2019. szeptember 15., vasárnap

Füreden beköszöntött az ősz - Bacus

Sokáig gondolkoztam, hogy készüljön e ide a V-Strom klub túrái közé leírás a tegnapi túránkról, hiszen ez nem klub gurulás volt, illetve fórumunkon mostanában elindult negatív folyamatokat tovább heccelni sem szeretném, de aztán legyőzött az az élmény megosztási vágy, ami a legtöbb facebookost is jellemzi és amiben én nem veszek és soha nem is fogok részt venni. Csak itt, csak most, csak nektek. Áthidalandó a problémát, jó bő lére eresztem a történteket, így már sokan ezt sem olvassák majd el. 😊



Béke van srácok..minden jó elmúlik egyszer.

A gurulás előzményeiről pár szóban muszáj beszélni, mert persze jelentősége van erősen az útvonal kialakulásában. Ispán, Bubi és Nabs rég óta nem találkoztak, felvetődött, hogy a vasárnapi napon lenne egy kis közös gurulás valami közeli helyre, esetleg betévedni kicsit Zakopane-ba egy fagylaltra, ilyesmi. 

Nabs által javasolt útvonal valami ilyesmi lett volna. Ispán megosztotta ezt velem is, aki kerek perec elzárkóztam, nekem ez sok, 700 km, reggel 6-kor már a találkozóponton lenni ami jelen esetben Rétság, esetleg Balassagyarmat, na nem.. Ha korán akartam volna kelni (nap mint nap), akkor villamos vezető lennék, nem motor vezető?! Én maximum mérem a villamosokat! Kis alkudozás után mindenki Ispánra hagyta a tervezés súlyát (legyen amit akarsz b+, csak menjünk valamerre). Így lett az úti célunk Feketebalog, ahol majd jól megtekintjük a helyi skanzen múzeumot és kisvasutat. Igaz, hogy egy kisvasút nézegetéshez elég Felcsútig menni, de ez mégiscsak egy egész napos program így, meg az idő is szép, meg eszünk is egy jót, meg Szlovákia a mi földünk, et cetera et cetera..

A rétsági benzinkúton 9.30 kor volt a találkozó, ahonnan 6 motorral indultunk tovább. Nabs még beszervezett két emberkét ugyanis, egy nem VSCH klubos barátját és Alfit is sikerült rávennie, bár ő mondta, hogy ebéd után haza indul, halaszthatatlan családi program várja.
Rétságig egyébként igencsak nem volt melegem, a hőmérőm 15 foknál is mutatott kevesebbet helyenként, de én jobban szeretem a hideget, az ellen könnyebb beöltözni, mint a meleg ellen levetkőzni. Mire oda értünk a Kékkői várhoz, már nyoma sem volt a hidegnek. A vár mellett szerintem már mindenki elgurult legalább egyszer, de mi most meg is álltunk. Raknék be ide pár képet, de megint sikerült valamit rendesen elbénáznom. 2 nyomorult gomb van az Osmo pocketen, de még ez is soknak bizonyult számomra. Én meg voltam győződve róla, hogy rengeteg fényképet készítettem, de valahogy mégsem sikerült egyet sem, utólag végig gondolva bőszen nyomkodhattam a másik (funkció váltó) gombot és egyszer sem nyomtam meg az amivel exponálni kellett volna.

Az egyetlen itt általam készített kép


Innen egy 60 km-es etapot megtéve Kriván -ban álltunk meg ebédelni, ahol a nyelvi nehézségeket alig tudtuk leküzdeni a helyi Steiner Kristóf hasonmás pincér ugyanis nem beszélt csak szlovákul. Egy kedves tolmácsnak tanuló vendég hölgy végül segítségünkre sietett, és magyarul is halhattuk, hogy sajttal sonkával töltött hús (cordon bleu) az nincs! A rendelt étkek finomak voltak, gyorsan kihozták, a végén a fizetés is probléma mentes volt. Nagyon jó időben voltunk, még nem volt negyed kettő..

Ispán jellegzetes vidámsága, egyébként remek hangulat volt, Bubiról nem a legjobb kép



Én ezt ettem, ez csirkemell csíkok gombás pörköltes szafttal, szalma krumplival. Isteni volt





Ennek az éteknek Alfi tudja a szlovák nevét is, egyébként megkóstoltam ezt is, nagyon "baszó" volt ..
UPDATE: Nota bene - Csernoholszky szelet 

Itt Nabs megkezdte az első ígérgetést, hogy 7-re tuti otthon vagyok

Alfi nélkül folytattuk utunk, pazar tájakon, Ispán térképről (is) navigálva, egészen a kisvasútig.

Itt egy kis majdnem körpanoráma.

Ha már vasutat emlegettünk, legyenek rajta a sínek is.

Nabs innen is haza telefonált, biztos ami biztos, 7-kor otthon !

Még mindig csak 13.45, de már megy az ÚJRA TERVEZÉS

Rövid tanakodás után, mivel 7-ig mindenki ráért, Ispán vezetésével tovább indultunk északnak, mert arra vannak a jó kanyarok, meg az idő is szép volt, meg benzinünk is volt még bőven, szóval egy picit több mint 100 km még belefér..

A Csorba tóhoz vezető elágazásnál már látszott, hogy oda már nem tudunk felmenni (ezt kicsit bánom, de majd legközelebb !!!), mert kezdünk elúszni az idővel. Az este 7 órás haza érkezés kezdett bizonytalanná válni 😊, így aztán folytattuk utunkat Ótátrafüred-re. Festői a táj, ezt nem lehet leírni, miközben ott sütkéreztünk a napon, Bubi viccelődött is, hogy csak fel kéne menjünk arra a kis csúcsra, amin van egy kis fehérség a tetején...

Képeslap, egy öregasszonnyal (Ispán 260e-t futott gépe) és egy még idősebb paripával, amin a csodás ledes világítás van.


Na tessék, tudtam én, hogy a lángos nem magyar étek, se a pecsenye kolbász..

Legyen nálad ajró ha éhes vagy, mert itt sem olcsó semmi sem


Mi még nem voltunk éhesek, így a kaját kihagytuk de jó volt kicsit pihenni már, sütkérezni a napon, feltöltődni. Itt már közel 4 óra volt, lassan de biztosan tudtuk, hogy 7-re már nem leszünk otthon, de én ezt ott cseppet sem bántam! 

Elindultunk haza felé, Ispán remek tempót diktált elöl, igazán nagyot élvezkedve faltuk a km-eket. Pár száz méter előnyért Garmin képes lett volna bevinni minket a susnyásba, de Ispán általában nagyon ügyesen felül bírálta az ajánlást, bár egyszer és erről majd videó is lesz, egyre szűkülő utca után egy kis gyalog hídon keltünk át, hogy visszataláljunk a fő útra. (szép a Garmin, jó a Garmin)
Volt egy KIA rendszámú kék suzuki, ezt kb 5x előztük meg, szerintem tuti azt hitték, hogy mi ott játszadozunk velük, szándékosan félre, mit félre, lesbe állunk, hogy amikor elmennek mellettünk utánuk iramodhassunk.

Mivel a paripák hirtelen nagyon szomjasak voltak, muszáj volt itatnunk őket, így mulatnak a magyar urak, hiszen alig 60Ft-al (átszámolva) volt drágább egy liter mint itthon. Csak Ispán nem tankolt, aki feszegette a vén asszony határait, Balassagyarmati tankolásnál 450 km-t mutatott a napi számláló a legutolsó tankolása óta. És még volt benne kb 2,5 Liter ! Ispán, el ne add a motorod, mert nem csak, hogy egyre jobban fogyaszt, de meg kellett állapítanom, hogy Stephen King előbb tud a motorodról, hát tuti vénasszonynak hívja Christine-t 😊. Mondom ezt azért, mert már elég jelentős kilométert mentem mögötted motorozva, de jobb oldali helyzetjelződ sosem égett, akár csak a bal féklámpád. Ahogy mentek le a fények, egyszer csak kigyulladt a jobb oldali helyzetjelző is. A bal oldali kipufogódból még nagy fordulatnál se jön füst! Hejj, ha egyszer lemosnád...

Mivel a nap igencsak gyorsan ment lefele a horizonton, Nabs újabb telefonjában már kereste a megfelelő szavakat, hogy miért is nem érünk haza az ígért időben. Volt benne a "kicsit eltévedtünk"-től a "GPS azt kalkulálta" -tól minden, nagy kár, hogy nem jegyzeteltem, mert egy jó kifogás aranyat ér!

A szembe sütő nap igen zavaró volt (nyugatnak tartottunk), de Ispán rendületlenül tolta neki, sokszor csak a jobb kezével fogva a kormányt, csak most nem a karóráját nézegette az idő miatt (minek is van a stromon óra?), hanem napellenzőként használta. Nekünk viszonylag egyszerű dolgunk volt, nem maradtunk le, akkor nem kellett messzire nézni. Ha Ispán azt hitte, hogy a nap eltűnésével jó lesz, hát tévedett, mert azt a fény árt amit Nabs Bubi és én prezentáltunk mögötte (pedig a kieg lámpám én le is kapcsoltam), az nem volt minden napos (simán csak napos volt).  Nabs a visszapillantóba hol alacsonyan szálló UFÓnak nézett ki, hol egyszerűen egy félelmetesen üldöző gyorsvonatnak.. Ispánnak ránk is kellett szólnia, hogy maradjunk már le, mert semmit nem lát. Mondjuk nem tudom mi közünk van ehhez, mert amilyen rossz a szeme, egyébként sem sokat! 

A vége, km számlálóm szerint valahol 620 km körül volt, persze okos Garmin, szép Garmin jól rámcáfolt. Igaz Ótátrafüreden le is fagyott, menet közben vagy 10-15 mp folyamatos bekapcsoló gomb nyomással tudtam resetelni...

Akit még érdekel ezek után az útvonalunk, az ide kattintva megnézheti merre jártunk.

Ja, és a cím, hmm, mint a viccben ahol Moszkvában Ladákat osztogatnak, na így. Mert nem az ősz, hanem mi, nem Balatonfüredre, hanem Ótátrafüredre, és nem beköszönt, hanem benézett. Egyébként minden stimmel.

Összes kép itt tekinthető meg.

2019. szeptember 13., péntek

RIP Zozohohó

Zozohohó barátunk sírja az esztergomi temetőben. Nyugodj békében Zozó.