A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsolt75. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsolt75. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. május 20., szombat

Szlovénia újratöltve, de most már aztán tényleg - Bacus


Prológus

Nos hagy kezdjem a személyes dolgaimmal a beszámoló előtt. Gondolkoztam - és már itt is érződik mi bánt, hogy gondolkoznom kell - hogy írjak e beszámolót, kell e ez, mire jó. A blog évek óta létezik, itt tároljuk, tárolhatjuk a személyes illetve közös emlékeinket az elmúlt évekről, legyen túrázás, ivászat, kempingezés. Páran azért segítettek ebben az elmúlt években, de úgy érzem, hogy - talán a hosszú leírások miatt - de mégsem volt, illetve nincs igazi sikere a bejegyzéseknek. 

A feliratkozások száma a blogra 0 azaz nulla. Kommentek? Volt már bejegyzés, amire született reakció, de nem jellemző. Pedig nekünk, nekem, akik ezt szerkesztik, bele teszik a saját szabad idejüket, kvázi társadalmi munkában írnak jól esne némi visszajelzés. Persze a fórum tagok (VSCH fórum) és lehet páran a facebookról is megteszik - bár azt nem látom, de a többség biztosan nem. A statisztika szerint van bejegyzés, amit 1000 felett néztek meg, de senki nem kommentelt.

Ezt a gondolatot követve, ezt a beszámolót 3 stílusban, a hosszított verziót pedig hangos könyv formában is közzéteszem, hátha ez kivált némi reakciót.

Az 1. beszámoló a tényleg időhiányban szenvedőknek készítem, akik nem szeretnek hosszan olvasni, valószínűleg ezt sem olvasták el, lehet nem is jutnak el idáig, ugorjunk, uncsi, uncsi, na lépjünk innen, stílusnak megfelelően. Miattuk a képek linkjét is előre hoztam, ne kelljen már végére görgetni sem a leírásnak.

A 2. beszámoló azoknak szólna, akik azért nem olvassák el, mert hosszú körmondataim megzavarják őket, nem tudják kik a szereplők, ezért aztán hamar elvesztik a fonalat. Így minden szereplőt mellőzve csak az eseményre koncentrálva kivonatolom a dolgokat.

A 3. beszámoló pedig az eddig megszokott Bacus egyórása lesz (Örkény egypercese után szabadon).

4. hangoskönyv. Talán ez lesz a legkedveltebb változat, ezt félálomban is lehet hallgatni.. 


Neked melyik jött be? Kommentbe írd meg, a nyertes stílust visszük tovább!

Képek

Az eseményen készült képek megtekinthetőek itt.

Ime az 1.

Hát ez aztán kurva jól sikerült, minden fasza volt, nem fáztunk, nem áztunk, Szlovéniát repetáztuk. Nekem 1100 km lett. Mikor lesz a következő?


A 2. stílus.

Lementünk Lentibe. Szilvanus panció. Áztattunk pénteken. Vacsora Denisben. Kinek mi, nekem rántott sajt. Jó hangulat. Nagy izgalom. Kis beszélgetés. Útvonalak navikra. Korán fekvés.Korán kelés, fél 8 reggeli. Gyülekezés, befutnak a reggel érkezők. Tájékoztatás, csoport beosztás. Készülődés, 8.30 indul az első csoport. Csoportbontás borul. 

Gyorsan a határon, ez már itt Slo. Mentünk, mentünk, mentünk. Megálltunk, pihentünk kicsit, utána mentünk tovább. Sokat mentünk. Mentünk gyorsan, de inkább lassan. Zergebaszta utak. Táj gyönyörű. A tehén itt is büdös. Mentünk, mentünk ....  mentünk, végre kaja. Csevapcsicsa, gyros, hamburger. Mentünk, mentünk ... még mentünk, megálltunk. Esett. Sokat, de röviden. Kivártuk. Mentünk tovább. Az ott már a határ. Újra itthon. Jaj nem lesz vacsi. Egyből az étterembe. Ittunk, bacca pék, motorral vagyunk. Ittunk tovább, 50 m, hazatoljuk. Nem toltuk, megúsztuk. Fáradtság, mindenki boldog. Seggünk sajog. Holnap haza, aludjunk. Reggeli 8-kor. 

Búcsúzkodás, pakolás. Mindenki megy haza. Ki egyenesen, ki még útba ejt valamit. Nagyon jó volt, rövid volt. Lesz még? Legyen!

 

3. Részletes beszámoló aka Bacus egyórása

Mint ismeretes, a részletek nem korlátozódnak közvetlen a túrára, hiszen minden eseménynek van előzménye, ami kizárólag a történelmi hitelességért, az érthetőségért muszáj megemlíteni. No meg, ha itt tartasz, akkor szeretnéd is tudni.

Az úgy volt, hogy amikor a Covid még nem volt elszabadulva, csak Szabiboy fantáziája, akkor vállalta, hogy ő összerak Szlovákia egy részén egy tájékozódási túrát, ami durván 300 km, magyarországi szállásról indul, stb. Az első akadály a jó szállás megtalálása is akkoriban lehetetlennek bizonyult, ezért hamar Szlovéniára terelődött a figyelem. Lentiben több szálláshely is alkalmas volt nagyobb társaság fogadására. A régi szép időkben egy ilyen eseményen 40-50 motor is megjelent, ez mostanában már a
sci-fi kategória, pedig csak a facebookon több mint 3000 csoporttag van, ez a túra pedig ott is meg lett hirdetve.

