Szóval az idei évben ezen szerettem volna végigmotorozni. Na, de odáig el is kell jutni valahogyan. Nem szerettem volna a tavalyihoz hasonló csillagtúrát, ahol minden nap ugyanazon a szálláson alszunk. Ennek vannak előnyei és persze hátrányai is. Előnye a csillagtúrának, hogy nem kell minden nap ki- és bepakolni a dobozokba, nincsenek fix napok, vagyis arra megyünk az adott napon, amerre mondjuk nem esik az eső. Ha esetleg valaki kihagyna egy-egy napot, akkor sincsen gond. A hátránya például, hogy a különböző napok elején és végén ugyanazokon az utakon motorozunk és egyre távolabb kell menni az újabb szakaszokért. Én mindkét fajtát szeretem, az idei most a többszállásos megoldás lett.
Maradt azért egy pár szép hágóút, látnivaló amit még nem láttam az osztrákoknál, ezért gondoltam, valahogyan azokat is útba lehetne ejteni a Bodensee irányába. Lassan kezdett összeállni az egész útvonal.
A csapat ugyanaz volt mint tavaly: Rita, Tomi, Cici, meg persze én.
A túra időpontját (2023.07.08-07.15) már januárban kitaláltuk, a szállásokat februárban lefoglaltam, a pontos útvonal megtervezésére pedig maradt bőven időm.
Tavaly nagyon töményre sikerült a túra, pihenőnapok nélkül nyomtuk le, ami az élmény rovására ment. Ezért az idei tervezésénél figyelembe vettem ezt is, 2 pihenőnapot is betettem.
07.08 Érd-Pötschling
Eredetileg úgy volt, hogy Hermagorban lesz a szállásunk Toncsi barátomnál, de végül úgy alakultak a dolgok, hogy csak egy kajálásra tudtunk beugrani hozzá a munkahelyére.
Erre a napra szinte végig autópálya volt betervezve óránkénti megállókkal. 9 körül indultunk, kényelmes tempóban így is 4 órára Toncsinál voltunk. Majd, miután megettük az ételeket folytattuk utunkat a szállásra, ami onnan még 40 percnyire volt.
A Hotel Vanda egy 90-es évek elején ragadt, kicsit elhanyagolt szállás volt, egy kis törődés a tulaj részéről már időszerű lenne. Amúgy szép környezetben helyezkedik el a hegyek között, pár percnyi sétára a Dráva folyóról. Egy éjszakára tökéletes, a reggeli is finom és bőséges volt.
07.09 Pötschling-Landeck
Egy gyors tankolás Lienznél, majd irány a Passo Stalle. Én két éve már jártam itt csak épp a másik irányból, de a többieknek új volt a terep. Aki nem ismerné, ez egy egysávos határhágó, ami egy órából negyed órát van nyitva az egyik és negyed órát a másik irányba, ezt jelzőlámpa szabályozza.
Előtte megálltunk az Obersee-nél, majd a Passo Stalle után Vipiteno volt a következő állomás. A környéken ekkor bicikliverseny zajlott, ami azt a szakaszt is érintette, amerre folytattuk volna utunk. Ezzel előre számoltunk, de bízva a szervezők pontosságában, mentünk előre és mire elfogyasztottuk az ebédünket már nyitva is volt a Brenner hágó. Nem gondoltam volna, de nagyon flottul ment minden. A Brenner hágó visszavezet Ausztriába, egy gyönyörű völgyön halad keresztül. Már az osztrákoknál jártunk, amikor egy nagyon kanyargós szakasz következett, ahol 5 km-en keresztül előzni tilos volt. Könnyű itt beragadni valaki mögé és nehéz türelmesnek lenni azokkal, akik nagyon bizonytalanok és félnek a kanyargós utakon. Szóval ahol lehetett és biztonságosnak ítéltük, ott előzgettünk. A szakasz végén egy többszáz méteres egyenes, teljesen belátható út fogadott minket, ahol ugyancsak előzni tilos volt. Ennek végén kiintettek minket a rendőrök, akkor azt hittem, hogy valami rutin ellenőrzés. Hát sajnos nem, Tomi abban az egyenesben előzött, a tettrekész rendőrök pedig pont az ilyenekre utaztak, 35 euroja bánta. Azt el kell mondanom, hogy a kresz szabályait próbáltuk mindenhol betartani, ez az eset a ritka kivételek egyike volt. Nem szerettünk volna súlyos csekkekkel gazdagabban hazatérni vagy azokat később postán megkapni. Tényleg nyugis túra volt!
A Kühtai hágón keresztül közelítettünk az aznapi szállásunk irányába.
Mielőtt lementünk volna Landeck felé, megálltunk egy profin kiépített kilátóponton, ahonnan az egész völgyben gyönyörködni lehetett. Innen elérve, már 30 fok feletti hőmérséklet várt minket.
A szobánk egy sétálóutcában található szálláson volt. A motorokat egy közeli, motoroknak ingyenesen használható mélygarázsban hagytuk éjszakára. A szobánk ablaka az Inn folyóra nézett, egész éjjel a zaját hallgatva én nagyon jót aludtam. Amúgy egy nekem minden szempontból megfelelő hotelben szálltunk meg. A reggeli is nagyon finom volt. A Hotel Schrofenstein-t csakis ajánlani tudom mindenkinek.
07.10 Landeck-Lindau
A nap első látnivalója a fizetős Kaunertaler Gletscherstrasse volt, ami 2750 méterig követi a gleccser vonalát. Hegymenetben végigkövethettük a növényzeti szintek változását az Alpokban, így egyszerre lehetett részünk motoros és természeti élményben is. Szerintem ez volt a túránk legszebb helyszíne. Lenyűgöző látványt nyújtott az egész út környéke a hatalmas duzzasztott tóval, rengeteg vízeséssel, magas hegyekkel. 2750 méterig lehetett motorral felmenni, onnan indult a Karlesjochbahn felvonó, ami 3108 méterre vitt fel egy kupac plusz euro-ért cserébe, ahol az olasz-osztrák határon találtuk magunkat. Ide mindenképpen érdemes feljönni annak, aki erre jár, mindkét oldal felé lenyűgöző a kilátás.
Visszakabinoztunk a motorokhoz, majd kihasználtuk az alkalmat, hogy ingyenesen be lehet sétálni a gleccser oldalába vájt jégbarlangba. Eléggé olvadnak már a járatok, de némi mennyezetről a nyakunkba csöpögő-folyó gleccservízzel, hamar körbe lehetett sétálni az egészet.
Ezután a szintén fizetős Silvretta Hochalpenstrasse következett, aminek tetején egy gyönyörű tó található. Eléggé felkapott ez a hágó is, de teljesen érthető. Kiváló minőségű aszfalt, rengeteg kanyar, hihetetlen környék. Ezt is kár lett volna kihagyni.
Ha már a környéken jártunk útba ejtettük a Faschinajoch-ot és a Furkajoch-ot. Ezek nagyon kellemes hágóutak, rengeteg legelővel, szép panorámával.
Majd innen a szállás felé vettük az irányt. Itt vétettem egy hibát a tervezéskor, ugyanis szándékosan nem mentünk fel az autópályára, ezek a túrák nem erről szólnak, ha nem muszáj, akkor nem pályázunk. Na, hát ezen a szakaszon jobban jártunk volna ha felmegyünk, ugyanis kb 50 km hosszan lakott terület és nagy forgalom fogadott minket. Ezt a részt szívesen kihagytam volna. A szállásunk, a Best Western Plus Marina Star Hotel Lindau volt. A hotel a külvárosban található, habár a Meki a szomszédban volt és a benzinkút is, de Lindau óvárosa elég messze.
07.11 Pihenőnap
A szállás akár lehetett volna jó is, de több szempontból sem volt tökéletes. Ugyan a reggeli hibátlan volt és a szobákkal sem volt minőségi kifogás, de a mi szobánkban a klíma nem volt a helyzet magaslatán és a másik szobában is elég gyengécske volt. Amikor lement a nap, gondoltuk, hogy kinyitjuk az ablakot, de akkor rengeteg bogár jött be a fényre és a hotel tetején található klíma és egyéb ipari berendezések zaja volt zavaróan hangos. Vártunk türelmesen, hátha az éjszaka kicsit összeszedi magát, de sajnos reggelre sem tudta lehűteni a szobát. Másnap nagyon meleg volt, de mire eszünkbe jutott volna megreklamálni, azt a közelgő vihar miatt mégsem tettük meg, másnap úgyis mentünk tovább.
Erre a pihenőnapra motorozás nem volt betervezve. Előző nap láttunk egy Louis boltot nem messze, ezért amellett döntöttünk, hogy reggeli után elsétálunk ebbe a motoros boltba. Vásároltunk egy pár apróságot, majd délután lesétáltunk a 10 percnyire található Bodeni-tó partjára. Innen tovább a történelmi óvárosba, ami egy nagyon hangulatos szigeten fekszik.
Kicsit feltérképeztük és újabb egy órás sétával visszatértünk a szállásra, a közben 35 fokra emelkedő hőségben. Estére nagy vihart ígértek, de hálistennek csak a széle kapott el minket. A motorokat azért betoltuk védett helyre, elsősorban a leszakadó ágak miatt.
07.12 Lindau-Lenggries
Igazából innen indul a Deutsche Alpenstrasse, amiért szerveződött ez a túra. Erre a napra a 9 szakaszból 5-öt terveztünk bejárni egy kis csalással, ugyanis a Walchenseetől nem északra, hanem keletre vettük az irányt egy pár kihagyhatatlan út miatt.
Az első látnivaló a Scheidegger vízesés lett volna, de miután megálltunk és megláttuk, hogy fizetős a megtekintése az amugy sem lélegzetelállító vízesésnek, a csapat leszavazta a dolgot. Immenstadt ókori belvárosán csak átgurultunk, majd ezután következett a nap legkanyargósabb része az Oberjoch, 106 kisebb-nagyobb kanyar! Ennek tetején van egy szép kilátópont, ahonnan belátható az egész, csodás környék.
A Hohenschwangau kastély parkolójánál is lett volna egy pihenőhely. A terv az volt, hogy leparkoljuk a motorokat és felsétálunk a várhoz, de sajnos a parkolóhely hiánya és a rengeteg túrista miatt ezt hanyagoltuk.
Itt van nem messze még a Neuschwanstein kastély is, ami a Disney logóból is lehet ismerős, ugyanis erről mintázták. Ide is jó lett volna felmenni, de a tervezéskor azt olvastam, hogy ez félnapi elfoglaltság lenne ha bővebben meg szeretnénk ismerni, annyi időnk meg nem volt.
Oberammergau festett házai előtt is elgurultunk, majd a Walchensee partján található vikingfaluig motoroztunk el. A falu zárva volt, de a tavat meg tudtuk csodálni. Itt egy 180 fokos forduló után visszamentünk és ráfordultunk a Vorderriss fizetős útjára, ami a Isar folyó völgyében vezet minket, gyönyörű környezetben.
És amikor már azt gondoltuk, hogy ezt nem lehet fokozni, akkor a Hinterriss ugyancsak fizetős útjára kanyarodtunk rá. Ez az út átvezet Ausztriába, végig egy folyóvölgyben haladunk ezen a zsákúton. Itt található Európa egyik legnagyobb juharfatelepe. Ez is kötelező látnivaló!
Az előző napok esőmentes motorozása után ezen a napon sajnos ez nem így lett. Napközben az esős, napos időszakok váltogatták egymást. Eleredt, beöltöztünk, pár perc múlva elállt, levetkőztünk, majd ez ismét megismétlődött. Amikor rákanyarodtunk a Hinterriss-re, akkor látszott, hogy ez kicsit komolyabb csapadékmennyiség lesz. A látótávolság még nem volt nagyon vészes, ezért elmentünk az út végéig. Visszafelé már rendesen leszakadt az ég, főleg a szállásig hátralévő utolsó 25 km-en. A túra legolcsóbb szállására, a Lenggrieser Hof-ba az esőruha alatt is kicsit vizesen érkeztünk meg, van aki jobban, van aki kevésbé ázott át.
07.13 Lenggries-Berchtesgaden
Korrekt reggeli és gyors tankolás után esőruhába öltözve indultunk neki a Német Alpesi út 6. szakaszának. Nagy eső nem volt reggel, de az út vizes volt és sokszor fentől is kaptuk az égi áldást különböző mennyiségben. Valahogy csak délutánra tudtuk magunkat kiverekedni az esőfelhők alól. Amikor már világosabb lett az ég, akkor irányt váltottuk és újra esőben találtuk magunkat.
A Sylverstein-gátnál volt az első megállónk. Itt az tegnap sokat látott Isar folyó vizét fogják fel.
Főleg az eső miatt nem sok helyen álltunk meg, a látási viszonyok sem voltak az igaziak. Azért a Tatzelwurm vízesésnél szusszantunk egyet. A parkolótól pár perc séta a vízesés. Sajnos az alsó szakaszt nem lehet megnézni, mert az odavezető gyalogút le volt zárva.
Már bőven délután volt, amikor levehettük az esőruhát. Egy kilátópont volt még betervezve, ahonnan szép fényképek készülhettek.
Innen Berchtesgaden már nem volt messze. A Hotel Wittelsbach-hoz napsütésben érkeztünk már. A szobák kicsit retro hangulatot árasztottak, főleg a fürdőszoba, de nem volt velük probléma. A város nagyon hangulatos, igazi túristacélpont. Sok látnivaló, sétálóutcák, éttermek. A környéken is rengeteg programot találhat magának az ember.
07.14 Második pihenőnap
A buszjegyeket korábban megvettem a Sasfészekhez induló buszra. Az indulási pont a hoteltól 5 km-nyire volt, ott leparkoltunk, a motorokra is fizetős parkolóban. Kb 20 perc alatt vittek fel minket a Sasfészek parkolójához, ahonnan egy lift repít fel magához a Sasfészekhez. Odafent egy étterem működik, a történelemről nem sok infót találni, semmilyen kiállítás vagy hasonló. Egy fényképsorozatot találtam csak, amiből kiderül, hogy milyen helyen is járunk. Odafentről lehet túrázgatni a környező hegyekre.
Később felgurultunk még a Rossfeld Panoramastrasse-ra, ami egy rövidke út, de megéri azt a pár euro-t, amennyit a használatáért le kell szurkolni.
Ezután a Königssee következett, ahol a parkolóban ugyancsak fizetős a parkolás motorokra is. Onnan egy bazárokkal szegélyezett sétálóutcán lehet lejutni a tó partjára. Sok hajó viszi a túristákat körbe a tavon.
A délután folyamán még minigolf is belefért az időnkbe meg egy kis városnézés.
07.15 Berchtesgaden-Érd
Finom reggeli után, a legrövidebb úton hazafelé vettük az irányt. Elég meleg is volt, de az M1-esen a sok, több km-es kocsisor nem könnyítette meg a dolgunkat annak ellenére, hogy el tudtunk menni a sorok között. A sok figyelmetlen és frusztrált ember sok bosszúságot okozott.
Összesen kb 2400 km-t mentünk.
