2024. március 15., péntek

2024 Kokárda gurulás - Bacus

 Ez a nap is eljött, talán nevezhetjük a klub hivatalos szezonnyitójának. Szines mester szervezésében, Akarmy Csabi útvonalán vagy 20 motorral gurultunk.



Öröm volt végig nézni a csapaton, talán 2020-ban voltunk utoljára illyen szép számmal közös guruláson!


Az ebéd a berkenyei Szent Anna étteremben volt, amit mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlok, mert az ételek nagyon finomak voltak egytől egyig.


Képek

2024. január 27., szombat

Fenyőgyöngye - Bacus

 Idei első találkozónk a Fenyőgyöngye étteremben volt, Ispán ötlete alapján, sokan eljöttünk és nem bántuk meg! Köszi Ispán, no meg a szervezést is.





Képek

2023. december 12., kedd

2023 évi események összefoglalója - Bacus


 

 

A képtárunkat megvizsgálva, azért az idei év sem volt eseménytelen, csak épp nem készült beszámoló róla. Ezeket az eseményeket, illetve a róluk készült képek linkjeit tartalmazza ez az összefoglaló.


2023.04.15 Belkg

Az ide év is a Belkg-val indult volna, ami a rettenetes időjárás miatt elég kis létszámúra sikerült. Itt igazán csak a kemény esőálló emberek jelentek meg, papírkutyák otthon maradtak a kandalló mellett.

Képek

2023.05.20 Szlovénia újratöltve

Erről az eseményről készült beszámoló, ide kattintva olvashatjátok.

Video 

2023.06.09-11 V-Strom találkozó Pilismarót

A Suzuki Zrt támogatásával lehetőség volt az új 2023-as modellek kipróbálására, rengeteg Suzuki után érdeklődő motoros jelent meg a találkozón, amin még az időjárás is kíméletes volt hozzánk.

Video

Képek

2023.07.02 Belkg újratöltve

Az útvonalat most páran, már sokkal kedvezőbb időjárásban újra lejárták.

Képek

2023.07.15-24 Dolomitok

Erről a túráról a beszámolót a túravezető szemszögéből olvashatjátok, a rengeteg képből egy kisebb válogatás megtekinthető.

Képek

2023.07.24 Deutsche Alpenstrasse Xejboster Norbival

Ez ugyan nem klubos gurulás, hiszen mindösszesen 1 klubtagunk és baráti köre gurulása, de élvezetes beszámolója mégiscsak a mi beszámolóinkat ékesíti.

A túra leírását ide kattintva éred el

2023.09.08 Balkán túra Xejboster Norbival

Norbi nem tud sokáig ülni egy helyen, járja a világot. Nem egyedül, most is a megszokott barátai társaságában ment a balkánra.  A leírását olvasva, mi is ott vagyunk velük. Majdnem :).

A túra leírását itt olvashatjátok

2023.09.16 Halnapok Győrött

Igazi gasztro gurulás, aminek a célja maga a hal illetve annak elfogyasztása volt. Meg kell mondjam, ettem már jobb süllőt, sőt csak jobbat ettem, de egy kellemesen eltöltött nap volt.

Képek

2023.09.22 Csokonyavisonta

Egy kis baráti brűgölés, ami mindig nagyon kellemes, Csokonyavisonta a szivünk csücske

Képek

2023.10.6-10 Szezonzáró gurulás Horvátországban

Itt megint nem készült leírás, talán majd egyszer valamelyik résztvevő megírja, mert igen jól sikerült, minden is jó volt.

Az erről készült videót a youtube-on nézhetitek meg.

Képek

2023.10.29 Favágós guri

A csodás időben páran beletekertünk pár km-t a motorjainkba, Menyus vezetésével sokunk számára még ismeretlen kis utakat fedeztünk fel a Bakonyban, majd Tarjánban ettünk az Öreg Favágó kocsmájában.

Képek

2023.11.05 Klubgyűlés, lecsó Lecsóval

Az idei klubgyűlés már másodjára a Mami-ban volt, ahol az ebédet is magunk főztük.

Képek 

2023.11.26 Gokartozás a Kökiben

Szabiboy szervezése ismét jól sikerült, bár az eredetileg kinézett (Gulliver) étterem helyett a Bujdosó Székelyben kötöttünk ki, amit utólag egyáltalán nem bántunk meg. Ide még visszatérünk, akárcsak a gokartokhoz.