2019 -ben a motorok száma

2023 -ban este a motorok száma

Az akkori  túráról nem igazán készült beszámoló - nekem nem volt kedvem, illetve másnak sem, egy egészen rövid kis bejegyzés született akkor. Már egy kicsit bánom. 

Tavaly ilyen tájban megpróbáltuk újra lejárni a tájékozódási túra útvonalát, de az időjárás közbe szólt, akkor egy gyors áttervezést követően Ausztriában bóklásztunk egyet.

A tüske azért bennünk maradt, csak azért is lejárjuk! Így idén is nekiveselkedtünk, ezúttal a lesérült Ispánunk végre tette a dolgát, intézte a jó időt. Sajnos nem csak Ispánnak sikerült lesérülni, így aztán a résztvevői létszám igen gyorsan változott, Csabu lesérült a vállán, Mecseki Tominak és Akarmynak munka szólt közbe, aztán Akarmy azért a biztonság kedvéért le is amortizálta a motorját, nehogy meggondolhassa magát, Menyus is áttervezte az életét, Szikus és Joe is bizonytalankodott, végül mind a ketten visszamondták a visszamondást, azaz eljöttek.

Szerintem mindenki nagy izgalommal várta az eseményt, idén még alig alig volt motoros idő, az egyetlen nagyobb esemény a győri vezetéstechnikai tréning volt, ott is jó volt, de azért az mégsem túrázás, na.
Én Tj -vel beszéltem meg, hogy mi a lehető leggyorsabb és legrövidebb úton megyünk le pénteken egy ebédet közbe iktatva, 16-órakor a kedvezményes jeggyel megyünk a termál fürdőbe. 11-kor találkoztunk az M7 elején egy benzinkúton, ahol a tempomat adta kényelmet kihasználva élre álltam, unalmas 120 km/h-ás tempóval faltuk a kilómétereket. Egész jól haladtunk, amíg valahol Siófok után - ahol egyébként ritkulni kellett volna a forgalomnak - útjavítás miatt áttereltek minket a szembe jövő sávba. Na, mondom itt minden borul, meg nem is bírom ezt a 50-es tötymörgést, így sávon belül - kihasználva az autósok előzékenységét akik lehúzódtak előzgetésbe kezdtem. Az autókkal nem volt gond, meg nekem a puha táskák félig megpakolva keskenyek maradtak, így vígan elfértem mellettük a saját sávon belül, nem így Tj, akit belerángattam a rosszalkodásba ezzel. Tudni kell, hogy talán ő az egyik leg-szabálykövetőbb akit ismerek, de úgy látszik ő is fürdeni akart..., nos kizárt volt, hogy ahol én elfértem, ott ő mindenhol elférjen a dobozokkal, így aztán egyszer csak átlógott a jobb oldali dobozával is... és .... micsoda pech, épp egy rendőr, egy audis vadász jött szembe. Állítólag annyira "beszart", hogy satuzott, ezzel majdnem össze is törte magát, de onnan tudtuk, hogy ezt Lbaxtuk, utánunk jött. Nem is akárhogy, kéklámpával, szirénázva. Hamar utol is ért, szerintem kinyomta a padlólemezt, hogy elkapjon minket, akarom mondani csak Tj-t. Közénk állt, majd kék lámpával levezette Tj-t a pályáról... Rövid negyed órás szentbeszéd, 6 pont, némi pénzbírság. 

Innét csak a legenda:
Tj: Elismerem..
R: még szép, hogy elismeri, rajta van a felvételen.. Hogy gondolta ezt? Szegény felesége, mennyire fél itt maga mögött. (Évi elfogadóan bólogat)..
R: Tudja maga, hány motoros baleset van? A múltkor is egy utánfutó alól húztunk ki egy szerencsétlent.... 

Majd még pár szörnyű képet festve, közben lecsillapodva, utukra engedte.

R: na itt írja alá, még lesz kettő ott óvatosan!
Tj: hol írjam alá óvatosan?
R: még két átterelés lesz, ott óvatosan..

A következő benzinkút jóval odébb van, én ott várakoztam, nem mertem telefonálni, még olajat öntöttem volna a tűzre, hogy megzavarom a szupershop pontok osztogatása közben a yardot. Tj nem állt meg a kúton, de észrevettük egymást, hamar beértem őket. Remélem azon a szakaszon nem mértek.

A Csillagvár étteremnél (Balatonszentgyörgy) álltunk meg, aki nem ismerné, annak mindenképpen ajánlom, hogy ide térjen be, ha erre jár. Nem értem, hogy éri meg nekik ennyiért ételt adni! Van menü, ami 1500 Ft alatt volt, levessel hatalmas rántott hússal, süteménnyel !!!. Ezt hogy? Persze mi tudtunk variálni, a La Carte azért nem ennyire olcsó, de semmi képen nem drága. A menüt csak azért nem mertem bevállalni, mert akkora adagnak nézett ki, ha én azt ott megeszem, akkor kifekszem a napra és alszom, nem megyek utána tovább.

Tj és Évi a Csillagvárban

 
Érdekes fotó az insta360 kamerával

Közben láttuk Joe-t elmenni az étterem mellet, de nem állt meg. Mi is indultunk lassan, innen eseménytelenül mentünk Lentibe, csak Szabiboy száguldott el mellettünk valamelyik faluba. Sietett megnézni, hogy át lehet e menni az eredeti útvonalon a határon. (Nem lehetett, akkora árvíz volt, hogy lezárták azt a szakaszt) 


 

A szobát elfoglalva, már dobáltam is le a motoros cuccot, fürdőgatyesz és már ültünk is a medencébe, ahova szépen jöttek is a népek, Joe, Nemrobék, Alfi, Színes. Nagyon jó volt, persze Alfi otthon hagyhatta volna a k.. labdáját, de őt így szeressük.
"Enfant terrible" akarom mondani enfant simán.. 



 

 


Lassan mindenki megérkezett, 7-kor a vendéglőben már szinte teljes volt az ott alvós csapat. Vidáman beszélgettünk, nagyon finomakat ettünk, bár uborkasalátát én ott többet nem kérek, mert az vagy nem volt friss vagy szódával csinálják. A vacsora közepe felé befutott Szikus is, állítólag már ott volt negyed órája, csak nem tudta átemelni a lábát motorról. :D

 

Denis étterem bejárata


Napi ajánlat, rántott sajt

A szállásra visszaérve, Szabiboy áttervezte a határátlépést, némi plusz km hozzájött, így a 360 km-ből gyorsan 385 km lett. Mindezt áttöltögetve a garminokra, ment az idő, mi meg folytattuk a beszélgetést, Tj újból és újból előadta a rendőrrel való találkozást - mondom, hogy ez új élmény volt, szerintem még sosem büntették meg. Lassan elfogytak az emberek, mindenki elvonult.

Én nem sokat aludtam, Szabi 3 csoportra osztotta a csapatot, én mint túravezető még szűz voltam, így különös idegességgel játszottam le újra és újra az agyamban jeleneteket, hogy adom ki az indulásra a jelet, választom ki a pössentésre alkalmas bokrokat az öregnek, illetve, mi van, ha senki nem akar egy kezdő túravezetőt? A végén mehetek kettesben Színessel a záróemberemmel. Én ilyen vagyok, pörgök a dolgokon, néha megnéztem az órám, aludni kéne, mert mindjárt kelni kell. Nem állítottam 3 ébresztésnél többet,  reménykedtem, hogy csak felébredek erre, még írtam feleségemnek is, hogy hívjon fel, ha nem jelentkezem 7-ig. Egyszer csak reggel lett, még álmosabban kóvályogtam ki a reggelihez, mint ahogy lefeküdtem, de azért ettem pár falatot a kávéhoz, pedig terülj terülj svédasztalos reggeli volt. 

Közben megérkeztek azok is akik reggelre ígérték, Baliatiék, Nabs. 8.kor Szabi összehívta a csapatot, csoportbeosztás, eligazítás. Én még mindig aludtam, de most már nyitott szemmel, melegítőben, Elvonultam, megnéztem az buborékos uborka saláta mivé lett bennem, majd magamra kaptam a motoros cuccom, ettől nagyon melegem lett, de legalább felébredtem. Utolsónak akartam indulni, de ezt a helyet Szabi lestoppolta, így másodikként kellett volna indulnunk, de aztán egy pillanat alatt megváltozott, már indultunk is elsőként, a gyors átszervezést követően fogalmam sem volt, hogy kik jönnek mögöttem. Alig 2 km múlva már annyira evett a kíváncsiság, hogy letértem az útról egy kis mellékútra, megálltam, majd visszafordultam szemrevételezve a társaságot, hogy na kik is jönnek velem. :) Garmin garmin te csodás..

Nagy szerencsémre Xejbo Norbi is velem jött, ennek az úton még nagy jelentősége volt számunkra, különben lehet még mindig ott túrázgatnánk valahol keringve a saját nyomvonalunkon. De ne rohanjunk előre. A csapatba került Szikus is, de ez mint kiderült csak a látszat volt, ő csapaton kívüli potyautasként tartott velünk. A 8. utas. Mintha lett volna egy ilyen című film is Alien címmel, de ez nem célozgatás. Viselkedését vacsoránál megbeszéltük vagy nem beszéltük***, de a helyzet nem lett jobb, a tavalyi Ausztria túrán történtekre gondolok. A leírást nem linkelem be, de itt van az is valahol..

Az út eleje egyébként nagyon jól ment, egyre magabiztosabban haladtam az élen, csapat jött mögöttem, a kommunikáció ugyan nem jött össze, pedig próbálkoztunk ezerrel, illetve discorddal. Na jó, elmesélem, mert hátha érdekel valakit. Nekem nagy mániám, hogy a motorozás közbeni beszélgetés, élménymegosztás hozzátesz, egyébként is dől belőlem a szó, szeretem szórakoztatni az embereket, ezért régóta kerestem a megoldást, miként lehetséges ez. 

Valamikor februárban felcsillant egy remény, mert rájöttünk Menyussal, hogy a discord applikáció remekül működik a - és ez nagyon fontos - bármelyik sisakkommunikációval illetve bármelyik telefonnal. Kipróbáltuk, leteszteltük, többen is beléptek a végén már 6 ember beszélgetett - földrajzilag távol lévők is - szinte tökéletes volt. Nagyon készültem, egy gyors leírást is készítettem a fórumra, ki hogy tud becsatlakozni a beszélgetésbe, stb. Kicsit tartottam tőle, hogy kell hozzá a folyamatos internet, de kis hazánkban tesztelve ez nem volt probléma. Remek mobil (lte) lefedettség van hazánkban, ezt sokan nem is tudják, hogy itt bárhol van interneted. Emiatt is buktuk el a kommunikációt kint, mert a szlovén internet olyan mint a mesében. Hol volt, hol nem volt, de inkább nem volt. Erősen próbálkoztunk a végéig, de csak az idő nagyon kis részében működött. A megoldás egyébként a Sena Mesh rendszere lesz, ott épp csak apróbb problémák vannak, pl nem egyforma hangerővel halljuk egymást, viszont egész szépen működik, de ehhez mindenkinek - aki csatlakozni akar - váltani kell sisakbeszélőt egy kompatibilisre, és igaz a hír, a legolcsóbb típusok nem tudják a mesh-t, a hagyományos és a mesh rendszert egyszerre pedig aztán tényleg csak a drágák. No de hagyjuk is, ennyi elég is erről, ha valakit érdekel, majd megkeres.

