22/05/22 Szlovakia - Bačovský rezeň - Bacus

Letargikus hangulatomból az ilyen napok, mint ez a vasárnap tudnak felrázni, ilyenkor mindig rájövök, hogy félre gondok, félre minden, az élet szép az istenek kegyeltje vagyok sok szempontból, az egyik, hogy ilyen barátaim vannak!

A túránk valamikor május 17-én indult délután fél 6-kor, amikor is megcsörrent a telefonom és Menyus (kmenyus) barátom az alábbi kérdést tette fel nekem..., na de jobb is ha ezt saját fületekkel halljátok, mert ilyen körmönfont kérdést kevesen kaptak.

Erre nem lehet nemet mondani. Pár perc alatt megbeszéltük, hogy 5 -en vasárnap 9-kor elindulunk északi "tezsvírekhez" egy laza gurulásra. Ez a kedves megszólítás egyébként nagyon találó, mert voltak, vannak falvak, ahol komoly kétségeid vannak, hogy nem Borsod legeldugottabb kisebbségi falujában vagy, csak az út minőségéből jössz rá, hogy ez nem lehet kis hazánk! 

Csabuval megbeszéltük, ha már ilyen közel lakunk, mi már Esztergomig is együtt megyünk. Reggel 7.45-kor szinte együtt érkeztünk a garázshoz, 8-kor már úton voltunk. Elsőként érkeztünk, két bajor bringánk éppen csak üzemi hőfokra melegedett már ott is voltunk. Pár perc és befutott Menyus és Szikus is, aki teljesen összezavart a csak jobb oldali dobozát hozva, mint később kiderült azt viszont dugig megpakolva. Minden is volt nála, kivéve ami kellett.

Ispánunk is befutott sárga boxerével, amit már napok óta meg akart járatni a hosszú téli pihenő után. Mivel a forgalmi engedély szőrén szálán felszívódott, ismét bebizonyosodott, hogy a motorok benzinnel mennek, nem papírokkal. 

Ispán a bátor, mert ez a jelző részemről ezután kijár neki, csapatunk élére állt, hogy a 2 napig tervezett útvonalon végig vezessen. Garminba táplált útvonalat azonban most sem sikerült tartani. 

Mivel mindenkinek állandóan pisilni kellett, tulajdonképpen bokortól bokorig haladtunk. A harmadik megállónál 11-kor még ITT könnyítettünk hólyagjainkon, Csabu aggodalmát fejezte ki, hogy lassan fordulhatnánk ipolyság irányába, talán Bánk-on épp ebédidőben leszünk. Igy aztán belehúztunk a tempóba, miután kicsit szerelgettük az egyetlen V-Strom-t. Nem akarom lelőni a poént, de a következő hét végén már tudnánk mi öten olyan V-Strom klubos gurulást csinálni, ahol egy V-Strom se lenne.

Szerelni kell, 5 évente kiég a féklámpa

A szerelés egyébként nem motor hiba miatt volt, ilyet egy V-Strom nem tesz, ellenben nem ment Szikus GPS-e, illetve a helyzetjelző lámpa sem világított hátul. Rövid méricskélés után semmi komoly, kiégett az izzó, meg jót tett az alapos motor mosás. Hiába no, ha egy öreg, tapasztalt motoros úgy látja, hogy koszos a moci, akkor azt tuti alaposan lemossa, ha a felniket nem is, de legalább a GPS-t. A képernyő belső oldalán megjelenő pára legalábbis arról árulkodott, hogy ott tuti tisztaság van.

