2020. május 16., szombat

Terepes túra kezdőknek - Bacus


"Lesz itt izgalom, lesz itt bukta,
aki ide eljut az ezt jól tudja.
Eséskor röpködnek az index búrák,
de már csak ilyenek az off-road túrák."

Most pár nappal a túra után, hogy megint mozognak az ujjaim, tudok ülni, megosztom ennek a csodás napnak az eseményeit, bár nem én lennék most a legalkalmasabb rá, mert a felénél visszatértem az aszfaltra, a biztonságba, de azért ami élményt kaptam az jó volt, nekem őszinte a mosolyom.

Nem is tudom, hol kéne kezdeni, mert az előzmények annyira kuszák, hogy nehéz pontosan megtalálni az elejét. Az biztos, hogy Natinak, ennek a balatoncsicsói srácnak óriási szerepe van a mi kis klubunk életében. Szerintem már évekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy megmutatja nekünk a motorozás egy olyan szeletét, amit magunktól sokan soha nem próbálnánk, talán nem is tudtuk, hogy létezik. Ez az off-road vagy terepmotorozás. Persze a fotelből nagy a szánk, hogy nekünk is menne, mi van abban nehéz, hogy végigmész egy kavicsos úton erdőn mezőn keresztül, mikor aszfalt utak is vezetnek ilyen helyeken.

Nos meg kell mondjam, van ennek a fajta motorozásnak egy bája, bár mikor jobban rámosolyog az emberre, akkor előbb vagy utóbb azért megvillantja vámpír fogait is. 

Pár nappal ezelőtt Nati kedvcsinálója után sorra kapott el minket a gépszíj, a végén már limitálni kellett a létszámot, mert annyian jelentkeztünk.

Végül eljött a nap, reggel fél 10-kor tali a Veszprémi Shell kúton. Mi Budapestről Ispánnal 7-kor indultunk, hát nem aludtam sokat. Személy szerint már sikerült egy nyomvályúval közelebbről megismerkednem tavaly, ami nem azért probléma, mert az ember jó közel fekszik hozzá teljes felszerelésben, hanem az előtte lévő pár másodperc amikor különleges technikával száll le a motorról....
Hideg volt, siettünk, de Veszprém előtt már finoman simogatta a hátunk a nap, éreztük nem hogy fázni nem fogunk, de kifejezetten melegünk lesz! Alighanem nem én voltam egyedül az izgalmammal, mert már 9 kor majdnem mindenki ott toporgott, jókedvűen üdvözöltük egymást, persze szigorúan betartva drága egyetlen és utánozhatatlan Müller Cili ajánlásait.

Elindultunk. Én már éreztem, hogy kevés leszek ehhez, mert az első megálló egy kis kezdőknek való siratófal előtt volt, ahol a rutinos terepezők előre mennek és segítenek mindenkinek feljutni! Mikor megláttam, hogy hova kellene felmenni, igen vegyes gondolatok próbálták kiszorítani egymást a fejemben. Gyorsan megnéztem, térerő van, még közel Veszprém, hamar ideér a mentő, ez megnyugtatott. Nati és Fontos Peti felvágtatott az emelkedőn, majd Nabs. Sima liba! Menni fog, olyan ez mint az aszfalt, csak laza kavicsokkal, 50 fokban felfele, minden motor tudja ezt, az enyém is, még Szabiboy burgonyája is felmenne. Gabee nekilódul, táncol a motor az utcai gumi rúgja a port, majd megáll. Mit is mondott Nati? Csak megállni nem szabad, mert onnan nem lehet megindulni. Közben Ispán is elindul, elegáns mozdulattal szeretne elmenni Gabee mellett a törmelékek között, már nincs visszaút, sőt majdnem sikerül, de Gabee motorja elé táncol... Vadul keresem a szememmel a menekülő utat, az indiai különítménynek se megy, mit keresek én itt? De azért mindenki felküzdi magát, alig kell segíteni, jók a srácok. 

Közben lejön Nati, megkérem vigye fel az enyém, nem merem. Elindulok gyalog a motorom után, hát baxa meg, rohadt meredek. Jobb térdemben éles nyilallások jelzik, ezt még gyalog se egyszerű megmászni... talán nem is ment volna emberi idő alatt. Szabi int, ne menjek tovább, felhoz autóval, autóval??? Végül is Nati azt ígérte, mindenhol járható lesz az út akár autóval is, ezért mertem bevállalni.., na jó, ide valami Land Rover, Pajero, Hammer, Uaz kell, de autók ezek is.
Visszaballagok az autóhoz, még lefele is óvatosan és ez még nem a meredek rész.. Szabi behajtogat az anyós ülésre, majd egy kis kitérővel - naná nem a siratófalon a skodával - feljutok a motoromhoz.
Innen nem lesz gáz, túl vagyunk a nehezén, mondhatni sima ügy.



Olyan sima, legalábbis annak érződött, mint a jég. Táncol a motor eleje, hátulja, a laza kavicsok dobálják. Nem fázom, ennek részben a csodás napsütés az oka. Részben! A rutinosok végig állnak a lábtartón, így stabilabb, a többiek is többnyire állva, én meg ülve, fosva, ketten a motoron, mert az őrangyalom végig mögöttem rázkódik, suttog a fülembe, nyugi. Tulajdonképpen kezdem megszokni az adrenalint, élvezem is kicsit, na jó, nagyon! Lehet ez az érzés az, amikor az ember kilép a "komfort zónájából"? A táj gyönyörű, bár messzire nem látok, nem érek rá nézelődni. Erdős rész, majd mező, megint fás rész között kanyargunk, kezdek lemaradni, de nem bánom, mert legalább nem nyelek annyi port. 



Mögöttem Nemrob vadul dudál..., mivan? Ja, hogy a többiek itt balra mentek.. felnézek, vagy 1 km -re egyenes, tényleg nincs senki. Na bakker, akkor forduló. Persze a filmeken itt húznak egy kövéret, kis első fékkel és már farol is, fék kienged és száguld visszafele. Na én nem pont így csináltam, sokkal inkább hasonlít a teknősbékák szerelmi táncára a forduló, de nem estem el, ez a lényeg. Megyek Nemrob után..., hopp, útról le, a magas fű, csiklandozza a talpam, fel a dombra, végre kis pihi.




Az én elbeszélésem a terepezésről itt ér véget, mert éreztem, nekem elég volt a jóból! Tényleg jó volt, de tudni kell abba hagyni. Nati mondja, hogy már nincs sok hátra, de én hajthatatlan vagyok, merre van az aszfalt?! Még lefele a dombról Nemrob int, hogy vigyázz mert egy jó nagy gödör tátong előttünk, aki belemegy, ott is marad, csak föld kell rá vagy az se! Benövi a gaz! De hát Attilát a hunok vezérét is a lován temették, csak jó lesz nekem is! Persze nem volt vészes, esélyem se lett volna belemenni, mert az én kis őrangyalom már megsúgta, kövesd a letaposott nyomott, arra már ment valaki és túl élte! 

Megint a földúton, pár 100 méter még, én egyenesen, a többiek jobbra el. Már nem laza a talaj, nem táncol a motor, majd egyszer csak aszfalt! Gondoltam leszállok, megcsókolom, de már ehhez is fáradt vagyok, vár Csicsó, Kati és 6 kisember, Natasáról már rengeteg képet kaptam, látni szeretném élőben is!

Tündér Natasa


Csicsó, látom a teherautót, de hol itt a bejárat? Van itt egy kijárt motoros árokugratós ösvény, de nem azt választom, keresek tovább, garmin segít. Kutya ugat, a neve Karak. Mi a ..., az róka név! Na jó, elég rókás pofázmánya van, de akkor is. Korán értem ide, de repül az idő, gyerekekkel kimegyek az utcára, bicajoznak, esnek, kelnek, ugratnak, majd megint elesnek. 20 évvel ezelőtti élmények elevenednek meg..., Gellért már megint a földön, én jobban megijedek, de aztán nem mutatom, lehajolok, nincs baj, kérdezem mit fogott? Én nem látom a nyulat, felnéz, mosolyog. Zea sír, elesett, felveszem, furán néz rám, mutatja hol fáj, de nem vérzik, nincs baj. Egy fura pillanat, 15 éve volt a lányom így a kezembe, mondom is neki, hogy az én lányomat már nem bírom el... 
Kenéz jön, mondja, hogy átpisilte az árkot. Az árkot? az igen, de lesz ez még így se... Gyorsan telik az idő, Zea jön, neki is pisilni kell. Menjünk be.., na nem, ő ott kint akar. Na ezt sem mertem bevállalni, Katiiiii, segítség!

A többiek valahol a "játszótéren most élik újra gyerekkorukat az alábbi videó a tanu:


Megjön Szabiboy, majd kis idő múlva a többiek, megtelik motorral a kert, finomságokkal az asztal, mindenki jókedvű, Natasa is felébredt, Kati a kezében tartva sürög forog, Karak szabadon, gyereksereg hordja le Nabsnak a rétest, - "I think this is the beginning of a beautiful friendship". Komolyan mondom EZ MINDENT megér, ezért érdemes élni, fanta, buli, haverok!



Nati a kertben kiteszi a bójákat, ugrató, rámpa, szlalom, majd megkerülni az új mászókát, az ágak belógnak, de ez a jó, pont úgy veri ki a szemed mint az erdőben!
Nos, nem minden motor volt v-strom, és meg kell mondjam, itt jól látszott, hogy a stromunk terepképességei igen csak limitáltak. Fontos Peti a GS800-al nagyon ügyes, egy hölgy egy 1 hengeres yamahával szintén megszégyenít, Nati a KTM-nek odaránt, egykerék, ugrat, fél méter magasan kikacsint, persze ez nem kötelező elem, mármint a kacsintás. Nabs megpróbálja, ügyes, bevállalja a rámpát, szlalom, szeme megmarad, második kör, hopp, megbillen, dől, de tartja és tartja és tartja, sőt mire odaérnek már majdnem visszaállt. Nekem két lábam sem ilyen erős. Mecseki Tomi, lassan megy, leér a motorvédő, gyorsabban megy koppan a gátló, Nemrobnál szintén, ki is hagyja azt az akadályt. A strom nem erre való, szerintem. 

"Mikor a haspáncél valahol leér,
az még valahol teljesen belefér,
de amikor a teleszkóp nagyot koppan,
a motoros szíve is hatalmasat dobban."



Szedelőzködés, még van egy kis terepes kör. Ispán, Fefe és én kihagyjuk, jó ülni, meg még maradt egy kis gyümölcs saláta is. Egy óra múlva tali Révfülöpön, ott lesz még közös fénykép. Pár cigi után mi is készülődünk, én elbúcsúzom, az én tervem, hogy Révfülöpről haza megyek. 

A strandon felállítjuk a motorokat, szépen sorba. Jól mutatnak együtt, összeállunk, fénykép. Gyors számvetés, mindenki egyben, motorokon kisebb sérülések, egy fékpedál a dobozban, de semmi komoly.
Szabiboy videózik, fényképeket készít és lemarad a képekről. Fotós sors, hálásak vagyunk, de ettől kép nem lesz róla. Mea Culpa.

Köszönöm, hogy részt vehettem az eseményen, a vendéglátásért külön, Szabinak a videózásért, mindenkinek aki képet készített, ott volt, ide értve az őrangyalomat is. Szuper nap volt! 







2020. április 4., szombat

Képzelgés egy áprilisi találkozóról - Bacus

2020 április havában,
a világ nagy bajában,
lett volna egy v-stom tali
amolyan rendszeres havi.

A kifelé nyitás jegyében 
mert sok fb-os begyében
gyűlt harag a klubunk iránt
valós vagy mondva csinált

sérelem miatt  ócsárolják,
ha tehetnék ledózerolnák
a sok éves fórumot és weblapot,
eltörölve tegnapot és holnapot.

Jött az ötlet, ismerjenek meg
átváltozik a gyűlölködő tömeg
ha látják mi is emberből vagyunk
helyenként van nekünk is agyunk.

Szabi és Szilvi az első érkezők,
kijárási korlátozás ellen vétkezők
Fekete burgonyára süt le a nap,
ilyet az EU-ban már senki nem kap.

Ispán a kávéját lassan kavargatja,
néha ágyékát meg meg vakargatja,
nem szól az estéről ő egy mukkot,
néha cigijéből jó nagyot slukkol.

Üldögéltünk kint a tali napján
az Andretti nyitott teraszán,
közel egymáshoz mégis távol
lehetnénk tulajdonképpen bárhol.

Szikus nem jön, nem engedi Mása,
Bizony lehet ez most meséje hatása.
Április 4 van, ország felszabadítása
Maradjunk otthon, ez Cili tanácsa.

Menyus hív, hogy merre járunk,
Esetleg lehet, hogy csak rá várunk?
Jönne ő is, de nem engedi Kriszti,
ha mégis lelépne nagy lenne a hiszti.

De jelen van ő így is "kiakasztva",
hangout képernyőn lóg a kopaszja,
néha el eltűnik, csak a hűtőig megyen,
hogy egy újabb pohár joghurtot egyen.

És akkor befutott motorral Alfi
bal kezében egy tavalyi Balfi
Nem látja  még a balga,
hogy a zöld folt biza alga.

Hívő lélek ő a legjavából,
Jézust csinált a motorjából,
míg a bajor boxer az ám a pokol
Maga az ördög  ki ilyet birtokol.

Megáll előttünk egy magas shávó
hamar felismerjük a motor járó..
árulja a gépet legalább egy éve
felverve az árat a csillagos égre

Felkötötte lábára az úti laput,
Pedig felismertük ám Miki aput.
Elhúz előttünk egy baka, integetünk neki,
reménykedve kérjük, "Motorozz velünk" Peti.

Ispán megint rágyújt, távolba révedt,
egy nagy felüljáró, hol egyszer eltévedt
felül a hajók haladnak szépen sorban
lehet van némi jó dolog a drogban..

Így telt hát az első nyílt nap vagy mégsem?
Sosem lehetsz benne biztos egészen
Gyere velünk egyszer valahova,
Most mi se megyünk soha sehova.

2020. március 8., vasárnap

Hárman a hármasban - Bacus

Tegnap a törzsasztal találkozón egy hirtelen jött ötlet alapján a várható jó időre tekintettel megbeszéltük, hogy páran Ispán, Szabiboy, Kmenyus és én (Bacus) meglátogatjuk a Hármas könyv nevű vendéglátóipari egységet, leteszteljük a klub számára, hogy valóban ajánlható kategóriába kerülhet, az adagok mérete, ára, illetve íze alapján!

Reggel 11 kor az Andretti kávézóban végül hárman Ispán, Szikus és én (még mindig Bacus) jelentünk meg, Szabiboy és Kmenyus lemondta a dolgot. Lehet nem is papírkutyák, hanem jósok? Lehet sejtettek valamit?

Egyébként csodálatos napsütésben indultunk útnak, Ispán felvezetésével a lehető leg nem egyenesebb úton haladtunk, Csővár új (nekem legalábbis) aszfaltján több virtuális orgazmust átélve gurultunk uticélunk felé. Már épp kezdett az ülepem elzsibbadni, de megérkeztünk.

Sokkal kisebb, mint kívülről látszik, ha nem foglaltál asztalt, itt nem eszel


A helység egy kis kerthelyiséges étterem és itt a kis szón most nagy a hangsúly, ugyanis nem volt szabad asztaluk állításuk szerint egészen zárásig. Talán nem voltunk nekik szimpatikusak, nem hitték el, hogy fizetünk is, de elhajtottak minket, hiába mondtuk, hogy nekünk a még "zárva lévő" kerthelyiségben is megfelelne, kiszolgálást sem kérünk, kifizetjük előre és kint megesszük, elvégre mind jól be voltunk öltözve, nem fáztunk volna.
Talán a vezető vénájában már kevés vendéglátós vér folyt, de elhajtott bennünket, sőt Szikus mestert annyira felhúzta, hogy megígérte, hogy a részéről többet nem fogja átlépni a Hármaskönyv küszöbét.

Így tulajdonképpen nem étterembe jutottunk, hanem slamasztikába, mert kezdtünk éhesek lenni !

Ispán vezetésével tovább mentünk Rétságra, ahol egy igen kiadósat ettünk a Zulu étteremben, ahol egyébként korlátlan svéd asztalos ételfogyasztás van hétvégeken 2600 Ft-ért, sőt ebben az árban a szóda víz is korlátlanul benne van!

Cordon Bleu csirkemellből rizs körettel és egy kis kóstoló egy másik fogásból.

Ez benne van az árban, nincs átverés!

Szikus már birkózik a levessel, ami nagyon ízletes volt!


Ha már nógrádban kalandoztál Ispánnal, akkor tudod, hogy előbb utóbb valahogy mindig Diósjenőre keveredtek a haciendájára. A gondos gazda elégedett pillantása után mehettünk tovább keresztül a Kemencei erdőn (ez engem mindig lenyűgöz), majd át Szlovák barátainkhoz, visszafele Esztergomon át. Itt a hídon egy gyors Szíkusi szíkvíz lecsapolás után érzékeny búcsút vettünk tőle, Esztergom után Ispánnal még felmentünk Dobogó kőre, ahol hideg (4 fok) és hómaradványok fogadtak.

Kemencei selfi, 

Bazilika a túloldalról

Hófoszlányok Dobogókőn


Ürömön keresztül végül haza érkeztünk alig 220 km és 6 óra múlva. Király volt ! Papírkutyuskák, sajnálhatjátok, hogy otthon maradtatok!

További Képek

A bejárt útvonal Ispán Rbiker logja szerint.

2020. március 7., szombat

2020. március 4., szerda

Indiai beszámoló a CRAC Caféban

Ispán, Menyus (KMenyus) és Gabee! A három "vén f@sz"* aki megjárta a Khardung la hágót Indiában, elmesélték élményeik.

*Mielőtt még bárki azt hiszi, hogy én sértegetném őket, álljon itt a magyarázat: 
Gabee bácsi taxizik, épp egyik utasát várta a reptéren, táblával, ahogy megrendelték, mikor egy mellette álló fickó nem éppen halk telefonbeszélgetésére lett figyelmes. 
-"Te figyi már, ha nem lesz munkám, legfeljebb mi is elmegyünk motorozni. Épp tegnap néztem egy videót a youtube-on, ahol 3 vén f@asz tudod mit csinált? Nem hiszed el, de ezek elmentek Indiába a Himalájára motorozni..."
Majd oldalra pillantott és akkor felismerte Gabee-t, majd így folytatta.
- "várj, azt hiszem itt van mellettem az egyik.. XD"


Képek

A beszámolóról készült videók a yt-on

Itt pedig a teljes sorozatot megnézheted. Nagyon ajánlott!

2020. február 29., szombat

Velencei halacska

Február 29-én csodás napsütésben és hatalmas szélben meglátogattuk Alfi által ajánlott vendéglátóhelyet a velencei tónál.

Friss Hekk


A találkozó a pákozdi Miska szobornál óramű pontosságú volt, ahol pár fénykép készítés után átgurultunk éhünket kezelni. Már hazafelé indultunk volna, mikor Tj is begurult a képbe. :)

Képek

2020. február 23., vasárnap

Elnökségi ülés Sukorón - Bacus

Egy jó hangulatú megbeszélés keretében találkozott a vezetőség Sukorón, két meghívott tag: Lecsó és Bacus.


A fő témák:
- képtár, képfeltöltés kezelése
- új honlap indulásával kapcsolatos kérdések, teendők
- aktuális teendők, mint póló rendelés, egyéb klub logós ruhák rendelésének kiírása, intézése
- tájékozódási túra, évadzáró túra szervezési kérdései

Képek