Video

Képek

 

 



 

2023. szeptember 8., péntek

Balkán túra - Xejboster

 Már évek óta gondolkodom azon, hogy szívesen elmennék egy profik által szervezett, fizetős motoros túrára. Eddig az összes túra amin részt vettem, saját tervezésű volt vagy ismerősök, motoros társak vezették. Megnéztem különböző túraszervező cégek naptárait, fix elképzelés először nem volt, de végül a balkán lett a befutó: Bosznia-Hercegovina, Montenegro, Albánia. Mivel arrafelé nagyon meleg van nyáron, ezért olyan túrát kerestem, ami szeptember elején indul. Vacilláltam két ajánlat között is, de végül a Rhino Toursé mellett tettem le a voksom. Azért billent a mérleg nyelve feléjük, mert Mostar-t is érinti ez a túra. Írhatnám többesszámban is a dolgokat, mert sikerült Tomit is rávennem, hogy jöjjön ő is. Sokáig úgy volt, hogy 2023-ban mégsem jön össze a dolog, de végül rábólintott.
Amikor elkezdtem motorozni, akkor az első ilyen témájú könyv egy Rhino Toursosok által írt és kiadott példány volt. Nagy élvezettel olvastam a beszámolóikat és sokat segített a később megtervezett túráimmal kapcsolatban is. A mai napig néha beleolvasgatok ezekbe a könyvekbe. Sokat köszönhetek nekik.
Így alakult, hogy 2023 szeptember 8.-án dél felé vettük az irányt.


Az útvonal

 

Első nap:

A budaörsi Mol kúton volt a találkozási pont, onnan az M7-esen mentünk Balatonszemesig, majd Barcsig alsóbbrendű utakon haladtunk. Ott találkoztunk a csapat másik felével. Gyors tankolás után elosztottuk az embereket és Horvátországon gyorsan átkelve a bosnyák határon találtuk magunkat. Az átkelés relatív gyorsan ment. Egy finom csevap elfogyasztása után egy kellemesen kanyargós úton találtuk magunkat, ahol nagyon élvezeteset lehetett motorozni.



 

A szállásunk Jajceben volt, ami gyönyörű környezetben helyezkedett el. Vacsi előtt még elsétáltunk megnézni a rengeteg kis vízimalomból álló látványosságot.


A szállásunk

 



Ezen a szálláson láttam életemben először imaszobát, ami egy üres szoba sok szőnyeggel.


Prayer room

 


Második nap:

A reggelt a Jajce vízesésnél kezdtük, ami nem messze volt a szállásunktól.

Jajce vízesés

Később Mostar felé indultunk, ami előtt az előzetes félelmünk beigazolódott, több kilométeres dugó volt a bevezető úton. Motorral könnyebb dolgunk volt, mintha autóval mentünk volna, de azért kihívás volt előre verekednie magát a 16 motornak a szűk úton, főleg a sok figyelmetlen autós között. Beérve a városba, egy nagyobb parkolóban hagytuk a járműveket és gyalog jártuk be a belvárost. Az Öreg hídnál éppen Red Bull-os szervezésű vízbeugróverseny volt rengeteg emberrel.


Az Öreg híd 
 
 


Nem sokkal ezután már Montenegro irányába tartottunk, ahol a Kotori-öblöt gurultuk körbe.

Rakományrögzítés profi módon
 
Kotori öböl az egyik oldalról

 

A napot a Lovcen nemzeti parkban zártuk, ahol a szállásunk is volt. Szinte hibátlan útminőség, megszámlálhatatlan kanyar, döcögős határellenőrzés, gyönyörű tájak jellemezték ezt a napot.

 

Kilátás a szobánkból

 
 

Harmadik nap:

Reggel Petar Mauzoleumában kezdtünk, ahol közel 500 lépcsőfok leküzdése után a Lovcen nemzeti park panorámájában gyönyörködhettünk, így megérte az a kis testmozgás.





A mauzóleum

Kotori öböl a másik oldalról

 

A Shkodrai-tó következett, aminek nagy részéről nem is mondanánk meg, hogy az egy tó. Megálltunk a hegyen egy néninél, aki limonádét és fánkot árult. Amikor megláttam, hogy milyen vízből készíti az italokat (amiből sokan vettek közülünk) akkor maradtam a dobozos kólánál. Végül senkinek sem lett tőle baja csodának csodájára.


Shkodrai-tó


A néni étterme

Szerettük volna megnézni a Nijagara vízesést de sajnos kevés víz volt a folyóban, ezért a vízesés nem “működött”. Pedig biztos szép lehet nagyobb vízhozamnál.


Itt kellene lezúgnia a víztömegnek
 


 

Albánia felé vettük az irányt, az SH20-as utat nem hiába szeretik annyira a motorosok, ezernyi kanyar, csodás környék. Megálltunk a kötelező megállóhelynél, ahonnan mindenki lövi a szép képeket, onnan belátható a völgy.