 

A sziklás pihenőnél, itt még tökéletes volt a csapatonkénti 15 perces eltérés

 

Sziklás pihenő belül, csak egy fénykép fért bele, mert nem ingyenes a belépés


Sziklás pihenő környéke


Eredeti tervem szerint  Pizzát szerettem volna enni, de minden kalkulációm azt mutatta, hogy még 12h előtt ott leszünk a pizzázónál, ez így is lett. Garmin jelezte a pontot, sőt ki akart vezetni a parkolóba. Itt elkövettem egy nagy hibát, nem mentem be a parkolóba. Ez azért volt hiba, mert amíg a Garmin XT-k rákérdeznek, hogy kihagyja e az útvonal pontot, addig a BMW navija csak rákérdezett, hogy újratervezzen-e, amire én azt mondtam, gyorsan, hogy NE. A következő pár kilométeren észre sem vettem, hogy valami nem stimmel, hiszen szépen haladtunk előre a nyomvonalon, nem is sejtettem, hogy innentől a navim már nem navigál tovább, csak mutatja a helyzetem. Az utunk átvezetett Ausztrián, épp csak átvágtunk egy városon, ahol útvonal pont is volt, de az én navim itt simán kikerülte volna a várost. Norbi taktikája az volt, hogy ő megállt ott, ahol a jó irányba kellett volna menni, így csak az eleje jött utánam. 2-3 ember, ami gyorsan elfogyott, hiszen a "csoportos motorozás" szabályai szerint mindenki figyel a mögötte lévőre, ha az eltűnik, akkor megáll, így előbb utóbb a vezetőhöz is eljut az információ, hogy szedje össze a csapatot. Egyszerűbb lett volna kommunikálva, de mint mondtam, net mint a mesében, így csak a hagyományos módszer működött.

***Visszatérve Szlovéniába valamelyik huggyantós megállónál aztán levált rólunk Szíkus, épp csak a záró embernek intve, hogy neki még dolga van, nem jön tovább. Nem akarok ennek a résznek több szót szentelni, de NEM EZ a módja. Aki ezt még egyszer megteszi az én vezetésem alatt, az megkapja a jól ismert kérdést az "utolsó cserkész" című film alapján: fej vagy gyomor?


Aztán jött egy gyors hegyi szakasz, ahol mielőtt felértünk volna a második kajálási lehetőséghez, előtte tett egy kis hurkot lefele, csodás látványt nyújtva a tájról, viszont egy rendkívül lassú, egy nyomsávos mellékúton, ahol sokszor fogalmam nem volt merre kell menni. Itt egyébként is az egyenes vonalvezetés, az valamelyik helyi gazda pajtájába vezetett, már ez sem volt könnyű, de amikor egy hármas négyes elágazáshoz érkeztünk, aminél egyik irány sem egyenesen ment tovább, ha igen, akkor az egy fészerbe vezetett, nos itt bajba kerültem. Ezt a mögöttem lévők alig alig vehették észre, mert belezoomolva a térképbe sokszor sikerült a helyes utat választani (BMW wonderwheel rulez!!), de azért volt pár tévedés, kellemetlen forgolódás a szűk úton, itt azért nem kicsit örültem, hogy kevesebben vagyunk, mert némelyik helyen nem volt egyszerű megfordulni.

 

Amikor a farok csóválja... ritka kép, mikor a záró ember hátrafele fényképezi a túravezetőt :)

A gyors hegyi szakaszon még egyszer végig mentünk, a tetőn volt a második kajálási helyre megjelölt hely, de itt mi csak rövid megállót tettünk, kis pihenés után megcéloztuk a harmadik kajáló pontot. Itt sikerült helyretenni a navigációt, az út hátralévő részében már nem volt probléma emlékeim szerint.

 

A csúcson, mi nem itt ettünk

Az első csoport itt evett

Hatalmas élet volt, kaja, pia, trombita

 

A kaja jó volt, többféle ételt is kipróbáltunk, hatalmas hamburger, gírosz, illetve többen csevapcsicsát ettünk, ehhez frissen sütöttek pitás kenyeret, az csúcs volt! A csevap szokás szerint alattomosan beül a gyomorba, én már megtapasztaltam, így csak a felét ettem meg, a többit átengedtem a többieknek, akik jobban bírják a terhelést. 

Mi itt ettünk, illetve itt egy fél órás csúszással Szabiék is megjöttek terv szerint

 
Csevapcsicsa

A frissen sütött pita nagyon finom volt

Érdekes, hogy én vagyok kövér, de hát igazságtalan az élet. Itt azért már érezhető volt a fáradtság, ugyanakkor tudtuk, hogy innen már haza felé tartunk, már csak az idővel kell versenyezni, hogy vacsorára haza érjünk. Ez nekünk sikerült is, egyszer tartottunk egy pihenőt ahol pár csoport kép is készült. A határ előtt 50 km-el, még volt egy kis eső, de annyira nem volt vészes, hogy utólag kár volt beöltözni. Ellenben az előttünk elvonuló vihar nyomait látva nagyon örültem, hogy nem fél órával korábban jártunk arra. Mindenfele letört ágak, földcsuszamlás elfoglalja a szembejövő sávot. A határhoz közeledve több folyót is kereszteztünk, mind durván megáradva az út melletti erdő végig víz alatt, még fél métert emelkedne a szint - persze az hatalmas vízmennyiség - eltűnne az út.

Kettes csoport utolsó nagy pihenő

 

Fél 7 kor ledobtam magamról a túravezetői terhet, befordultunk a Silvanus panzió parkolójába. Jók voltunk srácok, nagyon jó kis csapat voltunk. Köszönöm a türelmet, Norbinak a navigációs rásegítést.

 

Mi kibasztuk a pacekot, megyünk kajálni


Füstölt csülök, fordított burgonyával, isteni volt

7 kor már az étteremben ültünk lefürödve, átöltözve, vártuk a másik két csapatot, akik fél 8 körül motoros ruhában érkeztek. Nekik nem volt akkora szerencséjük az esővel, ők fél órát álltak egy benzinkúton várva az eső arrébb vonulását, nem volt már idő átöltözni vacsi előtt.

Az átmotorozott nap után már nem sok mindenkinek volt ereje beszélgetni este, hamar visszavonultunk szobáinkba. Másnap reggeli után sokan egyénileg elindultak hazafelé, mi páran Szabi vezetésére bíztuk magunkat, 6 motorral indultunk Keszthely, illetve Gyulakeszi felé, ott 12h-kor volt megbeszélve egy közös velős pirítósozás az elénk jövő Menyussal és Mecseki Tomiékkal. Alfiék is befutottak, így egy nagyon jó hangulatú csevegős ebéd után elköszöntünk megint, Taurusék Mecseki Tomiékkal mentek Haláp felé kirándulni, illetve Tomi tudott arra felé egy kiváló mobil gumist..

Mi már csak 5 motorral indultunk tovább még a Balaton felvidék mélyebb megismerésének, nem mondom, hogy 2x olyan hosszú úton, de majdnem. Jártunk mindenfelé is, a teljesség igénye nélkül : Köveskál, Szentantalfa, Balatoncsicsó,Aszófő, Balatonfüred, Veszprém, Eplény, majd Olaszfalunál jobbra kanyarodtunk, számomra eddig járatlan úton vágtunk át a Bakonyon, hogy végül Bodajk és Csákberény érintése után megálljunk Csákváron fagyizni. Itt olyan hihetetlen tömeg volt, illetve elég kedvezőtlen módon szervezték át a kiszolgálást, hogy végül úgy döntöttünk nem álljuk ki a sort, kenjék a hajukra a fagylaltot. Alfiék is befutottak, ők valamilyen trükkel beálltak a sor elejére. 

Komolyan nehezemre esett újból motorra ülni szóltam is, hogy ahogy az M1-hez érünk én leválok, mert már kezdem egyáltalán nem élvezni a motorozást. A pályán gyorsan haza értem, a budapesti dugón való átverekedés némileg felébresztett, de már nagyon jó volt elterülni az ágyamon. 


Hát így valahogy. Statisztika: Reggel fél 9 kor indultunk, este fél 7 kor érkeztünk, az eltévedéseket nem számolva 385 km mentünk kb háztól házig (Rbiker egy szar, nem jót mutat)

Ez Tj Rbiker rögzítése



2021. június 26., szombat

Erdély és a Transfogaras meghódítása - Xejboster

Ez a túra már több mint másfél éve szerveződik. Akkoriban az egyik klubtárs keresett maga mellé társakat, Erdély látnivalóit szerette volna meglátogatni. Talált is maga mellé egy-két társat, de amikor beindult a covid, akkor napoltuk a dolgokat, végül teljesen töröltük a túrát. De azokkal akik mellé szegődtek volna, tovább gondoltuk a dolgokat és saját elképzelés alapján átterveztük az egészet. A szervező így Zsolt75 lett, a feleségével ők már többször jártak Erdélyben, így tudták mit érdemes megnézni, mik a főbb látnivalók! Megtervezte a napi etapokat, 7-8 nap volt a cél. De sajnos 2020 a covidról szólt, a külföldi túrák többségét el kellett tolni, elég bizonytalan volt a helyzet. Nekünk is törölnünk kellett a túrát, helyette az én szervezésemben elkészült egy vészterv. Az osztrák és a szlovén határ közelében, de még belföldön foglaltam szállásokat, ahonnan minden nap átléptük a határt és az egynapi távolságokban lévő hágókat, látnivalókat látogattuk meg. Akkoriban minden nap attól lehetett félni, hogy lezárják a határokat és kint ragadunk, ha külföldi szállásokat foglalunk. Végül minden rendben ment! Nagyon jól sikerült az a túra is!

Az erdélyi túrát nem felejtettük el, csak áttettük 2021-re, reménykedve abban, hogy könnyebben lehet majd külföldi túrákat szervezni és a covid már nem lesz velük. Sajnos a vírus maradt, sokkal komolyabb szinten, mint előző évben. Ettől függetlenül reménykedve vártuk a nyarat, hátha idén sikerül meghódítanunk Erdélyt! Az indulás időpontjához közeledve megpróbáltunk minden nehézséget leküzdeni, beoltatni magunkat és már senki sem tarthatott minket otthon! 2021.06.26.-án elindultunk Erdély felé Tomi barátommal, hogy ott 8 napot töltsünk el! Zsolt és felesége egy nappal korábban már bevette Temesvárt!

0.nap: 

Érdről indultunk a reggeli órákban, lezúztunk autópályán Makóig, onnan a Kiszombor-Csanád határ átkelőn léptük át a határt, ahol nagyon könnyen mentek a dolgok, megnézték a személyi igazolványokat és mehettünk is tovább. Várakozni sem kellett. Az óránkat egy órával előrébb kellett állítani az idő eltolódás miatt. A 7 éjszakát 4 különböző szálláson töltöttük. Temesváron foglaltunk szállást arra az éjszakára mi is. Aznap belefért egy kis városnézés, ami elég nagy csalódás volt. Sokkal szebb, kulturáltabb nagyvárosra számítottunk, hatalmasat koppantunk. Lehet, hogy csak mi sétálgattunk olyan környékeken, de amerre mentünk mindenhol kosz, büdös fogadott. Később találkoztunk Zsolttal és Vicával, megvacsoráztunk és megbeszéltük a másnapi részleteket is.



Érdekes megoldás a padok kialakítására

A sárga műanyag csövekből jutott a fákra is 


1.nap: 

Déli irányba indultunk reggel. Az eredeti terv az volt, hogy átlépünk Szerbiába majd a Duna vonalát követve lemegyünk a Vaskapuig, majd vissza a románokhoz. Sajnos a covid elég bizonytalanná tett minket, a román-szerb határátkelésektől kicsit tartottunk, féltünk, hogy karantén lesz a vége a dolognak. Biztosra mentünk, ezért a román oldalon követtük a Dunát. Csodaszép panoráma tárult elénk, nagyon szép a román oldal is. Láttuk Galambóc várát, a Decebal arcképét majd a Kazán szorost is. 


Galambóc vára a román oldalról

A csapat

Kazán szoros


Orsovánál észak felé folytattuk utunkat, hogy Herkulesfürdőn megnézzük az eléggé romos Szapáry-fürdőt és a Grota Haiducilor barlangot. 

A Szapáry-fürdő lepukkant épülete

A Grota Haiducilor barlang


Ezek után elindultunk a zsilvásárhelyi szállásunk felé. A város egy kicsit normálisabb volt mint Temesvár, de a szállásunk nem a legjobb környéken volt, mint az est további részében kiderült. Történt ugyanis, hogy a google-ben kinézett étteremhez laza 20 perces séta után jutottunk volna el, de a navi egy gettón keresztül vezetett oda minket. Eléggé megrémültünk amikor egy cigánysoron találtuk magunkat, rengeteg kóborkutyával (amikből nem egy meg is támadt minket), lovakkal, kétes eredetű grillezéssel, sok sok barna bőrű egyénnel. Senki sem szólt hozzánk, de nagyon meglepődötten néztek, hogy mit keresünk mi arrafelé? Ahol utcának kellett volna lennie, oda már egy házat építettek. Mikor már lassan kiérünk volna a sűrűjéből egy vasútvonalon kellett volna átkelnünk, amivel csak annyi volt a probléma, hogy 15-20 kutya őrizte az átkelőt falkába verődve. A korábbi támadások miatt végül nem mentünk tovább, ezért visszafelé is ugyanazt az útvonalat kellett megtennünk. Nézelődni nem nagyon mertünk, félve a helyiektől. Végül a 20 perces sétából 50 perces lett, de egy nagyon jó étteremben találtuk magunkat, megérte a megpróbáltatásokat!



2.nap: 

Zsilvásárhelyet északi irányba hagytuk el a kellemesen kanyargós DN66-os úton. Meglátogattuk a Bolii barlangot, ami meglepődésünkre egész hosszan bemegy a hegy belsejébe, egy patak mentén kanyarog, sok híddal szegélyezve. 

A barlang bejárata, innen csak egy lyuk a sziklában

Belül viszont egy hosszú alagút fogadott minket

Sok ilyen kis hídon kellett végig sétálni


Délután már Torockón találtuk magunkat, ahol a Székelykő látványával alig tudtunk betelni. 

Castel Templul Cavalerilor még Torockó elött

Székelykő


Később elgurultunk a Tordai-hasadékhoz ahol ugyanúgy lenyűgözött a látvány. Jó lenne ezekre a helyekre egyszer visszamenni egy ráérősebb nyaralás keretein belül, amikor is megmászhatnánk ezeket a természeti csodákat! 

A Tordai-hasadék 


A következő két éjszakát Gyergyószentmiklóson töltöttük. Itt más sokkal barátságosabbak az emberek és mindenki beszélt magyarul, ami a korábbi városokról nem volt elmondható, ahol megfordultunk. Mondjuk azt, hogy senkivel sem tudtunk váltani magyar szót. Itt viszont a feliratok többsége is hazánk nyelvén íródott, kicsit olyan érzés volt mintha idehaza motoroznánk egy kellemeset. A Parajd-Gyergyószentmiklós közötti 13B nevű utat minden motorosnak ajánlom figyelmében, nagyon jót lehet csapatni ezen a szakaszon!


3.nap: 

Reggel a Gyilkos-tó felé vettük az irányt, ami kicsit csalódást keltő volt számunkra. Nem tudom pontosan mit vártunk, de látszólag ez is csak egy ugyanolyan tó mint az összes többi! Persze tudom, hogy a története az érdekes.

A Gyilkos-tó


Utána elgurultunk a Békás-szoroshoz, ami lenyűgözően szép látványával levett minket a lábunkról. 

Békás-szoros


Később motoroztunk egy nagyon kellemeset a Hargitán, elhaladtunk a Zeteváraljai víztározó mellett, hogy megérkezzünk a Mini Transilvania parkba. 

Zeteváraljai víztározó lenyűgöző látványa


Ide végül mégsem mentünk be, mert ételt nem szabadott bevinni, mi pedig előtte vásároltunk egy-egy hatalmas kürtöskalácsot. De így volt lehetőségünk megnézni Orbán Balázs síremlékét, ahová gyönyörűszép székelykapukon keresztül lehetett felsétálni. 

Különböző korokban készültek a székelykapuk

Orbán Balázs író, néprajzi gyüjtő síremléke a háttérben


Ha már éppen arra játunk akkor vétek lett volna kihagyni a Jézus szíve kilátót, amit mint később kiderült 20 percnyi masszív murvás úton való porolás után lehetett megközelíteni, de megérte a látvány miatt felmenni a hegytetőre. A szobor feje búbján ki lehet állni és onnan megcsodálni a hihetetlen panorámát! 

A Jézus szíve kilátóig végül mégiscsak felküzdöttük magunkat


És persze nem hagyhattuk ki Korondot sem a látnivalók közül, ami nekem ugyancsak csalódást keltő volt. Olyasmi településre számítottam, mint mondjuk Hollókő, ahol le kell parkolni a motorokat és úgy bejárni a sétálóutcákon keresztül a helyi mestereket és vásárolgatni a bazárokban. A valóság viszont az, hogy van egy forgalmas főút, ami mellett kétoldalon van a rengeteg, többnyire egyforma portékákat áruló bolt, ahol másfél méterre mennek el mellettünk a kamionok. Jól elfáradva érkeztünk meg a szállásunkra 3 nagyon-nagyon piszkos motorral! 


4.nap: 

Délelőtt áthelyeztük székhelyünket Szászsebesre, majd miután lecuccoltunk meglátogattuk Déva várát. Leparkolunk a nagy parkolóban és egy kis felvonóval felmentünk a várba, ahol nagyon szép kilátásban volt részünk. 

Az aprócska felvonóval lehetett felmenni. Gyalog is lehet, de azt most inkább kihagytuk

Déva vára a lenti nagy parkolóból

Miután kigyönyörködtük magunkat átmotoroztunk Vajdahunyadra, ahol megnéztük a várát. 



Minden zegzugát felfedeztük majd visszaindultunk a szállásra, de elég nagy esőben találtuk magunkat. A telefonokra is kaptunk vészriasztást a közelgő még nagyobb viharról. Meghúztuk magunkat egy Lidl előtetője alatt. Bevásároltunk, de a vihar csak nagyon lassan akart távozni, tartós dolognak néztünk elébe. 20 perc múlva mégis kitisztult az ég és elállt az eső. 



Megpróbáltuk leküzdeni a maradék 5 km-t, de sajnos visszakerültünk a vihar alá. Félreállni már nem volt értelme mert elég vizesek lettünk addigra. Fogunkat összeszorítva, jégesőben tudtuk le az út maradék részét. Hullafáradtan és teljesen átázva értünk a szállásra. Senkinek sem volt őszinte a mosolya a csapatból. De nem mi voltunk az egyetlenek akik azon a délutánon jól megáztak, a motorosok többsége a szálláson ugyanígy járt. Próbáluk megszárítani a ruháinkat különböző módszerekkel, többkevesebb sikerrel.


5.nap: 

A terv a Transalpina meghódítása volt. Reggel persze csepergett az eső, vizesek voltak az utak. Kicsit vártunk és száradó aszfalton kezdtük meg aznapi utunkat. A szállásunk a Transalpinára vezető úton volt, ezért nehéz lett volna eltévedni. Haladni lassan lehetett, mert a sok út felújítás miatt sok olaj volt az úton a friss aszfalttól. A legváratlanabb helyeken volt vizes-olajos a kanyar. A Tau-Bistra gátnál álltunk meg először, sok helyen láttunk felduzzasztott patakokat, folyókat a túránk során. 

A Tau-Bistra gát

Az irány jó

Itt konkrétan a Sebes folyó vize volt összegyűjtve és később ugyanezt a folyót láthattuk a még nagyobb Baraj Oasa gátnál felduzzasztva. 

Baraj Oasa volt a legszebb víztározó utunk során

A folyamatosan száradó úton már nagyobb tempóban tudtunk haladni egy ideig, de sajnos utána elő kellett vennünk az esőruhákat, mert szépen csendesen elkezdett esni az eső. Hálistennek ez nem volt nagyon tartós, mert mire elértük a Transalpinát már meg is száradtunk. Az esőruhákat még egy ideig magunkon tartottuk, mert fent a hegyen nagyon gyorsan változtak a körülmények. Sütött a nap, fújt a szél, beborult, esett az eső és ismét sütött a nap, mindezt negyedóra alatt. Foltokban a hó sok helyen látható volt még. 


Később lekerültek az eső ruhák is, mert stabilizálódni látszott az esőmentes időjárás. 





Ettünk egy nagyon finom helyi ételt, amit a mai napig nem tudom pontosan, hogy mi volt. Valami túrógombóc volt talán túrótöltelékkel ami egy vaslapon megsütöttek, nyakon öntöttek tejföllel és mellé kolbászokat adtak, nagyon finom volt. 

Nagyon finom volt, érdemes megkóstolni annak, aki arra jár

Itt készültek a gombócok


Kicsit sietünk kellett hazafelé, mert ismét esőre állt az időjárás. Hálistennek megúsztuk nélküle és szinte végig száraz aszfalton közeledtünk a szállás felé. Nem úsztuk meg a túrát defekt nélkül sem, Tomi barátomnak lassan eresztett az abroncsa. A lyukat megtaláltuk, de nem akartuk megkukacolni, mert már csak 14km-re voltunk a célunktól. Próbáltunk fújni a gumiba inkább kevesebb mint több sikerrel, de egy fizetős kompresszorig sikerül elgurulni, ahol kicsit túlfújva a gumit végül visszaértünk a szállásunkra. Szerencsénkre pont vele szemben volt egy gumis műhely, ahol megjavították az abroncsot.



6.nap: 

Cél a Transfogaras! Reggel persze szakadt az eső és az előrejelzésekben is tartós, nagy kiterjedésű esőt jósoltak. Úgy tűnt viszont, hogy a Transfogaras környékén kevesebb csapadék lesz mire odaérünk. Kicsit vacilláltunk és vártunk, de nem volt választásunk, menni kellett, ezért jöttünk Erdélybe, hogy a Fogarast megnézzük! Az oda vezető úton végig szakadt az eső. A Transfogarasra vezető út kezdetén van egy benzinkút, ott tankoltunk és tanakodtunk, hogy mi legyen? Még mindig esett az eső. A hegy egy részét láttuk onnan is, de esőfelhőbe volt burkolózva a nagy része. Felmerült bennünk, hogy másnap visszajövünk, de nem szerettem volna itt feladni. Végül felmentünk és nem bántuk meg. Az eső hamar elállt, egyre jobbak lettek a látási viszonyok. Odafent 4 fok volt csak a hőmérséklet, szóval nem volt melegünk. A csúcson nem álltunk meg Tomival, várva, hogy még jobban tisztuljon az idő, ezért túlmentünk a Vidraru Dam nevű gátig, ahol az Arges folyó vizét duzzasztják fel. Odáig elég rossz minőségű volt az út és majdnem egy óra alatt tudtuk le azt az 50km-t mert vizes és kátyús volt az aszfalt. 





Visszafelé már a száraz úton hamarabb letudtuk ezt a szakaszt. Több helyen birkanyáj volt az úton. Amikor egy beláthatatlan kanyarban álló kocsisort láttam, akkor is arra gondoltam, hogy biztos állatterelés van. Megálltunk, de nem nyáj volt a megállás oka, hanem egy medve volt a kanyar külső ívén. Hirtelen 4 méterre találtunk magunkat a medvétől. Az egyik mellé beálló holland rendszámos autóval volt elfoglalva az állat, ezért volt alkalmunk egy pár fényképet készíteni róla, egy kicsit azért izgatottan. 




Mire visszaértünk a csúcsra teljesen kitisztult az ég és 14 fok fogadott minket. Az utak, kanyarok nem a legjobb minőségűek, de ez a szakasz nem is a száguldozásról szól hanem a látványról. Hihetetlen szép az egész Fogaras, bakancslistás hely, amit nekünk most hálistennek sikerült kipipálnunk! 








Nagyon örülök, hogy nem futamodtunk meg! Nem adta magát könnyen a Transfogaras, de meghódítottuk! Az esőruha már korábban lekerült rólunk és a nap további részében nem volt gond az időjárással. 



7.nap: 

Túl sok mindent nem terveztünk erre a napra, csak a hazautat. Az egész román szakaszon eső volt, viszont a magyar etap már esőmentesnek bizonyult. Szóval esőruha fel és irány haza. Hálistennek nagyobb volt a rémület mint az eső mennyisége, relatív kevés esővel megúsztuk. A borongós Románia után egy verőfényes Magyarország következett. Épségben mindenki hazaért!


---------------------


Pár szó a közlekedésről: A sebességhatárokat lehetetlenség betartani. Lakott területen belül a 80-90 km/h a megszokott, előfordult, hogy a lakott területen kívül megelőzött teherautó visszaelőzött lakott területen belül, amikor 70 km/h-val mentünk vagy éppen végig letolt az útról. Szóval fel kellett venni a ritmust: lakott területen 80-90 km/h, azon kívül 120-130 km/h. Sok rendőrt láttunk, de sehol sem találkozunk traffival. Ennek ellenére nem láttunk balesetet, nagyon flottul működik ez a rendszerük. A gyalogos sem reklamál, hogy nem engeded át a zebrán, megvárja míg elmész előtte 90-nel, körbe néz és ha nem jön senki más, akkor átmegy. Furcsa volt visszaszokni amikor hazajöttünk.

Az utakról: Az esetek többségében kiváló minőségű volt odakint az aszfalt, pár éve épült utakról beszélünk, ez kb. 75%. 5%-ban rosszak az utak, de nem járhatatlanok. A maradék 20%-ot pedig éppen felújítják, aszfaltozzák. Ennek következtében sok a dugó és a felbontott, felmart út. Amerre mentünk mindenhol út felújítás volt. Pár év múlva nem sok rossz minőségű útjuk marad! Az autópályák is elég érdekesek. Mész 50km-t, leterelnek róla egy forgalmas főútra, mert nincs tovább út, majd később ismét folytatódik az autópálya és vissza lehet menni. Sok helyen csak ilyen szakaszokban van kész a pálya. Náluk máshogy gondolkodnak mint nálunk. Itthon egyik végéről elkezdik az építést és folyamatosan lehet haladni a végéig. A románoknál gondolom fontossági sorrendben készültek el a szakaszok. Érdekes koncepció!


A 8 nap során 2970 km tettem meg, a motorom jól viselkedett, nem volt vele semmi gond. Egyszer meg kellett igazítani az index biztosítékját, de ezen kívül tényleg hibamentesen abszolváltam a túrát. A másik két motorral is csak kisebb "hibák" voltak, a már említett defekt és egy néha megjelenő FI hiba valamint egy hiányzó középtámasz-csavar!