Frissen mosott motor hátsó felni, bezzeg a GPS csillog villog

Indulás elött még Ispán is elejtett egy mondatot, hogy "vakon" megyünk, mert az 5 éve a bölcsőből kitört érintkező miatt, nem kap delejt a garmin, ráadásnak ezek a mérnökök úgy alakították ki a tartót, hogy véletlenül se lehessen a helyére tenni a navit bedugott szivar gyújtós kábellel. Még egy 20 percet próbálkoztunk kis X-grip, nagy X-grip, szigetelő szalag, power tape, majd feladtuk. Akkor megyünk vakon... Itt jegyzem meg, hogy ezek a vakrepülések szoktak a legjobbak lenni, kicsit több a km, kicsit nagyobb a kerülő, de olyan utakon járunk, ahol tuti nem jár senki. (Legalábbis fehér ember nem, mert helyi fekete lábú indián családokat azért láttunk.)

Az idő remek volt, helyenként hűvös, én a hálós kabátomban a legvékonyabb aláöltözőmben sem fáztam, de melegem sem volt. Hosszas viták a két öreg között, meg még 3-4 pössentés után végül csak oda találtunk az eredetileg is ebéd helyszínnek kinézett Koliba Krivány-ba. Itt a szokásos, kizárólag szlovák nyelvű étlapról lehet választani, aki nem tud szlovákul az meg van lőve. Azért megsúgom, hogy Szikus valamelyest megért bizonyos szavakat, pl tudtuk, hogy melyik a leves szekció, melyik a frissen sült, épp csak a konkrét ételeket nem sikerült azonosítani. Míg én ismét tettem egy két betűs kitérőt - az egyébként ritka kulturált mellékhelyiséget meglátogatva - a pincér ajánlását követve négyen is a Bacsa szeletet választottuk (Bačovský rezeň). Ez egyébként nagyon bőséges és finom volt, sonka helyett vagy mellett szalonnával volt még töltve. Természetesen kofolát ittunk, nekem is ízlik, ezentúl erre fele járva csak ilyet iszom. Ez a Bacsa szelet egyébként Nógrád megyénkben is ismert, ezért is írtam a magyar nevét..

Koliba

Kofola 

Bacsa szelet -  Bačovský rezeň

A csapat

Innen tovább indulva, Ispán vezetését leváltottuk, Menyus állt az élre, aktiválva a garmin xt-ben a "curvey roads" funkciót. Nem tudom már minek fordították ezt, de kifejezetten motorosoknak tervez egy egyenes útszakaszokban szegényes útvonalat úgynevezett "zerge baszta" keskeny, de annál csodálatosabb tájakon átvezetve a csapatot. Ez a funkció most kibebaszottul jól tette a dolgát, fantasztikus volt, dimbes dombos, kanyarokkal tűzdelt, teljesen kihalt versenypálya minőségű aszfalton döngettünk hazafele. Közben Menyussal összekapcsolódva végig beszéltük az utat, alig alig szakadt meg a kapcsolat, nagyon elégedett vagyok a nemrég vásárolt intercommal. 

Valahogy a kanyargós út ellenére hamar Balassagyarmaton találtuk magunkat. Szikus bement a Tescoba (nem vásárolni), mi meg megbeszéltük, hogy meddig tart még kis együttlétünk, mert Szikus még rétesre ácsingózott, Menyus és Ispán is belement, hogy még Zebegény felé tegyenek kitérőt, de Csabuval mi úgy gondoltuk, hogy nekünk elég lesz ez a 380 km, főleg a korán kelés után. Csabu az élre állt és erőteljes tempóval Rétságon át a Szendehely utáni Fa-Ló Büfénél állt meg, hogy ihassunk és persze  pisilhessünk. Az itteni mellékhelyiséghez egyébként külön tojás előkészítő is tartozott, de ott hiába kopogtattunk ..

Egyes ajtó nyílj ki, tojásomat elővettem ideki..

Ispántól újabb fura dolgot tudtam meg, a lényeg, hogy nagyon szereti az ifa-szelepet és ami még fontosabb , hogy jó nagy udvarban legyen. Ennél közelebbi részleteket sajnos nem tudok megosztani, de ha egyszer találkozol Ispánnal, feltétlenül kérdezz rá..

A másik oldalon, -lehet innen a Büfé neve-, egy karám, benne igazi, szemellenzős lovakkal. Fényképezem őket, megfordulok, erre nem az út másik oldalán is lovak? Egy fekete póni, egy kecses főnöki bordó, meg három bivaly erős muraközi..

Lovak az út egyik oldalán

és a másik oldalon is

Az érzékeny búcsú után mi haza, míg a csapat másik fele Zebegény felé ment. A fénykép arról árulkodik, hogy még nyitva volt a réteses.

Rétes, rétes, rétes, ja és rétes

Mi kb 380 km, míg Ispánunk kicsit többet tekert ma az órába, hazafelé még útba ejtve Dobogókő után még az Északi sarkot is. Joulupukki állítólag nem volt otthon.

Ha érdekel az összes kép, itt megnézheted. Az útvonalunkat is ide tudnám rakni, de titkos, sajnos meg kellene ölnünk, ha .. Köszi a megértést.

Egy kis statisztika: Öten voltunk, kb 9 helyen álltunk meg pisilni, nem pisilt mindig mindenki, de kb 33 pisilés, alkalmanként 0.8 dl -t számolva, 26,4 liter vizeletet ürítettünk az út alatt, míg a folyadék bevitelünk, átlagosan 1 liter volt személyenként. Ebből 2 pisi még -illetve már hazánkban volt, ezt levonva elmondhatjuk, hogy kb 25 kg-al növeltük északi szomszédaink földjének tömegét. Utunk során 697 bezárt üzlet mellett mentünk el (ha jól számoltam), 2 zárva tartó pihenő-étkezőnél is megálltunk, 6 pizzériában is megállhattunk volna enni, illetve összesen 75 Eurót fizettünk kb az ebédért. Sokat forogtak az első kerekeink, de ennél sokkal többet a hátsók, 4 motornál a lánc kopása, nyúlása nem volt mérhető, az 5. motoron a lánc olyan dzsuvás volt, hogy nem volt kedvünk méregetni. 

Tudom, hogy nehéz kimondani, hát még leírni a véleményed, de mégis örülnék, ha lenne némi visszajelzés. (akár a fórumunkon is), hogy szarjál sünt vagy fulladj meg a rétes réten, de legalább tudjam, hogy igen, érdemes túrabeszámolót készíteni, mert elolvassa valaki.

Ezt is külön köszönöm.

Balaton-felvidéki terepes továbbképzés - Mecsekit

Nati-mester ma megtartotta az idei első Balaton-felvidéki terepes továbbképzését, amit ezúttal is köszönök!

Szentantalfa felett megnéztük a Szent Balázs templomromot és a rom mögül elénk táruló csodálatos panorámát, majd bevettük magunkat a szőlőhegy zegzugos útjainak szövevényes hálójába. Mentünk fel, mentünk le, mentünk jobbra és mentünk balra is.

Tervünk ugyan nem volt, de még ebbe is beleszóltak időnként a helyi kisgazdák, akik hangos kurjongatásokkal és füttyentésekkel hozták a tudomásunkra, hogy mi már bizony az ő privát telkükön szaggatjuk az utat. Mivel egyikünk sem balhés gyerek, így illedelmesen térültünk-fordultunk és rövid kartográfiai tanácskozás után tekertünk tovább a füttymentes irányba. :?

Felkerestük a dörgicsei Halom-hegyen a Kossuth-kilátót, amihez egy direkt motorosaknak készített remek kis hegyi ösvény vezet fel. Erre utalhatott a keresztben elhelyezett lánc is... Szerencsére azért feljutottunk a tetőre, így Natinak alkalma adódott egy direkt erre a célra épített, a helyiek által "Vulkán időfalnak" keresztelt, magasra pozícionált fotográfiai pontra felkapaszkodnia, ahonnan nagyjából ugyanazt lehetett látni, mint bárhonnan máshonnan. :D