 

Később egy kis faluban ebédeltek a többiek, de mivel mi nem voltunk éhesek, inkább kicsit megismerkedtünk a környékkel.





 

Továbbgurulva az SH20-on tényleg nagyon figyelni kell az úton megjelenő állatokra mert bármi előfordulhat. Disznó, kecske, kutya, albán szamár... Albánia csodálatos, ide is érdemes lenne visszajönni egyszer és több időt szentelni neki, nagyon megérdemelné.
A nap végén visszatértünk Montenegróba és az éjszakát a hegyek között töltöttük.



Negyedik nap:

Az utolsó előtti napunkat a Tara kanyonban kezdtük. A hatalmas híd ami a völgy felett ível át nagyon impozáns látványt nyújt. Itt több lehetőség is van próbára tenni a bátorságunkat, mi az 1050 méter hosszú drótkötélpályán csúsztunk egy elég félelmeteset.


Tara híd

A legbátrabbak. A híd lábánál volt a kötél másik vége
 
A Durmitor nemzeti park következett lélegzetelállító panorámájával.


 
A Piva kanyon még mindig gyönyörű, pár éve voltam már itt, ezt a részt vártam ma a legjobban.



 

Még a bosnyák határ előtt az egyik motor meghibásodott és egy hosszúra nyúlt ebéd alatt vártuk a hátrahagyott motorost és az egyik túravezetőt aki segített neki. Később kiderült, hogy a másik csapatban az egyik motor első felnije egy nagy szikladarabon áthajtva megsérült és meg kellett javítani az egyik közeli faluban, nem lehetett egyszerű folyamat. Sok kisebb-nagyobb szikladarab volt a Piva kanyon mellett futó úton, csoda, hogy más nem hajtott rá közülünk, nagyon észnél kellett lenni.
A határ után gyorsan leküzdöttük az offroad szakaszt és hamar Sarajevoban találtuk magunkat, ahol az éjszakát töltöttük. A város előtt olyan fényes volt az aszfalt, amilyet még soha nem láttam. Először azt hittem, hogy a gumival van valami, majd mintha olajon mentem volna. De nem, az út volt olyan mint a tükör a szó rossz értelmében. Később beszélve a többiekkel, mindenki küzdött az elemekkel, nagyon óvatosan kellett húzni a gázt.





 

Kivételesen nem a szálláson volt az aznapi vacsora hanem a Steakhouse-ban, a "város legjobb éttermében", legalábbis úgy hirdette magát. A kiszolgálás hibátlan volt, az ételek is nagyon ízletesek voltak. Sokan sokfélét ettünk és egy pár sörrel lekísértük őket, a fárasztó nap után nagyon jólesett. Később belevetettük magunkat Sarajevo bazársorába.




 

Ötödik nap:

Nem indult valami fényesen ez a nap a csapat egy részének, ugyanis az emberek harmada nem sokat aludt az éjjel, hányás vagy hasmenés vagy mindkettő nem hagyta pihenni őket. A 25 főből 8-9 elég rosszul volt, a többieknek meg semmi bajuk. Kérdezgettük egymást, hogy ki mit evett, de több olyan eset is volt, hogy ugyanabból az ételből evett olyan is aki rosszul volt és olyan is akinek kutya baja. Nem tudtunk egyértelműen rájönni, hogy pontosan mi volt a bajok okozója. Akadt olyan ember, aki nem is indult velük haza, próbálta egy kicsit összeszedni magát, mielőtt a legrövidebb úton neki indult. Mi a többiek az eredetileg tervezett útvonalon haladtunk, megbeszélve, hogy igény esetén beiktatunk megállókat, amennyiben valakinek szüksége lesz rá. Csodák csodájára senki miatt nem kellett pluszban megállni, pedig volt aki olyan rosszul volt, hogy amikor megálltunk, akkor ő csak ledőlt a motorja mellé a fűbe pihenni. Velem hálisten minden rendben volt, mondjuk kicsit csaltam. Már a túra előtti pár napban elkezdtem Normaflore Immune-t szedni, amit végig szedtem amíg odakint voltunk, pont a sok negatív tapasztalat miatt, amit korábban hallottam a balkánon járt emberektől. Úgy tűnik nekem ez bevált, bár az is lehet, hogy nem lett volna semmi bajom.
 
Ezen a napon nem sok látnivaló akadt. A feladat a hazajutás volt. Alsóbbrendű utak, rengeteg kanyarral azért akadtak dögivel, majd a horvátoktól irány az autópálya. Mohácson vált szét a csapat és mindenki ment a dolgára.



Határellenőrzés: nagyon elszoktunk már attól, hogy a határellenőrzéssel kelljen foglalkoznunk itt Európa közepén. Nagyon kényelmes, hogy nyugatra, északra és most már a horvátok irányába is megállás nélkül lehet haladni, ha szeretnénk elhagyni az országot. A bosnyák, montenegroi, albán határon nagyon sok időt el lehet tölteni még motorral is, negyed órától a majdnem egy óráig is időztünk itt, a nagyobb csoportunk miatt. Kilométeres autó- és kamionsorok, türelmetlen emberek. Persze motorral előrecsorogtunk ameddig lehetett az autósok nagy "örömére". Sok jófej ember volt, de sokan betartottak nekünk. A határőrök normálisak voltak, segítőkészek, megértették, hogy miért nyomulunk előre. Van ahol a személyi átjárón is átengedik a motorosokat és volt olyan eset is, ahol meg sem nézték a papírjainkat, intettek, hogy mehetünk tovább.

A szállásokról: ott a három és négy csillagos hotel nem olyan mint idehaza vagy nyugaton. Némely ilyen szállás körülbelül egy itthoni panzió szintjét ütötte meg. Kényelmetlen ágyak, leharcolt szobák, szegényes reggelik és vacsorák jellemzik őket. Ha elfogyott a kirakott étel, akkor nem töltötték fel azokat, volt aki éhen maradt, mert későn jött le reggelizni vagy vacsorázni. A pincérek sem voltak épp barátságosak a szálláshoz tartozó éttermekben. Nem tudom, hogy minden hotelre jellemzőek ezek vagy csak mi fogtuk ki a problémásabbakat, de ennél azért többre, jobbra számítottunk. A felszolgált ételek finomak voltak, azokkal nem volt baj.

Rhino Tours: mint írtam, ez volt az első ilyen jellegű túránk, amire nagyon kíváncsi voltam előzetesen. A túratársak kb 80%-a visszatérő volt, sokat gurultak már együtt a Rhinoval és egymással is. Mi Tomival egy kicsit kívülállónak éreztük magunkat az elején, nem ismertünk senki mást, de hamar beilleszkedtünk, tényleg egy remek csapat jött össze erre a túrára, mindenki jó fej volt és közvetlen, keresték a társaságunkat és ugyanez mondható el a túravezetőkről is.

Voltak azért negatív dolgok is. 18 fő volt a max létszám aki jelentkezhetett, erre volt 3 túravezető. Legalábbis ezek voltak az előzetes infók. Aztán a találkozási ponton derült ki, hogy a túrán belül is lesz egy kisebb túra, egy motoros klub lefoglalta az egyik túravezetőnket, ami plusz 8 motor volt. Szóval elől ment a túravezetőnk, utána mentünk 16 motorral majd egy betanuló túravezető, aki még nem vihet önállóan embereket, ezért nem lehetett megbontani a nagyobb csapatunkat kétfelé. És ugye volt a másik csapat a klubból akik előtt ment a harmadik túravezető. Ők teljesen külön utakon jártak, alig találkoztunk velük. Akik motoroztak már nagyobb csapatban azok tudják, hogy ennyi embert nem lehet egyben tartani, ezért szokták max 10 főre korlátozni a létszámot a csapatokban. Az elején elmondták, hogy ahogy az első induláskor kialakul a sorrend, azt ha lehet tartsuk a túra legvégéig. Nem voltunk kellően szemfülesek, rámenősek ezért majdnem a sor legvégére kerültünk. Ezzel nem is volt gond mindaddig, amíg nem értünk az első forgalmas szerpentinre. Ilyenkor nagyon nehéz előzgetni, egyszerre csak egy-két motor tud megelőzni egy-egy járművet. Pár kilométer után már teljesen szétesik a csapat, majd amikor már mindenki leküzdötte a kocsisort, akkor a csapat eleje már messze jár. Ahhoz, hogy felzárkózzunk, -hogy finoman fogalmazzak- nagyon kellett sietni. És ez így ment minden nap, a túra nagy része rohanás volt számunkra. A sor elejének biztos nem, de nekünk igen. Pont ebből kifolyólag nem sokat tudtunk bámészkodni, keveset láttunk a környezetünkből, mert folyamatosan azon dolgoztunk, hogy utolérjük a többieket. Megemlítettük ezt a túravezetőnek, aki megesküdött, hogy ő 100-110-nél többel nem megy a sor elején és nyugodtan maradjuk le ha nagy a tempó és nézelődjünk nyugodtan, úgyis megvárnak majd a letérőknél, megállóknál. Mi meg úgy voltunk vele, nem szeretnénk, hogy folyamatosan ránk kelljen várni mindenhol, mert az sem jó senkinek. Egészen biztos, hogy ha ketté lett volna bontva a csapatunk, úgy ahogy eredetileg lett volna, akkor sokkal jobban élveztük volna az egészet.

A másik dolog, hogy szerettünk volna több helyen megállni, bámészkodni, fényképeket készíteni, gyönyörködni. Sajnos az igazán szép részeken is alig álltunk meg. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy ahol akarunk ott tartunk egy rövid szünetet és tudunk fényképezni, pihenni. Itt sajnos erre nem volt lehetőség és egymásnak bosszankodtunk Tomival a sisakbeszélőben. Persze lehet mondani, hogy ennyi motorral sok-sok helyen megállni-elindulni egy csomó időbe telik és nagyon hosszúak lesznek így a napok. Ezzel csak az a probléma, hogy szinte minden nap előfordult az, hogy teljesen feleslegesen időztünk valahol. Például beültünk ebédelni, ami másfél óra volt vagy reggeli kávézás után egy órával megálltunk ismét kávézni, ott is elment egy óra. Utána meg sietni kell, mert késésben vagyunk, szóval ezek nagyon bosszantóak voltak. Pont ezért lenne érdemes visszamenni a balkánra és nyugiban végigjárni akár ugyanezt az útvonalat.

Összességében nekem nagyon tetszett a túra, nem bántam meg, hogy elmentem. Így visszagondolva teljesen pozitív az élmény! Valószínű, hogy fogok még menni szervezett túrára, akár a Rhino Tours-szal, akár más céggel.

2023. július 24., hétfő

Deutsche Alpenstrasse extrákkal - Xejboster

Az elmúlt években, mióta motorozom elég sok környező országban található, motoros élmény szempontjából jelentős helyet sikerült meglátogatnunk. Stelvio, Grossglockner, Transalpina, Transfogaras, Erdély, az egész Dolomitok, Ausztria rengeteg hágója, Magas-Tátra, Horvát 8-as út és még sorolhatnám. Szóval kezdenek fogyni, a relatív közel található nevezetes helyek, hegyek, hágók. Valamikor tavaly ősszel jött velem szembe a Deutsche Alpenstrasse, amiről nem is hallottam eddig. Ez egy 450 km hosszú, 9 szakaszból álló útvonal, ami a Bodensee-t köti össze a Königssee-vel, ezen Bajorországot tudjuk nyugat-keleti irányba bejárni. Összeköti a kedvelt üdülőterületeket és megmutatja a régió természeti, történelmi és kultúrális örökségét.

Szóval az idei évben ezen szerettem volna végigmotorozni. Na, de odáig el is kell jutni valahogyan. Nem szerettem volna a tavalyihoz hasonló csillagtúrát, ahol minden nap ugyanazon a szálláson alszunk. Ennek vannak előnyei és persze hátrányai is. Előnye a csillagtúrának, hogy nem kell minden nap ki- és bepakolni a dobozokba, nincsenek fix napok, vagyis arra megyünk az adott napon, amerre mondjuk nem esik az eső. Ha esetleg valaki kihagyna egy-egy napot, akkor sincsen gond. A hátránya például, hogy a különböző napok elején és végén ugyanazokon az utakon motorozunk és egyre távolabb kell menni az újabb szakaszokért. Én mindkét fajtát szeretem, az idei most a többszállásos megoldás lett.
Maradt azért egy pár szép hágóút, látnivaló amit még nem láttam az osztrákoknál, ezért gondoltam, valahogyan azokat is útba lehetne ejteni a Bodensee irányába. Lassan kezdett összeállni az egész útvonal.
A csapat ugyanaz volt mint tavaly: Rita, Tomi, Cici, meg persze én.
A túra időpontját (2023.07.08-07.15) már januárban kitaláltuk, a szállásokat februárban lefoglaltam, a pontos útvonal megtervezésére pedig maradt bőven időm.
Tavaly nagyon töményre sikerült a túra, pihenőnapok nélkül nyomtuk le, ami az élmény rovására ment. Ezért az idei tervezésénél figyelembe vettem ezt is, 2 pihenőnapot is betettem.

Indulás előtt

 

07.08 Érd-Pötschling
Eredetileg úgy volt, hogy Hermagorban lesz a szállásunk Toncsi barátomnál, de végül úgy alakultak a dolgok, hogy csak egy kajálásra tudtunk beugrani hozzá a munkahelyére.
Erre a napra szinte végig autópálya volt betervezve óránkénti megállókkal. 9 körül indultunk, kényelmes tempóban így is 4 órára Toncsinál voltunk. Majd, miután megettük az ételeket folytattuk utunkat a szállásra, ami onnan még 40 percnyire volt.
A Hotel Vanda egy 90-es évek elején ragadt, kicsit elhanyagolt szállás volt, egy kis törődés a tulaj részéről már időszerű lenne. Amúgy szép környezetben helyezkedik el a hegyek között, pár percnyi sétára a Dráva folyóról. Egy éjszakára tökéletes, a reggeli is finom és bőséges volt.

