Letargikus hangulatomból az ilyen napok, mint ez a vasárnap tudnak felrázni, ilyenkor mindig rájövök, hogy félre gondok, félre minden, az élet szép az istenek kegyeltje vagyok sok szempontból, az egyik, hogy ilyen barátaim vannak!
A túránk valamikor május 17-én indult délután fél 6-kor, amikor is megcsörrent a telefonom és Menyus (kmenyus) barátom az alábbi kérdést tette fel nekem..., na de jobb is ha ezt saját fületekkel halljátok, mert ilyen körmönfont kérdést kevesen kaptak.
Erre nem lehet nemet mondani. Pár perc alatt megbeszéltük, hogy 5 -en vasárnap 9-kor elindulunk északi "tezsvírekhez" egy laza gurulásra. Ez a kedves megszólítás egyébként nagyon találó, mert voltak, vannak falvak, ahol komoly kétségeid vannak, hogy nem Borsod legeldugottabb kisebbségi falujában vagy, csak az út minőségéből jössz rá, hogy ez nem lehet kis hazánk!
Csabuval megbeszéltük, ha már ilyen közel lakunk, mi már Esztergomig is együtt megyünk. Reggel 7.45-kor szinte együtt érkeztünk a garázshoz, 8-kor már úton voltunk. Elsőként érkeztünk, két bajor bringánk éppen csak üzemi hőfokra melegedett már ott is voltunk. Pár perc és befutott Menyus és Szikus is, aki teljesen összezavart a csak jobb oldali dobozát hozva, mint később kiderült azt viszont dugig megpakolva. Minden is volt nála, kivéve ami kellett.
Ispánunk is befutott sárga boxerével, amit már napok óta meg akart járatni a hosszú téli pihenő után. Mivel a forgalmi engedély szőrén szálán felszívódott, ismét bebizonyosodott, hogy a motorok benzinnel mennek, nem papírokkal.
Ispán a bátor, mert ez a jelző részemről ezután kijár neki, csapatunk élére állt, hogy a 2 napig tervezett útvonalon végig vezessen. Garminba táplált útvonalat azonban most sem sikerült tartani.
Mivel mindenkinek állandóan pisilni kellett, tulajdonképpen bokortól bokorig haladtunk. A harmadik megállónál 11-kor még ITT könnyítettünk hólyagjainkon, Csabu aggodalmát fejezte ki, hogy lassan fordulhatnánk ipolyság irányába, talán Bánk-on épp ebédidőben leszünk. Igy aztán belehúztunk a tempóba, miután kicsit szerelgettük az egyetlen V-Strom-t. Nem akarom lelőni a poént, de a következő hét végén már tudnánk mi öten olyan V-Strom klubos gurulást csinálni, ahol egy V-Strom se lenne.
Szerelni kell, 5 évente kiég a féklámpa
A szerelés egyébként nem motor hiba miatt volt, ilyet egy V-Strom nem tesz, ellenben nem ment Szikus GPS-e, illetve a helyzetjelző lámpa sem világított hátul. Rövid méricskélés után semmi komoly, kiégett az izzó, meg jót tett az alapos motor mosás. Hiába no, ha egy öreg, tapasztalt motoros úgy látja, hogy koszos a moci, akkor azt tuti alaposan lemossa, ha a felniket nem is, de legalább a GPS-t. A képernyő belső oldalán megjelenő pára legalábbis arról árulkodott, hogy ott tuti tisztaság van.
Frissen mosott motor hátsó felni, bezzeg a GPS csillog villog
Indulás elött még Ispán is elejtett egy mondatot, hogy "vakon" megyünk, mert az 5 éve a bölcsőből kitört érintkező miatt, nem kap delejt a garmin, ráadásnak ezek a mérnökök úgy alakították ki a tartót, hogy véletlenül se lehessen a helyére tenni a navit bedugott szivar gyújtós kábellel. Még egy 20 percet próbálkoztunk kis X-grip, nagy X-grip, szigetelő szalag, power tape, majd feladtuk. Akkor megyünk vakon... Itt jegyzem meg, hogy ezek a vakrepülések szoktak a legjobbak lenni, kicsit több a km, kicsit nagyobb a kerülő, de olyan utakon járunk, ahol tuti nem jár senki. (Legalábbis fehér ember nem, mert helyi fekete lábú indián családokat azért láttunk.)