Innen aztán becéloztuk a Balaton partját és mivel végre volt tervünk, ezért erdőn-mezőn, hegyen-völgyön át égettük a benzint. Nem állta utunkat sem szikla, sem vadrózsabokor, sem az alvázmosó erdei pocsolyák füzére. Nati állandóan emelgette a GasGas elejét, állítólag piszkosul megdrágult az első gumi és így tud egy kicsit spórolni, máskülönben folyton a gyerekek malacperselyét kellene titokban ürítenie. Mivel nekem nincsenek ilyen jellegű anyagi gondjaim, ezért én mindkét kereket a földön görgettem, egyszer élünk, nem többször... :whistle:

Az erdei küzdelmeket követően később visszatértünk a civilizációba és igazi világfira jellemző eleganciával gurultunk be az Örvényesi Horgászegyesület Rotterdamot megszégyenítő infrastruktúrájú kikötőjébe. Miután elismerő szavakkal nyugtáztuk mindhárom csónak lúdbőröztetően kimunkált fazolinjának szépségét, pár szót váltottunk a helyi Matula bácsival (megkérdeztük, hogy maradhatunk-e picit), lőttünk pár bravúros fotót, majd nekiálltunk táplálékot vadászni.

A közelben erre esélyünk sem volt, ezért ismételten a hegyek felé fordítottuk hűséges paripáink sártól csatakos lengéscsillapítóit és lesz, ami lesz felkiáltással keresztülvágtunk bárki bármijén. Ekkor már semmi nem számított, hajtott minket az éhség. Én végig attól féltem, ha elesek és a motor alá szorulok, akkor Nati nyersen felfalja a protektorral nem védett részeimet, így egy rövid időre jobbnak láttuk, ha szétválunk. Én a rendszámos urak magabiztosságával hasítottam az aszfalton, Nati valakinek a vetésében igyekezett tartani a tempót. Amikor kb. 3 perc múlva ismét együtt robogtunk, láttam rajta, hogy már nem feni rám a fogát. Nem tudom mi történt a vetésben, talán elkapott pár húsos valagú dongót vagy néhány propoliszos méhecskét... talán jobb is, ha sosem tudjuk meg.

Kisvártatva előbukkantak a meseszép vászolyi házak, majd a Zománc Bisztrócska rántotthús-krumplival gravitációjának vonzása megpecsételte a sorsunkat. Megpihentünk, ettünk és ittunk.

Túléltük. 

Köszönöm Natinak, hogy a kevés szabadidejéből ennyit rám áldozott, nekem nagyon hasznosak ezek a hegyi rohanások. Figyelek, próbálkozom nagyon és remélem ragad rám valami más is, nem csak a záptojásszagú sárgombócok, meg pár endemikus erdei bogár...

Képek

OnRoad Motokvíz - Ispán

 

Milyen jó, hogy négyen voltunk.....?

A 10 kérdésre sikerült 1 azaz egy helyes választ adni.... :whistle:

Nagyon jót motoroztunk.

A verseny táv 161 km, nekem összesen 292 km.108 motor 32 csapat.

Időről :Megint csak nem tudtam hibázni, de lassan ez már unalmas lesz.

A nap fénypontja:

Már indultunk hazafelé, mikor Szikus mondja hogy Ő már nem jön velünk mert kicsit sok volt a tempó szeretne poroszkálni. ( Menyus elég jó tempót diktált.)

Mondtuk Neki hogy menjen előre együtt jöttünk együtt megyünk.

Mint akit seggbe lőtt az ármány szinte mindenhol valós 120 km sebességgel "poroszkáltunk".

Ez olyan Szikus poroszka volt.

Aztán Zsámbékon még fagyiztunk egyet majd mindenki ment hazafelé.

Eltekintve egy két gyengébb minőségi úttól kellemeset motoroztunk, és a jó vezetésnek hála nem is tévedtünk el.

460 ezer Ft gyűlt össze a Vérlovagok nak. Köszi fiúk

Képek

BeLKG 2022 - Bacus

Idén is megrendezésre került a Balatont elkerülő gurulás. A reggeli időjárás sokunkat otthon maradásra késztetett - többek között engem is - így beszéljenek helyettem a képek.

Képek

8-as - Xejboster

 A 8-as!

Tervezzük már egy ideje, hogy meg kellene látogatunk a horvátországi 8-as utat. Rengeteget lehet róla olvasni, igazi bakancslistás hely. Úgy tudom, hogy érdemes tavasszal vagy ősszel meglátogatni, elkerülve a nyári nagy tömeget, főleg a nyugat európai nyugdíjasok lassan vánszorgó lakóautóit. A 2022-es év húsvéti hosszú hétvégéje megfelelőnek ígérkezett a túrára. Ezúttal három motorból és személyből állt a csapatunk, Tomi és Cici barátommal kerekedtünk fel.

Április 15.-én, Nagypénteken indultunk el a M7-esen és a terv az volt, hogy Károlyvárosig autópályán haladunk, majd a 23-as főúton érjük el végcélunkat, Senj városát. A 23-as út sok helyen nagyon kellemesen kanyarog, motoros szempontból kár lenne az autópályát választani helyette. Közben megálltunk megcsodálni a Tounj hidat, itt egy kellemes folyóparton lehet megpihenni. 

Tounj híd

Később, nem messze a tengerpartról találtunk egy kilátópontot, ahonnan belátható volt az egész környék. 

A szállás elfoglalása után beültünk egy, a parton található étterembe, ahol egy magyarul beszélő pincér fokozta a hangulatot a jókedvével és kedvességével. A helyi ételekből álló vacsora elfogyasztás után egy kellemeset sétáltunk a parton és az óvárosban. 

Másnap reggel hatalmas, viharos szél fújt a parton, erősen hullámzott a tenger is. A terv erre a napra az volt, hogy déli irányba lemotorozunk kb 120km-t, majd vissza. Közben a Velebit hegységbe fel, egészen Brusane-ig, majd vissza a partra és végül ismét Senj-ben fejezzük be a napi etapot. Indulás után hamar rájöttünk, hogy nagyon óvatosan kell húznunk a gázt, mert a nagy lökések miatt vagy a felezővonalon fújt át minket vagy az út széli szalagkorlátokhoz kerültünk túl közel, a sávunk közepén próbáltunk lavírozni. Ahogy haladtunk előre úgy szoktunk hozzá egyre jobban a gyengébb és erősebb széllökésekhez, a nap végére pedig már szinte nem is foglalkoztunk vele. A reflexeink sokat fejlődtek ezen a napon. A 8-as utat nem hiába dicsérik annyian és az egekbe magasztalják. Egy hihetetlenül jó minőségű, egyeneseket csak nyomokban tartalmazó, gyönyörűszép panorámával megáldott aszfaltcsík. 

A 8-as út végig a parton vezet, gyönyörű panorámával

Nagyon élvezeteset motoroztunk a viharos légmozgás ellenére. Az időjárásra ezt leszámítva nem lehetett panaszunk, kicsit hűvösebb volt, de szinte végig napsütésben gurulhattunk, eső egy csepp sem esett. Sajnos a szél nem nagyon akart csillapodni, volt több olyan pihenőhely, ahol szerettünk volna egy pár fénykép erejéig szünetet tartani, de megállás után nem mertünk leszállni a motorokról olyan keresztszél fújt, ezért inkább folytattuk utunkat. Később már a légárammal szemben álltunk meg, így nem tudott annyira belekapni a mocikba. Az egyik ilyen megállónál szépen leparkoltuk a motorokat, (ilyenkor a sisakokat biztonságos helyre kellett elhelyezni, nehogy meglepetés érjen és repüljön a tengerbe) beékeltem a sisakomat a motor plexije és a kormány közé, ahol már többször bizonyított az a hely szélvédelem szempontjából. Készült pár kép, egy sziklára is felmásztunk a szebb fotók reményében. Ekkor egy, az addigiakhoz képest nagyobb fuvallat érkezett, a sisakomat lefújta az aszfaltra, majd begörgette a szakadékba, a sziklákon pattogott a kobak, repült róla a plexi, az intercom. Meghűlt bennem a vér! Ha a tengerben köt ki vagy olyan helyen, ahonnan nem tudjuk visszahozni, esetleg rommá törik, akkor hogyan jutok haza? Mivel megyek el sisakot venni és azt sem tudom hová? Motorra nem szívesen ülnék fel így, más mögé meg pláne! Stoppoljak egy autóst aki elvisz újat venni? Nem lenne egyszerű a szitu! De hatalmas szerencsénk volt! Cici barátom nem kímélve magát, lemászott a szakadékba a sisakom után, összeszedte a plexit és egy bokor tövében, pont a még mélyebb katlan szélén felmarkolta a bukót is. Azt hiszem mondhatom, hogy akkor ott csoda történt! A plexit és a napszemüveget is csak visszapattintottam a helyére, ahogy a sisakbeszélőt is. A héj és a plexi körben karcos lett, egy-két kisebb ütődés, de semmi komolyabb baja. Nagyon olcsón megúsztam a történteket! 

A kép jobb oldalán található a szakadék, ahová begurult a sisak

A mentőakció

Miután túltettem magam a sokkon, folytattuk utunkat. A forgalom egész nap nem volt vészes, jól lehetett haladni. Délután visszaértünk Senj-be, lőttünk egy pár képet a kikötőben. 

Majd vissza szállásra, gyors zuhany és irány kajálni. 

Senj nagyon szép városka

A harmadik és egyben utolsó napon sem szerettünk volna a legrövidebb úton hazamenni, ezért meglátogattuk a Zeljava légibázist és Rastoke vízeséseit. Reggel mesélték az utcán, hogy nem engedik fel a motorosokat a 8-as útra sem északi, sem déli irányba a viharos erejű szél miatt. (Menyus látta az előző napi képeimet a közösségi oldalakon, ezért felhívott, hogy mi a helyzet Senj környékén, mert túrát vezet ezen a napon is és nem engedik fel őket a 8-as útra. Sajnos nem szolgálhattam neki jó hírekkel.) Mi amúgy is keleti irányba mentünk volna, de nem a 23-as úton hanem egy kisebb, egysávos hegyi úton, ahonnan ismét belátható volt az egész partszakasz gyönyörű panorámával, szerencsénk volt, hogy nem erre a napra hagytuk a 8-ast. Úton a légibázishoz, a hegyekben fel kellett vennünk az esőruhákat, mert először eső, majd havaseső fogadott minket. Sok mindenre számítottunk, de arra nem, hogy -3fokban kell motoroznunk másfél órát. Az előrejelzés még hasonlót sem mutatott. A csapadék ráfagyott a motor plexijére, az esőruhákra és a pinlock sem volt már a helyzet magaslatán. 

Attól féltünk, hogy lefagy az út és motorokkal nem lehet kellemes érzés jégpáncélon motorozni. De valószínűleg le voltak sózva az utak, mert a nap folyamán később láttuk, hogy csupa fehérek lettek a járgányok. Ahogy ereszkedtünk lefelé, úgy emelkedett a hőmérséklet is. Minden további celsius foknak örültünk, majd amikor elértük a légibázis közelében található Douglas C-47 "Dakota" repülőgéphez már +4fokot mutattak a motorok hőmérői. 

Folyamatosan olvadt fel a jég a plexiken, majd az ujjaink is egyre több vérhez jutottak. Kis szünet után folytattuk utunkat a nem messze található Zeljava légibázishoz. Ez volt Jugoszlávia legnagyobb földalatti repülőtere és katonai légitámaszpontja, Európában is az egyik legnagyobb volt. Bejártuk az alagutak egy részét és a kifutópályát is meglátogattuk, aminek a vége már Boszniában található. 

Régen így nézett ki a bázis

Bonyolult rendszer épült a hegy gyomrában

Az egyik kifutópálya

Ezek után Rastoke vízeséseinek leglátogatása volt soron, ami amúgy is útba esett. Sok időt nem töltöttünk itt, pedig egy pár órát megérdemelne a hely. Én pár éve már jártam itt, nagyon szép kis városka. 

Rastoke

Az út további részében csak a határon lévő fennakadás érdemel szót. A hivatalos álláspont szerint EU állampolgárnak nem kell már semmilyen oltási vagy egyéb igazolás, határellőrzés nélkül lehet ki- és behajtani Horvátországba. Ennek ellenére mindkét irányban határellenőrzésbe futottunk növelve ezzel az menetidőt. Kifelé háromnegyed óra, hazafelé pedig fél órába telt átjutni. Nem nagyon értettük az okát a fennakadásnak, mert nagyon lassan haladt a sor és minden autóval percekig szórakoztak, de látszólag semmit sem csináltak velük. Cici vette a bátorságot és megkérdezte a kedvesnek nem nevezhető magyar határőrhölgytől, hogy mi az oka a várakozásnak? Hát nem kellett volna! Flegmán megjegyezte, hogy egy autó öt perc és amúgy is nem érti, hogy miért van itt ennyi ember, miért nincs mindenki otthon, hiszen ünnep van?! Lehet én gondolom rosszul, de egy négynapos húsvéti hétvégén miért kellene otthon ülnöm? Nem karácsony van! Ezek után már semmi említésre méltó dolog nem történt, jól haladunk hazafelé!

Aki gondolkozik rajta, hogy megnézné a 8-as utat, az ne vacilláljon! Mindenképpen visszamegyünk még mi is, szerintem nem is egyszer! Csakis ajánlani tudom! Nincs messze, jók az utak, szép a környék, a szállások meg... Erről inkább írok még egy pár sort!

Egy hónappal korábban foglaltam egy minden szempontból jó apartmant, nyugodtan vártuk az indulást. De egy héttel az érkezés előtt visszamondták, csőtörésre hivatkozva, amit nem tudnak elhárítani az érkezésünkig. Gyanús volt a dolog, több helyről is hallottam, hogy a horvátoknál előfordul az is, hogy az érkezés napján, ott a helyszínen letagadják vagy visszamondják a foglalást és konkrétan ott állsz a szállás előtt és nincs hol aludnod, mert közben kiadták másnak a szobádat. Valószínű, hogy ezt a booking-osnál nem tudják megcsinálni, ezért mondták vissza a miénket is egy héttel korábban. Szerintem befogadják a booking-os igényt és ha nincs rá másik jelentkező, akkor minden rendben, viszont ha más bejelentkezik mondjuk telefonon, akkor a booking-ost visszamondják és így jobban jár mindenki, kivéve azt, akinek törölték a foglalását. Keresnem kellett egy másik apartmant hasonló feltételekkel, de nem volt egyszerű egy héttel az indulás előtt. Kicsit drágábbat és kevésbé jót találtam, ezért írtam a booking-nak, hogy ilyen esetben nem jár valami kompenzáció? Három hét múlva válaszoltak, akkor már lenyugodtam és hagytam az egészet a fenébe. 

Még egy érdekesség a második hellyel kapcsolatban, ahol végül megszálltunk. Amikor odaértünk nem volt egyszerű elfoglalnunk az apartmant. A lényeg az volt, hogy a szálláson senki sem beszélt angolul, pedig a booking-on jelezték, hogy igen. Elég nehéz volt megértetni a segítő kiscsajjal (aki szerintem játszotta a hülyét), hogy két apartmant foglaltam és hárman szeretnénk ezekben megszállni. Ha a booking applikációjában nem tudtam volna képet mutatni a szobákról, akkor szerintem nem is tudtuk volna birtokba venni őket. Kb 20 perc után végül minden rendeződött, de meg kellett érte izzadni. Nem tudom ha telefonon foglalunk, akkor mi történt volna? Reggelit sem kaptunk, pedig azt is megígérték, hogy plusz pénzért a saját éttermükben ez rendekezésre áll. A szálláson rákérdezve, azt mondták, hogy csak főszezonban lehetséges. Nincs reggeli! Azt ígérték a korábbi levelezésünkben, hogy védett helyen tudjuk tárolni a motorokat. Ott kiderült, hogy nekik az utcán való parkoltatás kimeríti a biztonságos hely fogalmát. Normális volt a környék, nem volt semmi probléma, de nyugodtabbak lettünk volna, ha zárt kapuk mögött tudhattuk volna a járgányokat. 

 "A biztonságos hely"

Szóval a szállásokkal óvatosan kell bánni! De az is lehet csak mi fogtunk ki két problémás vendéglátót, nem tudom!

Kokárda kanyar - Bacus

Lassan hagyomány, hogy az első nagyobb létszámú "szezonnyitó" gurulást március 15-én tartjuk, a még nagyobb hagyománnyal rendelkező BelKG bemelegítőjeként.

Mivel itt még azért lehetnek keményebb hidegek - "kérjük üljön át egy másik gépjárműbe" - ezért ez az esemény csak kellemes időjárás esetén tartjuk meg. (Mai hírekben pl Bánkúton hó van !) Az utóbbi évek enyhe telei ezt lehetővé is tették, bár egy sars-cov-2019 -es vírus ezt majdnem megakadályozta.

11h kor találkoztunk az egyik OMV székesfehérvári kutján, kicsit tartva az elmúlt napok üzemanyag ellátási gondjaitól, sokan tankoltak, meg volt aki messze is lakik. Külön elismerést érdemel Barcsról érkező társunk, talán ő lakik a legmesszebb, de nemrég csatlakozott nógrádi motoros barátunk is rengeteg plusz km-t kellett megtegyen a csatlakozáshoz.

Sajnos ez a dunántúli vidék sokkal élvezhetőbb motorozási szempontból, mint Alföldünk technikás egyeneseivel teletűzdelt síksága, ami még jó messze is van, így kizárva sok arra felé lakó motoros barátunk részvételét. Pedig hiányoztok !

A bejárt útvonalunk:

Székesfehérvár - Lovasberény (Cziráky-kastély) - Csákvár - Oroszlány - Mór (1848-as honvéd emlékmű) - Bakonycsernye - Maderspach Viktor-kilátó - Ősi - Székesfehérvár MOL

kb 30 motorral indultunk el. 

Indultunk volna, de egy honda,
megmakacsolta magát, jó kis parát
okozva köszörült, gazdi nem örült
buta kis Africa, cseréld le csacsira. :)

A kutasok segítőkészek voltak, bebikázták az iker afrikát, ami utána egész végig remekül viselkedett, le se akart állni, vagy mi nem akartuk, hogy leálljon, de az is lehet, hogy Robi nem merte leállítani. A megállóknál szépen duruzsolt, számolta vissza a perceket 1440-es percenkénti alapjárati fordulatszámával mp-ként 24-szer suttogta fülünkbe (kb. 12 liter levegővel), hogy működik a japán technika. :)

Remek idő volt, helyenként 17 fok felett mutatott a hőmérő, a nap néhol olyan erővel sütött, kiirthatatlanul belénk égette, igen, itt van a tavasz.

Képek

Videó

Szabő Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

Első napsugarak - Bacus

A március első napsugarai kicsalták a motoros bandákat, galeriket és persze sok szóló motorost is az utakra. Mi is ujjongva csatlakoztunk Kmenyus barátunk kezdeményezéséhez. 8 fok még messze nem ideális hőmérséklet, ezért rövidre fogtuk a gurulásunk, a napsütésben pedig kulináris élvezetekben részesítettük magunk.

Képek

Áprily Lajos

 

MÁRCIUS

 

A nap tüze, látod, a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

 

Régi, kiszáradt tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke szénfejü cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.

 

Selymit a barka már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

 

 Barna patakja napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna, zeng a hegy orma,

s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?