található.

A 2000-es évek elejéig a magyar télisport fellegvárának számított, de utána a fejlesztések elmaradása és a gyenge téli szezonok miatt a többi, jobban felszerelt magyarországi síterep elhúzott Bánkút mellett."

A lezárások következménye, hogy minden vendéglátó egység zárva van, a mellékhelyiségei is! Viszont elvitelre nyitottak egy bodegát, ahol leves és hamburger is kapható volt. Rengetegen voltak, az emberek ha kiszabadulnak a természetbe, éhesek és szomjasok lesznek, esznek, isznak, amitől pisilni és kakilni kell. Itt érzem a legnagyobb ellentmondást a lezárásokkal kapcsolatban, mert ha kényelmetlenül is, de enni és inni lehet! A többit meg mindenki megoldja ahogy tudja. 

Én nem síelek, így most előszőr voltam itt Bánkúton, a szocializmus legfelkapottabb, legelőkelőbb síparadicsomában. Út nélkül, mert az idevezető szakasz (Mályinkáról) kritikán aluli volt. Itt nem csak szándékosan telepített kátyúk vannak, de egy pár száz méteres szakaszon az addig kátyús aszfaltot fekete földút váltotta fel, csak a kátyúk száma és mélysége nem változott. Ezt a szakaszt szinte végig a lábtartón állva abszolváltam, de Tj mégsem miattam csuklott.

"Bánkúton kisebb zendülés lett úrrá a sporttúra és robogó kategóriát képviselők részéről (amit nem is csodálok, hisz azokkal gépekkel kínszenvedés a rossz út), azt mondták, ők itt elköszönnek és húznak haza. De mégis merre fele mennétek, kérdeztem?!

Arra, amerre jó út van, még a rossz idő megérkezése előtt szeretnének hazaérni!

Nagy kő esett le a szívemről, hiszen az Miskolc felé van, amerre a túránk folytatódik!

A kör bezárult!

Kis tanakodás után jobb lehetőség híján, végül maradtak."

Tegyük hozzá, hogy szó szerint TÉLAKOLNI akartak. Aki ezt a kifejezést nem ismeri, annak google a barátja.

"A következő település Nabs tervében is szereplő Ómassa lett volna, de a bánkúti kis intermezzo miatt lemondtam, hogy Lillafüred felé tartva az Ómassai elágazásnál hegynek felfelé kanyarodjak, a Garadna patak forrásához.

Pedig szerettem volna a társaságot felvinni a Bánkútra tartó régi országútra is, ami a 600 méter magasságban lévő Ómassa településen halad keresztül. A település felett sajnos az út évtizedek óta zárva van a nagyközönség elől, annak rossz állapota miatt.

Érdekesség, hogy a Miskolci vízművek az itt eredő Garadna-patak forrásból fedezi vízszükségleteinek nagy részét.

Ómassán építették meg Magyarország első vaskohóját a 1771-ben az előző évben talált vasérc feldolgozására. Az olvasztó 1814-ben áttelepítették Újmassára, ahol ma is áll. A kohó előtt elhaladva mutattam a többieknek, de megállni már nem akartam, hogy közelebbről szemügyre vegyük a fák mögött megbúvó, de a lombkoronák hiánya miatt így is jól látható építményre."

Ez a mutogatás egyébként Ispánosra sikerült. Induláskor kérdeztem, hogy összekapcsolódunk e a sisakbeszélőkkel, Nabsnak felajánlottam, hogy -mp3 hiányában- végig éneklem neki a slágereket, de nem kért belőle, érthetetlen.

Szóval aki ment már Ispán vagy Tj után, -akik meglehetősen jól ismerik kis hazánkat-, az tudja, hogy órákat tudnának mesélni arról mit látunk, mit kellene látnunk és az látta már ennek a rövid 2 karlendítéses mutogatós változatát is!

A következő megállásnál esetleg lehet érdeklődni a hosszabb magyarázatról, feltéve, hogy megállunk 50 km-en belül és még emlékszik mit mutatott. 

"Garadna patak völgyében ugyan erre a sorsra jutott a pisztrángsütő, később a Lillafüredi vízesés, a hámori dolomitba vágott kőkapu és a Miskolci Avas TV torony is.

Pisztráng sütő - Avas TV torony


Lillafüred felé elhaladtunk a Hámori tó mellett, áthajtottunk a Hámori tó gátján, majd a Palotaszállóra egy futó pillantást vetve Miskolc felé kanyarodtunk.

Lillafüredet elhagyva hámori dolomitba vágott alagúton, a Szinva patak völgyében leereszkedtünk a Bükk ölelésében fekvő Miskolcig.

