Nati-mester ma megtartotta az idei első Balaton-felvidéki terepes továbbképzését, amit ezúttal is köszönök!
Szentantalfa felett megnéztük a Szent Balázs templomromot és a rom mögül elénk táruló csodálatos panorámát, majd bevettük magunkat a szőlőhegy zegzugos útjainak szövevényes hálójába. Mentünk fel, mentünk le, mentünk jobbra és mentünk balra is.
Tervünk ugyan nem volt, de még ebbe is beleszóltak időnként a helyi kisgazdák, akik hangos kurjongatásokkal és füttyentésekkel hozták a tudomásunkra, hogy mi már bizony az ő privát telkükön szaggatjuk az utat. Mivel egyikünk sem balhés gyerek, így illedelmesen térültünk-fordultunk és rövid kartográfiai tanácskozás után tekertünk tovább a füttymentes irányba. :?
Felkerestük a dörgicsei Halom-hegyen a Kossuth-kilátót, amihez egy direkt motorosaknak készített remek kis hegyi ösvény vezet fel. Erre utalhatott a keresztben elhelyezett lánc is... Szerencsére azért feljutottunk a tetőre, így Natinak alkalma adódott egy direkt erre a célra épített, a helyiek által "Vulkán időfalnak" keresztelt, magasra pozícionált fotográfiai pontra felkapaszkodnia, ahonnan nagyjából ugyanazt lehetett látni, mint bárhonnan máshonnan. :D
Innen aztán becéloztuk a Balaton partját és mivel végre volt tervünk, ezért erdőn-mezőn, hegyen-völgyön át égettük a benzint. Nem állta utunkat sem szikla, sem vadrózsabokor, sem az alvázmosó erdei pocsolyák füzére. Nati állandóan emelgette a GasGas elejét, állítólag piszkosul megdrágult az első gumi és így tud egy kicsit spórolni, máskülönben folyton a gyerekek malacperselyét kellene titokban ürítenie. Mivel nekem nincsenek ilyen jellegű anyagi gondjaim, ezért én mindkét kereket a földön görgettem, egyszer élünk, nem többször... :whistle:
Az erdei küzdelmeket követően később visszatértünk a civilizációba és igazi világfira jellemző eleganciával gurultunk be az Örvényesi Horgászegyesület Rotterdamot megszégyenítő infrastruktúrájú kikötőjébe. Miután elismerő szavakkal nyugtáztuk mindhárom csónak lúdbőröztetően kimunkált fazolinjának szépségét, pár szót váltottunk a helyi Matula bácsival (megkérdeztük, hogy maradhatunk-e picit), lőttünk pár bravúros fotót, majd nekiálltunk táplálékot vadászni.
A közelben erre esélyünk sem volt, ezért ismételten a hegyek felé fordítottuk hűséges paripáink sártól csatakos lengéscsillapítóit és lesz, ami lesz felkiáltással keresztülvágtunk bárki bármijén. Ekkor már semmi nem számított, hajtott minket az éhség. Én végig attól féltem, ha elesek és a motor alá szorulok, akkor Nati nyersen felfalja a protektorral nem védett részeimet, így egy rövid időre jobbnak láttuk, ha szétválunk. Én a rendszámos urak magabiztosságával hasítottam az aszfalton, Nati valakinek a vetésében igyekezett tartani a tempót. Amikor kb. 3 perc múlva ismét együtt robogtunk, láttam rajta, hogy már nem feni rám a fogát. Nem tudom mi történt a vetésben, talán elkapott pár húsos valagú dongót vagy néhány propoliszos méhecskét... talán jobb is, ha sosem tudjuk meg.
Kisvártatva előbukkantak a meseszép vászolyi házak, majd a Zománc Bisztrócska rántotthús-krumplival gravitációjának vonzása megpecsételte a sorsunkat. Megpihentünk, ettünk és ittunk.
Túléltük.
Köszönöm Natinak, hogy a kevés szabadidejéből ennyit rám áldozott, nekem nagyon hasznosak ezek a hegyi rohanások. Figyelek, próbálkozom nagyon és remélem ragad rám valami más is, nem csak a záptojásszagú sárgombócok, meg pár endemikus erdei bogár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése