Nehéz röviden írni egy három napos eseményről, szerintem nekem sem fog sikerülni, előre is elnézést kérek.
A túra kiírása még valamikor február közepén megtörtént, Szabiboy, aki a 2019-es tájékozódási túrát szervezte Szlovéniában, ismét kiírta fórumunkra, hogy motorozzunk végig az akkori útvonalon, de immáron nem itinert, hanem a GPS-t követve. A COVID miatt még sok minden bizonytalan volt, de a túra fogadtatása, jelentkezések - szerintem - várakozáson felüli volt, talán még Szabi-t is meglepte. Még mindenkiben élénken élt a 2019-es esemény, remek időjárás, sok sok motor, kisebb csoportokban, de állandóan össze össze futva, szuper hangulatban, együtt bandázva egy remek szállásról indulva és érkezve. Sajnos nem írt róla senki bővebb leírást - pedig most is elolvastam volna, egy fent marad videó nem igazán tudja vissza adni az akkori hangulatot.
A szervezés idén nem tartalmazta a szállás foglalást, azt mindenki egyénileg intézte, de sorra jöttek a beírások, hogy ki hány külső barátot szervezett még be, lassan úgy nézett ki, hogy nem is tudunk egy szállodában elférni a nagy érdeklődésre tekintettel. Már a csoport beosztásokra is lassan sor került, mert a motorok számát nézve nyilvánvaló volt, hogy ennyi motort azon az útvonalon lehetetlen lenne valamennyire is együtt tartani. Én is jelentkeztem túravezetőnek - most először mentem volna egy csapat élén - de ez irányú szüzességem mégsem vesztettem el. Szabi hiába járta le előtte autóval az útvonalat, az időjárás a túra időpontjához közeledve egyre kedvezőtlenebbül alakult. Nagyon előre teljesen felesleges gondolkozni, hiszen az időjárás nőnemű és az asszony ingatag, úgy hajlik mint a nád..
Sorra jöttek a lemondások, papírkutyák és a puncik hamar visszamondták, hiába kínált alternatívát maga a város - Lenti - ahol remek fedett meleg vizes gyógymedence is található, ami ráadásnak azért elég messze van ahhoz, hogy már az oda illetve a vissza út alatt is sokat lehet motorozni, kiélni magunkat.
A jó, hír, hogy a kemény mag maradt, valahogy majd csak lesz, reménykedve Zeusz kegyességében, hogy nem szór meg bennünket villámjaival, netán még a nap is kisüt. Én helyi klubos képviselőjével - Ispánnal az esősámánnal - még hétfőn megbeszéltük, hogy mi mindenképpen lemegyünk, Lentiben majd a többségi döntést elfogadva motorozunk vagy sörözünk.
Péntekre kivettem egy szabad napot, hogy egy jót motorozva a Balaton felvidéken, megállva pár bevált helyen fagyizzunk, együnk. Az idő olyan remek volt, hogy szinte elképzelhetetlen volt, hogy ez másnapra elromoljon. 10 órakor indultunk a sámán "barlangjától", friss forgalmi engedéllyel az occsó tankoláshoz Csákvár felé vettük az irányt. Ispán az élre állt - bár felajánlotta, hogy menjek előre, de nem éltem vele, - így aztán kihagytuk az Etyek utáni nyárfasoros részt. Nekem valahogy eddig mindig kimaradt a csákvári híres cukrászda, ezt most pótoltam.
Aki még nem járt itt, az most hagyja abba az olvasást, pattanjon nyeregbe és irány Csákvár, mert ilyet még nem baxtam. 4 pultban, 2 sorban dugig álltak a fagylaltos tégelyek, csak kapkodtam a fejem, körbe jártam egyszer, kétszer és éreztem, hogy bajban vagyok. Ennyi fagylaltból nem lehet jól választani! 6-7 fajtából sem könnyű két gombócot választani, ha majd minden ízt szeretsz, de itt kb 50 féléből, ez bizony mission impossible. Maradtam a jól bevált klisémnél, miután megkérdeztem melyik cukormentes, azt a pultot (igen, egy teljes pult, kb 12 féle fagylalt cukormentes volt!) messze elkerülve, választottam a szokásos rumos dió és karamellát. Nesze neked széles paletta, legközelebb puncsot eszem tirumisuval.
Ispán azonnal mesélte, hogy itt is minden megváltozott, játszótér volt a mostani makett "erdő" helyén, a fagylalt mellé adtak valami plusz díszítést, a kávé mellé egy pohár vizet, de ma már nem fér bele az egyébként geci drága árak mellé semmi.
Utunkat folytattuk Székesfehérvárt messze elkerülve Zirc felé, ahol a kávé után - csak gyakorlás gyanánt - én mentem előre. Veszprém után a 77-es úton Tótvázsonynál tértünk le Pécsely - Vászoly - Dörgicse után Akalinál kikanyarodva csak egy picit belekóstolva a 71-es út forgalmába, Zánka - Köveskál, majd Gyulakeszi felé vettük az irányt. Többször voltam már ezen az útvonalon, de nem tudok betelni vele. Ha nem jártál még erre, azonnal vedd fel a bakancslistára!
Gyulakeszin az autós pihenőben ebédeltünk. Ispánom mintáját követve én is a motoron hagytam mindent, kabátot, sisakot, GPS-t, de barátom csak rá tudott tenni még egy lapáttal, mert ő a motor kulcsát is benne hagyta a zárba.
Itt szerettem volna már nem visszakeveredni a Balaton partra, de a telefonomba google maps -be raktam az útvonalat, amibe hiába írtam bele Hévízt köztes pontnak Zalaegerszeg felé, ezt kb 1 mp alatt felülbírálta, így kisvártatva megint feltűnt a Balaton látképe. Ez némileg enyhítette bosszúságomat. Édes kicsi feleségem zalai, sőt valahol apai nagymamám is zalai, innen már otthon éreztem magam, magabiztosan haladtam a 76-oson Zalaegerszegig, ahol leborítottunk a 74-es útra, majd Bak-nál már 75-ös úton Lentiig. Ispánt Zeg után 2x is elvesztettem, tud ő jönni nagyon, de most megint üzemanyag spórolásba kezdett, hiába siettem volna, nem hagyta, hogy kizökkentsem a tempójából. ( a telefon meg csak mondta a magáét, még Zalaegerszegről is vissza akart fordítani Hévizre, mekkora egy fos tud lenni a gmaps, uram atyám!)
Magamban arra gondoltam, hogy ebben a jó időben még átmegyek a fürdőbe, pacsálok egyet a melegben. No ez nem sikerült. Lenti 4 órakor zár a recepciós szerint, dacára a szórólapnak ami 5 óra utáni kedvezményes belépő jegyet hirdetett, engem már nem engedtek be. A pénztár bezárt. Nem sok kedvezményes jegyet adhatnak el, de biztos jól megy a bolt, nincsenek rászorulva! Rettenetesen csalódott voltam, nem is értem, hogy egy ilyen fürdő, hogyan zárhat hat előtt, pénztár pedig már fél 6 kor sincs. Szarjanak sünt!
Annyira jó idő volt, hogy kiültem beszélgetni a szálloda teraszára fürdőgatyában Szabi, Joe és Wombat mellé. Nemsokára elkezdtek befutni a többiek, Mecseki Tomiék Taurusz házaspárral, majd Színes mester is. A jóval előttem érkezőket is kidobták a fürdőből, Tj-Évi páros, majd Alfi. Akármy Csabi klubtárs is befejezte az ingázást a közért és a szálloda között. 11 motor, leállítva, volt aki garázsban, páran a fa alá, Alfi az eresz alól túrta ki a tulajt.
Épp a vacsora lehetőségeiről tanakodtunk, rendeljünk pizzát vagy kérjünk Tj-éktől pár májkrém konzervet? Alfi jött, látott és győzött illetve meggyőzött, hogy menjünk a szomszéd éttermek valamelyikébe, de ő rántott hús nélkül nem jön haza. Először a nemrég nyitott csülközőbe mentünk, de csak benti helyen tudtunk leülni, a levegőtlenség 2 perc alatt meggyőzött bennünket, hogy a másik a mi helyünk. Annyira finomat ettünk - egyébként többségében heti vagy mindennapos menüből választva, hogy alig vártuk, hogy másnap is ezen a helyen beszélhessük meg frissen szerzett élményeink.
A szállodába visszaérve, Szabiboy új tervvel fogadott bennünket, tanulmányozva a környék előre jelzéseit, erősen javasolt lenne az osztrákok felé menni, mert ott lényegesen jobb lesz az idő, meg az utak is jobb állapotban vannak eső esetén, pl nincsenek az ítélet idő által felhordott apró kavics, föld és egyéb motoros rémálmok az úton. Reggelig napoltuk a döntést, de senki nem ragaszkodott a Szlovén eredeti tervhez.
Mondtam, hogy hosszú lesz, de lassan azért a felénél járunk. Az éjszaka eseménytelenül, mondhatni BL döntetlenül folyt. Ispán ugyanis 7 órától már nem mozdult a tv elől, még vacsorázni sem jött, mert ő szeretné látni a meccset. Visszaérve a kajálásból, még rendületlenül nézte, kérdeztük, hogy áll a meccs, de kissé frusztráltan mondta, hogy bár már megjött a busz a játékosokkal még mindig a felszopó műsor megy.. Ilyen ez a nyugger élet, Ispánunknak fogalma nem volt milyen nap van, hogy a BL döntőket nem pénteken játsszák ezt mi sem tudtuk.
Reggeli közben befutott Nabs négy danos mesterünk, akit ezen a túrán (is) több szempontból is példaként tudok csak emlegetni. Nem azért, mert rosszat nem is mernék írni róla, tudja hol lakom..., de amit ő tud a motorozásról, azt kevesen tudják. Kicsit lespoilerezve, neki aznap 910 km körüli táv jött össze. A reggelit nagy könyörgés árán sikerült előre hozni, - Lentiben 9 előtt a fű se nő, viszont du 4-kor már megint nem -, így 9 órára már mindenki az udvaron beöltözve eső ruhában várta az indulást.
Alfi fordult csak vissza rögtön az elején, tárva nyitva hagyva a szobánk ajtaját, de még egész korán eszébe jutott. A magyar határig, talán kicsit még az osztrák oldalon is szemerkélő esőben magunkban mormoltuk Ispán nevét, sámánunk meg ki tudja mennyire csuklott, de végül az eső elcsendesedett és a nap is ki-kisütött.
Szabi mindenkinek átküldte az útvonalat, így bátran mondta, hogy ha van egy egy alkalmasnak tűnő szakasz, akkor ő nem akar feltartani, bátran előre mehetünk. Azt azért tudni kell, hogy az a 650-es burgonya, az igencsak jól megy, feltartásról szó nem volt, ennek ellenére Akármy (+felesége) nem bírt a 750-es bajor vérével, mint Kincsem, aki nem tudott veszíteni lendült az élre. Tj szintén feleségestül utána eredt, Nabs pedig kiállva a nyeregből - mert neki így is megy a szerpentin - szorosan a nyomában. Itt jött számomra egy pici dilemma, mit tegyek? Éreztem, hogy nem rossz a tempó, de azok ott elhúznak?! Feltettem magamnak a szokásos kérdést. Visszapöccintettem két fokozatot, majd nyomomban Taurussal és Wombattal megindultunk mi is. Wombattal egyébként végig dumáltuk az utat, dehogy vettem észre, hogy ő is jön, csak csodálkoztam, hogy nem szakadtunk szét az interkommal. Hamar magunk mögött hagytuk a többieket, sikerült a kis előretörő csapatot beérni, igazán élvezetesen és lendületesen kanyargásztunk. Nabs végig állva, ő tudta ezt a tempót a pedálon, párszor rendesen bedőlve az álló helyzetében, a súlypont ugye magas volt, a motort nem dönthette jobban mint mi, kénytelen volt a testével jobban mozogni. Nagyon tud, remélem egyszer én is fogom ezt tudni, ehhez nem kell más, csak elmenni SzU-n (FÁK) keresztűl Japánig.
Azért néha megálltunk és bevártuk a csapatot, a pihenőkben mindig együtt voltunk. Csak egyszer hagytunk el embert, Ispán valahol még esőt űzött, majd kisvártatva komótosan beért minket.
