Május 1 - Tj

Május elsején mi mást is tehetne az ember, mint, hogy kimegy a helyi majálisra, főleg, ha az egy szem lánya is fellép a Garabonciás néptánc csoporttal, itt összefutottam Nabs-al, akinek a lánya szintén a világhír felé vezető deszkákon ropta a talpalávalót egy másik csapattal.

Szó, szót követett, aminek az lett a vége, hogy szuper apukák vagyunk, hisz hősiesen álljuk a sarat a közönség soraiból, így igazán megérdemeljük, hogy délután guruljunk együtt egy rövidet, itt a környéken.

Délután fél négykor találkoztunk és nekivágtunk a Csepel-sziget déli csúcsát meghódítani, velem tartott a lányom is.

A fő Duna ágon megnéztük a vízi átkelési lehetőségeket. Tökölön nem mentünk le a komphoz, de Szigetújfalunál, majd Lórévnél már igen.

 

Szigetújfalu rév

Lórévnél megcsodáltuk az árterületen épült Zichy kápolnát.

A kápolna uralja a tájat, az ember csak vakarja a fejét, nem érti, hogyan kerülhetett ez a tüneményes épület ennek az apró szerb falunak a közelébe, a magyarországi árterek legszebb látványosságaként. Olyan ez, mintha Budapesten, az ötödik kerületben bolyongva egyszer csak egy zsúpfedeles parasztházra bukkannánk.

1859 épült, ott ahol 1848. szeptemberében Görgey Artúr kivégeztette gróf Zichy Ödönt, a Főrendiház tagját. Az akasztófa és a sír helyén Ferenc József parancsára építették és szentelték föl ezt a kicsiny, romantikus-neogót stílusban épült kápolnát. Nemhogy akkor, de még most is árvíz járta terület ez. Éppen ezért egy jókora halmot hordtak össze, hogy a legmagasabb árvizek se érjék el kapuját.

Lórév - Zichy kápolna

Két tesó

A Lórévi révnél lévő büfébe benyomtunk egy-egy óriáspalacsintát, majd folytattuk az utunkat a déli szigetcsúcs felé.

A Tassi zsilipnél meggyőződhettünk róla, hogy egyszer minden véget ér, így a Csepel-sziget is, ezért visszafordultunk és Ráckevén keresztül a sziget bal oldalán, azaz a Ráckevei (Kvassay és a Tassi zsilipekkel) szabályozott vízszintű Duna ág mellett jöttünk észak felé.

Kényelmes tempóban gurultunk, de így is hamar véget ért volna a gurulás, ezért felvetettem Nabs-nak, hogy menjünk át komppal Ercsibe és nézzük meg az Érdi magas partról is, hogy fest a Csepel-sziget. Mivel a rév egész óránként indul, ezért elvettük a kompozást, helyette az M0-ás hídon mentünk át.

Tassi zsilip

Sajnos a magas parthoz pocsék út vezet. A motort kegyetlenül dobálták a - nemrég még saras úton csúszkáló autók által kivájt - kőkeményre száradt nyomvályúk.

Bacus biztos élvezte volna, hisz ebben már komoly gyakorlatra tett szert! :D

Megálltunk a magas parton felállított keresztnél egy fotóra, majd elindultunk a pár száz méterre lévő, szebb panorámát nyújtó másik magas partszakaszra.

Szegény lányom egy-két kicsúszásnál pánikolt is nekem a sisakkommunikációba, hogy mindjárt elesünk. Nyugtattam, hogy nyugi, nyugi, a terep már csak ilyen, össze-vissza dobálja a motort.

Pár perc múlva egy nyomvályúba sikeresen leakadt az első kerék és már borultunk is a jobb oldalunkra.

Nem a motor volt az első gondolatom, hanem az, hogy a lányomnak remélem nem lett semmi baja. Szerencsére az ijedségen kívül egy a haja szála sem görbült. Földút ellenére a kiszáradt agyagos talaj beton kemény volt, mintha kőre estünk volna, de a váll és könyök protektorok tették a dolgukat.

Én jól beütöttem a bordámat, de nem fájt nagyon, csak egy kicsit a légzésnél szúrt, de mire haza értünk már kutyabajom sem volt. Otthon nézegettem, hogy a gerincprotektorom ráhajlik a bordáimra, így az tompította a becsapódást, ezt eddig észre sem vettem. Jó kis cucc ez! 

A motorom fékpedálja, mint a malac farka felkunkorodott, ez egy kicsit csalódás volt, mert akkor bukógombáim vannak, hogy azt vártam volna, hogy semmi baja nem lesz a motoromnak, igaz egy mély nyomvályúban volt a kerék, az út, meg mint a bazalt, olyan kemény volt. A fékpedált visszahajlítottam a lábtartóról, majd haza gurultunk.

A lányom egyébként a kismotor jogsi megszerzésén töri a fejét, így kérdeztem is tőle, hogy, ezek után még mindig szeretné, vagy elment tőle a kedve egy életre?! Azt mondta, hogy dehogy is ment el még mindig akarja, szerinte ő nem is eset volna el, ha ő vezet. Hát van önbizalma azt meg kell hagyni.

Pedig titkon reméltem, hogy azt mondja, kihagyja a motorozást a bakancslistájából.