Ez a rendezvény egy külsős rendezvény, de igen szép számmal jelentek meg rajta tagjaink. Makot, azaz a Magyar Kaland-, és túramotorosok Országos Találkozója idén Felsőtárkányban került megrendezésre.
Ügyességi feladatok egy részét egy klubtársunk nyerte - Nati, ezzel is növelve büszkeségünk. :)
"Lesz itt izgalom, lesz itt bukta, aki ide eljut az ezt jól tudja. Eséskor röpködnek az index búrák, de már csak ilyenek az off-road túrák."
Most pár nappal a túra után, hogy megint mozognak az ujjaim, tudok ülni, megosztom ennek a csodás napnak az eseményeit, bár nem én lennék most a legalkalmasabb rá, mert a felénél visszatértem az aszfaltra, a biztonságba, de azért ami élményt kaptam az jó volt, nekem őszinte a mosolyom.
Nem is tudom, hol kéne kezdeni, mert az előzmények annyira kuszák, hogy nehéz pontosan megtalálni az elejét. Az biztos, hogy Natinak, ennek a balatoncsicsói srácnak óriási szerepe van a mi kis klubunk életében. Szerintem már évekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy megmutatja nekünk a motorozás egy olyan szeletét, amit magunktól sokan soha nem próbálnánk, talán nem is tudtuk, hogy létezik. Ez az off-road vagy terepmotorozás. Persze a fotelből nagy a szánk, hogy nekünk is menne, mi van abban nehéz, hogy végigmész egy kavicsos úton erdőn mezőn keresztül, mikor aszfalt utak is vezetnek ilyen helyeken.
Nos meg kell mondjam, van ennek a fajta motorozásnak egy bája, bár mikor jobban rámosolyog az emberre, akkor előbb vagy utóbb azért megvillantja vámpír fogait is.
Pár nappal ezelőtt Nati kedvcsinálója után sorra kapott el minket a gépszíj, a végén már limitálni kellett a létszámot, mert annyian jelentkeztünk.
Végül eljött a nap, reggel fél 10-kor tali a Veszprémi Shell kúton. Mi Budapestről Ispánnal 7-kor indultunk, hát nem aludtam sokat. Személy szerint már sikerült egy nyomvályúval közelebbről megismerkednem tavaly, ami nem azért probléma, mert az ember jó közel fekszik hozzá teljes felszerelésben, hanem az előtte lévő pár másodperc amikor különleges technikával száll le a motorról....
Hideg volt, siettünk, de Veszprém előtt már finoman simogatta a hátunk a nap, éreztük nem hogy fázni nem fogunk, de kifejezetten melegünk lesz! Alighanem nem én voltam egyedül az izgalmammal, mert már 9 kor majdnem mindenki ott toporgott, jókedvűen üdvözöltük egymást, persze szigorúan betartva drága egyetlen és utánozhatatlan Müller Cili ajánlásait.
Elindultunk. Én már éreztem, hogy kevés leszek ehhez, mert az első megálló egy kis kezdőknek való siratófal előtt volt, ahol a rutinos terepezők előre mennek és segítenek mindenkinek feljutni! Mikor megláttam, hogy hova kellene felmenni, igen vegyes gondolatok próbálták kiszorítani egymást a fejemben. Gyorsan megnéztem, térerő van, még közel Veszprém, hamar ideér a mentő, ez megnyugtatott. Nati és Fontos Peti felvágtatott az emelkedőn, majd Nabs. Sima liba! Menni fog, olyan ez mint az aszfalt, csak laza kavicsokkal, 50 fokban felfele, minden motor tudja ezt, az enyém is, még Szabiboy burgonyája is felmenne. Gabee nekilódul, táncol a motor az utcai gumi rúgja a port, majd megáll. Mit is mondott Nati? Csak megállni nem szabad, mert onnan nem lehet megindulni. Közben Ispán is elindul, elegáns mozdulattal szeretne elmenni Gabee mellett a törmelékek között, már nincs visszaút, sőt majdnem sikerül, de Gabee motorja elé táncol... Vadul keresem a szememmel a menekülő utat, az indiai különítménynek se megy, mit keresek én itt? De azért mindenki felküzdi magát, alig kell segíteni, jók a srácok.
Közben lejön Nati, megkérem vigye fel az enyém, nem merem. Elindulok gyalog a motorom után, hát baxa meg, rohadt meredek. Jobb térdemben éles nyilallások jelzik, ezt még gyalog se egyszerű megmászni... talán nem is ment volna emberi idő alatt. Szabi int, ne menjek tovább, felhoz autóval, autóval??? Végül is Nati azt ígérte, mindenhol járható lesz az út akár autóval is, ezért mertem bevállalni.., na jó, ide valami Land Rover, Pajero, Hammer, Uaz kell, de autók ezek is.
Visszaballagok az autóhoz, még lefele is óvatosan és ez még nem a meredek rész.. Szabi behajtogat az anyós ülésre, majd egy kis kitérővel - naná nem a siratófalon a skodával - feljutok a motoromhoz.
Innen nem lesz gáz, túl vagyunk a nehezén, mondhatni sima ügy.
Olyan sima, legalábbis annak érződött, mint a jég. Táncol a motor eleje, hátulja, a laza kavicsok dobálják. Nem fázom, ennek részben a csodás napsütés az oka. Részben! A rutinosok végig állnak a lábtartón, így stabilabb, a többiek is többnyire állva, én meg ülve, fosva, ketten a motoron, mert az őrangyalom végig mögöttem rázkódik, suttog a fülembe, nyugi. Tulajdonképpen kezdem megszokni az adrenalint, élvezem is kicsit, na jó, nagyon! Lehet ez az érzés az, amikor az ember kilép a "komfort zónájából"? A táj gyönyörű, bár messzire nem látok, nem érek rá nézelődni. Erdős rész, majd mező, megint fás rész között kanyargunk, kezdek lemaradni, de nem bánom, mert legalább nem nyelek annyi port.
Mögöttem Nemrob vadul dudál..., mivan? Ja, hogy a többiek itt balra mentek.. felnézek, vagy 1 km -re egyenes, tényleg nincs senki. Na bakker, akkor forduló. Persze a filmeken itt húznak egy kövéret, kis első fékkel és már farol is, fék kienged és száguld visszafele. Na én nem pont így csináltam, sokkal inkább hasonlít a teknősbékák szerelmi táncára a forduló, de nem estem el, ez a lényeg. Megyek Nemrob után..., hopp, útról le, a magas fű, csiklandozza a talpam, fel a dombra, végre kis pihi.
Az én elbeszélésem a terepezésről itt ér véget, mert éreztem, nekem elég volt a jóból! Tényleg jó volt, de tudni kell abba hagyni. Nati mondja, hogy már nincs sok hátra, de én hajthatatlan vagyok, merre van az aszfalt?! Még lefele a dombról Nemrob int, hogy vigyázz mert egy jó nagy gödör tátong előttünk, aki belemegy, ott is marad, csak föld kell rá vagy az se! Benövi a gaz! De hát Attilát a hunok vezérét is a lován temették, csak jó lesz nekem is! Persze nem volt vészes, esélyem se lett volna belemenni, mert az én kis őrangyalom már megsúgta, kövesd a letaposott nyomott, arra már ment valaki és túl élte!
Megint a földúton, pár 100 méter még, én egyenesen, a többiek jobbra el. Már nem laza a talaj, nem táncol a motor, majd egyszer csak aszfalt! Gondoltam leszállok, megcsókolom, de már ehhez is fáradt vagyok, vár Csicsó, Kati és 6 kisember, Natasáról már rengeteg képet kaptam, látni szeretném élőben is!
Tündér Natasa
Csicsó, látom a teherautót, de hol itt a bejárat? Van itt egy kijárt motoros árokugratós ösvény, de nem azt választom, keresek tovább, garmin segít. Kutya ugat, a neve Karak. Mi a ..., az róka név! Na jó, elég rókás pofázmánya van, de akkor is. Korán értem ide, de repül az idő, gyerekekkel kimegyek az utcára, bicajoznak, esnek, kelnek, ugratnak, majd megint elesnek. 20 évvel ezelőtti élmények elevenednek meg..., Gellért már megint a földön, én jobban megijedek, de aztán nem mutatom, lehajolok, nincs baj, kérdezem mit fogott? Én nem látom a nyulat, felnéz, mosolyog. Zea sír, elesett, felveszem, furán néz rám, mutatja hol fáj, de nem vérzik, nincs baj. Egy fura pillanat, 15 éve volt a lányom így a kezembe, mondom is neki, hogy az én lányomat már nem bírom el...
Kenéz jön, mondja, hogy átpisilte az árkot. Az árkot? az igen, de lesz ez még így se... Gyorsan telik az idő, Zea jön, neki is pisilni kell. Menjünk be.., na nem, ő ott kint akar. Na ezt sem mertem bevállalni, Katiiiii, segítség!
A többiek valahol a "játszótéren most élik újra gyerekkorukat az alábbi videó a tanu:
Megjön Szabiboy, majd kis idő múlva a többiek, megtelik motorral a kert, finomságokkal az asztal, mindenki jókedvű, Natasa is felébredt, Kati a kezében tartva sürög forog, Karak szabadon, gyereksereg hordja le Nabsnak a rétest, - "I think this is the beginning of a beautiful friendship". Komolyan mondom EZ MINDENT megér, ezért érdemes élni, fanta, buli, haverok!
Nati a kertben kiteszi a bójákat, ugrató, rámpa, szlalom, majd megkerülni az új mászókát, az ágak belógnak, de ez a jó, pont úgy veri ki a szemed mint az erdőben!
Nos, nem minden motor volt v-strom, és meg kell mondjam, itt jól látszott, hogy a stromunk terepképességei igen csak limitáltak. Fontos Peti a GS800-al nagyon ügyes, egy hölgy egy 1 hengeres yamahával szintén megszégyenít, Nati a KTM-nek odaránt, egykerék, ugrat, fél méter magasan kikacsint, persze ez nem kötelező elem, mármint a kacsintás. Nabs megpróbálja, ügyes, bevállalja a rámpát, szlalom, szeme megmarad, második kör, hopp, megbillen, dől, de tartja és tartja és tartja, sőt mire odaérnek már majdnem visszaállt. Nekem két lábam sem ilyen erős. Mecseki Tomi, lassan megy, leér a motorvédő, gyorsabban megy koppan a gátló, Nemrobnál szintén, ki is hagyja azt az akadályt. A strom nem erre való, szerintem.
"Mikor a haspáncél valahol leér,
az még valahol teljesen belefér,
de amikor a teleszkóp nagyot koppan,
a motoros szíve is hatalmasat dobban."
Szedelőzködés, még van egy kis terepes kör. Ispán, Fefe és én kihagyjuk, jó ülni, meg még maradt egy kis gyümölcs saláta is. Egy óra múlva tali Révfülöpön, ott lesz még közös fénykép. Pár cigi után mi is készülődünk, én elbúcsúzom, az én tervem, hogy Révfülöpről haza megyek.
A strandon felállítjuk a motorokat, szépen sorba. Jól mutatnak együtt, összeállunk, fénykép. Gyors számvetés, mindenki egyben, motorokon kisebb sérülések, egy fékpedál a dobozban, de semmi komoly.
Szabiboy videózik, fényképeket készít és lemarad a képekről. Fotós sors, hálásak vagyunk, de ettől kép nem lesz róla. Mea Culpa.
Köszönöm, hogy részt vehettem az eseményen, a vendéglátásért külön, Szabinak a videózásért, mindenkinek aki képet készített, ott volt, ide értve az őrangyalomat is. Szuper nap volt!
Sokat gondolkoztam, hogy honnan is kezdjem mesélni a történteket, mert a tegnapi gurulásnak hosszú évekre, évtizedekre visszamenő történelmi kapcsolatai vannak, még ha a felületes szemlélő ezt elsőre nem is gondolná.
Először is a mi ki gurulásunk nagypéntekre, azaz a Húsvétot megelőző péntekre esett, kezdhetném egészen Krisztus születésének illetve jelen esetben halálának és feltámadásának körülményeivel, de azt remélem, hogy nyájas olvasóim is tökéletesen tisztában vannak vele. Ezután nem sokkal is belevághatnék a történések idővonalába megemlítve Decimus Iunius Iuvenalis római költőt kinek nevéhez fűződik a "cirkuszt és kenyeret" mondás, de mire eljutnánk napjainkig, azt hiszem nem maradna kitartó olvasó, aki írásomon átverekedné magát.
Kezdjük hát a legújabb kori politikai történelmi magyarországi háttérrel, melynek bemutatása talán elengedhetetlen a gurulás szempontjából. 1989. október 23-a Szűrös Mátyás az erkélyen áll, bejelenti, hogy az addigi népköztársaság helyett, mostantól köztársaság az államforma. Öröm és bódottá a népre többé nincs szükség. Sic transit gloria mundi.
