A korábbi évekhez hasonlóan 2022-re is tervben volt egy nagyobb külföldi motoros túra. A Grossglockner, Transfogaras, Transalpina után az olasz Dolomitok mélyre ható tanulmányozása volt előirányozva. Nem szerettem volna semmi komolyabb látnivalót kihagyni a környéken, ezért egy összesen 10 napos kirándulás lett a vége a dolognak. A szállást már januárban lefoglaltam, a szabadságokat kiírtuk. Most 3 motor és 4 személy alkotta az alakulatot, Tomi, Cici, Rita és én. Rita most először jött velem külföldi nagy túrára, egyből az eddigi leghosszabbra. Mivel csillagpontosan terveztük a napi gurulásokat, ezért nem volt muszáj minden nap velünk jönnie, tudott pihenni egy-két napot a szálláson.
Indulás előtt
1.nap Érd-Grado 600 km
Nővérem Grado-ban lakik, ezért az volt a terv, hogy nála megszállunk és másnap utazunk tovább a végső szállásunkra Cornaiano-ba, így nem kell 800-900 km-t egy nap alatt leküzdeni és több hágót tudunk meglátogatni útközben is. Autópályán tudtuk le az aznapi etap nagy részét, az M7-esen, majd a szlovének fizetős útjain jutottunk el az olasz határig, utána alsóbbrendű utakon közelítettük meg Grado-t. Ez a városka egy csodálatos tengerparti település, rengeteg halászhajóval, homokos tengerparttal, óvárosi résszel. Sokan nem ismerik Grado-t, de mindenképpen említésre méltó üdülő- és halászváros! Délután értünk oda, lepakoltunk, majd hideg sörök társaságában töltöttük estig az időt, amikoris elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe. Nem mellesleg, végre ismét találkozhattam nővéremmel is!
Térkép
2.nap Grado-Cornaiano 348 km
Egy finom olasz reggeli után északi irányba indultunk el, útba ejtettük Palmanova-t, majd Tolmezzo-nál megnéztük a vadászrepülőgépes körforgalmat.
A tavaly felkeresett Monte Zoncolan-on keresztül folytattuk utunkat, ami a nagy szintemelkedésével jól megdolgoztatja a motorosokat, de főleg a bicikliseket.
Következett Sappada, majd a Lago di Santa Caterina víztározó, ahol éppen vízi versenyeket rendeztek a gyönyörű színű víztükrön!
A Tre Croci és Cortina d'Ampezzo után megálltunk egy szép kilátóponton, ami az egyik nagy kedvencem.
A Passo Falzarego után pedig a Passo Valparola volt soron, később pedig a Passo Gardena panorámája nyűgözött le minket.
Térkép
3.nap Garda-tó 317 km
Az eredeti tervek alapján körbe motoroztuk volna a Garda-tavat, de többszöri áttervezés után végülis mégsem tettük. Nagyon hosszú lett volna úgy a nap és az igazi szép látnivalókat ki kellett volna hagynunk. Menyus tanácsára bevettem a napi programba egy kihagyhatatlan helyet.
Reggel a Mendelpass-on kezdtük, ahol a hágócsúcson kezdődő úton a Penegal-fennsíkra lehet feljutni, onnan belátható az egész völgy Bolzano környékén. Nem hittem volna, hogy ilyen lenyűgöző lesz a látvány, de pozitívan csalódtam.
Útban a Garda-tóhoz megálltunk még a Molveno-tónál, majd a Menyus által javasolt Strada della Forra következett, ami tényleg kihagyhatatlan annak, aki a tó környékén jár, ugyanis a nap legszebb helyén találtuk magunkat. Köszi Menyus a tippet! Itt egy szurdokon át vezet az út, a Békás-szorosnál szebb környezetben.
A hegyoldal valószínűleg a nagy szárazság miatt lángra kapott és füstbe borította az utakat. Szerencsére hamar túljutottunk ezen a szakaszon, nem kellett sokáig szívnunk a füstöt. A Monte Baldo hegy szerpentinjei voltak tervben, hogy aztán a hegy tetejéről készíthessünk egy pár fényképet a tóról. Sajnos a csúcsra vezető úton, az utolsó szakaszon amin szerettünk volna, nem tudtunk végigmenni, az ugyanis le volt zárva és a behajtani tilos táblák tiltásának engedve visszafordulunk. Helyette egy étterem panorámateraszáról gyönyörködtünk a tájban. Egy üdítő elfogyasztása után a szállás felé vettük az irányt.
Térkép
4.nap Stelvio 314 km
A túra legnagyobb érdeklődéssel várt napja ez volt, gondolom a Stelvio-t nem sokaknak kell bemutatni. 85 hajtűkanyarja inkább küzdelmes mint élvezetes, nem beszélve a sok biciklisről, akikkel nem mindig a legjobb helyen találkozunk. Az autósok sokszor nem merik megelőzni őket ezzel feltartják a forgalmat, de a hajtűkanyarokban is tudnak meglepetéseket okozni. A mi esetünkben nem sok gond volt velük. A Stelvio-t Gomagoi irányából közelítettük meg és már az elején beláttuk, hogy melós lesz feljutni a csúcsra. Nagyon oda kell figyelni a hajtűkanyarokban, mert az autósok sokszor nagy ívben veszik be őket és persze a motorosok is, a lakóautósokról és a buszokról nem is beszélve. Ott kell lenni fejben, hogy ne történjen semmi baj. Kezdőknek nem ajánlom, elég csak a szűk ívű fordulókat megnézni, kell egy kis rutingyakorlás mielőtt valaki felmerészkedik egy ilyen hágóra.
Ezek után átlátogattunk egy kicsit Svájcba, mentünk egy oda-visszát az Umbrailpass-on.
A Stelvio túlsó oldala
Bormio felé elhagyva a hegyet a Passo di Gavia-n találtuk magunkat.
Majd a Passo del Tonale egy része következett. Hogy még egy pár kanyart felfűzzünk erre a napi etapra a Passo delle Palade felé fordítottuk motorjaink kormányát.
Térkép
5.nap Pellegrino 299 km
A Karerpass-on kezdtünk és a Karersee tengerszemnél álltunk meg, ami a Dolomitokban talán a legszebb tó (volt). Sajnos nagyon kevés benne a víz és korántsem olyan gyönyörű mint évekkel korábban.
Térkép
6.nap Giau 295 km
A Bolzano-tól északra található Rittenpass-szal indítottuk a reggelt, majd a Passo Pinei-n folytattuk. A Passo Sella és a Passo Pordoi hágók már a tipikus dolomitok látványával kényeztetett minket. A Passo Campolongo-n megálltunk a Corvara feliratnál.
Leparkoltunk, majd bejártuk a múzeumot. Hihetetlen repertoár fogadott minket, 350 motorkerékpár és autó, hószán, versenyautó tekinthető meg. Nem kevés időt el lehet tölteni itt.
Miután két órát nézelődtünk, visszamentünk a hegy túloldalára, majd a Passo di Monte Giovo-n találtuk magunkat. Utána a Passo di Pennes-en indultunk déli irányba a szállásunkra.
Térkép
8.nap Cornaiano-Grado 342 km
Ezt a napot sem szerettünk volna a legrövidebb úton letudni, ezért egy pár hágót felkerestünk ekkor is. Ismét a Karerpass-on indultunk el, mert az esett útba, de Canazei után megálltunk a Fedaia-gátnál, ami hatalmas víztömeget tart. Sajnos itt is elmondható, hogy a korábbinál sokkal kevesebb víz van benne. A gátra fel lehet hajtani és szép képeket készíteni.
Miután visszaereszkedtünk 1450 méterre, a Passo della Mauria hágón gurultunk egy kellemeset. Tolmezzo-nál délre fordultunk és lassan elhagyva a hegyeket leereszkedtünk a tenger szintjéig, Grado-ba tértünk vissza. Hosszú nap volt ez is, de a finom grillvacsora és a hideg sörök segítettek a lazításban.
Térkép
9.nap Grado
Nem terveztünk motorra ülni, tartottunk egy pihenőnapot mielőtt hazamegyünk. Sétahajókáztunk Barbana szigetére, pancsoltunk a tengerben, sétálgattunk a városban. Az esti nyüzsgő óvárosi résznek csodás hangulata van, jó volt kicsit csavarogni a vacsora után. Majd kellemesen elfáradva tértünk pihenőre.
10.nap Grado-Érd 640 km
Ezután a legrövidebb úton az autópályákon hazafelé vettük az irányt.
Térkép
Ilyen hosszú túrán még nem vettünk részt, nagyon fárasztó volt, talán túlságosan is. Utólag az a tanulság, hogy rövidebb napi etapokkal érdemes tervezni legközelebb. Ilyen mennyiségű kanyarnál és relatív lassú tempónál (a hegyekben szinte sohasem lehet 90-nel menni) nagyon lassan fogynak a kilométerek. Persze élvezetes volt és imádtuk, de a napi 300-340 km nagyon kivette az erőnket. Kevésbé tudtunk az élménynek motorozni és pár nap után nagyon elfáradtunk, csökkent a koncentrációnk és az élvezet. Kezdett nyűg lenni a motorozás. A napi 200-250 km bőven elég a Dolomitokba és ajánlott egy pihenőnapot is beiktatni a túra közepére. Persze előzetesen a tervezéskor, nagyon nehéz azt mondani egy-egy újabb szép helyre, hágóra, hogy kihagyjuk, mert ott vagyunk mellette, lehet soha nem megyünk arra a környékre, hát nézzük meg azt is! Csak hát valahol meg kell húzni a határt, ami nagyon nehéz, mert az íróasztal mögött könnyű azt mondani, hogy mi az a 340 km, simán letudjuk, mentünk annál már sokkal többet is, lazán lenyomjuk. Ami így is van, de amikor már a negyedik, ötödik ilyen nap van, akkor azért az megterhelő és elvesz az élvezetből. Mi így is egy-két kisebb rövidítéssel teljesítettük az eredeti etapokat, sőt belevettünk plusz helyet is, de máskor jobban figyelek én is ezekre a tervezéskor és rövidebb napokat rajzolok pihenőnap beiktatásával!
Az időjárással hatalmas szerencsénk volt. Végig gyönyörű szép időben motorozhattunk. Egy-két percig csepegett az eső talán kétszer-háromszor a túra során, de az esőruhák nem kerültek elő. Nem volt kánikula sem, a maximum talán 33 fok volt, de az is csak a nap végén, amikor már a szállás közelében jártunk. A hágókon sokszor hűvös volt, de plusz ruharétegekkel védekeztünk vagy csak kitartottunk addig, amíg lejutunk a hegy túloldalán. A legtöbb esetben 20-25 fok között alakult a hőmérséklet. Soha rosszabb időjárásunk motorozás közben ne legyen!
Olaszország északi része, amerre mi jártunk német nyelvterület. A szálláson, a boltokban, a benzinkutakon mindenhol ezen a nyelven szóltak hozzánk. Persze olaszul és angolul is beszélnek, de a német az alap. A szállásunk tulaja is így beszélt a lányával és a kutyáival is. A települések, hágók neve is két nyelven van kiírva, sok helyen a felíratok első sora német nyelven van. Nagyon meglepő volt számunkra, olyan érzésünk volt, mintha Ausztriában túráznánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése