2022. április 30., szombat

Balaton-felvidéki terepes továbbképzés - Mecsekit



Nati-mester ma megtartotta az idei első Balaton-felvidéki terepes továbbképzését, amit ezúttal is köszönök!

Szentantalfa felett megnéztük a Szent Balázs templomromot és a rom mögül elénk táruló csodálatos panorámát, majd bevettük magunkat a szőlőhegy zegzugos útjainak szövevényes hálójába. Mentünk fel, mentünk le, mentünk jobbra és mentünk balra is.

Tervünk ugyan nem volt, de még ebbe is beleszóltak időnként a helyi kisgazdák, akik hangos kurjongatásokkal és füttyentésekkel hozták a tudomásunkra, hogy mi már bizony az ő privát telkükön szaggatjuk az utat. Mivel egyikünk sem balhés gyerek, így illedelmesen térültünk-fordultunk és rövid kartográfiai tanácskozás után tekertünk tovább a füttymentes irányba. :?

Felkerestük a dörgicsei Halom-hegyen a Kossuth-kilátót, amihez egy direkt motorosaknak készített remek kis hegyi ösvény vezet fel. Erre utalhatott a keresztben elhelyezett lánc is... Szerencsére azért feljutottunk a tetőre, így Natinak alkalma adódott egy direkt erre a célra épített, a helyiek által "Vulkán időfalnak" keresztelt, magasra pozícionált fotográfiai pontra felkapaszkodnia, ahonnan nagyjából ugyanazt lehetett látni, mint bárhonnan máshonnan. :D

Innen aztán becéloztuk a Balaton partját és mivel végre volt tervünk, ezért erdőn-mezőn, hegyen-völgyön át égettük a benzint. Nem állta utunkat sem szikla, sem vadrózsabokor, sem az alvázmosó erdei pocsolyák füzére. Nati állandóan emelgette a GasGas elejét, állítólag piszkosul megdrágult az első gumi és így tud egy kicsit spórolni, máskülönben folyton a gyerekek malacperselyét kellene titokban ürítenie. Mivel nekem nincsenek ilyen jellegű anyagi gondjaim, ezért én mindkét kereket a földön görgettem, egyszer élünk, nem többször... :whistle:

Az erdei küzdelmeket követően később visszatértünk a civilizációba és igazi világfira jellemző eleganciával gurultunk be az Örvényesi Horgászegyesület Rotterdamot megszégyenítő infrastruktúrájú kikötőjébe. Miután elismerő szavakkal nyugtáztuk mindhárom csónak lúdbőröztetően kimunkált fazolinjának szépségét, pár szót váltottunk a helyi Matula bácsival (megkérdeztük, hogy maradhatunk-e picit), lőttünk pár bravúros fotót, majd nekiálltunk táplálékot vadászni.

A közelben erre esélyünk sem volt, ezért ismételten a hegyek felé fordítottuk hűséges paripáink sártól csatakos lengéscsillapítóit és lesz, ami lesz felkiáltással keresztülvágtunk bárki bármijén. Ekkor már semmi nem számított, hajtott minket az éhség. Én végig attól féltem, ha elesek és a motor alá szorulok, akkor Nati nyersen felfalja a protektorral nem védett részeimet, így egy rövid időre jobbnak láttuk, ha szétválunk. Én a rendszámos urak magabiztosságával hasítottam az aszfalton, Nati valakinek a vetésében igyekezett tartani a tempót. Amikor kb. 3 perc múlva ismét együtt robogtunk, láttam rajta, hogy már nem feni rám a fogát. Nem tudom mi történt a vetésben, talán elkapott pár húsos valagú dongót vagy néhány propoliszos méhecskét... talán jobb is, ha sosem tudjuk meg.

Kisvártatva előbukkantak a meseszép vászolyi házak, majd a Zománc Bisztrócska rántotthús-krumplival gravitációjának vonzása megpecsételte a sorsunkat. Megpihentünk, ettünk és ittunk.

Túléltük. 

Köszönöm Natinak, hogy a kevés szabadidejéből ennyit rám áldozott, nekem nagyon hasznosak ezek a hegyi rohanások. Figyelek, próbálkozom nagyon és remélem ragad rám valami más is, nem csak a záptojásszagú sárgombócok, meg pár endemikus erdei bogár...


Képek

OnRoad Motokvíz - Ispán

 












Milyen jó, hogy négyen voltunk.....?

A 10 kérdésre sikerült 1 azaz egy helyes választ adni.... :whistle:


Nagyon jót motoroztunk.