A Trianon utáni hazai elitnek ez a vidék a szíve csücske volt, itt építették fel a Monarchia mintalakótelepét, de itt van az anyaország első kőszínháza is. Főutcáját a mai napig a polgári miliő uralja.

A város két domb közötti völgyben, északról a Tetemvár, délről az Avashegy közt terül el.

Miskolcot gyakran emlegetik Avas aljaként (Avasaljaként), városnak az Avas alján.

Az Avas vulkáni eredetű, 234 méter magas domb Miskolc közepén, amely relatíve 114 méterre emelkedik a város fölé, egyben az Avas városrész neve is. Az Avas déli-délkeleti lejtőin 1973 és 1985 között hatalmas, Eger mértékű lakótelep épült, amely tíz és félezer lakásával az ország egyik legnagyobb lakótelepe.


Tankolás után kérdeztem a társaságot, hogy felmenjünk még az 1963-ban épült 72 méter magas Avasi tévétoronyhoz, amely kilátóként is működik, szép kilátással a Bükk-vidék csúcsrégiójára, a Sajó-völgyre, a Cserehátra és Tokajra is.

Ők inkább már hazafelé mennének volt a válasz.

Elindultok a főúton, vagy velem tartotok?! Én Bükkszentkereszt érintésével átvágok a Bükk-hegységen és Eger felett jövök ki a Nemzeti Parkból.

Mivel a nap ismét előbújt a felhők mögül, így egytől egyik velem tartottak.

Később megjegyezték, hogy kár lett volna kihagyni a Bükk déli részét, annyi jó sok kanyarban volt részünk.

Miskolcról Bükkszentkereszten át elindulunk, hogy átvágunk a Bükki Nemzeti Parkon és Eger érintésével Egerszalók felé a Mátra alján haza induljunk.

Bükkszentkereszt és Répáshuta érintésekor bezárult a kör, Nabs minden tervezett túrapontja érintve lett, mindenki megkapta amit akart!"

Legalábbis majdnem, mert Nabs hekket akart, de csak pisztráng lett volna.

Avas - Hatvan

"Egerben még bevittem a társaságot a Szépasszony völgyében, majd rövid nézelődés és vásárlás után folytattuk utunk a Mátraalján, kiélvezve minden utolsó cseppjét az ott található kanyaroknak is."

Üresen tátong minden, egy asszony sincs a képen, ez a suzuki mindenhol ott van??

Itt volt/van némi félreértés, mert elég sokat kell inni, hogy az itt látott asszonyokat szépnek lássa az ember, bár lehet, hogy a cím adók most otthon maradtak. Itt ugyanis várakozáson aluli volt az ember. 

Ahhoz képest, hogy mennyien voltak az erdőben, itt pár gazda lézengett a pincéje előtt. Rettenetes a bezárt vendéglátóhelyek látványa. Ide pl. soha nem akarok többet lezárások idején jönni.

"Abasár után felhajtottunk a 3 főútra.

Hatvanban az autópályára felhajtás előtt megálltunk és elköszöntünk egymástól.

Szerencsés nap volt!

Napsütéses meleg kísért az egész utunkon és egy csepp esőt sem kaptunk."


Egy tökéletes nap volt, tökéletes karikával, napsütésben, 12-17 fokban. A túravezetés pazar volt, az az igazság, hogy én kényelmes vagyok, szeretek valaki után menni, valaki, aki biztonságosan motorozik, jól tájékozott a környék nevezetességeit ismeri és elég bevállalós ahhoz, hogy elvigyen olyan helyekre minket, ahova én soha nem mennék magamtól. Ez a túra ilyen volt. Nem bánom a havas szakaszokat, sem a földutat, sem a szar kátyús szakaszokat. 

Egy picit szoros volt a terv, hiányoznak a beülős, beszélgetős, kávézós helyek. 

A tökéletes nap, tökéletes befejezése, hogy hazaérve az én drága kicsi feleségem, minden féle előre megbeszélés nélkül halacskát sütött nekem vacsira, így én megkaptam a hekkemet.

Hekk


Köszönöm, hogy elolvastad. Kérünk kedves olvasó ne tartsd magadban a kommentjeid, bírjuk a kritikát, persze én csak a pozitív kritikát, Nabs Lacit, meg szádra ne vedd, mert megtalál... Tj-vel is óvatosan, mert ő nem ver meg, de viszi magával Nabsot :)


Itt van a bejárt nyomvonalunk. Nekem ez a kis túra 600 km volt háztól házig.