Itt készítettem pár légi felvételt. Megkérdeztük előtte, hogy itt szabad e repkedni, a válasz határozott igen, de van egy feltétel. A drónt neked kell hozni.. Így is lehet, na igen, mondjuk kurvára nem is tör a drón nagyhatalmi címre az osztrák kormány az innováció jegyében.
Innen tovább fűzve a kanyarokat, már visszafelé tartottunk, Sankt Corona am Wechsel -nél elkészítettük a motoros csapatképeket, földről, levegőből. Itt már folyamatos, csodás napsütés volt, sütkéreztünk is kicsit, Tomi művészien komponált képeiből nekem több is tetszik, de a pitypangról tényleg remek kép lett.
A fél kilences konyhazárás előtt már mindannyian ott ültünk a Denis étteremben, csak Ispán nem jött, aki ismét jókedvűen várta a BL döntőt! Most már nem csak megjött a busz, de le is szálltak a játékosok, talán meccs is lesz. Láthatóan mindenki elfáradt, mert a szállóban nem volt nagy bandázás, Ispán nézte a meccset, majd az utána lévő műsort hajnalig, részben már bőrön keresztül.
Nyugi, mindjárt a finisbe érünk, ha eddig képes voltál elolvasni, most már ne hagyd abba! Még az este sikerült megbeszélnem a tulajjal, hogy délig becuccolhatunk a mi szobánkba, így alkalmunk lesz meglátogatni azt a korán záró fürdő egységet, meg is fogadtam, ha addig élek is belepisálok a medencéjükbe. Így is lett. A 38 fokos gyógyvizes medence színe és szaga alapján nem csak én álltam bosszút, túl sok víz nem lehetett a medencében az már biztos, ezt talán a sok szétporladt vesekő maradvány is alátámasztja.
Reggeli után a csapat a megint szemerkélő esőben kezdett szétszéledni, csak Mecseki Tomiék, Tauruszék, Ispán és én maradtunk egy kis brűgölésre. Kedvezményes belépő márpedig nincs (szopjanak lovat), semmi kedvezmény, nincs rövidített belépő jegy sem. Eső jegy sincs, pedig a kinti medencékbe senki nem volt, közben építkezés, OSB lapokból tákolt folyosó, áh nem sorolom. Mindezt 3200 Ft -ért, kell, nem kell?! Ennek ellenére bementünk, jól éreztük magunkat, segítettem a vízszint szinten tartásában, többször is.. A többiek látványosan kijártak pisilni, én nem színészkedtem, ahogy a többi vendég sem.
A 38 fokos gyógypisiben nem bírtam sokáig, Ispán anekdotázott Irakban töltött éveiről, ott még ilyen medence sem volt. A másik medence csak 32 fokos volt, csak mi voltunk benne. Mecseki Tomi még kiderítette, hogy a teljes áru felnőtt belépőjegy még nem tartalmazza a szauna használatot. Mit akarunk? Az öltöző szekrény legalább benne volt.
Dél fele már mi is indulásban voltunk, megint beöltöztünk az esőruhákba, mert egyre jobban esett, sőt végig esőt igért az úton. Mondtam én, hogy velem van a Sámán és nem félek használni, de nem hatott senkire. A legrövidebb úton mentünk hazafelé a Balaton északi partján, ahol Alsóörsnél Ispán letért egy kis családlátogatásra, én meg sem álltam hazáig. A fűzfői elkerülőn még kis szemü jeget is kaptam, egész Budaörsig esett, de mire hazaértem már száraz is volt mindenem.
Na szóval valahogy így esett, hogy sógorék helyett sógorékhoz mentünk, napraforgók vagyunk, de egy igen jót motoroztunk, remek helyen nagyon finomakat ettünk, mindenki feltöltődött és persze várjuk, hogy azt a Szlovén útvonalat napsütésben, jó időben végre lemotorozhassuk, de az majd egy másik történet lesz. Szlovénia reloaded number two.
A túrán készült képeket itt tekintheted meg. (jó sok van)
Ha Mecseki Tomi összerakja, akkor lesz videó is..
A túránk útvonala itt megtekinthető. (Mecseki rbiker pedig itt)