A csapat férfi tagjai

 
Pötschling környéke

Dráva

 
Kilátás a szobánk erkélyéről reggel

07.09 Pötschling-Landeck
Egy gyors tankolás Lienznél, majd irány a Passo Stalle. Én két éve már jártam itt csak épp a másik irányból, de a többieknek új volt a terep. Aki nem ismerné, ez egy egysávos határhágó, ami egy órából negyed órát van nyitva az egyik és negyed órát a másik irányba, ezt jelzőlámpa szabályozza.

Obersee

Passo Stalle


Előtte megálltunk az Obersee-nél, majd a Passo Stalle után Vipiteno volt a következő állomás. A környéken ekkor bicikliverseny zajlott, ami azt a szakaszt is érintette, amerre folytattuk volna utunk. Ezzel előre számoltunk, de bízva a szervezők pontosságában, mentünk előre és mire elfogyasztottuk az ebédünket már nyitva is volt a Brenner hágó. Nem gondoltam volna, de nagyon flottul ment minden. A Brenner hágó visszavezet Ausztriába, egy gyönyörű völgyön halad keresztül. Már az osztrákoknál jártunk, amikor egy nagyon kanyargós szakasz következett, ahol 5 km-en keresztül előzni tilos volt. Könnyű itt beragadni valaki mögé és nehéz türelmesnek lenni azokkal, akik nagyon bizonytalanok és félnek a kanyargós utakon. Szóval ahol lehetett és biztonságosnak ítéltük, ott előzgettünk. A szakasz végén egy többszáz méteres egyenes, teljesen belátható út fogadott minket, ahol ugyancsak előzni tilos volt. Ennek végén kiintettek minket a rendőrök, akkor azt hittem, hogy valami rutin ellenőrzés. Hát sajnos nem, Tomi abban az egyenesben előzött, a tettrekész rendőrök pedig pont az ilyenekre utaztak, 35 euroja bánta. Azt el kell mondanom, hogy a kresz szabályait próbáltuk mindenhol betartani, ez az eset a ritka kivételek egyike volt. Nem szerettünk volna súlyos csekkekkel gazdagabban hazatérni vagy azokat később postán megkapni. Tényleg nyugis túra volt!
A Kühtai hágón keresztül közelítettünk az aznapi szállásunk irányába.



 

Mielőtt lementünk volna Landeck felé, megálltunk egy profin kiépített kilátóponton, ahonnan az egész völgyben gyönyörködni lehetett. Innen elérve, már 30 fok feletti hőmérséklet várt minket.


A szobánk egy sétálóutcában található szálláson volt. A motorokat egy közeli, motoroknak ingyenesen használható mélygarázsban hagytuk éjszakára. A szobánk ablaka az Inn folyóra nézett, egész éjjel a zaját hallgatva én nagyon jót aludtam. Amúgy egy nekem minden szempontból megfelelő hotelben szálltunk meg. A reggeli is nagyon finom volt. A Hotel Schrofenstein-t csakis ajánlani tudom mindenkinek.

07.10 Landeck-Lindau
A nap első látnivalója a fizetős Kaunertaler Gletscherstrasse volt, ami 2750 méterig követi a gleccser vonalát. Hegymenetben végigkövethettük a növényzeti szintek változását az Alpokban, így egyszerre lehetett részünk motoros és természeti élményben is. Szerintem ez volt a túránk legszebb helyszíne. Lenyűgöző látványt nyújtott az egész út környéke a hatalmas duzzasztott tóval, rengeteg vízeséssel, magas hegyekkel. 2750 méterig lehetett motorral felmenni, onnan indult a Karlesjochbahn felvonó, ami 3108 méterre vitt fel egy kupac plusz euro-ért cserébe, ahol az olasz-osztrák határon találtuk magunkat. Ide mindenképpen érdemes feljönni annak, aki erre jár, mindkét oldal felé lenyűgöző a kilátás.

Az osztrák oldal

És a másik

Az országhatár

 

Visszakabinoztunk a motorokhoz, majd kihasználtuk az alkalmat, hogy ingyenesen be lehet sétálni a gleccser oldalába vájt jégbarlangba. Eléggé olvadnak már a járatok, de némi mennyezetről a nyakunkba csöpögő-folyó gleccservízzel, hamar körbe lehetett sétálni az egészet.

A jégbarlang

A víztározó

Ezután a szintén fizetős Silvretta Hochalpenstrasse következett, aminek tetején egy gyönyörű tó található. Eléggé felkapott ez a hágó is, de teljesen érthető. Kiváló minőségű aszfalt, rengeteg kanyar, hihetetlen környék. Ezt is kár lett volna kihagyni.



Ha már a környéken jártunk útba ejtettük a Faschinajoch-ot és a Furkajoch-ot. Ezek nagyon kellemes hágóutak, rengeteg legelővel, szép panorámával.

Faschinajoch

Majd innen a szállás felé vettük az irányt. Itt vétettem egy hibát a tervezéskor, ugyanis szándékosan nem mentünk fel az autópályára, ezek a túrák nem erről szólnak, ha nem muszáj, akkor nem pályázunk. Na, hát ezen a szakaszon jobban jártunk volna ha felmegyünk, ugyanis kb 50 km hosszan lakott terület és nagy forgalom fogadott minket. Ezt a részt szívesen kihagytam volna. A szállásunk, a Best Western Plus Marina Star Hotel Lindau volt. A hotel a külvárosban található, habár a Meki a szomszédban volt és a benzinkút is, de Lindau óvárosa elég messze.

07.11 Pihenőnap
A szállás akár lehetett volna jó is, de több szempontból sem volt tökéletes. Ugyan a reggeli hibátlan volt és a szobákkal sem volt minőségi kifogás, de a mi szobánkban a klíma nem volt a helyzet magaslatán és a másik szobában is elég gyengécske volt. Amikor lement a nap, gondoltuk, hogy kinyitjuk az ablakot, de akkor rengeteg bogár jött be a fényre és a hotel tetején található klíma és egyéb ipari berendezések zaja volt zavaróan hangos. Vártunk türelmesen, hátha az éjszaka kicsit összeszedi magát, de sajnos reggelre sem tudta lehűteni a szobát. Másnap nagyon meleg volt, de mire eszünkbe jutott volna megreklamálni, azt a közelgő vihar miatt mégsem tettük meg, másnap úgyis mentünk tovább.
Erre a pihenőnapra motorozás nem volt betervezve. Előző nap láttunk egy Louis boltot nem messze, ezért amellett döntöttünk, hogy reggeli után elsétálunk ebbe a motoros boltba. Vásároltunk egy pár apróságot, majd délután lesétáltunk a 10 percnyire található Bodeni-tó partjára. Innen tovább a történelmi óvárosba, ami egy nagyon hangulatos szigeten fekszik.

Az óváros




Kicsit feltérképeztük és újabb egy órás sétával visszatértünk a szállásra, a közben 35 fokra emelkedő hőségben. Estére nagy vihart ígértek, de hálistennek csak a széle kapott el minket. A motorokat azért betoltuk védett helyre, elsősorban a leszakadó ágak miatt.

07.12 Lindau-Lenggries
Igazából innen indul a Deutsche Alpenstrasse, amiért szerveződött ez a túra. Erre a napra a 9 szakaszból 5-öt terveztünk bejárni egy kis csalással, ugyanis a Walchenseetől nem északra, hanem keletre vettük az irányt egy pár kihagyhatatlan út miatt.
Az első látnivaló a Scheidegger vízesés lett volna, de miután megálltunk és megláttuk, hogy fizetős a megtekintése az amugy sem lélegzetelállító vízesésnek, a csapat leszavazta a dolgot. Immenstadt ókori belvárosán csak átgurultunk, majd ezután következett a nap legkanyargósabb része az Oberjoch, 106 kisebb-nagyobb kanyar! Ennek tetején van egy szép kilátópont, ahonnan belátható az egész, csodás környék.

Oberjoch kilátópont

 

A Hohenschwangau kastély parkolójánál is lett volna egy pihenőhely. A terv az volt, hogy leparkoljuk a motorokat és felsétálunk a várhoz, de sajnos a parkolóhely hiánya és a rengeteg túrista miatt ezt hanyagoltuk.

Hohenschwangau kastély

 

Itt van nem messze még a Neuschwanstein kastély is, ami a Disney logóból is lehet ismerős, ugyanis erről mintázták. Ide is jó lett volna felmenni, de a tervezéskor azt olvastam, hogy ez félnapi elfoglaltság lenne ha bővebben meg szeretnénk ismerni, annyi időnk meg nem volt.

Neuschwanstein kastély

 

Oberammergau festett házai előtt is elgurultunk, majd a Walchensee partján található vikingfaluig motoroztunk el. A falu zárva volt, de a tavat meg tudtuk csodálni. Itt egy 180 fokos forduló után visszamentünk és ráfordultunk a Vorderriss fizetős útjára, ami a Isar folyó völgyében vezet minket, gyönyörű környezetben.