A verseny táv 161 km, nekem összesen 292 km.108 motor 32 csapat.

Időről :Megint csak nem tudtam hibázni, de lassan ez már unalmas lesz.

A nap fénypontja:

Már indultunk hazafelé, mikor Szikus mondja hogy Ő már nem jön velünk mert kicsit sok volt a tempó szeretne poroszkálni. ( Menyus elég jó tempót diktált.)

Mondtuk Neki hogy menjen előre együtt jöttünk együtt megyünk.

Mint akit seggbe lőtt az ármány szinte mindenhol valós 120 km sebességgel "poroszkáltunk".

Ez olyan Szikus poroszka volt.

Aztán Zsámbékon még fagyiztunk egyet majd mindenki ment hazafelé.

Eltekintve egy két gyengébb minőségi úttól kellemeset motoroztunk, és a jó vezetésnek hála nem is tévedtünk el.

460 ezer Ft gyűlt össze a Vérlovagok nak. Köszi fiúk


Képek

2022. április 23., szombat

BeLKG 2022 - Bacus



Idén is megrendezésre került a Balatont elkerülő gurulás. A reggeli időjárás sokunkat otthon maradásra késztetett - többek között engem is - így beszéljenek helyettem a képek.


Képek

2022. április 15., péntek

8-as - Xejboster

 A 8-as!

Tervezzük már egy ideje, hogy meg kellene látogatunk a horvátországi 8-as utat. Rengeteget lehet róla olvasni, igazi bakancslistás hely. Úgy tudom, hogy érdemes tavasszal vagy ősszel meglátogatni, elkerülve a nyári nagy tömeget, főleg a nyugat európai nyugdíjasok lassan vánszorgó lakóautóit. A 2022-es év húsvéti hosszú hétvégéje megfelelőnek ígérkezett a túrára. Ezúttal három motorból és személyből állt a csapatunk, Tomi és Cici barátommal kerekedtünk fel.

Április 15.-én, Nagypénteken indultunk el a M7-esen és a terv az volt, hogy Károlyvárosig autópályán haladunk, majd a 23-as főúton érjük el végcélunkat, Senj városát. A 23-as út sok helyen nagyon kellemesen kanyarog, motoros szempontból kár lenne az autópályát választani helyette. Közben megálltunk megcsodálni a Tounj hidat, itt egy kellemes folyóparton lehet megpihenni. 

Tounj híd

Később, nem messze a tengerpartról találtunk egy kilátópontot, ahonnan belátható volt az egész környék. 


A szállás elfoglalása után beültünk egy, a parton található étterembe, ahol egy magyarul beszélő pincér fokozta a hangulatot a jókedvével és kedvességével. A helyi ételekből álló vacsora elfogyasztás után egy kellemeset sétáltunk a parton és az óvárosban. 




Másnap reggel hatalmas, viharos szél fújt a parton, erősen hullámzott a tenger is. A terv erre a napra az volt, hogy déli irányba lemotorozunk kb 120km-t, majd vissza. Közben a Velebit hegységbe fel, egészen Brusane-ig, majd vissza a partra és végül ismét Senj-ben fejezzük be a napi etapot. Indulás után hamar rájöttünk, hogy nagyon óvatosan kell húznunk a gázt, mert a nagy lökések miatt vagy a felezővonalon fújt át minket vagy az út széli szalagkorlátokhoz kerültünk túl közel, a sávunk közepén próbáltunk lavírozni. Ahogy haladtunk előre úgy szoktunk hozzá egyre jobban a gyengébb és erősebb széllökésekhez, a nap végére pedig már szinte nem is foglalkoztunk vele. A reflexeink sokat fejlődtek ezen a napon. A 8-as utat nem hiába dicsérik annyian és az egekbe magasztalják. Egy hihetetlenül jó minőségű, egyeneseket csak nyomokban tartalmazó, gyönyörűszép panorámával megáldott aszfaltcsík. 

A 8-as út végig a parton vezet, gyönyörű panorámával





Nagyon élvezeteset motoroztunk a viharos légmozgás ellenére. Az időjárásra ezt leszámítva nem lehetett panaszunk, kicsit hűvösebb volt, de szinte végig napsütésben gurulhattunk, eső egy csepp sem esett. Sajnos a szél nem nagyon akart csillapodni, volt több olyan pihenőhely, ahol szerettünk volna egy pár fénykép erejéig szünetet tartani, de megállás után nem mertünk leszállni a motorokról olyan keresztszél fújt, ezért inkább folytattuk utunkat. Később már a légárammal szemben álltunk meg, így nem tudott annyira belekapni a mocikba. Az egyik ilyen megállónál szépen leparkoltuk a motorokat, (ilyenkor a sisakokat biztonságos helyre kellett elhelyezni, nehogy meglepetés érjen és repüljön a tengerbe) beékeltem a sisakomat a motor plexije és a kormány közé, ahol már többször bizonyított az a hely szélvédelem szempontjából. Készült pár kép, egy sziklára is felmásztunk a szebb fotók reményében. Ekkor egy, az addigiakhoz képest nagyobb fuvallat érkezett, a sisakomat lefújta az aszfaltra, majd begörgette a szakadékba, a sziklákon pattogott a kobak, repült róla a plexi, az intercom. Meghűlt bennem a vér! Ha a tengerben köt ki vagy olyan helyen, ahonnan nem tudjuk visszahozni, esetleg rommá törik, akkor hogyan jutok haza? Mivel megyek el sisakot venni és azt sem tudom hová? Motorra nem szívesen ülnék fel így, más mögé meg pláne! Stoppoljak egy autóst aki elvisz újat venni? Nem lenne egyszerű a szitu! De hatalmas szerencsénk volt! Cici barátom nem kímélve magát, lemászott a szakadékba a sisakom után, összeszedte a plexit és egy bokor tövében, pont a még mélyebb katlan szélén felmarkolta a bukót is. Azt hiszem mondhatom, hogy akkor ott csoda történt! A plexit és a napszemüveget is csak visszapattintottam a helyére, ahogy a sisakbeszélőt is. A héj és a plexi körben karcos lett, egy-két kisebb ütődés, de semmi komolyabb baja. Nagyon olcsón megúsztam a történteket! 

A kép jobb oldalán található a szakadék, ahová begurult a sisak

A mentőakció

Miután túltettem magam a sokkon, folytattuk utunkat. A forgalom egész nap nem volt vészes, jól lehetett haladni. Délután visszaértünk Senj-be, lőttünk egy pár képet a kikötőben. 



Majd vissza szállásra, gyors zuhany és irány kajálni. 













Senj nagyon szép városka





A harmadik és egyben utolsó napon sem szerettünk volna a legrövidebb úton hazamenni, ezért meglátogattuk a Zeljava légibázist és Rastoke vízeséseit. Reggel mesélték az utcán, hogy nem engedik fel a motorosokat a 8-as útra sem északi, sem déli irányba a viharos erejű szél miatt. (Menyus látta az előző napi képeimet a közösségi oldalakon, ezért felhívott, hogy mi a helyzet Senj környékén, mert túrát vezet ezen a napon is és nem engedik fel őket a 8-as útra. Sajnos nem szolgálhattam neki jó hírekkel.) Mi amúgy is keleti irányba mentünk volna, de nem a 23-as úton hanem egy kisebb, egysávos hegyi úton, ahonnan ismét belátható volt az egész partszakasz gyönyörű panorámával, szerencsénk volt, hogy nem erre a napra hagytuk a 8-ast. Úton a légibázishoz, a hegyekben fel kellett vennünk az esőruhákat, mert először eső, majd havaseső fogadott minket. Sok mindenre számítottunk, de arra nem, hogy -3fokban kell motoroznunk másfél órát. Az előrejelzés még hasonlót sem mutatott. A csapadék ráfagyott a motor plexijére, az esőruhákra és a pinlock sem volt már a helyzet magaslatán. 







Attól féltünk, hogy lefagy az út és motorokkal nem lehet kellemes érzés jégpáncélon motorozni. De valószínűleg le voltak sózva az utak, mert a nap folyamán később láttuk, hogy csupa fehérek lettek a járgányok. Ahogy ereszkedtünk lefelé, úgy emelkedett a hőmérséklet is. Minden további celsius foknak örültünk, majd amikor elértük a légibázis közelében található Douglas C-47 "Dakota" repülőgéphez már +4fokot mutattak a motorok hőmérői. 


Folyamatosan olvadt fel a jég a plexiken, majd az ujjaink is egyre több vérhez jutottak. Kis szünet után folytattuk utunkat a nem messze található Zeljava légibázishoz. Ez volt Jugoszlávia legnagyobb földalatti repülőtere és katonai légitámaszpontja, Európában is az egyik legnagyobb volt. Bejártuk az alagutak egy részét és a kifutópályát is meglátogattuk, aminek a vége már Boszniában található. 





Régen így nézett ki a bázis

Bonyolult rendszer épült a hegy gyomrában

Az egyik kifutópálya

Ezek után Rastoke vízeséseinek leglátogatása volt soron, ami amúgy is útba esett. Sok időt nem töltöttünk itt, pedig egy pár órát megérdemelne a hely. Én pár éve már jártam itt, nagyon szép kis városka. 

Rastoke


Az út további részében csak a határon lévő fennakadás érdemel szót. A hivatalos álláspont szerint EU állampolgárnak nem kell már semmilyen oltási vagy egyéb igazolás, határellőrzés nélkül lehet ki- és behajtani Horvátországba. Ennek ellenére mindkét irányban határellenőrzésbe futottunk növelve ezzel az menetidőt. Kifelé háromnegyed óra, hazafelé pedig fél órába telt átjutni. Nem nagyon értettük az okát a fennakadásnak, mert nagyon lassan haladt a sor és minden autóval percekig szórakoztak, de látszólag semmit sem csináltak velük. Cici vette a bátorságot és megkérdezte a kedvesnek nem nevezhető magyar határőrhölgytől, hogy mi az oka a várakozásnak? Hát nem kellett volna! Flegmán megjegyezte, hogy egy autó öt perc és amúgy is nem érti, hogy miért van itt ennyi ember, miért nincs mindenki otthon, hiszen ünnep van?! Lehet én gondolom rosszul, de egy négynapos húsvéti hétvégén miért kellene otthon ülnöm? Nem karácsony van! Ezek után már semmi említésre méltó dolog nem történt, jól haladunk hazafelé!

Aki gondolkozik rajta, hogy megnézné a 8-as utat, az ne vacilláljon! Mindenképpen visszamegyünk még mi is, szerintem nem is egyszer! Csakis ajánlani tudom! Nincs messze, jók az utak, szép a környék, a szállások meg... Erről inkább írok még egy pár sort!

Egy hónappal korábban foglaltam egy minden szempontból jó apartmant, nyugodtan vártuk az indulást. De egy héttel az érkezés előtt visszamondták, csőtörésre hivatkozva, amit nem tudnak elhárítani az érkezésünkig. Gyanús volt a dolog, több helyről is hallottam, hogy a horvátoknál előfordul az is, hogy az érkezés napján, ott a helyszínen letagadják vagy visszamondják a foglalást és konkrétan ott állsz a szállás előtt és nincs hol aludnod, mert közben kiadták másnak a szobádat. Valószínű, hogy ezt a booking-osnál nem tudják megcsinálni, ezért mondták vissza a miénket is egy héttel korábban. Szerintem befogadják a booking-os igényt és ha nincs rá másik jelentkező, akkor minden rendben, viszont ha más bejelentkezik mondjuk telefonon, akkor a booking-ost visszamondják és így jobban jár mindenki, kivéve azt, akinek törölték a foglalását. Keresnem kellett egy másik apartmant hasonló feltételekkel, de nem volt egyszerű egy héttel az indulás előtt. Kicsit drágábbat és kevésbé jót találtam, ezért írtam a booking-nak, hogy ilyen esetben nem jár valami kompenzáció? Három hét múlva válaszoltak, akkor már lenyugodtam és hagytam az egészet a fenébe. 

Még egy érdekesség a második hellyel kapcsolatban, ahol végül megszálltunk. Amikor odaértünk nem volt egyszerű elfoglalnunk az apartmant. A lényeg az volt, hogy a szálláson senki sem beszélt angolul, pedig a booking-on jelezték, hogy igen. Elég nehéz volt megértetni a segítő kiscsajjal (aki szerintem játszotta a hülyét), hogy két apartmant foglaltam és hárman szeretnénk ezekben megszállni. Ha a booking applikációjában nem tudtam volna képet mutatni a szobákról, akkor szerintem nem is tudtuk volna birtokba venni őket. Kb 20 perc után végül minden rendeződött, de meg kellett érte izzadni. Nem tudom ha telefonon foglalunk, akkor mi történt volna? Reggelit sem kaptunk, pedig azt is megígérték, hogy plusz pénzért a saját éttermükben ez rendekezésre áll. A szálláson rákérdezve, azt mondták, hogy csak főszezonban lehetséges. Nincs reggeli! Azt ígérték a korábbi levelezésünkben, hogy védett helyen tudjuk tárolni a motorokat. Ott kiderült, hogy nekik az utcán való parkoltatás kimeríti a biztonságos hely fogalmát. Normális volt a környék, nem volt semmi probléma, de nyugodtabbak lettünk volna, ha zárt kapuk mögött tudhattuk volna a járgányokat. 

 "A biztonságos hely"


Szóval a szállásokkal óvatosan kell bánni! De az is lehet csak mi fogtunk ki két problémás vendéglátót, nem tudom!

2022. március 15., kedd

Kokárda kanyar - Anonymus


Lassan hagyomány, hogy az első nagyobb létszámú "szezonnyitó" gurulást március 15-én tartjuk, a még nagyobb hagyománnyal rendelkező BelKG bemelegítőjeként.

Mivel itt még azért lehetnek keményebb hidegek - "kérjük üljön át egy másik gépjárműbe" - ezért ez az esemény csak kellemes időjárás esetén tartjuk meg. (Mai hírekben pl Bánkúton hó van !) Az utóbbi évek enyhe telei ezt lehetővé is tették, bár egy sars-cov-2019 -es vírus ezt majdnem megakadályozta.

11h kor találkoztunk az egyik OMV székesfehérvári kutján, kicsit tartva az elmúlt napok üzemanyag ellátási gondjaitól, sokan tankoltak, meg volt aki messze is lakik. Külön elismerést érdemel Barcsról érkező társunk, talán ő lakik a legmesszebb, de nemrég csatlakozott nógrádi motoros barátunk is rengeteg plusz km-t kellett megtegyen a csatlakozáshoz.

Sajnos ez a dunántúli vidék sokkal élvezhetőbb motorozási szempontból, mint Alföldünk technikás egyeneseivel teletűzdelt síksága, ami még jó messze is van, így kizárva sok arra felé lakó motoros barátunk részvételét. Pedig hiányoztok !

A bejárt útvonalunk:


Székesfehérvár - Lovasberény (Cziráky-kastély) - Csákvár - Oroszlány - Mór (1848-as honvéd emlékmű) - Bakonycsernye - Maderspach Viktor-kilátó - Ősi - Székesfehérvár MOL

kb 30 motorral indultunk el. 

Indultunk volna, de egy honda,
megmakacsolta magát, jó kis parát
okozva köszörült, gazdi nem örült
buta kis Africa, cseréld le csacsira. :)

A kutasok segítőkészek voltak, bebikázták az iker afrikát, ami utána egész végig remekül viselkedett, le se akart állni, vagy mi nem akartuk, hogy leálljon, de az is lehet, hogy Robi nem merte leállítani. A megállóknál szépen duruzsolt, számolta vissza a perceket 1440-es percenkénti alapjárati fordulatszámával mp-ként 24-szer suttogta fülünkbe (kb. 12 liter levegővel), hogy működik a japán technika. :)

Remek idő volt, helyenként 17 fok felett mutatott a hőmérő, a nap néhol olyan erővel sütött, kiirthatatlanul belénk égette, igen, itt van a tavasz.

Képek

Videó






Szabő Lőrinc: Tavasz


„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”


2022. március 6., vasárnap

Első napsugarak - Bacus


A március első napsugarai kicsalták a motoros bandákat, galeriket és persze sok szóló motorost is az utakra. Mi is ujjongva csatlakoztunk Kmenyus barátunk kezdeményezéséhez. 8 fok még messze nem ideális hőmérséklet, ezért rövidre fogtuk a gurulásunk, a napsütésben pedig kulináris élvezetekben részesítettük magunk.

Képek


Áprily Lajos
 

MÁRCIUS

 
A nap tüze, látod, a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

 

Régi, kiszáradt tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
 
Selymit a barka már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

 

 Barna patakja napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna, zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?

2021. november 20., szombat

Novemberi ajándék gurulás - Bacus

 A novemberi csodálatos időjárást kihasználva páran útra keltünk, hogy a novemberi nap sugarai átjárják motorjaink fényezését. 

Székesfehérvári találkozó után először Iskaszentgyörgy felé vettük az irányt, ahol megnéztük Magyarország egyetlen kőpiramisát, majd onnan Csókakőn egy rövid pihenő után, aszfalttalan utakon újabb képeket készítettünk a csákberényi metrónál.

Innen már éhesen mentünk a Bence-hegyi kilátóhoz, majd egy kis panoráma nézés után átgurultunk az immár bekerített Miska szoborhoz. Itt Atkusz a pacalos Kanyar büfé felé kanyarodott, míg mi többiek a már jól ismert Velence Korzó-n található Gösser büfében csillapítottuk éhségünket.

Képek