Az idő remek volt, helyenként hűvös, én a hálós kabátomban a legvékonyabb aláöltözőmben sem fáztam, de melegem sem volt. Hosszas viták a két öreg között, meg még 3-4 pössentés után végül csak oda találtunk az eredetileg is ebéd helyszínnek kinézett Koliba Krivány-ba. Itt a szokásos, kizárólag szlovák nyelvű étlapról lehet választani, aki nem tud szlovákul az meg van lőve. Azért megsúgom, hogy Szikus valamelyest megért bizonyos szavakat, pl tudtuk, hogy melyik a leves szekció, melyik a frissen sült, épp csak a konkrét ételeket nem sikerült azonosítani. Míg én ismét tettem egy két betűs kitérőt - az egyébként ritka kulturált mellékhelyiséget meglátogatva - a pincér ajánlását követve négyen is a Bacsa szeletet választottuk (Bačovský rezeň). Ez egyébként nagyon bőséges és finom volt, sonka helyett vagy mellett szalonnával volt még töltve. Természetesen kofolát ittunk, nekem is ízlik, ezentúl erre fele járva csak ilyet iszom. Ez a Bacsa szelet egyébként Nógrád megyénkben is ismert, ezért is írtam a magyar nevét..
Koliba
Kofola
Bacsa szelet - Bačovský rezeň
A csapat
Innen tovább indulva, Ispán vezetését leváltottuk, Menyus állt az élre, aktiválva a garmin xt-ben a "curvey roads" funkciót. Nem tudom már minek fordították ezt, de kifejezetten motorosoknak tervez egy egyenes útszakaszokban szegényes útvonalat úgynevezett "zerge baszta" keskeny, de annál csodálatosabb tájakon átvezetve a csapatot. Ez a funkció most kibebaszottul jól tette a dolgát, fantasztikus volt, dimbes dombos, kanyarokkal tűzdelt, teljesen kihalt versenypálya minőségű aszfalton döngettünk hazafele. Közben Menyussal összekapcsolódva végig beszéltük az utat, alig alig szakadt meg a kapcsolat, nagyon elégedett vagyok a nemrég vásárolt intercommal.
Valahogy a kanyargós út ellenére hamar Balassagyarmaton találtuk magunkat. Szikus bement a Tescoba (nem vásárolni), mi meg megbeszéltük, hogy meddig tart még kis együttlétünk, mert Szikus még rétesre ácsingózott, Menyus és Ispán is belement, hogy még Zebegény felé tegyenek kitérőt, de Csabuval mi úgy gondoltuk, hogy nekünk elég lesz ez a 380 km, főleg a korán kelés után. Csabu az élre állt és erőteljes tempóval Rétságon át a Szendehely utáni Fa-Ló Büfénél állt meg, hogy ihassunk és persze pisilhessünk. Az itteni mellékhelyiséghez egyébként külön tojás előkészítő is tartozott, de ott hiába kopogtattunk ..
Egyes ajtó nyílj ki, tojásomat elővettem ideki..
Ispántól újabb fura dolgot tudtam meg, a lényeg, hogy nagyon szereti az ifa-szelepet és ami még fontosabb , hogy jó nagy udvarban legyen. Ennél közelebbi részleteket sajnos nem tudok megosztani, de ha egyszer találkozol Ispánnal, feltétlenül kérdezz rá..
A másik oldalon, -lehet innen a Büfé neve-, egy karám, benne igazi, szemellenzős lovakkal. Fényképezem őket, megfordulok, erre nem az út másik oldalán is lovak? Egy fekete póni, egy kecses főnöki bordó, meg három bivaly erős muraközi..
Lovak az út egyik oldalán
és a másik oldalon is
Az érzékeny búcsú után mi haza, míg a csapat másik fele Zebegény felé ment. A fénykép arról árulkodik, hogy még nyitva volt a réteses.
Rétes, rétes, rétes, ja és rétes
Ha érdekel az összes kép, itt megnézheted. Az útvonalunkat is ide tudnám rakni, de titkos, sajnos meg kellene ölnünk, ha .. Köszi a megértést.
Egy kis statisztika: Öten voltunk, kb 9 helyen álltunk meg pisilni, nem pisilt mindig mindenki, de kb 33 pisilés, alkalmanként 0.8 dl -t számolva, 26,4 liter vizeletet ürítettünk az út alatt, míg a folyadék bevitelünk, átlagosan 1 liter volt személyenként. Ebből 2 pisi még -illetve már hazánkban volt, ezt levonva elmondhatjuk, hogy kb 25 kg-al növeltük északi szomszédaink földjének tömegét. Utunk során 697 bezárt üzlet mellett mentünk el (ha jól számoltam), 2 zárva tartó pihenő-étkezőnél is megálltunk, 6 pizzériában is megállhattunk volna enni, illetve összesen 75 Eurót fizettünk kb az ebédért. Sokat forogtak az első kerekeink, de ennél sokkal többet a hátsók, 4 motornál a lánc kopása, nyúlása nem volt mérhető, az 5. motoron a lánc olyan dzsuvás volt, hogy nem volt kedvünk méregetni.
Tudom, hogy nehéz kimondani, hát még leírni a véleményed, de mégis örülnék, ha lenne némi visszajelzés. (akár a fórumunkon is), hogy szarjál sünt vagy fulladj meg a rétes réten, de legalább tudjam, hogy igen, érdemes túrabeszámolót készíteni, mert elolvassa valaki.
Ezt is külön köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése