Szlovénia újratöltve, de most már aztán tényleg - Bacus

Prológus

Nos hagy kezdjem a személyes dolgaimmal a beszámoló előtt. Gondolkoztam - és már itt is érződik mi bánt, hogy gondolkoznom kell - hogy írjak e beszámolót, kell e ez, mire jó. A blog évek óta létezik, itt tároljuk, tárolhatjuk a személyes illetve közös emlékeinket az elmúlt évekről, legyen túrázás, ivászat, kempingezés. Páran azért segítettek ebben az elmúlt években, de úgy érzem, hogy - talán a hosszú leírások miatt - de mégsem volt, illetve nincs igazi sikere a bejegyzéseknek. 

A feliratkozások száma a blogra 0 azaz nulla. Kommentek? Volt már bejegyzés, amire született reakció, de nem jellemző. Pedig nekünk, nekem, akik ezt szerkesztik, bele teszik a saját szabad idejüket, kvázi társadalmi munkában írnak jól esne némi visszajelzés. Persze a fórum tagok (VSCH fórum) és lehet páran a facebookról is megteszik - bár azt nem látom, de a többség biztosan nem. A statisztika szerint van bejegyzés, amit 1000 felett néztek meg, de senki nem kommentelt.

Ezt a gondolatot követve, ezt a beszámolót 3 stílusban, a hosszított verziót pedig hangos könyv formában is közzéteszem, hátha ez kivált némi reakciót.

Az 1. beszámoló a tényleg időhiányban szenvedőknek készítem, akik nem szeretnek hosszan olvasni, valószínűleg ezt sem olvasták el, lehet nem is jutnak el idáig, ugorjunk, uncsi, uncsi, na lépjünk innen, stílusnak megfelelően. Miattuk a képek linkjét is előre hoztam, ne kelljen már végére görgetni sem a leírásnak.

A 2. beszámoló azoknak szólna, akik azért nem olvassák el, mert hosszú körmondataim megzavarják őket, nem tudják kik a szereplők, ezért aztán hamar elvesztik a fonalat. Így minden szereplőt mellőzve csak az eseményre koncentrálva kivonatolom a dolgokat.

A 3. beszámoló pedig az eddig megszokott Bacus egyórása lesz (Örkény egypercese után szabadon).

4. hangoskönyv. Talán ez lesz a legkedveltebb változat, ezt félálomban is lehet hallgatni.. 

Neked melyik jött be? Kommentbe írd meg, a nyertes stílust visszük tovább!

Képek

Az eseményen készült képek megtekinthetőek itt.

Ime az 1.

Hát ez aztán kurva jól sikerült, minden fasza volt, nem fáztunk, nem áztunk, Szlovéniát repetáztuk. Nekem 1100 km lett. Mikor lesz a következő?

A 2. stílus.

Lementünk Lentibe. Szilvanus panció. Áztattunk pénteken. Vacsora Denisben. Kinek mi, nekem rántott sajt. Jó hangulat. Nagy izgalom. Kis beszélgetés. Útvonalak navikra. Korán fekvés.Korán kelés, fél 8 reggeli. Gyülekezés, befutnak a reggel érkezők. Tájékoztatás, csoport beosztás. Készülődés, 8.30 indul az első csoport. Csoportbontás borul. 

Gyorsan a határon, ez már itt Slo. Mentünk, mentünk, mentünk. Megálltunk, pihentünk kicsit, utána mentünk tovább. Sokat mentünk. Mentünk gyorsan, de inkább lassan. Zergebaszta utak. Táj gyönyörű. A tehén itt is büdös. Mentünk, mentünk ....  mentünk, végre kaja. Csevapcsicsa, gyros, hamburger. Mentünk, mentünk ... még mentünk, megálltunk. Esett. Sokat, de röviden. Kivártuk. Mentünk tovább. Az ott már a határ. Újra itthon. Jaj nem lesz vacsi. Egyből az étterembe. Ittunk, bacca pék, motorral vagyunk. Ittunk tovább, 50 m, hazatoljuk. Nem toltuk, megúsztuk. Fáradtság, mindenki boldog. Seggünk sajog. Holnap haza, aludjunk. Reggeli 8-kor. 

Búcsúzkodás, pakolás. Mindenki megy haza. Ki egyenesen, ki még útba ejt valamit. Nagyon jó volt, rövid volt. Lesz még? Legyen!

 

3. Részletes beszámoló aka Bacus egyórása

Mint ismeretes, a részletek nem korlátozódnak közvetlen a túrára, hiszen minden eseménynek van előzménye, ami kizárólag a történelmi hitelességért, az érthetőségért muszáj megemlíteni. No meg, ha itt tartasz, akkor szeretnéd is tudni.

Az úgy volt, hogy amikor a Covid még nem volt elszabadulva, csak Szabiboy fantáziája, akkor vállalta, hogy ő összerak Szlovákia egy részén egy tájékozódási túrát, ami durván 300 km, magyarországi szállásról indul, stb. Az első akadály a jó szállás megtalálása is akkoriban lehetetlennek bizonyult, ezért hamar Szlovéniára terelődött a figyelem. Lentiben több szálláshely is alkalmas volt nagyobb társaság fogadására. A régi szép időkben egy ilyen eseményen 40-50 motor is megjelent, ez mostanában már a
sci-fi kategória, pedig csak a facebookon több mint 3000 csoporttag van, ez a túra pedig ott is meg lett hirdetve.

2019 -ben a motorok száma

2023 -ban este a motorok száma

Az akkori  túráról nem igazán készült beszámoló - nekem nem volt kedvem, illetve másnak sem, egy egészen rövid kis bejegyzés született akkor. Már egy kicsit bánom. 

Tavaly ilyen tájban megpróbáltuk újra lejárni a tájékozódási túra útvonalát, de az időjárás közbe szólt, akkor egy gyors áttervezést követően Ausztriában bóklásztunk egyet.

A tüske azért bennünk maradt, csak azért is lejárjuk! Így idén is nekiveselkedtünk, ezúttal a lesérült Ispánunk végre tette a dolgát, intézte a jó időt. Sajnos nem csak Ispánnak sikerült lesérülni, így aztán a résztvevői létszám igen gyorsan változott, Csabu lesérült a vállán, Mecseki Tominak és Akarmynak munka szólt közbe, aztán Akarmy azért a biztonság kedvéért le is amortizálta a motorját, nehogy meggondolhassa magát, Menyus is áttervezte az életét, Szikus és Joe is bizonytalankodott, végül mind a ketten visszamondták a visszamondást, azaz eljöttek.

Szerintem mindenki nagy izgalommal várta az eseményt, idén még alig alig volt motoros idő, az egyetlen nagyobb esemény a győri vezetéstechnikai tréning volt, ott is jó volt, de azért az mégsem túrázás, na.
Én Tj -vel beszéltem meg, hogy mi a lehető leggyorsabb és legrövidebb úton megyünk le pénteken egy ebédet közbe iktatva, 16-órakor a kedvezményes jeggyel megyünk a termál fürdőbe. 11-kor találkoztunk az M7 elején egy benzinkúton, ahol a tempomat adta kényelmet kihasználva élre álltam, unalmas 120 km/h-ás tempóval faltuk a kilómétereket. Egész jól haladtunk, amíg valahol Siófok után - ahol egyébként ritkulni kellett volna a forgalomnak - útjavítás miatt áttereltek minket a szembe jövő sávba. Na, mondom itt minden borul, meg nem is bírom ezt a 50-es tötymörgést, így sávon belül - kihasználva az autósok előzékenységét akik lehúzódtak előzgetésbe kezdtem. Az autókkal nem volt gond, meg nekem a puha táskák félig megpakolva keskenyek maradtak, így vígan elfértem mellettük a saját sávon belül, nem így Tj, akit belerángattam a rosszalkodásba ezzel. Tudni kell, hogy talán ő az egyik leg-szabálykövetőbb akit ismerek, de úgy látszik ő is fürdeni akart..., nos kizárt volt, hogy ahol én elfértem, ott ő mindenhol elférjen a dobozokkal, így aztán egyszer csak átlógott a jobb oldali dobozával is... és .... micsoda pech, épp egy rendőr, egy audis vadász jött szembe. Állítólag annyira "beszart", hogy satuzott, ezzel majdnem össze is törte magát, de onnan tudtuk, hogy ezt Lbaxtuk, utánunk jött. Nem is akárhogy, kéklámpával, szirénázva. Hamar utol is ért, szerintem kinyomta a padlólemezt, hogy elkapjon minket, akarom mondani csak Tj-t. Közénk állt, majd kék lámpával levezette Tj-t a pályáról... Rövid negyed órás szentbeszéd, 6 pont, némi pénzbírság. 

Innét csak a legenda:
Tj: Elismerem..
R: még szép, hogy elismeri, rajta van a felvételen.. Hogy gondolta ezt? Szegény felesége, mennyire fél itt maga mögött. (Évi elfogadóan bólogat)..
R: Tudja maga, hány motoros baleset van? A múltkor is egy utánfutó alól húztunk ki egy szerencsétlent.... 

Majd még pár szörnyű képet festve, közben lecsillapodva, utukra engedte.

R: na itt írja alá, még lesz kettő ott óvatosan!
Tj: hol írjam alá óvatosan?
R: még két átterelés lesz, ott óvatosan..

A következő benzinkút jóval odébb van, én ott várakoztam, nem mertem telefonálni, még olajat öntöttem volna a tűzre, hogy megzavarom a szupershop pontok osztogatása közben a yardot. Tj nem állt meg a kúton, de észrevettük egymást, hamar beértem őket. Remélem azon a szakaszon nem mértek.

A Csillagvár étteremnél (Balatonszentgyörgy) álltunk meg, aki nem ismerné, annak mindenképpen ajánlom, hogy ide térjen be, ha erre jár. Nem értem, hogy éri meg nekik ennyiért ételt adni! Van menü, ami 1500 Ft alatt volt, levessel hatalmas rántott hússal, süteménnyel !!!. Ezt hogy? Persze mi tudtunk variálni, a La Carte azért nem ennyire olcsó, de semmi képen nem drága. A menüt csak azért nem mertem bevállalni, mert akkora adagnak nézett ki, ha én azt ott megeszem, akkor kifekszem a napra és alszom, nem megyek utána tovább.

Tj és Évi a Csillagvárban

 

Érdekes fotó az insta360 kamerával

Közben láttuk Joe-t elmenni az étterem mellet, de nem állt meg. Mi is indultunk lassan, innen eseménytelenül mentünk Lentibe, csak Szabiboy száguldott el mellettünk valamelyik faluba. Sietett megnézni, hogy át lehet e menni az eredeti útvonalon a határon. (Nem lehetett, akkora árvíz volt, hogy lezárták azt a szakaszt) 

 

A szobát elfoglalva, már dobáltam is le a motoros cuccot, fürdőgatyesz és már ültünk is a medencébe, ahova szépen jöttek is a népek, Joe, Nemrobék, Alfi, Színes. Nagyon jó volt, persze Alfi otthon hagyhatta volna a k.. labdáját, de őt így szeressük.
"Enfant terrible" akarom mondani enfant simán.. 

 

 

Lassan mindenki megérkezett, 7-kor a vendéglőben már szinte teljes volt az ott alvós csapat. Vidáman beszélgettünk, nagyon finomakat ettünk, bár uborkasalátát én ott többet nem kérek, mert az vagy nem volt friss vagy szódával csinálják. A vacsora közepe felé befutott Szikus is, állítólag már ott volt negyed órája, csak nem tudta átemelni a lábát motorról. :D

 

Denis étterem bejárata

Napi ajánlat, rántott sajt

A szállásra visszaérve, Szabiboy áttervezte a határátlépést, némi plusz km hozzájött, így a 360 km-ből gyorsan 385 km lett. Mindezt áttöltögetve a garminokra, ment az idő, mi meg folytattuk a beszélgetést, Tj újból és újból előadta a rendőrrel való találkozást - mondom, hogy ez új élmény volt, szerintem még sosem büntették meg. Lassan elfogytak az emberek, mindenki elvonult.

Én nem sokat aludtam, Szabi 3 csoportra osztotta a csapatot, én mint túravezető még szűz voltam, így különös idegességgel játszottam le újra és újra az agyamban jeleneteket, hogy adom ki az indulásra a jelet, választom ki a pössentésre alkalmas bokrokat az öregnek, illetve, mi van, ha senki nem akar egy kezdő túravezetőt? A végén mehetek kettesben Színessel a záróemberemmel. Én ilyen vagyok, pörgök a dolgokon, néha megnéztem az órám, aludni kéne, mert mindjárt kelni kell. Nem állítottam 3 ébresztésnél többet,  reménykedtem, hogy csak felébredek erre, még írtam feleségemnek is, hogy hívjon fel, ha nem jelentkezem 7-ig. Egyszer csak reggel lett, még álmosabban kóvályogtam ki a reggelihez, mint ahogy lefeküdtem, de azért ettem pár falatot a kávéhoz, pedig terülj terülj svédasztalos reggeli volt. 

Közben megérkeztek azok is akik reggelre ígérték, Baliatiék, Nabs. 8.kor Szabi összehívta a csapatot, csoportbeosztás, eligazítás. Én még mindig aludtam, de most már nyitott szemmel, melegítőben, Elvonultam, megnéztem az buborékos uborka saláta mivé lett bennem, majd magamra kaptam a motoros cuccom, ettől nagyon melegem lett, de legalább felébredtem. Utolsónak akartam indulni, de ezt a helyet Szabi lestoppolta, így másodikként kellett volna indulnunk, de aztán egy pillanat alatt megváltozott, már indultunk is elsőként, a gyors átszervezést követően fogalmam sem volt, hogy kik jönnek mögöttem. Alig 2 km múlva már annyira evett a kíváncsiság, hogy letértem az útról egy kis mellékútra, megálltam, majd visszafordultam szemrevételezve a társaságot, hogy na kik is jönnek velem. :) Garmin garmin te csodás..

Nagy szerencsémre Xejbo Norbi is velem jött, ennek az úton még nagy jelentősége volt számunkra, különben lehet még mindig ott túrázgatnánk valahol keringve a saját nyomvonalunkon. De ne rohanjunk előre. A csapatba került Szikus is, de ez mint kiderült csak a látszat volt, ő csapaton kívüli potyautasként tartott velünk. A 8. utas. Mintha lett volna egy ilyen című film is Alien címmel, de ez nem célozgatás. Viselkedését vacsoránál megbeszéltük vagy nem beszéltük***, de a helyzet nem lett jobb, a tavalyi Ausztria túrán történtekre gondolok. A leírást nem linkelem be, de itt van az is valahol..

Az út eleje egyébként nagyon jól ment, egyre magabiztosabban haladtam az élen, csapat jött mögöttem, a kommunikáció ugyan nem jött össze, pedig próbálkoztunk ezerrel, illetve discorddal. Na jó, elmesélem, mert hátha érdekel valakit. Nekem nagy mániám, hogy a motorozás közbeni beszélgetés, élménymegosztás hozzátesz, egyébként is dől belőlem a szó, szeretem szórakoztatni az embereket, ezért régóta kerestem a megoldást, miként lehetséges ez. 

Valamikor februárban felcsillant egy remény, mert rájöttünk Menyussal, hogy a discord applikáció remekül működik a - és ez nagyon fontos - bármelyik sisakkommunikációval illetve bármelyik telefonnal. Kipróbáltuk, leteszteltük, többen is beléptek a végén már 6 ember beszélgetett - földrajzilag távol lévők is - szinte tökéletes volt. Nagyon készültem, egy gyors leírást is készítettem a fórumra, ki hogy tud becsatlakozni a beszélgetésbe, stb. Kicsit tartottam tőle, hogy kell hozzá a folyamatos internet, de kis hazánkban tesztelve ez nem volt probléma. Remek mobil (lte) lefedettség van hazánkban, ezt sokan nem is tudják, hogy itt bárhol van interneted. Emiatt is buktuk el a kommunikációt kint, mert a szlovén internet olyan mint a mesében. Hol volt, hol nem volt, de inkább nem volt. Erősen próbálkoztunk a végéig, de csak az idő nagyon kis részében működött. A megoldás egyébként a Sena Mesh rendszere lesz, ott épp csak apróbb problémák vannak, pl nem egyforma hangerővel halljuk egymást, viszont egész szépen működik, de ehhez mindenkinek - aki csatlakozni akar - váltani kell sisakbeszélőt egy kompatibilisre, és igaz a hír, a legolcsóbb típusok nem tudják a mesh-t, a hagyományos és a mesh rendszert egyszerre pedig aztán tényleg csak a drágák. No de hagyjuk is, ennyi elég is erről, ha valakit érdekel, majd megkeres.

 

A sziklás pihenőnél, itt még tökéletes volt a csapatonkénti 15 perces eltérés

 

Sziklás pihenő belül, csak egy fénykép fért bele, mert nem ingyenes a belépés

Sziklás pihenő környéke

Eredeti tervem szerint  Pizzát szerettem volna enni, de minden kalkulációm azt mutatta, hogy még 12h előtt ott leszünk a pizzázónál, ez így is lett. Garmin jelezte a pontot, sőt ki akart vezetni a parkolóba. Itt elkövettem egy nagy hibát, nem mentem be a parkolóba. Ez azért volt hiba, mert amíg a Garmin XT-k rákérdeznek, hogy kihagyja e az útvonal pontot, addig a BMW navija csak rákérdezett, hogy újratervezzen-e, amire én azt mondtam, gyorsan, hogy NE. A következő pár kilométeren észre sem vettem, hogy valami nem stimmel, hiszen szépen haladtunk előre a nyomvonalon, nem is sejtettem, hogy innentől a navim már nem navigál tovább, csak mutatja a helyzetem. Az utunk átvezetett Ausztrián, épp csak átvágtunk egy városon, ahol útvonal pont is volt, de az én navim itt simán kikerülte volna a várost. Norbi taktikája az volt, hogy ő megállt ott, ahol a jó irányba kellett volna menni, így csak az eleje jött utánam. 2-3 ember, ami gyorsan elfogyott, hiszen a "csoportos motorozás" szabályai szerint mindenki figyel a mögötte lévőre, ha az eltűnik, akkor megáll, így előbb utóbb a vezetőhöz is eljut az információ, hogy szedje össze a csapatot. Egyszerűbb lett volna kommunikálva, de mint mondtam, net mint a mesében, így csak a hagyományos módszer működött.

***Visszatérve Szlovéniába valamelyik huggyantós megállónál aztán levált rólunk Szíkus, épp csak a záró embernek intve, hogy neki még dolga van, nem jön tovább. Nem akarok ennek a résznek több szót szentelni, de NEM EZ a módja. Aki ezt még egyszer megteszi az én vezetésem alatt, az megkapja a jól ismert kérdést az "utolsó cserkész" című film alapján: fej vagy gyomor?

Aztán jött egy gyors hegyi szakasz, ahol mielőtt felértünk volna a második kajálási lehetőséghez, előtte tett egy kis hurkot lefele, csodás látványt nyújtva a tájról, viszont egy rendkívül lassú, egy nyomsávos mellékúton, ahol sokszor fogalmam nem volt merre kell menni. Itt egyébként is az egyenes vonalvezetés, az valamelyik helyi gazda pajtájába vezetett, már ez sem volt könnyű, de amikor egy hármas négyes elágazáshoz érkeztünk, aminél egyik irány sem egyenesen ment tovább, ha igen, akkor az egy fészerbe vezetett, nos itt bajba kerültem. Ezt a mögöttem lévők alig alig vehették észre, mert belezoomolva a térképbe sokszor sikerült a helyes utat választani (BMW wonderwheel rulez!!), de azért volt pár tévedés, kellemetlen forgolódás a szűk úton, itt azért nem kicsit örültem, hogy kevesebben vagyunk, mert némelyik helyen nem volt egyszerű megfordulni.

 

Amikor a farok csóválja... ritka kép, mikor a záró ember hátrafele fényképezi a túravezetőt :)

A gyors hegyi szakaszon még egyszer végig mentünk, a tetőn volt a második kajálási helyre megjelölt hely, de itt mi csak rövid megállót tettünk, kis pihenés után megcéloztuk a harmadik kajáló pontot. Itt sikerült helyretenni a navigációt, az út hátralévő részében már nem volt probléma emlékeim szerint.

 

A csúcson, mi nem itt ettünk

Az első csoport itt evett

Hatalmas élet volt, kaja, pia, trombita

 

A kaja jó volt, többféle ételt is kipróbáltunk, hatalmas hamburger, gírosz, illetve többen csevapcsicsát ettünk, ehhez frissen sütöttek pitás kenyeret, az csúcs volt! A csevap szokás szerint alattomosan beül a gyomorba, én már megtapasztaltam, így csak a felét ettem meg, a többit átengedtem a többieknek, akik jobban bírják a terhelést. 

Mi itt ettünk, illetve itt egy fél órás csúszással Szabiék is megjöttek terv szerint

 

Csevapcsicsa

A frissen sütött pita nagyon finom volt

Érdekes, hogy én vagyok kövér, de hát igazságtalan az élet. Itt azért már érezhető volt a fáradtság, ugyanakkor tudtuk, hogy innen már haza felé tartunk, már csak az idővel kell versenyezni, hogy vacsorára haza érjünk. Ez nekünk sikerült is, egyszer tartottunk egy pihenőt ahol pár csoport kép is készült. A határ előtt 50 km-el, még volt egy kis eső, de annyira nem volt vészes, hogy utólag kár volt beöltözni. Ellenben az előttünk elvonuló vihar nyomait látva nagyon örültem, hogy nem fél órával korábban jártunk arra. Mindenfele letört ágak, földcsuszamlás elfoglalja a szembejövő sávot. A határhoz közeledve több folyót is kereszteztünk, mind durván megáradva az út melletti erdő végig víz alatt, még fél métert emelkedne a szint - persze az hatalmas vízmennyiség - eltűnne az út.

Kettes csoport utolsó nagy pihenő

 

Fél 7 kor ledobtam magamról a túravezetői terhet, befordultunk a Silvanus panzió parkolójába. Jók voltunk srácok, nagyon jó kis csapat voltunk. Köszönöm a türelmet, Norbinak a navigációs rásegítést.

 

Mi kibasztuk a pacekot, megyünk kajálni

Füstölt csülök, fordított burgonyával, isteni volt

7 kor már az étteremben ültünk lefürödve, átöltözve, vártuk a másik két csapatot, akik fél 8 körül motoros ruhában érkeztek. Nekik nem volt akkora szerencséjük az esővel, ők fél órát álltak egy benzinkúton várva az eső arrébb vonulását, nem volt már idő átöltözni vacsi előtt.

Az átmotorozott nap után már nem sok mindenkinek volt ereje beszélgetni este, hamar visszavonultunk szobáinkba. Másnap reggeli után sokan egyénileg elindultak hazafelé, mi páran Szabi vezetésére bíztuk magunkat, 6 motorral indultunk Keszthely, illetve Gyulakeszi felé, ott 12h-kor volt megbeszélve egy közös velős pirítósozás az elénk jövő Menyussal és Mecseki Tomiékkal. Alfiék is befutottak, így egy nagyon jó hangulatú csevegős ebéd után elköszöntünk megint, Taurusék Mecseki Tomiékkal mentek Haláp felé kirándulni, illetve Tomi tudott arra felé egy kiváló mobil gumist..

Mi már csak 5 motorral indultunk tovább még a Balaton felvidék mélyebb megismerésének, nem mondom, hogy 2x olyan hosszú úton, de majdnem. Jártunk mindenfelé is, a teljesség igénye nélkül : Köveskál, Szentantalfa, Balatoncsicsó,Aszófő, Balatonfüred, Veszprém, Eplény, majd Olaszfalunál jobbra kanyarodtunk, számomra eddig járatlan úton vágtunk át a Bakonyon, hogy végül Bodajk és Csákberény érintése után megálljunk Csákváron fagyizni. Itt olyan hihetetlen tömeg volt, illetve elég kedvezőtlen módon szervezték át a kiszolgálást, hogy végül úgy döntöttünk nem álljuk ki a sort, kenjék a hajukra a fagylaltot. Alfiék is befutottak, ők valamilyen trükkel beálltak a sor elejére. 

Komolyan nehezemre esett újból motorra ülni szóltam is, hogy ahogy az M1-hez érünk én leválok, mert már kezdem egyáltalán nem élvezni a motorozást. A pályán gyorsan haza értem, a budapesti dugón való átverekedés némileg felébresztett, de már nagyon jó volt elterülni az ágyamon. 

Hát így valahogy. Statisztika: Reggel fél 9 kor indultunk, este fél 7 kor érkeztünk, az eltévedéseket nem számolva 385 km mentünk kb háztól házig (Rbiker egy szar, nem jót mutat)

Ez Tj Rbiker rögzítése

Bogácsi Termál Kemping - Bacus

 

 

Csak sikerült összehozni idén is egy kis sátrazós-brűgölős hétvégét.

Atkusz mester vállalta ennek a megszervezését idén is, mint ahogy az elmúlt években, de mindenhol lerombolhatatlan falakba ütközött. Minden össze esküdött ellenünk, az ukrán háború, magas infláció és rezsi, felújítások, tulajdonos váltások. Szulok és Csokonyavisonta hamar kiesett, majd Bogács került a képbe, de Atkuszunk itt is csak elutasítást kapott. Nem kellettünk nekik csoportosan, ezért megkaptak minket egyénileg.

Atkusz feladta, kiszállt, talán meg is sértődött, de lehet csak jobb dolga akadt, bele látott egy csinibabába újra és így feltárult újfent a pokol egy bugyra...

Aki nem tudná, hogy mit jelent a sátrazós-brűgölés az még nem élt meg efféle élvezeteket, ez egyfajta jellemzője a kempingezünk, iszunk, ülünk a meleg vízben, mint a nyuggerek, kijárunk kajálni, jókat beszélgetünk, nem csinálunk semmitnek. Általában szombati napot is magába foglalja, ami gyakran beba-szombat is, de igazán a beba-péntekkel veszélyes, mert akkor jobban elengedjük magunkat, lévén másnap van idő józanodni. Szóval ez egy jelző, mint a régi kosztümös filmeknek a "baszós-kardozós".

Azért én már tavaly is voltam olyan kényelmes, hogy a sokk cucc és sátrazást leváltottam apartmanra. Ezt idén is szerettem volna, de Bogácsi Kemping szálláshelyei megteltek, nem volt két napra semmi, de tényleg semmi. Miután mindent bevetettem, végül kaptunk péntek éjjelre egy apartmant Csabuval, ami alig drágább a sátrazásnál. Ha ide jövünk jövőre, mindenképp ezt szeretném két napra, nem azért mert nem szeretek sátrazni, de ennyi cuccot vinni, nem igen szeretek. Most muszáj volt, így felpattintottam az alu dobozokat, ami azért jól elnyeli a cuccaim, így a hátsó ülésre csak a sátor és egy széket kellett felkötnöm.

3 órakor találkoztunk Csabuval a megszokott OMV tali helyünkön, kényelmes tempóban M3-ason 17h után pár perccel már a recepción voltunk, Joe bácsi addigra már felverte a sátrát. Aznap hármasban áztattunk, majd meglátogattuk a közeli - elsőre késdobálónak kinéző - pizzériát.

Másnapra sokan bejelentkeztek, de nem igen kapkodták el a lejövetelt, különböző okok miatt, Vígék élvezték az új 1050-t, ami jobban ráz mint az áram, TJ még letesztelte a frissen felszerelt puha táskáit, Nabs mester a cél előtt megfordult és hazanyargalt családi cirkuszra, ha hazaért akkor meg a fővárisi nagycirkuszra. Ispán simán csak későn indult, Tauruszék meg messziről jöttek. Lecsó dolgozott, ő és Sonyesz jöttek a legkésőbb. Azért mindannyian fürödtünk, bár kicsit nehezményeztem, hogy este 10h-kor kihúzták a dugót és leeresztették alólunk a medencét.

A vasárnapra már rányomja a pakolás hangulata magát, sőt nem is hangulat ez csak, hiszen délig maradhatnak a sátrak, hiába lehetne este 7ig fürdeni még aznap. Joe-t és Lecsót az első madárcsiripelés már a medencében találta, reggel 5-től már szabad volt a fürdés.

Egy kiadós reggeli után, a legtöbb sátrat összeraktuk, csak egyet hagyva, amiben elrejtettük minden értékünk, bukósisakok, kabátok, vaskos pénzkötegeink. Egészen délig áztattunk, már már sok is volt, de mindenképpen elég.

Vasárnapra ígértek némi esőt, amit végül megúsztunk egy kis szemeteléssel, megálltunk a pályán, de végül nem öltöztünk be.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, már lehet most foglalni kellene jövőre szállást, mert jó kis hely ez.

Képek

Szlovénia újratöltve Ausztriában - Bacus

Ez bizony nem Szlovénia

Nehéz röviden írni egy három napos eseményről, szerintem nekem sem fog sikerülni, előre is elnézést kérek.

A túra kiírása még valamikor február közepén megtörtént, Szabiboy, aki a 2019-es tájékozódási túrát szervezte Szlovéniában, ismét kiírta fórumunkra, hogy motorozzunk végig az akkori útvonalon, de immáron nem itinert, hanem a GPS-t követve. A COVID miatt még sok minden bizonytalan volt, de a túra fogadtatása, jelentkezések - szerintem - várakozáson felüli volt, talán még Szabi-t is meglepte. Még mindenkiben élénken élt a 2019-es esemény, remek időjárás, sok sok motor, kisebb csoportokban, de állandóan össze össze futva, szuper hangulatban, együtt bandázva egy remek szállásról indulva és érkezve. Sajnos nem írt róla senki bővebb leírást - pedig most is elolvastam volna, egy fent marad videó nem igazán tudja vissza adni az akkori hangulatot.

A szervezés idén nem tartalmazta a szállás foglalást, azt mindenki egyénileg intézte, de sorra jöttek a beírások, hogy ki hány külső barátot szervezett még be, lassan úgy nézett ki, hogy nem is tudunk egy szállodában elférni a nagy érdeklődésre tekintettel. Már a csoport beosztásokra is lassan sor került, mert a motorok számát nézve nyilvánvaló volt, hogy ennyi motort azon az útvonalon lehetetlen lenne valamennyire is együtt tartani. Én is jelentkeztem túravezetőnek - most először mentem volna egy csapat élén - de ez irányú szüzességem mégsem vesztettem el. Szabi hiába járta le előtte autóval az útvonalat, az időjárás a túra időpontjához közeledve egyre kedvezőtlenebbül alakult. Nagyon előre teljesen felesleges gondolkozni, hiszen az időjárás nőnemű és az asszony ingatag, úgy hajlik mint a nád..

Sorra jöttek a lemondások, papírkutyák és a puncik hamar visszamondták, hiába kínált alternatívát maga a város - Lenti - ahol remek fedett meleg vizes gyógymedence is található, ami ráadásnak azért elég messze van ahhoz, hogy már az oda illetve a vissza út alatt is sokat lehet motorozni, kiélni magunkat.

A jó, hír, hogy a kemény mag maradt, valahogy majd csak lesz, reménykedve Zeusz kegyességében, hogy nem szór meg bennünket villámjaival, netán még a nap is kisüt. Én helyi klubos képviselőjével - Ispánnal az esősámánnal - még hétfőn megbeszéltük, hogy mi mindenképpen lemegyünk, Lentiben majd a többségi döntést elfogadva motorozunk vagy sörözünk.

Péntekre kivettem egy szabad napot, hogy egy jót motorozva a Balaton felvidéken, megállva pár bevált helyen fagyizzunk, együnk. Az idő olyan remek volt, hogy szinte elképzelhetetlen volt, hogy ez másnapra elromoljon. 10 órakor indultunk a sámán "barlangjától", friss forgalmi engedéllyel az occsó tankoláshoz Csákvár felé vettük az irányt. Ispán az élre állt - bár felajánlotta, hogy menjek előre, de nem éltem vele, - így aztán kihagytuk az Etyek utáni nyárfasoros részt. Nekem valahogy eddig mindig kimaradt a csákvári híres cukrászda, ezt most pótoltam.

Még 3-4 ilyen fagylaltos pultból lehet választani

Aki még nem járt itt, az most hagyja abba az olvasást, pattanjon nyeregbe és irány Csákvár, mert ilyet még nem baxtam. 4 pultban, 2 sorban dugig álltak a fagylaltos tégelyek, csak kapkodtam a fejem, körbe jártam egyszer, kétszer és éreztem, hogy bajban vagyok. Ennyi fagylaltból nem lehet jól választani! 6-7 fajtából sem könnyű két gombócot választani, ha majd minden ízt szeretsz, de itt kb 50 féléből, ez bizony mission impossible. Maradtam a jól bevált klisémnél, miután megkérdeztem melyik cukormentes, azt a pultot (igen, egy teljes pult, kb 12 féle fagylalt cukormentes volt!) messze elkerülve, választottam a szokásos rumos dió és karamellát. Nesze neked széles paletta, legközelebb puncsot eszem tirumisuval. 

Ispán azonnal mesélte, hogy itt is minden megváltozott, játszótér volt a mostani makett "erdő" helyén, a fagylalt mellé adtak valami plusz díszítést, a kávé mellé egy pohár vizet, de ma már nem fér bele az egyébként geci drága árak mellé semmi. 

Játszótér helyett makettek

Utunkat folytattuk Székesfehérvárt messze elkerülve Zirc felé, ahol a kávé után - csak gyakorlás gyanánt - én mentem előre. Veszprém után a 77-es úton Tótvázsonynál tértünk le Pécsely - Vászoly - Dörgicse után Akalinál kikanyarodva csak egy picit belekóstolva a 71-es út forgalmába, Zánka - Köveskál, majd Gyulakeszi felé vettük az irányt. Többször voltam már ezen az útvonalon, de nem tudok betelni vele. Ha nem jártál még erre, azonnal vedd fel a bakancslistára! 

Ez egy jó kis útvonal

Gyulakeszin az autós pihenőben ebédeltünk. Ispánom mintáját követve én is a motoron hagytam mindent, kabátot, sisakot, GPS-t, de barátom csak rá tudott tenni még egy lapáttal, mert ő a motor kulcsát is benne hagyta a zárba. 

Gyulakeszin az autóspihenőben ki ne hagyd a kajálást !

Itt szerettem volna már nem visszakeveredni a Balaton partra, de a telefonomba google maps -be raktam az útvonalat, amibe hiába írtam bele Hévízt köztes pontnak Zalaegerszeg felé, ezt kb 1 mp alatt felülbírálta, így kisvártatva megint feltűnt a Balaton látképe. Ez némileg enyhítette bosszúságomat. Édes kicsi feleségem zalai, sőt valahol apai nagymamám is zalai, innen már otthon éreztem magam, magabiztosan haladtam a 76-oson Zalaegerszegig, ahol leborítottunk a 74-es útra, majd Bak-nál már 75-ös úton Lentiig. Ispánt Zeg után 2x is elvesztettem, tud ő jönni nagyon, de most megint üzemanyag spórolásba kezdett, hiába siettem volna, nem hagyta, hogy kizökkentsem a tempójából. ( a telefon meg csak mondta a magáét, még Zalaegerszegről is vissza akart fordítani Hévizre, mekkora egy fos tud lenni a gmaps, uram atyám!)

Magamban arra gondoltam, hogy ebben a jó időben még átmegyek a fürdőbe, pacsálok egyet a melegben. No ez nem sikerült. Lenti 4 órakor zár a recepciós szerint, dacára a szórólapnak ami 5 óra utáni kedvezményes belépő jegyet hirdetett, engem már nem engedtek be. A pénztár bezárt. Nem sok kedvezményes jegyet adhatnak el, de biztos jól megy a bolt, nincsenek rászorulva! Rettenetesen csalódott voltam, nem is értem, hogy egy ilyen fürdő, hogyan zárhat hat előtt, pénztár pedig már fél 6 kor sincs. Szarjanak sünt!

Annyira jó idő volt, hogy kiültem beszélgetni a szálloda teraszára fürdőgatyában Szabi, Joe és Wombat mellé. Nemsokára elkezdtek befutni a többiek, Mecseki Tomiék Taurusz házaspárral, majd Színes mester is. A jóval előttem érkezőket is kidobták a fürdőből, Tj-Évi páros, majd Alfi. Akármy Csabi klubtárs is befejezte az ingázást a közért és a szálloda között. 11 motor, leállítva, volt aki garázsban, páran a fa alá, Alfi az eresz alól túrta ki a tulajt.

Épp a vacsora lehetőségeiről tanakodtunk, rendeljünk pizzát vagy kérjünk Tj-éktől pár májkrém konzervet? Alfi jött, látott és győzött illetve meggyőzött, hogy menjünk a szomszéd éttermek valamelyikébe, de ő rántott hús nélkül nem jön haza. Először a nemrég nyitott csülközőbe mentünk, de csak benti helyen tudtunk leülni, a levegőtlenség 2 perc alatt meggyőzött bennünket, hogy a másik a mi helyünk. Annyira finomat ettünk - egyébként többségében heti vagy mindennapos menüből választva, hogy alig vártuk, hogy másnap is ezen a helyen beszélhessük meg frissen szerzett élményeink.

A szállodába visszaérve, Szabiboy új tervvel fogadott bennünket, tanulmányozva a környék előre jelzéseit, erősen javasolt lenne az osztrákok felé menni, mert ott lényegesen jobb lesz az idő, meg az utak is jobb állapotban vannak eső esetén, pl nincsenek az ítélet idő által felhordott apró kavics, föld és egyéb motoros rémálmok az úton. Reggelig napoltuk a döntést, de senki nem ragaszkodott a Szlovén eredeti tervhez.

Az eredeti Szlovén terv se volt rossz

Mondtam, hogy hosszú lesz, de lassan azért a felénél járunk. Az éjszaka eseménytelenül, mondhatni BL döntetlenül folyt. Ispán ugyanis 7 órától már nem mozdult a tv elől, még vacsorázni sem jött, mert ő szeretné látni a meccset. Visszaérve a kajálásból, még rendületlenül nézte, kérdeztük, hogy áll a meccs, de kissé frusztráltan mondta, hogy bár már megjött a busz a játékosokkal még mindig a felszopó műsor megy.. Ilyen ez a nyugger élet, Ispánunknak fogalma nem volt milyen nap van, hogy a BL döntőket nem pénteken játsszák ezt mi sem tudtuk.

Reggeli közben befutott Nabs négy danos mesterünk, akit ezen a túrán (is) több szempontból is példaként tudok csak emlegetni. Nem azért, mert rosszat nem is mernék írni róla, tudja hol lakom..., de amit ő tud a motorozásról, azt kevesen tudják. Kicsit lespoilerezve, neki aznap 910 km körüli táv jött össze. A reggelit nagy könyörgés árán sikerült előre hozni, - Lentiben 9 előtt a fű se nő, viszont du 4-kor már megint nem -, így 9 órára már mindenki az udvaron beöltözve eső ruhában várta az indulást.

Alfi fordult csak vissza rögtön az elején, tárva nyitva hagyva a szobánk ajtaját, de még egész korán eszébe jutott. A magyar határig, talán kicsit még az osztrák oldalon is szemerkélő esőben magunkban mormoltuk Ispán nevét, sámánunk meg ki tudja mennyire csuklott, de végül az eső elcsendesedett és a nap is ki-kisütött.

Szabi mindenkinek átküldte az útvonalat, így bátran mondta, hogy ha van egy egy alkalmasnak tűnő szakasz, akkor ő nem akar feltartani, bátran előre mehetünk. Azt azért tudni kell, hogy az a 650-es burgonya, az igencsak jól megy, feltartásról szó nem volt, ennek ellenére Akármy (+felesége) nem bírt a 750-es bajor vérével, mint Kincsem, aki nem tudott veszíteni lendült az élre. Tj szintén feleségestül utána eredt, Nabs pedig kiállva a nyeregből - mert neki így is megy a szerpentin - szorosan a nyomában. Itt jött számomra egy pici dilemma, mit tegyek? Éreztem, hogy nem rossz a tempó, de azok ott elhúznak?! Feltettem magamnak a szokásos kérdést. Visszapöccintettem két fokozatot, majd nyomomban Taurussal és Wombattal megindultunk mi is. Wombattal egyébként végig dumáltuk az utat, dehogy vettem észre, hogy ő is jön, csak csodálkoztam, hogy nem szakadtunk szét az interkommal. Hamar magunk mögött hagytuk a többieket, sikerült a kis előretörő csapatot beérni, igazán élvezetesen és lendületesen kanyargásztunk. Nabs végig állva, ő tudta ezt a tempót a pedálon, párszor rendesen bedőlve az álló helyzetében, a súlypont ugye magas volt, a motort nem dönthette jobban mint mi, kénytelen volt a testével jobban mozogni. Nagyon tud, remélem egyszer én is fogom ezt tudni, ehhez nem kell más, csak elmenni SzU-n (FÁK) keresztűl Japánig. 

Kis eligazítás

Azért néha megálltunk és bevártuk a csapatot, a pihenőkben mindig együtt voltunk. Csak egyszer hagytunk el embert, Ispán valahol még esőt űzött, majd kisvártatva komótosan beért minket.

Ispánra várva

A következő szerpentinnél a trimvirátus bekapcsolta a nitrót, Nabs leült és az élre állt, olyan lazán fűzte egyik kanyart a másikba, a féklámpák csak néha villantak, itt volt az idő a "road" módból "dynamic"-ba tenni a motortérképet, kicsit felkeményíteni a futóművet. Imádom a motorom, eddig mindig elégedett voltam az alap programmal, de most lehet kevésnek bizonyult volna. Az új motortérkép annyira átírt mindent, mintha új lovam lett volna. A kanyarokból kigyorsításnál már figyelni kellett az erőszakos gázadásokra, ugyanis finoman elkezdte megemelgetni az elejét, nem nagyon, azt az elektronika nem engedte, de 70 felett azért ez nem várt dolog volt a részemről. A futómű felkeményedett, vége volt minden hintázásnak, nőiességnek, előjött az anyatigris. Annyira megérkeztem, hogy az utassal motorozók mellett párszor alkalmam lett volna elmenni. Én, a béna. 

Az új motortérkép fogyasztásban is jelentkezett, szinte hallottam ahogy szürcsöli a boxer a nyálat, az átlagosan 4,8-5 literes fogyasztást a két-három szerpentines szakasz alatt 5,4 literes átlagfogyasztásra tornászta fel. Később ennek az lett az eredménye, hogy nekem 5 litert még egy kinti kútnál vételeznem kellett (akármy-val együtt), míg a többi motor - igaz a végén már imával, de csak átért egy magyar kútoszlopig.

Flamózó

Road to Heaven

Megálltunk az étterem előtt, ahol pár perc várakozás után megjött a csapat. Itt annyira jó idő volt, hogy én végleg megszabadultam minden eső cucctól, nem is vettem már vissza aznap. Csodás hely ez az Ausztria, pazar kilátás,  nagyon jó étterem ez a Teichalm -nál lévő étterem. Először azt hittem csoda történt, megértem a németet is, de nem, csak a pincér volt magyar, Nagykapornakról jött és még nem felejtette el anyanyelvünk, szinte mindenkit rádumált a menüre, amit egyébként nem bántunk meg. Egy előre pácolt marhahús volt zsemlegombóccal, szaftban, lila káposztával, előtte leves - nekem májgombóc, - egy pohár üdítővel és capuccinóval, 25 euróért. (Ispán csak ennyit írt a fórumra: a kaja is csúcs volt. Tízezerért) Ennyi, sajnos a jót meg kell fizetni, itt pedig halmozott jó volt, kilátás felár, szerpentin felár, magyar nyelvű pincér felár. Szlovákiában fele ennyiért eszünk, de csak szlovák nyelvű az étlap, pincér nem tud angolul (se), vakon választasz.

Itt készítettem pár légi felvételt. Megkérdeztük előtte, hogy itt szabad e repkedni, a válasz határozott igen, de van egy feltétel. A drónt neked kell hozni.. Így is lehet, na igen, mondjuk kurvára nem is tör a drón nagyhatalmi címre az osztrák kormány az innováció jegyében.

A kis csapatunk, csapatás után

A vadas szerű étek

Innen tovább fűzve a kanyarokat, már visszafelé tartottunk,  Sankt Corona am Wechsel -nél elkészítettük a motoros csapatképeket, földről, levegőből. Itt már folyamatos, csodás napsütés volt, sütkéreztünk is kicsit, Tomi művészien komponált képeiből nekem több is tetszik, de a pitypangról tényleg remek kép lett.

Kicsit már giccses

Banda a levegőből

Banda a földről

A nap képe mégis ez

Innen még messze volt a haza, a két bmw-s már szólt, hogy banán kell a majomnak, mert baj lesz, de csak mi tankoltunk! Remek motorok a v-stromok, meg az AfrikaTwin is, ha éppen beindul, bírják ezek a koplalást. A határ előtti utolsó 20-30 km kín lassú volt, nem értettem Tj miért marad le ennyire, eszembe se jutott, hogy ennyire nincs benzin már, próbál vitorlázva eljutni Körmendig.Sikerült !! Minden motor megúszta tologatás nélkül, mondjuk Fefe nem volt velünk, nála már odafele elfogyott volna a nyál. Erről Nabs tudna mesélni. Ő sem tankolt, de tőle még a határ előtt jóval elváltunk, nem lett volna értelme velünk tartani Körmendig, Szombathely felé rövidebb volt, ezt a takonytakarékos tötymörgést, tutyakodást a kútig, ezt egyébként se élvezte volna.

A fél kilences konyhazárás előtt már mindannyian ott ültünk a Denis étteremben, csak Ispán nem jött, aki ismét jókedvűen várta a BL döntőt! Most már nem csak megjött a busz, de le is szálltak a játékosok, talán meccs is lesz. Láthatóan mindenki elfáradt, mert a szállóban nem volt nagy bandázás, Ispán nézte a meccset, majd az utána lévő műsort hajnalig, részben már bőrön keresztül.

Tele volt a hely megint, későn jövő Tj család jobbra a másik asztalnál, Tomi mosolyog

Office logó az abroszon..

Nyugi, mindjárt a finisbe érünk, ha eddig képes voltál elolvasni, most már ne hagyd abba! Még az este sikerült megbeszélnem a tulajjal, hogy délig becuccolhatunk a mi szobánkba, így alkalmunk lesz meglátogatni azt a korán záró fürdő egységet, meg is fogadtam, ha addig élek is belepisálok a medencéjükbe. Így is lett. A 38 fokos gyógyvizes medence színe és szaga alapján nem csak én álltam bosszút, túl sok víz nem lehetett a medencében az már biztos, ezt talán a sok szétporladt vesekő maradvány is alátámasztja.

Reggeli után a csapat a megint szemerkélő esőben kezdett szétszéledni, csak Mecseki Tomiék, Tauruszék, Ispán és én maradtunk egy kis brűgölésre. Kedvezményes belépő márpedig nincs (szopjanak lovat), semmi kedvezmény, nincs rövidített belépő jegy sem. Eső jegy sincs, pedig a kinti medencékbe senki nem volt, közben építkezés, OSB lapokból tákolt folyosó, áh nem sorolom. Mindezt 3200 Ft -ért, kell, nem kell?! Ennek ellenére bementünk, jól éreztük magunkat, segítettem a vízszint szinten tartásában, többször is.. A többiek látványosan kijártak pisilni, én nem színészkedtem, ahogy a többi vendég sem.

A 38 fokos gyógypisiben nem bírtam sokáig, Ispán anekdotázott Irakban töltött éveiről, ott még ilyen medence sem volt. A másik medence csak 32 fokos volt, csak mi voltunk benne. Mecseki Tomi még kiderítette, hogy a teljes áru felnőtt belépőjegy még nem tartalmazza a szauna használatot. Mit akarunk? Az öltöző szekrény legalább benne volt.

Gyógylunk..

Körpanoráma kint. Megy a bolt..

Jó volt, elég volt, indulás haza

Dél fele már mi is indulásban voltunk, megint beöltöztünk az esőruhákba, mert egyre jobban esett, sőt végig esőt igért az úton. Mondtam én, hogy velem van a Sámán és nem félek használni, de nem hatott senkire. A legrövidebb úton mentünk hazafelé a Balaton északi partján, ahol Alsóörsnél Ispán letért egy kis családlátogatásra, én meg sem álltam hazáig. A fűzfői elkerülőn még kis szemü jeget is kaptam, egész Budaörsig esett, de mire hazaértem már száraz is volt mindenem.

Na szóval valahogy így esett, hogy sógorék helyett sógorékhoz mentünk, napraforgók vagyunk, de egy igen jót motoroztunk, remek helyen nagyon finomakat ettünk, mindenki feltöltődött és persze várjuk, hogy azt a Szlovén útvonalat napsütésben, jó időben végre lemotorozhassuk, de az majd egy másik történet lesz. Szlovénia reloaded number two.

A túrán készült képeket itt tekintheted meg. (jó sok van)

Ha Mecseki Tomi összerakja, akkor lesz videó is..

A túránk útvonala itt megtekinthető. (Mecseki rbiker pedig itt)