A következő 30 évet gyorsan össze lehet foglalni:
1990-1994 Lelkes hülyék
1994-1998 Régi hülyék
1998-2002 Fiatal hülyék
2002-2010 Rutinos majd ravasz hülyék
2010- Mesterhármas
Nos, itt ebben a pillanatban fonódik össze Juvenalis és a legújabb kori történelem, ugyanis a valamit kell adni a népnek, mindig újra meg újra, hogy föl-föl dobott kőként vissza-vissza hullva a nép, ki 4 évente egyszer az úr, jó helyre tegye az x-t. Így esett, hogy 2017-ben, hogy az urnák előtt mondhassuk, hogy "lám, csak jó az Isten, jót ád", szóval 2017-ben a nagypéntek munkaszüneti nap lett!
Tulajdonképpen a tegnapi gurulásunk két esemény szerencsés egybekapcsolódásának a következménye volt. A nagypénteki szabadnap ÉS egy társunk, Mecseki Tomi egy szerencsés együttléte, melyen magvait oly sikeresen elvetette, hogy - bár hosszú, mondhatni évekig tartó gyermek kor után- lánya valamely győri kollégiumi intézmény lakója lett.
Innentől viszont felgyorsultak az események, munkaszüneti nap lévén Mecsekit barátunk felvetette, hogy meglátogatná kislányát a kollégiumban, de ezen esemény után szeretné a legrövidebb történelemmel rendelkező határos ország egyik városát, megkerülni, átgurulni rajta. Győri társaink azonnal felajánlották segítségüket, sőt a teljes szervezést magukra vállalva Mátyás hadait utánozva még egy Schwechat-i reptér látogatást is beterveztek, mely végül kikerült a végleges tervből.
A Szlovák rész megmaradt, végül 10 motorral vágtunk neki, hogy teleszórjuk elégetett szénhidrogénekkel az általuk csak Bratislava-nak csúfolt Pozsonyt. De ne szaladjunk előre.
A tervezéskor az én személyes kérésem volt, valahol álljunk meg enni, hogy a szokásos gasztro élmény is meglegyen a gurulásban. Nem ragaszkodtam nagy felhajtáshoz, jó lett volna bármi gyors kajálda, ehhez csak egy dolgot kértem figyelembe venni:
Hárman, Ispán, Öcsi és jómagam reggel 8-kor indultunk Budapestről, egy nagyon kényelmes nézelődős tempóban a 10-es úton, majd Almásfüzitőn becsatlakozva az 1-es főútra Győrig. Este gyorsan megcsináltam azért az útvonalat a MapSource-ban, feltöltöttem a Garminra, leellenőriztem, hogy azon az úton akar e navigálni, majd másnap élesben csak 15x akart letéríteni az útvonalról, rávinni az autópályára. Nem tudom még mindig kezelni a navim.
A találkozó 11h-ra volt kiírva az egyik győri OMV kúton, ahova mi fél órával előtte be is gurultunk.
Gyűlnek a motorok
Nemrob, a mai túra vezetője is befutott
Elindultunk, de Mosonmagyaróváron megálltunk bevárni Szikus-t, aki pár mp-el lemaradt a találkozóról. A várakozás alatt leteszteltük a kínai gumi nyomásmérőm, Ispán itthon vásárolt nyomásmérőjét, Nemrob szintén analóg mutatós nyomásmérőjét és a kút óráját is. Tulajdonképpen Ispán mérője tért csak el, igaz az jelentősen.
Vidám várakozás Szikus mesterre
Első megállónk Hainburgban volt, amit egy kis városnézés előzött meg, felmentünk a helyi "török" negyedbe a macskaköves úton, talán még nem volt kijelölt "no go" zóna, de már elég sötéten méregettek minket a mélyen ülő szemeikkel a marcona fiatalok. Itt egy szűk utca végén - vissza kanyarodtunk a városkán átvezető fő útra,- ahol balra egy kebabos ablaknál maradhatott le csapatunk vége, Szikus és Mecsekit. Egy pár perc után ezt sikerült is észre vennünk, örömünkben ugyanis, hogy megúsztuk a magyar-török viszályt nem igen néztünk hátra felé. A mai technikai vívmányok mellett nem olyan könnyű tartósan elveszni, így a Lidl parkolójában (sógoréknál egyébként nyitva volt) Primatopista megtalálta elveszett báránykákat illetve felvezetésével hamar együtt volt megint a csapat.
A kilátóhoz, illetve kilátó domb-ra felérve csodálatos látványban volt részünk. Ezek a sógorok tudnak valamit a kövér motorosok lustaságáról, se lépcső, se terep, végig aszfalt a tetején egy nagy parkolóval !
Iránykő, égtáj jelölésekkel és városokkal
Helyi bogár és virág határozó
Itt jegyezném meg, hogy ez a bogárhatározó stimmelt, a parkolóban megpucoltam a sisak pleximet, mindet felismertem ezek közül ami repült. Az ottani méh, ajj az bazi nagy volt. A jobb combomon utazott velem az egyik, de meguntam, hogy nagyon jobbra húz a motor a súlyától, így lepöccintettem az egyik kanyarban..
Hainburg
Kilátó domb hatalmas parkolója
D vitamin gyűjtés
Nem bízták a véletlenre.
Fefe idegenvezet. "Intelme gyorsan, nyersen ért."
Innen már a kaja helyszínére mentünk, Pernek-re, konkrétan ide ültünk be. Bár az étkek finomak voltak, csak szót kell ejtenünk a helyi erők szívélyes hozzáállásáról. Szerintem egy igazi Benesch unoka volt a felszolgáló, ez rögtön a belépésünk után kiderült. A hely legkellemesebb, de egyben legzártabb helységébe ültette le a csapatot, jó mélyen a félhomályba, ahova rögtön kihozta az eredeti szlovák nyelvű étlapokat. Mivel ezen a nyelven minden "ember" ért, nem volt szükség holmi angol vagy német nyelvű fordításra. Bár maga Benesch egyébként cseh volt, azért nem keveset tett a magyar-szlovák barátságos viszony kialakítása érdekében.
Itt egy kis magánvéleményes kitérőt kell tegyek a mássalhangzóktól torlódó csodás nyelv emberi mivoltának alátámasztására. Ehhez azt kell belátnunk, hogy az állat hangok utánzásakor, kevés, némely esetben egyáltalán nem használunk mássalhangzókat. Álljon itt néhány példa: marha-múúúúúúú, macska-miauuuuu, kutya-vauu, szamár-iááááá, birka-beeeee, stb. Ebből könnyen belátható, hogy a szlovák beszéd nem lehet állati eredetű, mert mégis mely állat mondana olyat, hogy strapačky vagy pernecký mlyn vagy na vrchu.., tehát ez csak emberi lehet.
A képen nem látszik, milyen sötét volt, talán csak az étlapot megvilágító telefon árulkodik
Videózás ilyen fényviszonyok mellett? :(
Teli hassal indultunk neki a szerpentinnek, ami még az Álmos könyv szerint sem szerencsés, nem is igen volt kedve senkinek sem gumit radírozni, egyedül Ispán vállalta be, hogy kicsit nagyobb tempót diktál. Az 503-as úton lecsorogva a Duna partra, az 506-os úton valahol Bős előtt elbúcsúztunk egymástól és kisebb csoportokban ki ki haza felé vette az irányt, Ispánnak és Mecsekitnek is kb annyi km volt hátra hazáig, mint nekünk, de amíg mi (Csabuval és Öcsivel) a kényelmes M1 autópályát választottuk, addig nekik még át kellett verekedni magukat a Bakonyon, ami sötétedés után már az előbújó vadak miatt (főleg szarvasok és őzek, amiket Mecsekit látott is figyelni az út mellett), nem olyan vidám.
A kép jól illusztrálja, hogy hogy figyelnek minket mint a Taszken harcosok a Tatooinon
Csabu a mi kis csapatunk élére állt és nem engedte holmi megállókkal lassítani a hazaérkezésünket, így dacára mutogatás, index, sőt még "bruti" hangját (légkompresszoros kürt) is bevetettem, csak tört előre, aminek eredményeként 8 óra után pár perccel már a megszokott hazai OMV kútnál itattam lovam, tulajdonképpen még sötétedés előtt.
Köszönöm mindenkinek aki részt vett ezen az eseményen, nagyon jó társaság volt, az étek is finom volt, az útvonal is, szóval bármikor kapható vagyok ilyesmire. Az időjárás is remek volt, végig napsütés ami vidáman simogatott minket.
A teljes útvonalat szokásos wikiloc oldalra kitettem, akit érdekel, az végignézheti merre jártunk, nekem kb 500 km-t sikerült beletekerni az órába.
Bár hűvös van még, elég szép számban gyűltünk össze, hogy meglátogassunk Zozohohó barátunk a lábadozása alatt. (2018 novemberében volt egy szerencsétlen elcsúszás a 21-es úton, ahol a jobb bokája sérült)