Vorderriss

 
Isar folyó völgye

És amikor már azt gondoltuk, hogy ezt nem lehet fokozni, akkor a Hinterriss ugyancsak fizetős útjára kanyarodtunk rá. Ez az út átvezet Ausztriába, végig egy folyóvölgyben haladunk ezen a zsákúton. Itt található Európa egyik legnagyobb juharfatelepe. Ez is kötelező látnivaló!

Hinterriss


 

Az előző napok esőmentes motorozása után ezen a napon sajnos ez nem így lett. Napközben az esős, napos időszakok váltogatták egymást. Eleredt, beöltöztünk, pár perc múlva elállt, levetkőztünk, majd ez ismét megismétlődött. Amikor rákanyarodtunk a Hinterriss-re, akkor látszott, hogy ez kicsit komolyabb csapadékmennyiség lesz. A látótávolság még nem volt nagyon vészes, ezért elmentünk az út végéig. Visszafelé már rendesen leszakadt az ég, főleg a szállásig hátralévő utolsó 25 km-en. A túra legolcsóbb szállására, a Lenggrieser Hof-ba az esőruha alatt is kicsit vizesen érkeztünk meg, van aki jobban, van aki kevésbé ázott át.

07.13 Lenggries-Berchtesgaden
Korrekt reggeli és gyors tankolás után esőruhába öltözve indultunk neki a Német Alpesi út 6. szakaszának. Nagy eső nem volt reggel, de az út vizes volt és sokszor fentől is kaptuk az égi áldást különböző mennyiségben. Valahogy csak délutánra tudtuk magunkat kiverekedni az esőfelhők alól. Amikor már világosabb lett az ég, akkor irányt váltottuk és újra esőben találtuk magunkat.
A Sylverstein-gátnál volt az első megállónk. Itt az tegnap sokat látott Isar folyó vizét fogják fel.

Sylverstein gát

 

Főleg az eső miatt nem sok helyen álltunk meg, a látási viszonyok sem voltak az igaziak. Azért a Tatzelwurm vízesésnél szusszantunk egyet. A parkolótól pár perc séta a vízesés. Sajnos az alsó szakaszt nem lehet megnézni, mert az odavezető gyalogút le volt zárva.

Tatzelwurm vízesés felső szakasza
 

 

Már bőven délután volt, amikor levehettük az esőruhát. Egy kilátópont volt még betervezve, ahonnan szép fényképek készülhettek.


 

Innen Berchtesgaden már nem volt messze. A Hotel Wittelsbach-hoz napsütésben érkeztünk már. A szobák kicsit retro hangulatot árasztottak, főleg a fürdőszoba, de nem volt velük probléma. A város nagyon hangulatos, igazi túristacélpont. Sok látnivaló, sétálóutcák, éttermek. A környéken is rengeteg programot találhat magának az ember.

07.14 Második pihenőnap
A buszjegyeket korábban megvettem a Sasfészekhez induló buszra. Az indulási pont a hoteltól 5 km-nyire volt, ott leparkoltunk, a motorokra is fizetős parkolóban. Kb 20 perc alatt vittek fel minket a Sasfészek parkolójához, ahonnan egy lift repít fel magához a Sasfészekhez. Odafent egy étterem működik, a történelemről nem sok infót találni, semmilyen kiállítás vagy hasonló. Egy fényképsorozatot találtam csak, amiből kiderül, hogy milyen helyen is járunk. Odafentről lehet túrázgatni a környező hegyekre.


A Sasfészek


 

Később felgurultunk még a Rossfeld Panoramastrasse-ra, ami egy rövidke út, de megéri azt a pár euro-t, amennyit a használatáért le kell szurkolni.

Rossfeld Panoramastrasse


 

Ezután a Königssee következett, ahol a parkolóban ugyancsak fizetős a parkolás motorokra is. Onnan egy bazárokkal szegélyezett sétálóutcán lehet lejutni a tó partjára. Sok hajó viszi a túristákat körbe a tavon.

Königssee


 

A délután folyamán még minigolf is belefért az időnkbe meg egy kis városnézés.




 

07.15 Berchtesgaden-Érd
Finom reggeli után, a legrövidebb úton hazafelé vettük az irányt. Elég meleg is volt, de az M1-esen a sok, több km-es kocsisor nem könnyítette meg a dolgunkat annak ellenére, hogy el tudtunk menni a sorok között. A sok figyelmetlen és frusztrált ember sok bosszúságot okozott.

Összesen kb 2400 km-t mentünk.